1. 2007. november 23. és 25. között jogászképzés tradíció és reform között" címmel, a németországi Trier városában került megrendezésre egy nemzetközi szakmai konferencia, Németországon kívül tizenegy ország képviselőinek (zömmel jogászprofesszorok) részvételével. A konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai a közelmúltban egy, Christian Baldus heidelbergi, Thomas Finkenauer tübingeni és Thomas Rufner trieri professzorok szerkesztésében megjelent német nyelvű kötetben láttak napvilágot.[1]
Írásom a kötetben megjelent valamennyi tanulmány részletekbe menő bemutatása helyett - a kötetben megjelent, az egyes országok jogi felsőoktatásának néhány súlyponti kérdését áttekintő, rendkívül informatív és gondolatébresztő tanulmányok apropóján - elsősorban a jogi felsőoktatás újabb nemzetközi tendenciáinak és azoknak a külföldi tapasztalatoknak az összegzését tűzi ki célul alapján, amelyek a magyar jogi felsőoktatás számos, jól ismert és jelenleg is vitatott problémájának megoldása szempontjából is hasznosak lehetnek.
2. Elöljáróban néhány szót szeretnénk szólni magáról az ún. Bologna-folyamatról, amelynek értékelésére később még visszatérünk. Ismeretes: a Bologna-modell terminusa egy kétfokozatú graduális (BA+MA), a posztgraduális (doktori) képzéssel együtt pedig háromfokozatú felsőoktatási modellt jelent. Az elnevezés onnan származik, hogy éppen az első modern európai egyetemnek 1088 óta otthont adó Bolognában fogadták el 1999. június 19-én azt a nyilatkozatot, amelyben 29 ország vállalt kötelezettséget arra, hogy az egyes országok felsőoktatási szisztémájának harmonizálása céljából 2010-ig bevezeti a kétlépcsős felsőoktatási rendszert, melynek keretében a hallgatók egy hároméves alapképzésben, a továbbtanulni szándékozó hallgatók pedig a hároméves képzést követően kétéves mesterképzésben vesznek részt.[2]
A konferencia előadói elsősorban eme rendkívül vitatott, a jogászképzés struktúráját alapvetően átalakítani kívánó modell bevezetése kapcsán fölmerülő kérdéseket taglalták, mégpedig - a kötet szerkezeti felépítésének megfelelően - a múlt, a jelen és a jövő kérdéseire egyaránt koncentrálva.
3. Ami a kötet szerkezeti felépítését illeti, a szerkesztők által írt előszót, a tartalomjegyzéket és a rövidítésjegyzéket és a Thomas Finkenauer, valamint Thomas Rüfner professzorok által írott rövid, ám annál tartalmasabb, a Bologna-folyamat főbb kérdéseit taglaló "Einleitung"-ot követően a "Historische Erfahrungen" címet viselő első fejezetben foglalt tanulmányok értékes áttekintést adnak a jogászképzés történetéről a római köztársaság és a principátus korára,[3] a kései római császárkorra,[4] a középkorra,[5] a koraújkori Franciaországra,[6] Angliára,[7] valamint Poroszországra és Németországra[8] vonatkozóan. A második, " Vergleichender Befund" címet viselő fejezet egyes országok (Ausztria,[9] Magyarország,[10] Nagy-Britannia,[11] Amerikai Egyesült Államok,[12] Finnország,[13] Hollandia,[14] Franciaország,[15] Olaszország,[16] Spanyolország,[17] Latin-Amerika országai[18] és Lengyelország[19]) jogi oktatásának
- 153/154 -
aktuális kérdéseit vizsgálja. A harmadik, "Lehren für Deutschland" c. fejezetben foglalt tanulmányok pedig a 2002. július 11-én hatályba lépett, a jogászképzést megreformáló Bundesgesetz tapasztalatait,[20] ill. a Bologna-modell német jogászképzésbe történő bevezetésének kérdéseit[21] elemzik. A tanulmányokat követően Christian Baldus professzornak a konferencián elmondott zárszavát olvashatjuk. Konferenciakötetről lévén szó, a kötet "Diskussionsbericht"-ek formájában tartalmazza a konferencia résztvevőinek az egyes előadások kapcsán elhangzott hozzászólásait is.
4. A kötetben közzétett tanulmányok sorrendjét szem előtt tartva Halbwachs ismertetése nyomán először az osztrák jogi felsőoktatásról szeretnénk néhány szót szólni.
