Az Európai Unióban számtalan másodlagos jogforrás szabályozza az elektronikus kereskedelmi tranzakciókkal kapcsolatos egyes jogi kérdéseket, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a másodlagos jogforrások által külön nem szabályozott, de az uniós jog hatálya alá tartozó esetekben az elsődleges jogot továbbra is alkalmaznunk kell. Jelen tanulmányban ezért azt vizsgálom, hogy a belső piacról szóló, az elsődleges jogban fellelhető szabályok milyen vonatkozásban bírnak relevanciával az elektronikus kereskedelmi tranzakciók tekintetében, ill. az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatában ezen kérdés miként jelenik meg. Bár a vizsgálatom tárgya az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ),[1] fontosnak tartom megemlíteni a tanulmány végén egy rövid kitérőben az Alapjogi Charta[2] releváns rendelkezéseit is.
Az EUMSZ második része szól a megkülönböztetés tilalmáról. A 18. cikkben kimondott diszkrimináció általános tilalma[3] megfelelően érvényesül és érvényesítendő az elektronikus kereskedelemi tranzakciók tekintetében.[4] Ezen általános tilalmat meghatározó elv végrehajtási rendelkezéseit találjunk meg az Alapszerződés egyes uniós politikákra vonatkozó rendelkezései között. A belső piac működésére vonatkozó rendelkezések szintén alkalmazandóak az elektronikus kereskedelmi tranzakciók vonatkozásában.[5] Mint az ismert, a belső piac egy belső
- 101/102 -
határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.[6] A belső piaci szabályoknak, és a belső piaci elveknek megfelelően érvényesülni kell az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokkal kapcsolatban is. Erre egyrészt az elsődleges jog rendelkezései alapján, másrészt egyes másodlagos jogforrások esetében[7] az érintett másodlagos jogforrás rendelkezéseiben foglaltak alapján kerül sor.[8] Mind a négy gazdasági szabadság jelentőséggel bír az elektronikus kereskedelem fejlődése, működése szempontjából. Az áruk- és szolgáltatások szabadsága a közvetlenül az elektronikus kereskedelmi tranzakciók során értékesített áruk és szolgáltatások kapcsán jelentős, a letelepedés szabadsága az elektronikus kereskedelem szempontjából releváns gazdasági társaságok elsődleges és másodlagos letelepedése, a tőke szabad áramlása pedig az érintett befektetések szempontjából fontos. A következőkben a négy gazdasági szabadság közül az áruk, szolgáltatások és letelepedés (személyek) szabadságáról szólok részletesebben, tekintve ezek közvetlen hatását az elektronikus kereskedelem megfelelő működésére.
Az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések megfelelően alkalmazandóak az elektronikus kereskedelmi tranzakciók vonatkozásában is. Mivel a jelen tanulmánynak nem célja az áruk szabad mozgását biztosító elsődleges jogi rendelkezések általános bemutatása és elemzése, ezért csak az elektronikus kereskedelem szempontjából különös rendelkezésekről, problémákról szólok a következőkben.[9] Az áruk szabad mozgását biztosító keretek egyik eleme a tagállamok közötti behozatalra[10] és a kivitelre[11] vonatkozó mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású intézkedések tilalma. Az EUMSZ 34. és 35. cikkek tárgyi hatályának megszabása körében jelentős szerepe van Európai Unió Bíróságának a
- 102/103 -
mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedés fogalmának meghatározása által. Az áruk szabad mozgása és az elektronikus kereskedelem kapcsolatát vizsgálva alapvetően két szempontú értékelésre kell sort keríteni: egyrészt az áruk szabad mozgására vonatkozó egyes rendelkezések alkalmazhatósága tekintetében - azaz azok tárgyi hatályának értelmezése -, másrészt a lehetséges korlátozási lehetőségek vonatkozásában.
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások piacával kapcsolatban felmerülhető problémákat egy távolabbi nézőpontból, az interneten alapuló kereskedelem, üzletviteli eljárások fejlődése, kereskedési modellek tekintetében érdemes vizsgálni. A mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések uniós fogalmát az Európai Unió Bírósága az un. Dassonville formulában[12] határozta meg, amikor kimondta, hogy a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni. E megközelítés következetes alkalmazást nyert az állandó ítélkezési gyakorlatban.[13] A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 34. cikk magában foglalja a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, a más tagállamban jogszerűen gyártott és forgalmazott termékek kölcsönös elismerése elvének, valamint az uniós termékek tekintetében a nemzeti piacokhoz való szabad hozzáférés biztosítása elvének a betartására vonatkozó kötelezettséget. Így mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek kell tekinteni a valamely tagállam által meghozott olyan intézkedéseket, amelyeknek a célja vagy a hatása a más tagállamokból származó termékekkel szembeni kedvezőtlenebb bánásmód biztosítása, valamint az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályokat akkor is, ha ezek a szabályok különbségtétel nélkül minden termékre vonatkoznak.[14] A Keck ügyben[15] kimondott piacra jutási teszt[16] alapján mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül minden olyan egyéb intézkedés is, amely valamely tagállamban akadályozza a más tagállamokból származó termékek piacra jutását. Ugyanakkor az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy megtiltó nemzeti jogszabályok más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása nem
- 103/104 -
minősül mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek, amennyiben e jogszabályok minden olyan érintett gazdasági szereplőre vonatkoznak, akik az adott állam területén gazdasági tevékenységet folytatnak, és amennyiben a szabályok sem de iure, sem de facto nem valósítanak meg diszkriminációt. Amennyiben ugyanis e feltételek teljesülnek, az ilyen típusú jogszabályok alkalmazása a más tagállamból származó, a fogadó tagállam által meghatározott szabályoknak megfelelő termékek értékesítésére, nem akadályozza meg vagy nehezíti jobban ezen áruk piacra jutását, mint a fogadó tagországban előállított áruk esetében. Az elektronikus kereskedelem által teremtett új értékesítési modell - az internetes értékesítés - felvetette a problémát, hogy annak tilalma - azaz bizonyos áruk internetes értékesítésének tilalma - mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül-e.[17] Amennyiben igen, akkor az internetes értékesítés tilalmát meghatározó tagállami jogszabályban megjelenő tilalmat el kell törölni, hacsak az nem igazolható. A kérdés az Európai Unió Bíróságának esetjogában már meglehetősen hamar, 2001-ben felmerült.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
