A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Magyar Jogász Egylet társszervezésében az előbbi egyetemen, 2022. november 14. napján került megrendezésre negyedik alkalommal a Sárközy Tamás Sportjogi Konferencia, amely - az általam tapasztaltak alapján - a magyar sportjog csúcstalálkozóját jelenti. Az aktuális kérdéseket és elgondolkodtató jogeseteket boncolgató előadások mellett a köszöntőt mondó rektorok, prof. dr. Sterbenz Tamás és prof. dr. Trócsányi László, úgy is mint a Magyar Jogász Egylet elnöke, valamint az előadók a 2020-ban elhunyt névadóra is emlékeztek. Nagy feladat hárul tehát a jelen és a jövő sportjogászaira, mivel a továbbiakban nekik kell folytatniuk azt, amit a Professzor úr elkezdett, hovatovább fel kell érniük ahhoz, amit örökségként rájuk hagyott - a munkásságához.
Az első előadás a hivatásos sportolók "munkaviszonyának" a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénytől (a továbbiakban: Mt.) eltérő szabályozásáról szólt. Elsőként fontos kiemelni, hogy a hivatásos sportolót munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján lehet foglalkoztatni. Amennyiben munkaszerződés a foglalkoztatás jogcíme, rögtön szignifikáns eltérést tapasztalhatunk az Mt. szabályaihoz képest, mert hivatásos sportoló (mint munkavállaló) és sportegyesület (mint munkáltató) csak határozott idejű munkaszerződést köthet. Ezzel szemben az Mt. 192. § (2) bekezdése értelmében a határozott idejű munkaviszony időtartama nem haladhatja meg az öt évet, ideértve a meghosszabbított, és a határozott idő lejártát követő hat hónapon belül újfent megkötött szerződést is.
Mit is eredményez a határozott idejű munkaszerződés megkötése? Ez a megoldás biztonságos egy "klubnak" és kötött a munkavállalóra nézve, hiszen utóbbi csak nehezen szüntetheti meg a munkaviszonyát [vö. Mt. 67. § (2) bekezdés és 79. § (1) bekezdés b) pontja]. Így a sportoló egy jobb ajánlat miatt nem mehet külföldre, mert nem tekinthető aránytalan sérelemnek, hogy az aktuális sportegyesületnél kevesebb a jövedelme, mint az adott külföldi klubnál lenne. Ezzel szemben a határozott idejű munkaszerződést a munkáltató bármikor felmondhatja azonnali hatállyal indokolás nélkül. Nem mehetünk el a mellett a tény mellett azonban, hogy ez sokba is kerülhet, hiszen ki kell fizetni a munkaviszonyból még hátralévő időre - de legfeljebb egy évre - járó távolléti díjat [Mt. 79. § (2) bekezdés]. Mindemellett próbaidő kikötésére hivatásos sportoló foglalkoztatása esetén nincs lehetőség.
A fentieken túlmenően az Mt. rendelkezéseihez képest további, részleges eltéréseket tapasztalunk. Erre példa, hogy sportolót lehet rendszeresen munkaszüneti napon is foglalkoztatni (edzést tartani stb.) míg általában más munkavállaló tekintetében ez úgy érvényesül, hogy csak akkor foglalkoztatható, hogyha a munkaszüneti naphoz köthető szolgáltatást nyújt, vagy társadalmi közszükségletet elégít ki. Továbbá, a vezető állású munkavállaló esetében nem találkozhatunk összeférhetetlenségi szabályokkal.
A sportról szóló 2004. évi I. törvény [a továbbiakban: St. vagy Stv.] részletesen szabályozza az engedélyezés, a hozzájárulás és minden nem sporttevékenységhez kapcsolódó tevékenységet. Erre példa, hogy ha a hivatásos sportoló költő is, engedélyre van szüksége ahhoz, hogy honoráriumért írhasson verset. Ehhez kapcsolódik egy EU-irányelv, amely megfogalmazza a részletesebb szabályozás igényét a további munkavégzésre irányuló jogviszonyok létesítésére vonatkozóan.
