Éppen tíz éves beadványok egy részére válaszolt az Alkotmánybíróság az 1/2007. (I. 18.) AB határozattal. Az indítvány egyebek között kifogásolta, hogy a médiatörvény az ORTT-tagok, illetve a kuratóriumi elnökségek megválasztásával kapcsolatos jelölési jogot a parlamenti pártoknak, a Panaszbizottság esetében pedig a pártok jelöltjeiből álló ORTT-nek biztosítja. Márpedig - érveltek az indítványozók - az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI. 10.) AB határozata az Alkotmány 61. §-ában foglalt véleményszabadságnak a rádiózásban és a televíziózásban történő biztosítása érdekében alkotmányos követelményként fogalmazta meg: a leendő médiatörvény zárja ki, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhassanak. E határozat értelmében a parlament és az abban képviselt politika pártok meghatározó tartalmi befolyása a rádióban és a televízióban éppúgy alkotmányellenes, mint a kormányé. Az indítványnak erre a részére az AB egyáltalán nem reagált.
Más beadványelemek elbírálására elegendő volt a tíz esztendő. Az indítványozók álláspontja szerint az is a véleménynyilvánítási szabadság sérelmét jelenti, hogy a Panaszbizottság eljárására vonatkozó rendelkezések (49. §) nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a Panaszbizottság egyetlen műsorszám kapcsán vizsgálja a kiegyensúlyozottság követelményének érvényesülését. Márpedig az Alkotmánybíróság említett 1992-es határozatában az is szerepel, hogy a vélemények bemutatásában, illetve a tájékoztatásban a sokféleséget a rádió és a televízió egészét tekintve kell biztosítani. Vagyis ha majd megvalósul a közszolgálati és a kereskedelmi rádiózás és televíziózás versenye, akkor a kiegyensúlyozottságnak ezek egészében kell érvényesülnie. De addig sem az egyes műsorokban külön-külön, hanem a Magyar Rádió, illetve a Magyar Televízió teljes programjában. A véleményszabadságot korlátozó kiegyensúlyozottság követelményének közszolgálaton túli érvényesítése igazolásaként pedig a frekvenciák "szűkösségének" 1992-ben még kétségkívül fennálló helyzetét nevezi meg az AB.
A mostani, tizenöt évvel későbbi helyzetet azonban a testület úgy értékeli, hogy miután a földfelszini frekvencián történő műsorszórás mellett létrejött a műholdas és kábeles műsorszolgáltatás, és a távközlési technológia gyors fejlődése (digitális kábel, Internet, DSL) újabb lehetőségeket kínál, immár megvalósult a külső pluralizmus. Ugyanakkor az alkotmánybírák álláspontja szerint ez a sokszínű műsorkínálat önmagában nem teszi szükségtelenné a kiegyensúlyozottsági követelmény (belső pluralizmus) előírását. Vagyis a kiegyensúlyozottság a közpénzből létrehozott és működtetett közszolgálati műsorszolgáltatók mellett továbbra is vizsgálandó azon kereskedelmi rádiók és televíziók esetében, amelyek véleményformáló ereje jelentőssé válik. Ennek alkotmányos indoka pedig a véleménypluralizmusnak az alaptörvény 61.§ (4) bekezdésében szereplő célja. A kommentátor kétkedő kérdése: ha a véleménypluralizmus a frekvenciák "szűkösségének" megszűnte után is megalapozza a kiegyensúlyozottság követelményét, akkor vajon ez miért nem vonatkozik az ugyancsak nem "szűkös" nyomtatott sajtóra?
A fontolva haladó Alkotmánybíróság végülis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a médiatörvény 49. §-a azért nem korlátozza aránytalanul a véleménynyilvánítás szabadságát, mert a műsor jellegétől függően lehetővé teszi a kiegyensúlyozottság több műsorszámban történő vizsgálatát. Ugyanakkor a kifogás tárgya éppen az volt, hogy a törvény nem zárja kifejezetten ki annak egyetlen műsorszámon való számon kérését. Éppen ez az a belső pluralizmus, ami a "szűkösség" megszűntével a kereskedelmi műsorszolgáltatók tekintetében bizonyosan alkotmányellenes.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
