Egy, a jogrendszer szempontjából meghatározó kódex átfogó megújítása alkalmat ad a jogalkalmazónak arra, hogy általánosságban fogalmazza meg gondolatait, a mindennapi tevékenysége szempontjából optimális, azt segítő szabályozási rendszerről.
Az elvárások megértéséhez szükséges néhány mondat erejéig a retail banking-ről, mint "speciális jogalkalmazási területről", illetve "speciális jogalkalmazóról" beszélnünk. Általában a lakossági üzletágat értjük ezen elnevezés alatt, beleértve a számla és a hiteltermékeket is. (Az ERSTE Bank Hungary Nyrt. belső szegmentációja ide sorolja a mikro vállalkozások részére nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat is.) A lakossági hitelezésen belül a jelzáloghitelezés fontos jellemzője, hogy lakossági és a mikro vállalkozások részére bár esetenként relatíve kisebb összegű kontraktusokat keletkeztet (jellemzően 4-8 millió HUF/szerződés), ezek összességükben nagy tömegben jelentkeznek, így szektor szinten ezermilliárdos nagyságrendű tőkeösszeget mozgatnak meg.
Az itt írtak alátámasztása végett néhány számadat:
Magyarországon csak 2006. évben a szerződött lakás célú kölcsön állomány 688 milliárd HUF[2] ez kb. 86 000 db megkötött szerződést jelent, a szerződött szabad felhasználású jelzálogkölcsön állomány 411.5 milliárd HUF, ami kb. 80 000 db megkötött szerződést jelent.
Milyen jogszabályi környezetben tud hatékonyan működni ez az üzletág? Milyen alapfeltételeknek kell megfelelnie a jogszabályi környezetnek, illetve az ahhoz kapcsolódó közigazgatási és igazságszolgáltatási apparátusnak ahhoz, hogy az itt bemutatott kb. évi 166 000 db jelzáloggal biztosított kölcsönszerződés gyorsan, olcsón és nem utolsó sorban az ügyfelek megelégedettségével létre tudjon létrejönni?
Az elvárásokat az alábbiak szerint fogalmaztuk meg:
1. a Ptk. által definiált szerződést biztosító mellékkötelmeknek egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen jogi fedezeti értékkel kell bírniuk,
2. a Ptk. által definiált jogintézményeknek koherens egységben kell lenniük a kapcsolódó alacsonyabb szintű jogszabályokkal úgy, hogy ez biztosítsa az országosan egységes joggyakorlatot,
3. a jogi szabályozásból származó regisztrációs rendszerek számítástechnikai fejlesztése képes legyen leképezni a jogszabály által keletkeztetett jogi kategóriákat.
Mielőtt megvizsgálnánk az új Ptk. zálogjogi szabályozását, érdemes egy-egy példán keresztül megvizsgálni, hogy a jelenleg hatályos zálogjogi szabályozás, illetve a zálogjog létrejöttét biztosító szabályozási, intézményi és technikai környezet fennálló, illetve a közelmúltig fennállt anomáliái milyen nehézségeket okoztak ennek az üzletágnak.
A példák ismertetése előtt mindenképpen fel kell hívnunk Olvasónk figyelmét arra, hogy értékelésünk nem csak a normaszövegre korlátozódik, hanem a szűken vett normaszöveg mellett, annak teljes jogszabályi, intézményi, sőt a gyakorlati megvalósulást biztosító számítástechnikai körülményeit is vizsgálja, ugyanis a gazdasági szféra legfontosabb elvárása, hogy az általunk megkötésre váró, illetve a már kezelt nagy számú és igen magas összértéket képviselő szerződés tömeg a gyakorlatban gyorsan, hatékonyan, a lehető legolcsóbban létre tudjon jönni és funkcióját a felek eredeti szándéka szerint betöltse. Hiába tökéletesek, egyértelműek, átláthatóak egy alap jogszabály, mint a Ptk. szabályai, ha a kapcsolódó szabályozás, a megvalósítást biztosító nyilvántartások, lajstromok hibái miatt maga a rendszer akadozva működik.
