Adott ország oktatása, valamint a hozzá kapcsolódó jogi, gazdasági szabályozás napjainkban nem csak az ország határain belül fejt ki jelentős hatást, hanem globális, országhatárokon átívelő tevékenységként is. Tanulmányom címe bár félrevezető lehet a laikus olvasó számára, fontosnak tartom rögzíteni, hogy írásomnak nem célja az oktatáshoz való jog, mint második generációs alapjog teljes spektrumára kiterjedő elemzése, amely szétfeszítené a tanulmány kereteit. A kutatás kizárólag - de annál nagyobb hangsúllyal - az oktatás határokon átívelő mivoltát alátámasztó érvelésre terjed ki, amely a vonatkozó egyezmények és nyilatkozatok valamint jogforrások dogmatikai, logikai értelmezésére, továbbá a hazai- és külföldi szakirodalom megállapításaira támaszkodik.
A tudomány oktatásának - mint a tanítás és a tanulás egymásra kölcsönösen ható, ismeretek rendszeres és nagyobb mennyiségű elsajátítására, a műveltség megszerzésére, az intellektuális képességek kialakítására irányuló intézményesített tevékenység - szervezett formában történő megjelenése a középkorra nyúlik vissza. Az első valódi egyetem az 1200 körül Párizsban létrejött Notre Dame, amelyet saját tanárai hoztak létre, de szabályozására csak később, 1215-ben került sor.[1] Párizst Bologna, majd Padova és Oxford követte, csak hogy a legjelentősebb egyetemeket említsem. Szakirodalmi megállapítások szerint Európa első egyetemei kettős értelemben vett universitasok:[2] egyrészt universitas literarum, mert valamennyi tudományt képviselték, másrészt universitas nationum, mert nem csak egy adott néphez, nemzethez kapcsolódtak.[3]
A 18. század végén - 19. század elején létrejövő polgári államok már újfajta felsőoktatási rendszer iránti igényt mutattak. Szakirodalmi álláspontok szerint ennek az európai felsőoktatás-történet szempontjából jelentős folyamatnak (részbeni) következménye a hagyományos egyetemek "halála" és a modern egyetemek "születése".[4] Friedrich Carl von Savigny szerint a két különböző kor egyetemét a Lehr- und Lernfreiheit[5] kapcsolja össze. "In diesem Hauptstück also standen die Universitäten des Mittelalters den gegenwärtigen gleich, in vielen andern Stücken aber waren sie von diesen sehr verschieden"[6] ("Ebben a legfontosabb kérdésben tehát - a tanszabadságra utalva - a középkori egyetemek a jelenlegivel egyenlők voltak, de sok más kérdésben nagyon eltérők").[7]
Bár az egyes országok felsőoktatási rendszerei a történelmileg kialakult hagyományok, a különböző társadalmi berendezkedések és változó igények valamint a nemzeti sajátosságok megőrzésére törekvés okán - legfőképp a szerveződés, irányítás és működési feltételek tekintetében - meglehetősen nagy eltérést mutatnak, azonban az olyan alapvető elvek érvényesülésében mint az intézmény (így az oktatók és hallgatók) erkölcsi-szellemi függetlensége; a tanítás, tanulás és kutatás szabadsága; a hallgatók (részben) szabad tantárgy- és tanárválasztása; érdekképviseleti (önkormányzati) testületek létrehozása tekintetében döntően egységesség mutatkozik.
Az egyetemi sajátosságok és értékek megőrzése minden korban elsődleges feladatnak számított. Ezt támasztja alá az 1988-ban Bolognában aláírt Magna Charta Universitatum is, amely rögzíti az egyetemek működésének legalapvetőbb követelményeit. A Charta már az Európai Közösséghez tartozó országok közötti határok végleges megszüntetését megelőzően Európa valamennyi népének együttműködését remélve hitet tesz az egyetemek átalakuló és mind nemzetközibbé váló társadalomba játszott szerepének jelentőségébe.[8] Az Egyezmény deklarálja, hogy "küldetésének teljesítése érdekében nem vesz tudomást földrajzi vagy politikai határokról, és hangsúlyozza a kultúrák kölcsönös ismeretének és kölcsönhatásának parancsolószükségességét", továbbá, hogy "- mint történelmük kezdeti időszakában - előmozdítják a tanárok és hallgatók mobilitását, és a nemzeti diplomák megtartása mellett a végzettségek, címek és vizsgák egyenértékűségének, valamint az ösztöndíjak adományozásának általános politikáját fontos tényezőnek tekintik küldetésük teljesítésében."[9] Bár a Magna Charta Universitatum nem nemzetközi jogi érvényű dokumentum, hiszen azt nem az államok, hanem az európai egyetemek rektorai fogadták el, irányadó voltát mégis alátámassza az a tény, hogy az államok - köztük Magyarország is - factum concludensekkel[10] tanúsították, hogy azt maguk is irányadónak tekintik.