A sportban való munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás szabályozása egyszerre munkavállaló-barátabb és részben szigorúbb is. Ha válogatottba meghívást kap egy játékos, az bizonyos értelemben kirendelés, mivel ideiglenesen nem a klubnak végez munkát. Azonban, ha valaki nem akarja a válogatottban országát képviselni, ez nem kötelező, miután hozzájárulása szükséges mindehhez. Emellett az St. rugalmasabb az Mt. szabályainál - ahol a 44 munkanapot nem haladhatja meg a kirendelés időtartama -, a hivatásos sportoló más klubnál is foglalkoztatható, és ehhez nem kell a játékos hozzájárulása.
Végezetül a hivatásos sportoló foglalkoztatása esetében vannak olyan munkajogi intézmények, melyek szabályozása nem tér el a más munkavállalóra vonatkozó rendelkezésektől. Ilyen a munkavégzés módja, amelyet a munkáltató határoz meg. A munka és a pihenőidő, ezen belül a szabadság kiadása. Továbbá annak kérdése, mikor adjuk ki a szabadságot. Az Mt. szabályozása szerint ezt 7 nap kivételével munkáltató dönti el.
Kiegészítő szabályt jelent a kötelező biztosítás megkötése. A kérdéses jogviszonyban különös jelentőséget kap ez a kötelezettség, mivel a hivatásos sportoló a sporttevékenység végzéséért cserébe kapott honoráriumból tartja fenn magát
- 47/48 -
(és nemritkán a családját is), így egy sérülés vagy baleset következtében élete végéig megbetegedhet, ilyen módon elveszíti bevételi forrását és fennáll a munkáltató "eltűnésének" kockázata is, azaz, hogy nem biztosít semmilyen jövedelempótló járadékot. Ennek a veszélynek az ellensúlyát képviseli a biztosítás, ugyanis ebben a nem kívánt esetben a biztosító fizet.
"A személyiségvédelemnek a sport területén is érvényesülnie kell."
Az előadás azt vizsgálta, vannak-e jellegzetes eltérések, amelyek kifejezetten erre a területre vonatkoznak. Általánosságban és előzetesen az a válasz adható, hogy igen is, meg nem is. A személyiségi jogok általános védelméről szólva kettősséggel találkozunk, egyrészt mert lehetőség szerint minél szélesebb körben kell érvényesíteni, másrészt ennek van korlátja: az emberi méltóság. Az emberi méltóság fogalmát az Alkotmánybíróság részletezte, ezt mindenki köteles tiszteletben tartani.
A személyiségi jogok általános jellemzője, hogy az érintett hozzájárulása kizárja ezen jogok sérelmét. Felmerülhet a kölcsönös ráutaló magatartáson alapuló hozzájárulás kérdése. Magukat a személyiségi jogokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) sorolja fel és mindegyik a törvény védelme alatt áll. A Ptk. példálózó felsorolást tartalmaz, az ott feltüntetettek mellett vannak rejtett személyiségi jogok, amelyeket a bírói gyakorlat munkált ki. Megállapítható továbbá, hogy a személyiségi jogi perek a valódi jogviták kísérő kérdéseit képezik, jellemzően egyéb jogsértések mellett merülnek fel. Gyakran maguk a viták kötelmi jellegűek, emellett jelennek meg kiragadott részletek, például egy nem megfelelő mondat vagy kijelentés, amely személyiségi jogot sért. A fentiekből kifolyólag szankcionálásuk is más szellemben történik. Fontos az az egyik ítéletben megjelenő megállapítás, hogy mindig csak az adott kontextusban lehet kiemelni a személyiségijog-sértő eseményt.
A sportban is megjelenik az ismertetett szemlélet. A bírói gyakorlat a személyiségi jog sérelmének mibenlétét próbálja behatárolni. Nem biztos ugyanis, hogy a korlátozó intézkedés elég a személyiségi jog sérelme megállapítására, annak kifejezetten a személy ellen kell irányulnia. Az emberi mivoltát kell, hogy érintse a jogsértés. A sport sajátossága, hogy bármilyen polgári jogi jogterülettel való kapcsolódása bizonyos mértékig speciális. A sport szerepét, célját és jelentőségét, összefoglalóan: a társadalmi jelentőségét elismeri a jogalkalmazó is, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyes viták megítélése során, meg kell állapítani azonban, hogy alapvetően a klasszikus polgári személyiségi jogi sérelmi gyakorlat érvényesül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