Ad 1.) Ptk. 262. §[3]
(6) A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog megszűnik, ha a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban vagy rendes gazdálkodás körében jóhiszemű vevő részére értékesítik. Megszűnik továbbá abban az esetben is, ha a jóhiszemű vevő a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó dolog tulajdonjogát visszterhesen szerzi meg.
Ptké. 47. § (1) A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál (a továbbiakban: Kamara) vezetett nyilvántartás közhitelűen tartalmazza a nyilvántartásba bejegyzett ingó dolgot, illetve vagyont terhelő zálogjogot alapító zálogszerződés létrejöttét. E nyilvántartásba (a továbbiakban: zálogjogi nyilvántartás) bárki betekinthet.
(2) Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a zálogjogi nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. A Ptk. 262. §- ának (6) bekezdésében meghatározott esetekben jogot szerző harmadik személy rosszhiszeműségét azonban önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy e személy a nyilvántartásba történő betekintéssel az oda bejegyzett adat, jog vagy tény fennállásáról tudomást szerezhetett volna.
A fedezeti érték /azon szorzó, mely megmutatja, hogy egy konkrét biztosítékot (ingatlan, ingó stb.) a pénzügyi intézmény milyen értékben vehet figyelembe a hitelbiztosítéki értékhez képest/ az itt írt a változtatással meggyengült, a biztosíték rosszhiszeműen megkerülhetővé vált, amelyre a hitelintézeti risiko managementnek érdemben reagálnia kellett. Hitelintézetünk a változás óta jelentősen alacsonyabb értéken, mindössze 20%-on tudja figyelembe venni az ingó zálogjoggal biztosított fedezeteket. Nyilvánvalóan ez az alacsony érték kedvezőtlenül érintett több olyan hazai szereplőt (pl. belföldi tulajdonú kiskereskedelmi vállalkozásokat), akik nagy tömegben rendelkeznek olyan árukészlettel, amely ingó zálog tárgya lehet, ugyanis a pénzügyi intézmény többféle módon reagálhat a fedezeti érték csökkenésére: vagy több fedezetet követel meg ügyfeleitől, vagy/és a kölcsön díjába épített kockázati felárat emeli, magyarán árat, kamatot emel; legrosszabb esetben pedig a jelentős fedezeti érték csökkenést elszenvedett fedezet mellett egyáltalán nem nyújt kölcsönt.
Korunkban léteznek olyan technikai lehetőségek, amelyek az adatbázisokba való betekintést, akár elviselhető mértékű díj kikötése mellett széles körben biztosítani tudják (A MOKK nyilvántartáshoz interneten keresztül történő hozzáférés biztosítás a lekérdezések vonatkozásában, ami tekintettel az elektronikus fizetés mai lehetőségeire fedezhetné a fejlesztés költségeit.). Megfontolandó, hogy az ingó jelzálogjogi rendszer vonatkozásában nem ezt a hozzáférést kellene-e biztosítani, illetve ezen hozzáférés használatára motiválni a jogalanyokat, mint deklarálni, hogy a rendszer figyelmen kívül hagyásával a megkötött jelzálogszerződés, illetve a jelzálogjog megszüntethető.
A fedezeti érték megtartása végett érdemes megfontolni, hogy az ingóra alapított jelzálogjog itt írt megszűnését nem kellene-e értékhatárhoz, illetve mennyiséghez kötötten korlátozni.
Ad 2.) Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 2. § (2) bek.