Az európai egység megteremtése, továbbá a téma szempontjából jelentős, a térség felsőoktatására gya-
- 1/2 -
korolt hatása okán fontos kiemelni a Római Szerződést[11], amely Franciaország, az NSZK, Olaszország és a Benelux államok által 1957. március 25-én Rómában aláírt, és 1958. január 1-jén hatályba léptetett nemzetközi szerződés. A Szerződés legjelentősebb "vívmánya" a 3. cikk c) pontjában rögzített, az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlésére irányuló tevékenység. Ennek érdekében "[a] tagállamok az e szerződésből, illetve a Közösség intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. A tagállamok elősegítik a Közösség feladatainak teljesítését. A tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e szerződés célkitűzéseinek megvalósítását."[12] A szolgáltatásnyújtás szabadságáról pedig az alábbiak szerint rendelkezik a Szerződés: "fokozatosan el kell törölni a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozást a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag e fejezet rendelkezéseit kiterjesztheti harmadik országok olyan állampolgáraira, akik szolgáltatásokat nyújtanak és a Közösség területén letelepedettek."[13]
Az Európai Unió (EU) jelenlegi működésének keretet adó Lisszaboni Szerződésben[14] a tagállamok - többek között - az oktatáshoz való széles körű hozzáférés és az ismeretek folyamatos frissítése által, hogy elősegítsék népeik számára a lehető legmagasabb szintű tudás elérését[15] az alábbiakban állapodtak meg: "[a]z Unió a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket."[16] Az Unió fellépésének célja továbbá az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban, különösen a tagállamok nyelveinek oktatása és terjesztése útján; a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, többek között az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerésének ösztönzésével; az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása; a tagállamok oktatási rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése; a fiatalok és a szociálpedagógusok csereprogramjainak ösztönzése, valamint a fiatalok ösztönzése arra, hogy vegyenek részt Európa demokratikus életében; a távoktatás fejlesztésének ösztönzése.[17] Fentieken túl a Szerződés kiemeli az Unió és a tagállamok együttműködését az oktatás területén harmadik országokkal valamint nemzetközi szervezetekkel.[18]
A 2009. december 1-je óta jogilag kötelező erejű Alapjogi Charta[19] azokat az alapvető jogokat sorolja fel, amelyeket az EU-nak és a tagállamoknak az uniós jogszabályok végrehajtása során tiszteletben kell tartaniuk. A Charta 13. cikkében rendelkezik arról, hogy a tudományos élet szabadságát tiszteletben kell tartani, a 15. cikk (2) bekezdésében pedig az uniós polgárokat az Unió bármely tagállamában megillető szabad álláskeresést, munkavállalást, letelepedést és szolgáltatásnyújtás jogát rögzíti. Bár a Charta ennél részletesebben nem utal az oktatás határokon átnyúló voltára, azonban mind a korábban idézett Szerződések egyes rendelkezéseiből, mind pedig az Alapjogi Charta biztosította jogokból egyértelműen levezethető, hogy a tagállamoknak a nemzeti szabályozásuk kialakítása során törekednie kell arra, hogy az oktatást se úgy, mint igénybe vehető "szolgáltatást", se pedig mint "alapvető jogosultságot" ne korlátozza a szolgáltatást nyújtó vagy az azt igénybe vevő "származására" nézve.
Jóllehet a fent nevezett dokumentumok jelentős mértékben járultak hozzá a nyitott Európai Felsőoktatási Térség létrejöttéhez, azonban a legnagyobb előrelépés a 1999-ben elfogadott Bolognai Nyilatkozatot követően történt. Ennek mintegy közvetlen előzmény dokumentumaként tekinthetünk az 1998-ban a párizsi egyetem megalapításának 800 éves évfordulója alkalmából Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Németország oktatási miniszterei által aláírt Sorbonne Nyilatkozatra, amely több ízben utal a tanulás és tanítás, a hallgató és oktató mobilitásának elősegítésére, az egyetemek közötti együttműködések és megállapodások megteremtésére.[20]
Európa oktatási minisztereinek közös akarategységét tartalmazó Bologna Nyilatkozat rögzíti, hogy figyelmet kell fordítani az európai felsőoktatási rendszer nemzetközi versenyképességének fokozására. A 29 aláíró állam képviselői a Sorbonne Nyilatkozatban lefektetett általános elvek elkötelezett támogatásán túl az Európai Felsőoktatási Térség kialakítása és az európai felsőoktatás világméretű fejlesztése érdekében - többek között az alábbi célok elérése mentén - elhatározták a felsőoktatási politikák rövid időn belüli, még a harmadik évezred első évtizedében megvalósuló koordinációját:
• Könnyen érthető és összehasonlítható fokozatot adó képzési rendszer bevezetése, - akár a diplomakiegészítés alkalmazásával - annak érdekében, hogy elősegítsük az európai polgárok elhelyezkedési lehetőségeit és az európai felsőoktatási rendszer nemzetközi versenyképességét.
• Kreditrendszer - mint amilyen az ECTS rendszer - bevezetése, amely a legmegfelelőbb módon elősegíti a legszélesebb hallgatói mobilitást. Legyen lehetőség a kreditek megszerzésére felsőoktatáson kívüli, például az élethosszig való tanulás keretei között, feltéve, hogy azt felsőoktatási intézmények is elfogadják.
