2022. január 1-jétől módosultak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó szabályai: a bíróság - ha ez a gyermek érdekében áll - az egyik szülő kérelmére is elrendelheti a szülői felügyelet közös gyakorlását, azt, hogy a felek felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak gyermekükről.[1] A Ptk. módosítása azonban nem rendelkezik arról, hogy miként, milyen eszközökkel kellene elérni a kooperációt akkor, ha a szülők között nincs valós együttműködési szándék.
A Ptk. 4:172. § alapján a bíróság kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük érdekében - ideértve a külön élő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - közvetítői eljárást vegyenek igénybe. A kötelezés arra irányul, hogy a felek közösen forduljanak közvetítőhöz, ami elősegíti, hogy már az első ülésen képet kapjanak a folyamat menetéről, és akár már akkor el is kezdődhessen az érdemi munka a mediátorral.
Felmerül a kérdés, hogy kiterjeszthető-e minden, gyermeket nevelő szülőpár válása esetén a mediációra történő kötelező terelés - preventív szándékkal, az ilyenkor szükségszerűen felerősödő, a vitás helyzetekből adódó konfliktusok tompítására. Külföldi gyakorlati tapasztalatok és statisztikák alátámasztják e felvetés létjogosultságát.[2] Azt is érdemes vizsgálni, hogy a keresetlevél beadása előtt kötelezővé tehető-e a közvetítői eljárás, főként azzal a céllal, hogy a mediáció képessé tegye a feleket az egymással való kommunikációra, megismerjék egymás álláspontját egy biztonságos közegben, és akár meg is állapodjanak egyes részletkérdésekben. Megismernek egy olyan vitarendezési módot, amelyet a peres eljárások során visszatérően alkalmazhatnak. Ennek sikere esetén a bontóperben már egymással érdemben kommunikálni képes felek vennének részt, ami segítené az eljárások hatékony lefolytatását, az érdemi jogkérdésekre történő fókuszálást. Mindez különösen igaz váltott gondoskodás esetén akkor, ha a bíró ítéletben kötelezi a szülőket - megállapodásuk hiányában - arra, hogy a gyermekről felváltva, egyenlő időtartamban gondoskodjanak. A mediáció elsősorban azért fontos, mert a gyermekek érdekeit szolgálja, azt, hogy biztonságos közegben, és ne "háborús övezetben" kelljen felnőniük.
E cikk és az alapjául szolgáló kutatás célja, hogy az eddigi gyakorlat mélyebb, többrétegű és árnyalt megértése által hozzájáruljon a mediáció szerepének erősítéséhez és lehetőségeinek bővítéséhez a családjogi eljárásokban.
Módszerét tekintve anyagom kvalitatív, kis mintán végzett kutatási beszámolónak minősül, mivel elsősorban a megfogalmazott problémák megértését, a való életben történő megjelenésének megragadását szolgálja. A feltett kérdéseket mélységében vizsgálom, és nem célom számokkal is megragadható értelmezést adni egy-egy jelenségre. A beszámoló elkészítéséhez az irodalom tanulmányozásán túlmenően két empirikus kutatási módszert alkalmaztam, két önálló fázisban. Mindkét módszer bevett és széles körben alkalmazott eljáráson alapul.
A tárgyalások és a beszélgetések során készült jegyzeteimet problémacsoportok szerint rendszereztem, majd abból táblázatos formában tematikus rendezést készítettem. Ennek alapján készült a szöveges analízis.
A kutatás második fázisában is empirikus adatfelvételt készítettem szintén kvalitatív módszerrel, strukturált interjúk készítésével. Az interjútechnika mint kutatási mintavételi módszer a társadalomtudományokban épp olyan érvénnyel bír, mint a természettudományokban a kvantitatív módszerek.[3] Az interjúkhoz saját kérdéssorokat készítettem, amelyekhez tartalmilag minden egyes interjú esetében tartottam magam. Két interjúról szó szerinti leiratot készítettem, illetve az egyiket eredetileg is fele arányban írásban vettem fel. Az így keletkezett szövegeket tematikus tartalomelemzéssel dolgoztam fel, és a résztvevőkkel való megállapodás szerint használom fel a cikkben.
A célkitűzéseket két önálló, de egymással összefüggő empirikus kutatási fázisban valósítottam meg. Mindkét
- 21/22 -
esetben egyben az is volt a célom, hogy személyesen szerezzek tapasztalatokat, benyomásokat az igazságügyi mediáció, ezen belül pedig a családjogi polgári peres ügyeket érintő mediáció szakmai értékeléséről, történeti előzményeiről és jelenlegi, aktuális helyzetéről.
Hipotéziseimet a törvénymódosítás lehetséges okait, és az igazságügyi mediáció intézményére és jövőbeli lehetőségeire gyakorolt következményeit megvizsgálva állítottam fel. Ezek a következők:
Mivel a törvény korábban is adott lehetőséget a váltott gondoskodásra, de kizárólag a két szülő egyetértése esetén, abból indultam ki, hogy a kodifikációs módosítást vélhetően az eljárások során tapasztalt "emberi játszmák" - ezen belül is az eljárási jogszabályokkal a gyermekek hátrányára és kárára visszaélő szülői magatartás - indokolták. Feltételezésem szerint a módosítással a jogalkotó olyan hatékony eszközt kívánt az eljáró bíró kezébe adni, amely a gyermekek érdekének érvénysülését szolgálja a szülők konfliktusa ellenére is.
A jogszabályváltozás az eddiginél gyakoribb és kiterjedtebb mediációs lehetőségek ígéretét hordozza magában. Úgy gondolom, hogy a konszenzus hiánya a szülői felügyeleti jog elbírálása esetén olyan konfliktusokat hozhat, amelyek még inkább indokolttá tehetik a mediációt. Hipotézisem része, hogy a módosítás lehetővé tenné az igazságügyi mediáció szélesebb körű gyakorlati alkalmazását.
A témával kapcsolatban a kutatás során az alábbi kérdésekre kerestem a válaszokat:
1. Mennyire valósul meg, és milyen jellegű a kötelező bírói tájékoztatás a gyakorlatban? Mennyiben tölti be a törvényalkotó szándéka szerinti célt? Valós alternatívákat és teljes informáltságot eredményez-e? Képesek-e ennek alapján a felek mérlegelni a mediáció tényleges lehetőségeit, lehetséges hasznait a maguk és gyermekeik számára?
2. Milyen további kihasználatlan lehetőségei vannak az igazságügyi mediációnak?
3. Hogyan élik meg a peres felek a folyamatot, illetve mit tudnak a mediációról és lehetőségeiről?
4. A bírósági határozattal (ideiglenes intézkedés/ítélet) is elrendelhető váltott elhelyezés eseteiben hogyan bővülhetne a mediátorok és a mediáció szerepe?
A mediáció fogalmi megközelítését illetően a képzésen tanult definíciót alkalmazom: "sajátos permegelőző vagy bírósági, illetőleg hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás".[4]
A közvetítés az emberi interakciók folyamatának fejlődésével fokozatosan jelentkező igényként már az ókorban felmerült.[5] Gyakorta találkozunk történelmi írásokban olyan bölcsekkel, akikhez akkor fordultak az emberek, amikor arra vágytak, hogy a "vitapartnereiken" kívül valaki másnak is elmondhassák sérelmeiket, más is meghallgassa őket és tanácsot adjon vitájuk eldöntésében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