Az e törvényben felsorolt jogokon és tényeken kívül az ingatlan-nyilvántartásba más jog bejegyzését, tény feljegyzését csak törvény rendelheti el.
illetve
A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. Korm. rendelet. 24. § (6) bek.:
Az építkezés idejére és a 21. § (1) bekezdésében meghatározott időszak leteltéig a lakásépítési kedvezményre és a fiatalok otthonteremtési támogatására, továbbá az 5/A. § (8) bekezdése szerint esetlegesen visszafizetendő összeg biztosítékaként a Magyar Állam javára az épülő, a felépült, a bővített vagy a megvásárolt lakást jelzálogjog, valamint annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom terheli. Az 5/A. §, illetve a 12. § és a 13. § alapján felvett, illetőleg a 12. §-ban foglalt jelzáloglevél fedezetének céljára előzetesen nyújtott kölcsönök biztosítékaként elfogadott ingatlanokat a kölcsönt nyújtó hitelintézet javára a Magyar Államot megelőző ranghelyen jelzálogjog (önálló zálogjog), valamint annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom terheli.
2006. év végéig ellentmondás állt fenn a támogatott lakáskölcsönök vonatkozásában, ezért a földhivatalok egy jelentős része nem jegyezte be az idézett 12/2001. Korm. rendelet 24. § (6) bek. szerinti elidegenítési és terhelési tilalmat, hivatkozván az Inytv. idézett szakaszára. Az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésének a hiányában a kereskedelmi bank nem tudta refinanszíroztatni a 12/2001. Korm. r. 12. §-ban írtak szerint támogatott lakáscélú kölcsönöket a vele szerződésben álló jelzálog-hitelintézettel, így az adósok nem jutottak hozzá az állami támogatáshoz, ami törlesztő részleteiket, banki terheiket nagy mértékben csökkentette volna. Sajnos az így felmerült jogi probléma elhúzódása sok esetben az adós teljes ellehetetlenülését eredményezte és a kölcsön felmondásához is vezetett tekintettel arra, hogy az adósok nem számoltak többletterhük ilyen jelentős mértékű időbeli elhúzódásával, így azt nem tudták törleszteni. Felmerül a kérdés, hogy megengedhető-e, hogy ilyen szabályozási és jogalkalmazási anomália miatt állampolgárok, családok helyzete lehetetlenüljön el?
Ad 3.) 12/2001. Korm. rendelet. 12. §
Az önálló zálogjog intézményének a Ptk.-ban történő megjelenése után szembesültünk azzal, hogy az egyetemleges önálló zálogjog nem kapott rovatot az ingatlan-nyilvántartás számítástechnikai rendszerében. A hiányosság azt eredményezte, hogy hosszú időn keresztül - megjegyzem a hiba manapság már nem létezik - a vonatkozó bejegyzési kérelmeket elutasították, ami hasonlóan a 2. példához jelentős anyagi veszteséget okozott az adósoknak. A számítástechnikai fejlesztés megoldásáig azt a választ kaptuk, hogy az egyetemleges önálló zálogjog bejegyzésére vonatkozó kérelmek "normál" önálló zálogjogként kerülnek bejegyzésre a refinanszírozhatóság megteremtése érdekében.
Az I. fejezetben meghatározott elvek szerint vizsgáltuk a Javaslatot abban a reményben, hogy az előzőekben írt szempontjainknak megfelel. A kiinduló pont mindenképpen biztató volt, hiszen az indokolást tartalmazó anyag az alábbi elvet fogalmazta meg:[4]
"A Javaslat célja olyan zálogjogi szabályozás megteremtése, amelynek segítségével a gazdaság szereplői könnyebben, kevesebb költséggel juthatnak hitelhez."
A I. fejezetben írt megközelítésből adódik, hogy a retail banki működést egy olyan új zálogjogi szabályozás tudná megkönnyíteni, amely nem helyezi teljesen új alapokra a zálogjogi szabályozás meglévő rendszerét, hanem a meglévő rendszer meg nem válaszolt kérdéseit tisztázza, hiányosságait korrigálja.