• Segítsük az egyenlő esélyekkel megvalósuló mobilitást a tényleges akadályok leküzdésével, különös figyelemmel:
- a hallgatók viszonylatában a tanuláshoz, a gyakorláshoz és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzájutásra
- a tanárok, kutatók és az adminisztratív dolgozók viszonylatában a kutatással, oktatással és gyakorlattal az európai kapcsolatban eltöltött időszakra vonatkozó társadalombiztosítási jogok előítélet nélküli figyelembevételére.
- 2/3 -
- A minőségbiztosítás területén az összehasonlítható kritériumokon és módszereken alapuló európai együttműködés kialakításának támogatása.
- A felsőoktatás szükséges európai vonatkozásainak támogatása, különösen a tantárgyfejlesztéssel, intézményközi kooperációval, mobilitási lehetőségekkel és a tanulmányokra, a gyakorlati képzésre, és a kutatásra vonatkozó integrált programokkal.[21][...]
A Bologna Nyilatkozatot követően létrejött további megállapodások[22], a már meglévő alapok mentén, valamint azokra építkezve határozták meg az Európai Felsőoktatási Térség további célkitűzéseit.
Az Európai Felsőoktatási Térségben lezajló folyamatok jelentős hatást gyakoroltak a magyar felsőoktatás szabályozására már az EU-hoz történő csatlakozási tárgyalások megkezdésekor. Magyarország arra vállalt kötelezettséget, hogy jogszabályait a csatlakozás időpontjára összeegyeztethetővé teszi a vonatkozó közösségi jogszabályokkal, amely az oktatás területén a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésében mutatkozott meg először, majd ezt követően a bolognai folyamat eredményeként 2004-től megkezdődött a fokozatos áttérés az egymásra épülő három cikluson alapuló felsőoktatásra.
A felsőoktatás nemzetközi mivoltát erősíti a külföldre kihelyezett képzések létrejötte és az ilyen jellegű képzési formák gyarapodása. Míg az 1950-es években csak néhány egyesült államokbeli egyetem külföldre kihelyezett képzése volt megtalálható, az 1990-es évektől az európai térségben is jellemzővé vált az első offshore képzések és kitelepített campusok létrehozása. Az első ilyen jellegű képzések többnyire az exportáló ország saját állampolgárai számára jöttek létre, majd a felsőoktatás üzleti és gazdasági életbe történő belépésével és a piac terjeszkedése révén egyre inkább átalakult e képzések funkciója is.[23]
A hazai szabályozás - illeszkedve a közösségi, illetve a nemzetközi szabályozásokhoz - szintén lehetőséget biztosít külföldi képzések Magyarországon történő megvalósítására. Már a hazai felsőoktatás első önálló és átfogó törvényi szabályozását biztosító 1993. évi felsőoktatási törvény (a továbbiakban: '93-as Ftv.) is utalt a külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi működésére, majd a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: '05-ös Ftv.) a közösségi jogharmonizációs kötelezettségekre is tekintettel még részletesebb szabályozást deklarált. A jelenleg hatályos, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) külföldi felsőoktatási intézmények működésére vonatkozó szabályozása a hatályba lépése óta többször módosult, amely azonban a korábbi szabályozáshoz képest koncepcionális változást nem eredményezett egészen a 2017 áprilisában elfogadott módosításig.[24] A módosítás neuralgikus pontjai mind a közvélemény, mind a témában érintett politikusok és szakemberek között komoly (szak)politikai vitát váltott ki, jelentős országos- és nemzetközi visszhangot is adva ezzel a történéseknek.[25]
A külföldi oklevelek és bizonyítványok elismerésének rendjéről szóló egységes törvény megalkotásának kötelezettségét a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programja[26] és a 2002. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs program[27] fogalmazta meg. A személyek szabad mozgásának és a letelepedésének érvényesülését a diplomák és a bizonyítványok kölcsönös elismerésének elve nagymértékben elősegíti. Egy személy ugyanis csak akkor tud egy másik tagállamban letelepedni, valamint ott munkát vállalni, ha megfelel a foglakozására az abban a tagállamban megállapított feltételeknek, mint például a tevékenysége gyakorlásához szükséges iskolai végzettségre vonatkozó előírásoknak.
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: elismerési tv.) megalkotásáig az egyes iskolai végzettségek, szakképzettségek, szakképesítések elismerését különböző jogszabályok rendezték. Az elismerési tv. személyi hatálya állampolgárságra való tekintet nélkül, azokra a természetes személyekre terjed ki, akik külföldön vagy Magyarországon működő külföldi közoktatási vagy felsőoktatási intézményben, vagy képzést folytató más intézményben bizonyítványt vagy oklevelet szereztek.[28] A törvény tárgyi hatálya valamely külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítványnak és oklevélnek a Magyarországon megszerezhető bizonyítvánnyal és oklevéllel egyenértékűként történő elismerésére és honosítására, valamint a résztanulmányok beszámítására terjed ki, továbbá e törvényt kell alkalmazni a hazai bizonyítványokról, oklevelekről és a hazai szakmai gyakorlatról szóló hatósági bizonyítványok kiállítása során is.[29] Az elismerés és a honosítás a külföldi oktatási intézmény jogállása, a bizonyítvány vagy az oklevél jogi hatálya, a tanulmányi idő, valamint a tanulmányi és a vizsgakövetelmények alapján történik.[30]
A fenti szabályozás alátámasztja, hogy Magyarország (is) - az elismerési tv. keretei között - biztosítja a külföldön szerzett bizonyítványok és oklevelek hazai elismerését, megfelelve ezzel a közösségi szabályozásban rögzített kötelezésnek.
