A földrajzi árujelzők oltalma intézményesítésében az 1959-es Ptk. elvi jelentőséggel bír. A Ptk. 86. § (2) bekezdése az iparjogvédelem tárgyai között felsorolja az eredetmegjelöléseket és származási jelzéseket és azt is kimondja, hogy ezek oltalmát külön jogszabályok határozzák meg. A földrajzi árujelzők speciális szabályozására azonban a Vt., azaz a Védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvény meghozataláig, egészében 1997-ig kellett várni, korábban nem létezett külön törvény ebben a vonatkozásban Az oltalom szempontjából különös jelentősége van annak, hogy Magyarország részese az Európai Unió nemzetek felett álló eredetvédelmi integrációjának, amely külön szabályozást alkalmaz a mezőgazdasági termékekre és borokra. A legfontosabb belföldi jogforrásoknak az alábbiak számítanak: a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve az 1959. évi IV. tv. (Ptk.), a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997 évi XI. tv. (Vt.), 77/2008. (VI. 13.) OGY. határozat a hungarikumok védelméről, 2008. évi LXXIII. törvény a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról.
Az eredetvédelem nemzetközi jogforrásai körében különösen az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás - 1958. (Magyarországon kihirdette az 1982. évi 1. tvr.) érdemel különlges figyelmet. Az EU jogforrásai közül számunkra a legfontosabbak. a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1898/2006/EK bizottsági rendelet.
A földrajzi árujelzők oltalmának speciális vonásai.
A földrajzi árujelzők jogi szabályozása - összevetve az ipari tulajdon más tárgyaival - eltérő, sajátos vonásokat mutat:
a) Az ipari tulajdon más tárgyaitól eltérően a földrajzi árujelzők némely kivételtől eltekintve (manufakturális termékek, háziipari termékek) agrártermékekre vonatkoznak.
b) A földrajzi árujelzők kollektív jogosultságot biztosítanak
c) A földrajzi árujelzők oltalma időben nem korlátozott.
d) A földrajzi árujelzők további specialitása, hogy azok nem forgalomképesek. A földrajzi árujelzőt nem lehet átruházni. Ehhez ugyanis a földrajzi környezet átruházhatósága is szükséges lenne, továbbá a természeti tényezők, valamint több évtizedes - sőt több évszázados - tapasztalat átadása, amelyre nincs fizikai és jogi lehetőség. A földrajzi árujelzőre nem lehet másnak használati engedélyt (licenciát) sem adni.
e) A földrajzi árujelzők mögött nem áll személyiségi jog, kizárólag a vagyoni jogok védelmére kerül sor.
Nincs a szellemi alkotásoknak még egy olyan területe, amely a közvélemény őszinte érdeklődését és hatékony támogatását élvezné, mint az eredetvédelem, különös tekintettel a magyar nemzeti sajátosságokra. Érdemes ezek közül két hatékony társadalmi támogatottságú kezdeményezést megemlíteni: a Hungarikumokat és a Hagyományok, Ízek, Régiók Programot.
Az eredetmegjelölések nagy része egyben Hungarikum is. A Hungarikumok védelméről szóló 77/2008. (VI. 13.) OGY. határozat preambuluma szerint
A Hungarikumok olyan sajátos magyar termékek, amelyeknek tulajdonságai között lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg, és amelyek természeti adottságainkkal, őshonos fajtáinkkal, termelési-tenyésztési hagyományainkkal összefüggésben sajátosan magyar ismérvekkel rendelkeznek. A Hungarikumok körébe azonban nemcsak az eredetvédelem szempontjából releváns nyers és feldolgozott élelmiszerek tartoznak, hanem népmesék, zenei alkotások kézművesség termékei (pl. patkolt tojás), továbbá haszonállatok (magyar Puli, Puma és Komondor) is.
Az eredetvédelem szempontjából leginkább jelentős Hungarikumok:
- élelmiszerek: Gyulai kolbász, Tönkölybúza, Óvári sajt stb.;
- borok: Badacsonyi Kéknyelű, Tokaji Aszú stb.;
- borfajták: Furmint, Királyleányka, Juhfark stb.
- ásványvizek: Csillaghegyi, Mohai Ágnes, Parádi természetes ásványvizek;
- pálinkák: Diópálinka, Szatmári szilva.
Az EU-ban francia kezdeményezésre 1996-ban hirdették meg az "Euroterroirs programot" melyet a lajstromozott megjelölések eredetvédelmének civil szerveződésű társadalmi hátterét képezte: A program Magyarországon "Hagyományok, Ízek, Régiók"néven került meghirdetésre, és már a ’90-es években jelentős lendületet kapott. E program keretében összegyűjtötték a nemzeti kulturális örökség keretébe tartozó nyers és feldolgozott élelmiszereket. Jelenleg háromszáz jellegzetesen magyar élelmiszer, ipari termék továbbá növény- és állatfajta került feltárásra a program végrehajtása eredményképpen. Ilyen termékek - többek között - a Badacsonyi ürmös, Vállaji sonka, Őrségi tökmagolaj, Mosoni csemegesajt, Vecsési káposzta, Debreceni mézes (sütemény).
Az eredetvédelemről hatályos szabályozása a magyar termékek védelmére sokrétű lehetőséget nyújt: A magyar termékek lajstromozhatók:
a) a védjegytörvény alapján: Makó (hagyma), Szatmár (szilvapálinka), Békés(szilvapálinka) Magyarországon, mint eredetmegjelölések és földrajzi jelzések;
b) a Lisszaboni Megállapodás alapján: Kalocsa (őrölt paprika), Gyula (hentesáru, kolbász), Szeged (őrölt paprika), Csaba (hentesáru, kolbász), mint magyar eredetmegjelölések;
c) a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet alapján, mint európai eredetmegjelölések: (Hajdúsági torma, Szegedi szalámi, ill. Szegedi téliszalámi, Gönci kajszibarack, Szőregi rózsatő), illetve európai földrajzi jelzések - Budapesti téliszalámi - formájában;
d) az EK borpiaci rendtartása alapján 2010-ben 34 borokra vonatkozó magyar eredet megjelölés és 13 földrajzi jelzés állt oltalom alatt (Egri Bikavér, Tokaji Édes Szamorodni, Tokaji Száraz Szamorodni, Villány, Szekszárd és Eger).
A Vt. 103. § (1) értelmében földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet, lajstromozhatő a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt eredetmegjelölés és földrajzi jelzés és, amelyek a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által lajstromozhatók, ezen kívül a hagyományos megjelölések és származási jelzések is oltalomban részesülnek ez utóbbi kettőt a Hivatal, nem tartja nyilván.
Az eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye.
A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott vagy előállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