A teljesség igénye nélkül néhány részkérdés, amely a Javaslat jogszabályi formában történő megjelenése esetén segítheti a mindennapi gyakorlatot:
a) 100. § az aljelzálog meghatározása, hiszen a Inyvhr. 17. § (2) bek. és (4) bek. által hivatkozott aljelzálog intézménye a Ptk.-ban nem volt definiálva.
b) támogatjuk a gépjárművek és az üzletrészek vonatkozásában tett javaslatot, miszerint ezekre az országos gépjármű nyilvántartásba, illetve a cégjegyzékbe való bejegyzéssel lehessen jelzálogjogot alapítani és ezen fedezetek a reálfólium elve szerint működjenek,
c) 116. § (2) bek. a jogon és követelésen alapított zálogjognak a jogbiztonság és a transzparencia követelményeinek megfelelően a zálogjogi nyilvántartásba kötelező felvétele.
A fenti pozitív példák ellenére több szempontból is aggályos, hogy a Javaslat a zálogjogi szabályozást teljesen új rendszerben fogalmazza meg:
- az elmúlt hosszú évek gyakorlati tapasztalata volt a polgári jog területén és igaz ez a zálogjogi szabályozásra is, hogy egy rendszer teljes újra szabályozása legalább annyi új kérdést vetett fel, mint amennyit a régi rendszer működése során felhalmozott tapasztalatok szerint megold, így a forgalom biztonsága, a jogértelmezés egysége számottevően nem javul.
- a teljesen új logikára épülő rendszer megértése és egységes működése több területen is jelentős plusz kiadásokkal jár [pl. oktatás (mind az intézményesített, mind a vállalati dolgozói képzés), számítástechnikai rendszerek átállítása], ami nehezen tolerálható a gazdasági élet szereplői és a fogyasztók által, ha ezen új rendszer tartalmában nem nyújt lehetőséget a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére, költségcsökkentésre, a hatékonyság javítására, a zálogjogi szabályozás vonatkozásában pedig nem eredményezi a fedezeti érték egyértelmű növekedését.
Konkrét észrevételek:
1.
Bár elismerjük a Javaslat által megfogalmazott szabályozás logikai egységét, a működőképesség szempontjából aggodalomra ad okot, hogy a Javaslat a meglévő zálogjogi fajták számosságát csökkenti. Mivel az esetek jelentős részében a megszüntetésre szánt zálogjogi fajták eddigi létük során nagy számban keletkeztek és akár 15-25 év futamidejű kölcsönök biztosítékaként szolgálnak fedezetül, ezek a feleknél és a zálogjogi nyilvántartásokban még évtizedekig létezni fognak, mint érvényes és hatályos biztosítéki szerződés és az új szabályozás vonatkozásában kérdések özönét keletkeztethetik. (Pl. a kielégítési jog gyakorlása vonatkozásában egy meglévő óvadéki szerződés hogyan viszonyul majd egy ugyanazon zálogtárgyra alapított zálogszerződéshez? Gazdaságos-e évtizedekig oktatni, az ingatlan-nyilvántartásban, a lajstromokban nyilvántartani olyan jogintézményeket, amelyek az új szerződéskötések vonatkozásában már nem alkalmazandóak, ugyanakkor mégis ismerni kell őket tekintettel arra, hogy akár magánszemélyek, akár gazdasági "portfóliójában" létezhetnek?
2.
A Javaslat szerint megszűnik az önálló zálogjog intézménye.
A jelzálog-hitelintézetek és a kereskedelmi bankok refinanszírozási együttműködése alapvetően az önálló zálogjogra, illetve az önálló zálogjog átruházhatóságára épül. Ismereteink szerint nem lebecsülendő ezen szakosított hitelintézetek teljesítménye. (Kihelyezésük meghaladja a 1466 milliárd forintot.) A Javaslat úgy tűnik, nem veszi figyelembe ennek a hitelezési területnek a jelentőségét, illetve a volumenét, továbbá azon tényt, hogy alapvetően a lakosság lakáscélú finanszírozásának egy eleméről beszélünk. Saját tapasztalataink szerint a zálogadósok védelmével kapcsolatban nem merült fel kifogás az említett refinanszírozási együttműködés során, már csak azért sem, mert ezen kihelyezési terület az egyik legbiztonságosabb, legmagasabb fizetési fegyelmet produkáló portfóliót tudhatja magáénak, az önálló záloggal terhelt ingatlanokkal kapcsolatos work-out eljárások száma marginális.