Magyarországon a bolognai folyamat eredményeként 2004-től megkezdődött a fokozatos áttérés az egyetemi vagy főiskolai végzettséget adó felsőoktatási rendszerről az egymásra épülő három cikluson alapuló felsőoktatási rendszerre. A felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettséget adó képzési ciklusai az alapképzés, a mesterképzés és a doktori képzés. Az alap- és a mesterképzés egymásra épülő ciklusokban, osztott képzésként, illetve jogszabályban meghatározott eset-
- 3/4 -
ben egységes, osztatlan képzésként folyhat. A felsőoktatási intézmények - a fentiek mellett - felsőfokú szakképzést és szakirányú továbbképzést is folytathatnak, valamint az élethosszig tartó tanulás keretében felnőttképzést is szervezhetnek.
A hazai felsőoktatási intézmények az Európai Kreditátviteli Rendszerre épülő kreditrendszert használnak, amely bevezetését a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi tanulmányi pontrendszerek egységes nyilvántartásáról szóló 90/1998. (V. 8.) Korm. rendelet írta elő és tette kötelezővé minden felsőoktatási intézmény számára.
Az egymással összehasonlítható és átjárható képzési rendszer megvalósítását szolgálta az Európai Parlament és a Tanács 2004. december 15-én kiadott, 2241/2004/EK számú, a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló határozata, amelynek IV. számú melléklete az oklevél-kiegészítés kötelező tartalmi elemeit sorolja fel. Az Europass oklevél-kiegészítés a felsőfokú oklevélhez csatolt olyan dokumentum, amelynek célja, hogy harmadik személyek számára - különösen más országokban - megkönnyítse az oklevél tartalmának megértését az oklevél tulajdonosa által megszerzett tudás és szakmai alkalmasság tekintetében.[31] Az oklevél és oklevélmelléklet tartalmi és formai követelményeit az Nftv. szabályozza, amely többek között rögzíti, hogy az oklevél tartalmazza az oklevél által tanúsított végzettségnek, szakképzettségnek a Magyar Képesítési Keretrendszer, az Európai Képesítési Keretrendszer szerinti besorolását.
Fentieken túl a Bologna-rendszer hazai megvalósításához jelentős mértékben hozzájárul(t) - ezért fontosnak tartom tanulmányomban megemlíteni - a már hatályon kívül helyezett, az Európai Képesítési Keretrendszerhez való csatlakozásról és az Országos Képesítési Keretrendszer létrehozásáról szóló 2069/2008. (VI. 6.) Korm. határozat, valamint a jelenleg hatályos az Országos Képesítési Keretrendszer létrehozásáról és bevezetéséről szóló 1004/2011. (I. 14.) Korm. határozat; a hallgatói mobilitást ösztönző és elősegítő programokhoz (pl. Erasmus, DAAD stb.) való csatlakozás; az életen át tartó tanulás lehetőségének megteremtése; a felsőoktatási minőségbiztosítás létrehozása, amelynek keretében a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) a felsőoktatásban folyó képzés, tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység minőségének ellenőrzését, biztosítását és értékelését látja el. A MAB feladatainak ellátása során következetesen alkalmazza a minőségbiztosítás európai sztenderdjeit és irányelveit (ESG) és az European Association for Quality Assurance in Higher Education (ENQA) által követett értékeket.
Véleményem szerint a transznacionális felsőoktatás fogalmi körébe sorolhatók azok a képzési formák, amelyben a "képzést adó" intézmény, az oklevél kibocsátója egy másik ország joga szerint (is) rendelkezik engedéllyel vagy van nyilvántartásba véve adott képzésre nézve, mint ahol a képzést folytatja, ahol a hallgatók a "képzést kapják". E képzési formák közé sorolható (a) az önálló képzési program és campus létrehozása és működtetése valamely külföldi célországban, (b) a külföldi képzés indítása valamely célországbeli felsőoktatási intézmény szervezésében (licencia-képzés/franchise megállapodás), (c) közös vagy kettős (többes) oklevél kiállítására irányuló képzés valamely célországbeli felsőoktatási intézménnyel együttműködésben, vagy (d) a külföldi felsőoktatási intézmény működése határon átnyúló szolgáltatásként.