A jogi tanulmányok Ausztriában három nagy egységre oszlanak. A tanulmányok első része "a jog alapjainak" ("Grundlagen des Rechts") van szentelve, és abból három vizsgát kell abszolválni. Az első szemesztert követően háromórás írásbeli vizsgát kell tenni "Bevezetés a jogtudományokba" címmel, melyben az addig megszerzett polgári jogi, közjogi és jogfilozófiai alaptudásra kérdeznek rá. Ezt követően "Az újkori jog- és közigazgatástörténet" c. tárgyból szóbeli vizsgát kell tenni. A második szemeszter végén ismét egy háromórás írásbeli vizsgát kötelező tenni az "Európai magánjogok romanisztikai alapjai és a jogesetmegoldás technikája" c. tárgyból. A római jog és a jogtörténet oktatása során nagy szerepet kap a forrásszövegek exegézise; az első tanévben kötelező a "Kötelező gyakorlat a jogtörténethez", valamint a "Kötelező gyakorlat a római magánjoghoz" c. kurzusok látogatása. Latin nyelvből az első év végén kell vizsgát tenniük a hallgatóknak.
A második nagy tanulmányi egységben - amely három szemeszterből áll - kerül sor az egyes tételes jogi tárgyak: a büntetőjog, a polgári jog, a polgári eljárásjog, a társasági jog, valamint a munkajog és a szociális jog oktatására; mindegyik tárgyhoz kötelező gyakorlat is kapcsolódik.
A harmadik rész - amely szintén három szemesztert ölel fel - az államtudományi tárgyakat fogja át. Alkotmányjogból és közigazgatási jogból egyaránt tartanak írásbeli és szóbeli vizsgákat is, európai jogból és nemzetközi jogból szóban, adójogból pedig írásban kell vizsgát tenniük a hallgatóknak. Az utolsó vizsga letétele még csupán a "magister iuris", ill. "magistra iuris" címre jogosít (szemben pl. Olaszországgal, ahol már a hároméves bachelor-képzés puszta elvégzése is doktori címre jogosít). A klasszikus jogászi foglalkozás gyakorlásához egy további specifikus, az egyetemtől független keretek között végezhető szakmai képzésre és szakvizsgára van szükség. Láthatjuk tehát, hogy a magyar jogi oktatási rendszerhez képest több szempontból is gyökeresen eltérő a szisztéma: a számos Pflichtübungra is tekintettel jóval gyakorlatorientáltabb annál, és megfelelően biztosítja az elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó tárgyak helyes arányát. Nagyon világosan és logikusan egymásra épül három, egymástól jól elkülöníthető oktatási egység: 1. a jogi alapfogalmak, ennek kapcsán pedig a római jog és a jogtörténet oktatása; 2. a tételesjogi tárgyak oktatása; 3. végül pedig az államtudományi tárgyak oktatása. (Magyarországon ehhez képest a hallgatók az első évben csupán a jogtörténeti tárgyak keretében tanulhatnak magánjogi, büntetőjogi, eljárásjogi stb. alapismereteket - talán megfontolandó lenne a jogtörténeti tárgyaktól függetlenül, ill. azok mellett nem csupán az elvont állam-, ill. jogtudományi alapismeretek, hanem a tételesjogi képzés megalapozását szolgáló magánjogi, közjogi, ill. büntetőjogi alapismeretek oktatása már az első tanévben is, amely lényegesen megkönnyíthetné a felsőbb éves tételes jogi stúdiumok megkezdését, ill. elsajátítását.[22]
5. A magyar jogi felsőoktatás szerkezetével nem kívánunk külön, részletesen foglalkozni, különösen nem deskriptív módon, e helyütt csupán egy-két lényegesebb gondolatot szeretnénk megfogalmazni. Földi András tanulmányában a történeti előzmények bemutatását követően behatóan foglalkozik többek között a Bologna-modell magyarországi bevezetésének kérdéseivel, a magyarországi jogi felsőoktatás tantervével, és külön tárgyalja az elmélet és a gyakorlat viszonyának meglehetősen problematikus kérdéskörét is a hazai jogi felsőoktatásra tekintve. Ez utóbbi kapcsán a szerző jelzi a hazai jogi felsőoktatás egyik legégetőbb és minél sürgősebben megoldandó problémáját, ti., hogy a magyarországi jogi felsőoktatásban az elmélet a gyakorlathoz képest felülreprezentált.[23] Ennek sajnálatos következménye, hogy a hallgatók többsége a vizsgán képtelen egy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