Nyilvánvalóan az önálló zálogjog megszűnése több tízmilliós nagyságrendű egyszeri kiadást fog jelenteni a jelzálog-hitelintézeteknek és a velük együttműködésben álló hitelintézeteknek, hiszen az új zálogjogi rendszerben ki kell találniuk az együttműködés, a refinanszírozás új jogi intézményeit (jogi/ügyvédi/könyvvizsgálói költség), majd az új együttműködésre új számítástechnikai rendszert kell fejlesztetniük (számítástechnikai költség).
3.
A keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított követelés átruházásával a jelzálogjog nem száll át a követelés új jogosultjára. [Javaslat 106. § (3) bek.]
A szabályozás ezen formája a pénzügyi forgalom számára egyértelműen hátrányos. A keretbiztosítéki jelzálogjog az esetek döntő többségében a corporate (vállalati) finanszírozás biztosítékaként játszik szerepet, jellemzően nagyobb értékű követelések biztosítékaként. Az itt megfogalmazott szabály ellehetetleníti ezen nagy összegű követelésekkel kapcsolatos work-out tevékenységét, ami jellemzően abban áll, hogy a követelést engedményezik, valamely behajtásra szakosodott leányvállalat, vagy a work-out tevékenységet fő tevékenységként végző szakcég részére. Mindenképpen megfontolandó a vonatkozó bekezdés pontosítása, vagy úgy, hogy az átruházott követelést továbbra is biztosítsa a keretbiztosítéki jelzálogjog, vagy úgy, hogy a Javaslat megengedi a keretbiztosítéki jelzálogjog átszállását, amennyiben az alapjogviszonyból származó összes követelés átruházásra került.
Amennyiben a normaszöveg változatlan tartalommal lép hatályba, tekintettel a biztosíték nehezebb kezelésére a figyelembe vehető fedezeti érték csökkenéséhez vezet, így ismételten csak a hitelezés drágulását eredményezi.
4.
A vagyont biztosító zálogjog megszűnése. Ezen önálló zálogfajta a retail banki fedezetek között gyakorlatilag semmilyen szerepet nem játszik, azonban ha nem is nagy számban, de szerepel a corporate finanszírozás területén, ahol is átlagot meghaladó értékű hitel és kölcsönügyleteknél, mint fedezeti elem lehet jelentősége. (Pl. ha egy kisebb pénzügyi intézmény alapvetően úgy helyez ki, hogy egy tőkeerősebb pénzügyi intézménnyel refinanszíroztatja az aktív ügyleteit, alkalmas fedezeti eszköz lehet számára a finanszírozott pénzügyi intézmény teljes vagyonának az elzálogosítása. A Javaslat a 109. §-ban írt dolgok, jogok, követelések egyediben változó állományára alapított zálogjogra vonatkozó szabályozással a fedezeti értéket lényegesen csökkenti a ma élő vagyont biztosító zálogjoghoz képest, hiszen ezen új intézménynek nem lehet a tárgya ingatlan. Ezen biztosítéki forma nem lesz alkalmazható az ingatlanlízing cégek, az ingatlan beruházók, illetve ingatlanforgalmazók finanszírozása, refinanszírozása során, tehát a gazdaság azon területén, amely eddig is igényelte ennek a biztosítéknak az alkalmazását. Megfontolandó lehet mindkét formáció szabályozása, természetesen a vagyont biztosító zálogjoggal kapcsolatos jelenleg is létező kérdések rendezése mellett.
5.