A magam részéről a transznacionális felsőoktatás fogalma alá sorolom továbbá a hallgatói mobilitásra épülő, (e) külföldi (rész)tanulmányok beszámításának lehetőségét a hazai képzésbe, valamint az oktatói tevékenység külföldön történő folytatásának lehetőségét.
a) Önálló képzési program megvalósítása külföldi célországban
Az önálló képzési program(ok) külföldi célországban történő megvalósításának több módja is ismert. Az "exportáló" ország dönthet egy célországbeli intézmény teljes egészében történő megfinanszírozásáról, létrehozhat önállóan egy új felsőoktatási intézményt, vagy felállíthat egy önálló, kihelyezett campust a célországban. Ez utóbbi példa a leggyakoribb, a hazai szabályozás is erre biztosít lehetőséget. A külföldi felsőoktatási intézmények számára a magyarországi működési engedéllyel megvalósuló képzés az Nftv. 76. § és 77. § (1) és (2) bekezdése alapján folytatott képzési forma, amelynek keretében a külföldi felsőoktatási intézmény a képzését tartósan letelepedve kívánja Magyarországon folytatni. A külföldi felsőoktatási intézmény ebben az esetben együttműködési megállapodást köthet egy magyar partnerrel (ez lehet valamely magyarországi felsőoktatási intézmény, cég vagy egyéb szervezet is), így a képzés, oktatás a partner által biztosított campuson történik, azonban a felsőoktatási intézmény önállóan is létrehozhatja az oktatás céljára szolgáló campusát. A képzés során a felvétel rendjére, a képzés folytatására és a vizsgáztatásra valamint az oklevél kibocsátásának követelményire a külföldi jogrend az irányadó, tehát a hallgatók a külföldi felsőoktatási intézménnyel állnak jogviszonyban és a képzés sikeres elvégzését követően "külföldi" oklevelet kapnak. A működési engedéllyel megvalósuló külföldi képzés magyarországi működéséhez tehát ebben az esetben szükséges a hatósági működési engedély, amelyet az oktatási hivatal engedélyez. A működési engedély feltétele, hogy a külföldi intézmény származási országában államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősüljön, valamint hogy a külföldi intézmény által Magyarország területén folytatni kívánt képzés és oklevél államilag elismert felsőoktatási fokozatot adó képzésnek, illetve oklevélnek feleljen meg.
Fenti feltételek vonatkoznak minden, 2017. szeptember 1-jén magyarországi működési engedéllyel rendelkező külföldi felsőoktatási intézményre. A jogszabályi előírások 2017 áprilisát követően szigorodtak, így egy újonnan képzést folytatni szándékozó külföldi felsőoktatási intézmény[32] Magyarország területén csak akkor kezdhet oklevelet adó képzési tevékenységbe, ha a székhelye szerinti országban működő, és ott ténylegesen felsőoktatási képzést folytató államilag elismert
- 4/5 -
felsőoktatási intézménynek minősül, valamint az általa Magyarország területén folytatni kívánt képzés és az arra tekintettel kiállított oklevél államilag elismert felsőoktatási fokozatot adó képzésnek minősül. Amennyiben a külföldi felsőoktatási intézmény nem EGT-államban székhellyel rendelkező felsőoktatási intézmény, úgy a magyarországi működés további feltétele a magyarországi működés elvi támogatásáról szóló, Magyarország Kormánya és a külföldi felsőoktatási intézmény székhelye szerinti állam Kormánya által kötött - föderatív állam esetében, amennyiben a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére nem a központi kormányzat jogosult, annak központi kormányzatával létrejött előzetes megállapodáson alapuló - nemzetközi szerződés kötelező hatályának a szerződő felek általi elismerése.
b) Az ún. "licencia-képzés"[33]
A licencia-képzések lényege, hogy az "exportáló" külföldi felsőoktatási intézmény feljogosít egy célországbeli intézményt az ő külföldi képzésének, képzési programjának meghirdetésére valamint megvalósítására. E képzési forma a hazai szabályozásban az Nftv. 77. § (4) bekezdésében jelenik meg, amely alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló szerződésben részes állam[34] által elismert felsőoktatási intézmény államilag elismert képzését egy magyarországi felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján a magyarországi felsőoktatási intézmény úgy folytatja, hogy arra tekintettel a külföldi felsőoktatási intézmény külföldi oklevelet állít ki. A külföldi felsőoktatási intézmény tehát nem telepszik le Magyarországon, hanem a képzés megszervezését a magyarországi intézményre bízza, azonban a hallgató a külföldi felsőoktatási intézménnyel áll hallgatói jogviszonyban. A képzés hátránya, hogy az kizárólag a közös képzésnek nem minősülő a külföldi intézmény államilag elismert alap-, mester-, illetve azzal egyenértékű osztott képzéseinek megszervezésére alkalmazható.
A külföldi felsőoktatási intézmény alapítására, az intézményben folyó oktató és kutató munkára, valamint annak ellenőrzésére, az intézmény működésére, a felvételi feltételek meghatározására az intézmény székhelye szerinti állam előírásait kell alkalmazni. A licencia-képzéseknek köszönhetően a külföldi felsőoktatási képzések anélkül is eljuthatnak Magyarországra, hogy a külföldi intézmény működési engedélyt szerzett volna.
c) Közös vagy kettős (többes) oklevél kiállítására irányuló közös képzés
A licencia-képzéshez képest szorosabb együttműködést megvalósító képzés, amelynek keretében a külföldi és a célországbeli intézmény közösen dolgozza ki a képzési programot és struktúrát, figyelemmel mindkét ország felsőoktatási szabályozására. A magyar szabályozásban e képzési forma az Nftv. 78. § (3) bekezdése szerinti közös képzési konstrukció, amely során a külföldi felsőoktatási intézmény és magyar felsőoktatási intézmény közösen létesít képzést, a hallgató több intézményben is tanulmányokat folytat. A kiállított oklevél közös oklevél (joint degree) vagy többes oklevél (multiple degree).
