Tanulmányunk központi témája a munkajog unikális és kettős jellegéből eredő feszültségek és az individuális, valamint a kollektív munkajog közötti kapcsolódási pontok elemzése. Tanulmányunk fő vizsgálati tárgya a munkajog szociális oldalának és a munkajog magánjogi arcának az összevetése, és az abban rejlő dilemmák és esetleges kollíziók vizsgálata. Hangsúlyozzuk, hogy az individuális oldal elemzése során vizsgálódásunk tárgyát kiterjesztjük a piacgazdaság által hozott versenyhelyzetre és az azzal összefüggésben megfigyelhető jelenségekre. Ezenfelül az individuális oldal vizsgálatának középpontjába a szerződéskötési szabadságot állítjuk, és ezen szabadsággal kapcsolatban a felek jogait, akaratát, e szabadság korlátait és a felmerülő dogmatikai és magánjogi kérdéseket is tárgyaljuk. Az individuális oldal vizsgálatával a munkajog munkaerőpiac és a piacgazdaság által formált jellemzőit tervezzük bemutatni. Meglátásunk szerint az individuális jogban felfedezhető dinamika és szerződéskötési, rugalmassági potenciál minden esetben azon magánjogi elemeknek köszönhető, amelyek a maguk polgári jogi, kockázatvállalásra kész természetükkel kellő módon befolyásolni tudják a munkáltató és munkavállaló közötti individuális kapcsolatot. Tanulmányunk az individuális oldal ellentételezéseképp a munkajog kollektív oldalát is vizsgálja; ennek tartalmában meglátásunk szerint a szociális és "közjogias" jelleg dominál. A kollektív oldal bemutatásával célunk az is, hogy az individuális munkajog szerződési szabadságának olyan ellentételezést adjunk, amelyben a felek a szociális keretrendszer kialakításában is aktívan részt vállalhatnak. Feltételezésünk szerint a munkajog kollektív oldala egy olyan szükségképpeni intézményrendszer, amely a munkajog individuális oldalán felfedezhető szociális deficitet igyekszik kiküszöbölni, illetve a munkavállalók közötti verseny eltorzulását hivatott megállítani oly módon, hogy a szerződéses szabadság koncepcióját nem korlátozza aránytalanul. Meglátásunk szerint a verseny eltorzulásának és a magánjogi elemek túlsúlyba kerülésének ugyanis a következménye a munkajog sajátos szabályozási jellegének elvesztése lenne, amellyel mind a munkáltatók, mind pedig a munkavállalók kölcsönös garanciák nélkül lennének kénytelenek olyan tartós jogviszonyba lépni, amely esetén a jogi kockázat felmérhetetlenné válik. Előrevetítjük, hogy témafeldolgozásunk inkább jogelmélet-centrikus, és nem a tételes bírói gyakorlat alapján járja körül a tanulmányban felvetett kérdéseket.
1. A magánjogi inerciarendszer középpontja: a szerződés
2. A szerződéses szabadság munkajogi koncepciója
2.1. A korlátozott racionalitás és a szerződések joggazdaságtani kapcsolata
3. A munkajog kollektív oldalának "éjjeliőr" szerepe
3.1. A kollektív munkajog szerepe az individuális munkaviszonyok alakításában
3.2. A kollektív oldal gazdasági és szociális aspektusai
4. A kollektív szerződés mint az arany középút
4.1. A kollektív szerződés szociális aspektusai
4.2. A kollektívszerződés-kötési szabadság
5. Összegzés
A munkajog individuális oldalának és a munkajog magánjogi szemléletű vizsgálata esetén fontos, hogy fókuszpontunkat a felek között létrejövő jogviszonyt keletkeztető intézményre, a szerződésekre helyezzük. A szerződések vonatkozásában a munkajogi szakirodalom[2] tipikusan vizsgálja a szerződés
- 1/2 -