Az óvadék integrálása a zálogjogi szabályok közé. [Javaslat 102. § (4) bek., 114. § (5), (6) bek., 116. § (4), (5) bek.]
A zálogjogi szabályok közé integrált óvadékkal kapcsolatban alapvetően két észrevételünk fogalmazódik meg:
- egyfelől ez a változás a jelen jogszabályi környezetben a jogosultak körét hátrányos helyzetbe hozná, hiszen a jogszabályok által definiált work-out eljárásokban a jelenleg szabályozott óvadék privilegizált helyzetben van a záloghoz képest, így megint csak egy biztosíték fedezeti értékének a csökkenését szenvedjük el a jogszabály változás kapcsán.
Pl. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 38. § (5) bek.:
Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadékból a Ptk. 271. §-a szerint kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni. Ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított három hónapon belül nem él a Ptk. 271. § szerinti jogaival, követelésének kielégítésére zálogjogosultként tarthat igényt. Ha a jogosult az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B. §) alatt áll, az óvadék tárgyát a felszámolás közzétételekor köteles haladéktalanul kiadni a felszámolónak - mint az adós képviselőjének -, aki a továbbiakban az óvadéki szerződésnek megfelelően jár el, és a jogosultnak járó összeget csak akkor adja ki, ha a 40. § szerinti megtámadási határidő anélkül telt el, hogy a jogosult és az adós között létrejött szerződést megtámadták volna.
- másfelől a zálogjogi szabályok közé sorolt óvadék semmilyen plusz fedezeti értéket nem nyújtana a jogosult felé, gyakorlatilag a fedezeti fajta nevét változtatja meg a Javaslat, rendszertanilag átsorolja anélkül, hogy bármilyen érdemi plusz joghatást, értéknövelést okozna. Ez a semmilyen tartalmi előnnyel nem járó változtatás a pénzügyi szférában a szerződés minták újraírását, a szerződés kitöltő programok újrafejlesztését, a dolgozók újraoktatását fogja megkövetelni, ezzel tízmilliókkal növelve a pénzügyi intézmények működési költségeit, úgy hogy ezen költséget semmilyen érdemi előny nem fogja ellentételezni. Továbbá hatálybaléptetési kérdések is fel fognak merülni hiszen rendezni kell például az ugyanazon tárgyra alapított óvadék és zálog egymáshoz való viszonyát. Való igaz, hogy ezen kérdés jelenlegi jogunkban is nyitott, azonban érdemben azért nem jelentkezik, mert a gyakorlat az óvadék kétségbevonhatatlan előnyei miatt szinte nem is alkalmazza a követelésre alapított zálogjogot a bankszámla egyenleg vonatkozásában.
6.
A zálogszerződések közokiratba foglalási kötelezettségének megszüntetése a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett zálogjog esetében. [Javaslat 116. § (2)-(3) bek.]