A közös képzés indításához az alábbi feltételek együttes fennállása szükséges:
1. az érintett felsőoktatási intézmények abban az államban, amelyben a székhelyük van, államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősülnek;
2. a kiállított oklevél az érintett országok belső joga szerint felsőoktatásban kiállított oklevélnek minősül,
3. a magyar és a külföldi felsőoktatási intézmény rendelkezik képzésindítási jogosultsággal olyan képzési vagy tudományterületen, amely megfeleltethető a megállapodás tárgyát képező közös képzés képzési vagy tudományterületével;
4. a hallgató legalább harminc kreditet a szakindítási engedéllyel rendelkező magyar felsőoktatási intézményben teljesít.
A kettős képzés folytatására irányuló képzés a leginkább a hallgatói mobilitásra és aktivitásra építő képzésforma, amely a kölcsönös kreditbeszámítás révén - egymásnak legalább részben megfeleltethető szakmai tartalomra figyelemmel - lehetőséget ad arra, hogy a hallgató egy magyar felsőoktatási intézmény és egy külföldi felsőoktatási intézmény oklevelét is megszerezze, általában rövidebb idő alatt, mintha a két képzést egymást követően végezné el. A hallgatónak ebben az esetben a magyar és a külföldi képzésre is felvételt kell nyernie. A magyar képzés esetében az oklevél megszerzésének feltétele, hogy a megszerzendő kreditek legalább egyharmadát a magyar felsőoktatási intézményben teljesítse. A hallgató a képzések elvégeztét követően két oklevelet kap, a magyar képzésre tekintettel magyar oklevelet, a külföldi képzésre nézve pedig a külföldi felsőoktatási intézmény oklevelét.
d) Külföldi felsőoktatási intézmény működése határon átnyúló szolgáltatás keretében
Az EGT-n belüli szolgáltatásnyújtás szabadsága lehetőséget teremt arra, hogy a külföldi felsőoktatási intézmény engedélyezési eljárás nélkül felsőoktatási tevékenységet folytasson, amennyiben azt határon átnyúló szolgáltatásként végzi.[35] Az Nftv. 77. § (3) bekezdése szerinti képzési forma, amelynek lényege, hogy a kül-
- 5/6 -
földi felsőoktatási intézmény rövid ideig, eseti jelleggel folytat tevékenységet. A képzés feltétele - a bejelentési kötelezettségen túl - hogy a külföldi felsőoktatási intézmény a székhelye szerinti országban működő, és ott ténylegesen felsőoktatási képzést folytató államilag elismert felsőoktatási intézménynek, valamint, hogy az általa Magyarország területén folytatni kívánt képzés és az arra tekintettel kiállított oklevél államilag elismert felsőoktatási fokozatot adó képzésnek minősül.
Fenti képzési forma problémája, hogy a felsőoktatás iskolarendszerű képzés jellegéből adódóan nehezen valósítható meg - különösen nappali munkarendű képzés esetén - hogy letelepedés és állandó infrastruktúra nélkül tényleges felsőoktatási tevékenység megvalósuljon.[36]
e) A külföldi (rész)tanulmányok beszámításának lehetősége
Az egyre hangsúlyosabbá váló hallgatói mobilitás és az országok versenyképességének növelése ösztönzőleg hatott a külföldi képzésben való részvételre. Az Európai Kreditátviteli Rendszer megteremtése 2003-tól kezdve lehetőséget biztosít arra, hogy a hallgató valamely más - akár külföldi - felsőoktatási intézményben, vagy ugyanannak az intézménynek valamely más képzésén megszerzett tudást (kreditet) elismertesse és tanulmányaiba beszámítassa, amely hozzájárul a további hallgatói mobilitás növekedéséhez.
A hazai szabályozás ismeretében fontosnak tartom e fejezetben megemlíteni az ún. határon túli képzéseket, amelyet az Nftv. 78. § (1) bekezdése a következők szerint biztosít: "[m]agyar felsőoktatási intézmény Magyarország területén kívül - ha az adott ország jogrendje lehetővé teszi - kormányrendeletben meghatározottak szerint székhelyen kívüli képzést szervezhet."[37]
Fenti képzési formákat áttekintve megállapítható, hogy a hallgatói valamint oktatói mobilitásra építő felsőoktatási képzési formák mellett egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a külföldi célországban megvalósított képzések, amelyek elősegítik az olyan hallgatók és oktatók nemzetközi felsőoktatási közösségi térbe történő bekapcsolódását is, akik nem tudják (pl. családi, anyagi vagy egyéb indokok miatt) vagy akarják igénybe venni a külföldön tanulás, oktatás lehetőségét. Mindamellett, hogy a bemutatott képzési modellek elősegíthetik a hazai felsőoktatásban részt vevők, valamint a jövő generációinak otthon tartását, a megszerzett versenyképes tudás egyúttal lehetőséget is teremt a későbbi mobilitásra akár a posztgraduális képzések, akár munkavállalói irányba.