létesítésének, teljesítésének és megszüntetésének kérdését, továbbá az előbbi kérdéskörökön belül elemzés alá vonja a tipikusan előforduló elméleti vagy gyakorlati dilemmákat is. Nem vitatva az előbbiek kardinális szerepét, fontosnak tartjuk hangsúlyozni a szerződés jogintézményének a jelentőségét és annak szerepkörét általában a jogrendben, illetve a munkajogban. Bátran állíthatjuk, hogy a munkajogi tudományos párbeszéd az utóbbi időben a szerződések vonatkozásában - különösen, ha kissé sarkosan kívánunk fogalmazni - két halmazba sorolható: a szerződések jogintézményét előtérbe helyezők és a szerződések jogintézményét háttérbe szorítók halmazába. Jellemzően megfigyelhető, hogy amikor a nemzeti munkajog jogintézményeit és azok jogdogmatikai összefüggéseit vizsgálják egyes kutatók, jellemzően felszínre kerül a szerződés jogintézménye valamilyen kontextusban.[3] Ezzel szemben az Európai Unió (a továbbiakban: EU) szociálpolitikájának (munkajogának) vizsgálata, illetőleg annak nemzeti leképzése kapcsán a legtöbb esetben a szerződéses jognyilatkozatok vizsgálatát mellőzik.[4]
A munkajog e kétirányú megközelítése ugyanakkor kizárólag jogi értékítéletet tartalmaz, és nem vesz tudomást a szerződések jogon túli, illetőleg jogon belül a munkajogot meghaladó tartalmáról.
A szerződést mint jogilag kikényszeríthető ígéretet a joggazdaságtan is ismeri.[5] Ennek körében jelentős hangsúlyt kap az elköteleződés és a koordináció elvének felismerése. A munkajogi irodalom kapcsán a jövőbeli tényekre, körülményekre vonatkozó ígéret csak ritkán jelenik meg,[6] noha talán ez az egyik legmarkánsabb eleme a szerződési jognak. Függetlenül ugyanis a tényleges teljesítés kérdéskörétől, a munkajogviszony tartós kötelem,[7] így véleményünk szerint az ad hoc tényállások vizsgálata helyett, a felek általi - kimondott, illetve a lentebb körülírandó pszichológiai szerződésre is figyelemmel, kimondatlan - ígéretek értékelése bír jelentőséggel. Az ígéret szerepe abban testesül meg, hogy a szerződő felek rögzítik, hogy a köztük létrejövő jogviszonyt miként tervezik teljesíteni, alakítani. A munkajogban a teljesítés alakítása olyan elem, amelyet a klasszikus magánjogtól eltérően a munkáltató magához vindikálhat,[8] ám - a klasszikus megközelítéssel szemben - nem azért, mert a jogszabály megengedi, hanem azért, mert a felek szerződéskötéskor ebben állapodnak meg. A tartós, függő munkavégzésre vonatkozó szerződéses kötelem a felek explicit megállapodása nélkül is mint "implied terms" - avagy naturalia negotii - magában foglalja a munkajog természetes, számos esetben kógens normaelemeit.[9] A munkaszerződés és a munkajogviszony közötti különbség valójában abban rejlik, hogy míg az előbbi a felek akaratát is megtestesíti, addig az utóbbi a felek akaratától független.[10] Amikor tehát a szerződés fontosságának relativizációja kerül napirendre, valójában abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a felek akaratának kívánunk-e a továbbiakban jelentőséget adni, vagy döntően az állam alakítsa a felek közötti (munka)kapcsolatot.
Mindenesetre Kiss György[11] is felhívja a figyelmet arra, hogy a munkajog szerződéses alapjainak kiszorítása már csak azért is érdekes jelenség, mert a munkajogi függőséget - azaz a munkajog önállósításának alapját - a szerződés teremti meg. Szemben a klasszikus állam és polgár között létező, sok esetben állami szupremáciát magában foglaló közjogi viszonnyal, a munkajog alanyai a munkaszerződés hiányában egymással mellérendelt viszonyban lévő magánfelek. A munkaviszonyt létrehozó szerződés alakító szerepe így nem lehet csak ügyleti causa, ugyanis éppen a munkajog tartós teljesítési igényére figyelemmel, "az ilyen típusú jogviszonyban a szinallagma egzakt meghatározása - eltérően általában a csere típusú szerződésektől - általában nem jár sikerrel".[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