"Azon túl, hogy a közjegyzői okiratba foglalás a magyar jogrendszertől egyébként idegen..., indokolatlan bonyodalmat, késedelmet és költségnövekedést okoz, drágábbá teszi a hitelt, holott többletvédelmet nem nyújt sem a felek, sem a jogrend számára"[5]
Az itt idézett gondolattal több szempontból nem értünk egyet, annak ellenére, hogy a pénzügyi intézmények egyértelműen a hitelezéshez kapcsolódó költségek csökkentésében, a szükséges járulékos eljárások egyszerűsítésében érdekeltek:
- A pénzügyi intézmények szerződéseinek magas arányban történő közjegyzői okiratba foglalására elsősorban a Vht 21. § (1)-(3) bek., és 22. § "c" pontja miatt kerül sor, a közvetlen végrehajthatóság biztosítása érdekében. A I. fejezetben már utaltunk rá, hogy a Ptké. idézet rendelkezése miatt az ingó jelzálogjog fajlagosan alacsonyabb arányban kerül kikötésre, mint ezen rendelkezés hatálybalépése előtt. Ugyanakkor a közvetlen végrehajthatóság biztosítása miatt gyakorlatilag a zálogfedezettel biztosított teljes kölcsönállomány vonatkozásában szerződés, vagy egyoldalú kötelezettség vállalást tartalmazó nyilatkozat készül közokiratban, így a Javaslat érdemi költségcsökkenést nem fog eredményezni, illetve az említett "bonyodalmak, késedelem" sem fog csökkenni,
- Az elmúlt tíz év gyakorlati tapasztalata alapján úgy látjuk, hogy a közjegyzői eljárásnak, a szerződések kontrolljának voltak pozitív hatásai. A szerződés felolvasása, a független jogi szakértőtől való kérdezés lehetősége kétségkívül kiszolgált fogyasztó-, ügyfélvédelmi érdekeket. Az eljárás védte a pénzügyi intézményeket is, hiszen a MOKK tagjainak egymással, a piaci szereplőkkel, és a más jogalkalmazó szervekkel való együttműködése és konstruktív hozzáállása hozzájárult, hogy a piac nagyjából egységes tartalmú zálogszerződéseket alkalmaz, különösebb kockázat nélkül, jogbiztonságban. Az önálló zálogjog intézményének megjelenését követően a MOKK egyes tagjai kiemelkedő szakmai szerepet játszottak abban, hogy a forgalom megfelelő tartalmú, a törvény betűjének és szellemének is megfelelő szerződést tudjon készíteni, majd alkalmazni.
- A Javaslatból számunkra nem derült ki, hogy a koncepció megvalósulása esetén kell-e egyáltalán majd a jelzálogszerződést becsatolni. Ha nem kell, akkor fennáll a veszélye, hogy bizonyos jogilag jelentős tények, tartalmi elemek kontroll nélkül maradnak és félő, hogy hibásan kerülnek be a nyilvántartásba. (pl. egy ingó jelzálogszerződés egyetemleges jellege, vagy éppen keretbiztosítéki jellege.) Ha viszont a bejegyzést megelőző kontroll kiterjed a szerződés tartalmi elemeinek vizsgálatára, megint csak nem beszélhetünk lényegi időmegtakarításról.
Az általunk részletesebben ismert üzletág működése során szerzett tapasztalataink alapján azt a megállapítást kell tennünk, hogy összességében a Javaslat olyan zálogjogi rendszert kíván bevezetni, amely a meglévő fedezeti rendszer fedezeti értékéhez képest csökkenést eredményezne, illetve olyan egyszeri jelentős működési költség növekményt támasztana, amelyet semmilyen érdemi előny nem kompenzál.
Úgy gondoljuk, hogy a Ptk. fedezeti, és természetesen ebbe beleértve a zálogjogi intézményei jogi fedezeti értékének az esetleges gyengülése az Európai Parlament és a Tanács 2006/48/EK irányelve (CRD), valamint az ez alapján előkészület alatt álló belső jogi szabályozás kötelező normaként való elfogadás előtt nem kívánt következmény volna a pénzügyi intézmények körében.
A szerző az általa érzékelt negatív jelenségek kapcsán mindenképpen javasolja, hogy a Javaslat készítője kezdeményezzen egyeztetést a szakmai szervezetekkel (pl. a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, illetve a szakmai érdekvédelmi szervezetekkel (pl. a Magyar Bankszövetséggel), mert a félő, hogy az ügyfélterhek növelése válik szükségessé a Javaslat változatlan formában történő elfogadásával anélkül, hogy ezt valós érdemi előnyök ellensúlyoznák. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Szendrey Zoltán osztályvezető jogtanácsos, ERSTE Bank Hungary Nyrt.
[2] Forrás MNB.
[3] 2001. szeptember 1-jétől hatályos szöveg.
[4] Javaslat Indoklás III. rész 137. oldal.
[5] Javaslat indoklása 174. oldal első bekezdés.
Visszaugrás