Az egyes országok az oktatáspolitikájukra mindig is úgy tekintettek, mint ami kizárólag saját nemzeti fennhatóságuk alá tartozó kérdés, de különösen igaz ez az 1980-as éveket megelőzően. A Római Szerződésben[38] az oktatás, mint kifejezés sem szerepelt, ennek ellenére az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlésére irányuló tevékenység megteremtésével megalapozta az Európai Felsőoktatási Térség létrejöttét is. A Maastrichti Szerződés[39] az oktatás és a szakképzés területén bevezeti a közösségi politikát, majd a Lisszaboni Szerződés már az Unió céljaként rögzíti - többek között - a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzését az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerése révén; az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítását; a tagállamok oktatási rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztését; a csereprogramok és a távoktatás fejlesztésének ösztönzését.
Az Európai Felsőoktatási Térség létrejöttében a legjelentősebb szerepet vitathatatlanul a Bolognai Nyilatkozat játszotta, amelynek hatása mai napig meghatározó a felsőoktatás-politika alakításában. Tanulmányomból jól látható, hogy a nemzetközi egyezmények és nyilatkozatok biztosította lehetőségeken túl, a közösségi szabályozás és erre tekintettel a hazai szabályozás is lehetőséget teremt mind a hallgatók, mind az oktatók számára, hogy szereplői legyenek a felsőoktatás nemzetközi piacának. A mobilitáson túl pozitív hatásként figyelhető meg, hogy a nemzetközi térben működés elősegíti az eltérő kultúrákból származó hallgatók, állampolgárok egymás iránti kölcsönös megértését és elfogadását, amely napjainkban koránt sem elhanyagolható tényező. Ahogy már a Bologna Nyilatkozat is rögzítette: "[b]ármely civilizáció életképessége és hatékonysága azzal a vonzerővel mérhető, amelyet kultúrája más országok számára gyakorol. Gondoskodnunk kell arról, hogy az európai felsőoktatási rendszer világméretekben rendkívüli kulturális és tudományos hagyományainkhoz hasonló mértékű vonzerőt gyakoroljon."[40] ■
JEGYZETEK
[1] Barakonyi Károly: Rendszerváltás a felsőoktatásban. Bologna-folyamat, modernizáció. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2004. 25. o.
[2] Kezdetben a tanárok és diákok csoportosulására vonatkozott, és tulajdonképpen azokat a személyeket jelölte, akiket az adott egyetemi szervezet tömörített. Csak a tizennegyedik-tizenötödik század fordulójától kezdik - a collegium, a congregatio vagy a corpus mintájára - az universitas kifejezést az akadémiai testületek megkülönböztető terminusaként használni. In: Ferencz Sándor: A középkori egyetem. Egyetem - universitas - studium generale.
(http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/2.4/ferencz_sandor_kozepkori_egyetem.pdf, 2015. 10. 07.)
[3] Kocsis Miklós: A felsőoktatási autonómia fogalmáról és annak középkori gyökereiről. Jogi Fórum, 8. o.
(http://www.jogiforum.hu/files/felsooktatasi_jog/20090122kocsis_miklos-felsookt_autonomia%5Bjogi_forum%5D.pdf, 2015.10.13.)
[4] Hans-Werner Prahl - Ingrid Schmidt-Harzbach: Die Universität. Eine Kultur- und Sozialgeschichte. Bucher Verlag. München und Luzern, 1981.; Thomas Ellwein: Die deutsche Universität. Vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Fourier Verlag. Wiesbaden, 1997; Harold Perkin: "History of Universities". In: International Higher Education. An Encyclopedia. 1. köt. (szerk. Philip G. Altbach) Garland Publishing Inc. New York & London, 1991. 169-204. o. In: Kocsis: A felsőoktatási autonómia elmélete… 26. o.
- 6/7 -
[5] Lehrfreiheit: tanszabadság, kutatási- és tanítási szabadság; Lernfreiheit: tudomány, tudományos élet szabadsága.
[6] Savigny, Friedrich Carl von: Geschichte des römischen Rechts im Mittelalter. I-III. 2. Auflage. Heidelberg, 1834. 153-154. o.
[7] Ld. bővebben: Bárány V. Fanny: A XXI. századi hazai felsőoktatási reformok alkotmányossági, igazgatás-tudományi és közpolitikai összefüggései, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2015.
[8] Magna Charta Universitatum. Bologna, 1988. szeptember 18.
[9] Magna Charta Universitatum.
[10] (lat.) ráutaló magatartás. Az európai oktatásügyi miniszterek bolognai (1999. június 19.), prágai (2001. május 19.), berlini (2003. szeptember 19.) értekezleteik közös nyilatkozatiban kifejezték kötődésüket a Magna Charta elveihez.
[11] A szerződés eredeti neve Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról, amely a Maastrichti Szerződést követően kivette a közösség és a szerződés nevéből a gazdasági jelzőt. Azóta a szerződés neve hivatalosan Szerződés az Európai Közösség létrehozásáról.
[12] Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról 5. cikk
(http://eur-lex.europa.eu/legal-content/DE/TXT/PDF/?uri=CELEX:11957E/TXT&from=HU, 2017. 10. 18.)
[13] Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról 59. cikk. A Szerződés alkalmazásában "szolgáltatás" a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. A letelepedési jogra vonatkozó fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti államban is folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint. (60. cikk)
[14] A korábbi szerződéseket módosító, teljes nevén "Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról", amelyet Lisszabonban, 2007. december 13-án írtak alá. (A továbbiakban: EUMSz.)
(http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A12012E%2FTXT, 2017. 10. 19.)
[15] EUMSz. Preambulum.
[16] EUMSz. 165. cikk (1). Bár az oktatás (szakképzés, ifjúság, sport) elsősorban a tagállamok saját, nemzeti ügye, az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására. (EUMSz. 6. cikk)
[17] EUMSz. 165. cikk (2)
[18] EUMSz. 165. cikk (3)
[19] Az Európai Unió Alapjogi Chartája.
(http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012P/TXT&from=HU, 2017. 10. 19.) "Az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely jogilag kötelező erővel bír, megerősíti az alapvető jogokat úgy, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, és ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek." (A. A szerződések rendelkezéseire vonatkozó nyilatkozatok 1. Nyilatkozat az Európai Unió Alapjogi Chartájáról)
[20] (http://www.campushungary.hu/images/SORBONNE_DECLARATION1.pdf, 2017. 10. 19.)
[21] Bologna Nyilatkozat
[22] Prágai Kommüniké (2001), Berlini Kommüniké (2003), Bergeni Kommüniké (2005), Londoni Nyilatkozat (2007), Leuveni kommüniké (2009), Budapest-Bécs Kommüniké (2010), Bukaresti Kommüniké (2012). (http://www.campushungary.hu/praktikus-tudnivalok/dokumentumok, 2017. 10. 19.)
[23] Bódi Emese: Tudásexport: külföldre kihelyezett képzések mint a transznacionális felsőoktatás egyik megvalósulási formája. In: Tudásexport. A felsőoktatás nemzetköziesítésének eszközei. Campus Hungary Esettanulmányok 2014. Ballasi Intézet, Budapest, 2014. 147. o.
[24] A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény
[25] Ld. bővebben: dr. Bárány V. Fanny: A külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi működésének jogszabálytörténeti elemzése (Kézirat, 2017. november, megjelenés alatt.)
[26] A tagjelölt országok fogalmazzák meg, majd kormányaik fogadják el ezt az intézkedéscsomagot, mely az acquis communautaire átvételének és alkalmazásának, a tagság feltételei teljesítésének menetrendjét tartalmazza. Az ANP az 1998-ban a Bizottság által kidolgozott Csatlakozási Partnerség feladatait és prioritásait követi, rövid és középtávú célokat fektet le, megnevezi a felelős tárcákat, valamint megjelöli a határidőket és a szükséges forrásokat. (http://www.bmeip.hu/download/engemiserint/Europai%20Unios%20Kislexikon.pdf, 2017. 11. 18.)
[27] A 2002. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat és az azt módosító 1067/2000. (VIII. 9.) Korm. határozat
[28] Elismerési tv. 1. § (1) bekezdés
[29] Elismerési tv. 1. § (2) és (4) bekezdés
[30] Elismerési tv. 2. § (2) bekezdés
[31] https://europass.cedefop.europa.eu/sites/default/files/europassdecision-hu.pdf, 2017.11.19.
[32] Azoknak a külföldi felsőoktatási intézményeknek, amelyek 2017. szeptember 1-jén hatályos magyarországi működési engedéllyel rendelkeztek, fenti feltételeket 2019. január 1-jéig kell teljesíteni. Föderatív állam esetén az ennek alapjául szolgáló előzetes megállapodást 2018. augusztus 31-éig kellett megkötni.
[33] Egyes szakirodalmakban franchise megállapodásként nevesítik.
[34] 2017. szeptember 1-jét megelőzően Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetről (OECD) szóló szerződésben részes állam által elismert felsőoktatási intézmény képzései is megvalósíthatóak voltak licencia-képzés keretében. Ld. a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény 7. § a) pont és 8. § (2) bekezdés.
[35] A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény 2. § e) pontja alapján határon átnyúló szolgáltatásnyújtás: szolgáltatási tevékenység folytatása letelepedés nélkül, átmeneti vagy alkalmi jelleggel.
[36] A szabályozás bevezetése óta egyetlen külföldi felsőoktatási intézmény bejelentésének tudomásulvételére került sor, a Fernuniversität in Hagen külföldi felsőoktatási intézményé, amely származási országában is kizárólag távoktatást folytat. (Forrás: Oktatási Hivatal)
[38] http://www.magyarkollegium.hu/pdf/torveny_eu4.pdf, 2017. 11. 19.
[39] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Axy0026, 2017. 11. 19.
[40] (http://www.campushungary.hu/images/Bolognai_nyilatkozat.pdf, 2017. 10. 19.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző osztályvezető, Oktatási Hivatal, doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola.
Visszaugrás
