A (polgári anyagi) jog (egyik) posztulátuma, hogy a társadalmi valóság (és csak egy bizonyos valóság) létezik, a polgári perjog posztulátuma pedig, hogy e valóság a perben - valamilyen módon - prezentálható és szükség szerint bizonyítandó. A jog történetében ugyan visszatérően bukkannak fel rendkívül bonyolult, nehezen eldönthető ügyek, és a releváns tények bizonyításának gyakorlati lehetetlensége is időről időre jelentkezik, de magának a tényállásnak (a valóságnak) az önazonossága sosem képezte vita tárgyát. A jogviszonyok makroszkopikus (társadalmi) jelenségek, így a jognak az eredetileg a szubatomi világ jelenségeit leíró kvantummechanikával elvileg nem kell foglakoznia. A jog működése nem is veszi figyelembe a kvantummechanika azon tételét, mely szerint egymást kizáró valóságok egyszerre is fennállhatnak; pedig olykor szükség lenne erre, mert a jogi szabályozás tárgyát képező makroszkopikus világ sem feltétlenül önazonos ugyanezen jogi szabályozás szempontjai szerint. A tényállás jogi önazonosságának hiánya ugyanakkor megoldhatatlan feladat elé állítja az anyagi jogot, és megfosztja értelmétől a perjogot.
Tárgyszavak: közraktári jegy jogi jellege, értékpapír, dologi v. kötelmi igény
A Quaestor-botrányt,[1] illetve a fiktív dematerializált értékpapírok[2] jogi problematikáját stilizálva tegyük fel, hogy a közraktár átvesz tíz termelőtől egyenként 10 tonna - azonos fajú - kukoricát közraktározásra, ezt az összesen 100 tonna árut (és csak ezt) ömlesztve tárolja a 2-es silójában,[3] és kibocsátja a termelőknek a vonatkozó értékpapírokat: tíz közraktári jegyet, egyenként 10 tonna kukoricáról. A 2-es siló tárolókapacitása legyen 200 tonna.
A közraktári jegyek mint értékpapírok a jogosultak külön tulajdonába kerülnek, és nem jön létre közös tulajdon a letett áru felett sem, mert a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Krakt.) 14. § (2) bekezdése alapján - a közraktári jegy kibocsátása miatt - nem alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) letéti szabályozása, így a Ptk. 6:366. § (1) bekezdésének gyűjtő letétre és közös tulajdonra vonatkozó rendelkezése sem. A 100 tonna kukorica egyébként minden további nélkül újra tíz részre osztható, tehát a fizikai egyesülés ellenére nem alkalmazható a Ptk. 5:66. § közös tulajdonra vonatkozó rendelkezése sem. A Ptk. szerinti gyűjtő letétben és az ömlesztett közraktározásban közös, hogy a letevő, illetve a közraktári jegy jogosultja nem követelheti a letéteményestől, a közraktártól, hogy azt a konkrét árut adja ki neki, amit annak idején letett, hanem csak azt, hogy olyan és annyi árut adjon ki neki, amilyet és amilyen mennyiségben annak idején beraktározott.[4]
Tegyük fel aztán, hogy az így beraktározott 100 tonna kukoricából "eltűnik" 50 tonna (az eltűnés oka legyen közömbös, mindegy, hogy azt harmadik személyek lopják el, vagy a közraktár vezetősége sikkaszt, netán felfalják az egerek). Mivel a letett áru de iure homogén (vagyis közömbös, hogy szakértői vizsgálattal esetleg megállapítható-e, hogy a 2-es silóban található egyes kukoricaszemek de facto melyik termelő földjéről származnak), az abban keletkezett hiány is homogén, tehát de iure eldönthetetlen (de nem azért, mert lehetetlen, hanem azért, mert tilos), hogy konkrétan kinek az áruja tűnt el - a közraktári jegyek jogosultjai közötti megkülönböztetés tehát ebből a szempontból kizárt. Ha a hiány kialakulása után valamelyik közraktári jegy jogosultja kiadni kéri a neki járó 10 tonna árut, a közraktár azt köteles neki kiadni, és nem kell figyelemmel lennie (nem lehet figyelemmel) a 2-es silóba beraktározott többi tulajdonosra, nem alkalmazandó a Ptk. 6:366. § (2) bekezdése sem.
A közraktározások alapján tíz jogviszony jön létre, melyek egyik oldalán a közraktár, a másik oldalán pedig az egyes letevők (illetve a letétekről kibocsátott közraktári jegyek jogosultjai) állnak; a priori e tíz jogviszony egymástól teljesen független.
- 25/26 -
Tegyük fel továbbá, hogy az 50 tonnás hiány keletkezése után a 2-es silóba újabb betárolásokra is sor kerül 10 tonnás tételekben, és onnan árut is kiad a közraktár a közraktári jegyek jogosultjainak 10 tonnás tételekben. Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a 2-es silóban a hiány mennyisége állandó marad, tehát mindig 50 tonnával kevesebb áru van ott, mint amennyire közraktári jegy forgalomban van. A közraktár szerencséjére sosem fordul elő, hogy ne lenne a 2-es silóban annyi áru, amennyit az áruért éppen jelentkező valamely jogosultnak ki kell adni. Tételezzük fel azt is, hogy az érintett közraktári jegyek száma konstans.
A vázolt szituáció nem keverendő össze a kereskedelmi bankok pénzmultiplikátor funkciójával. A bank ugyanis az egyik ügyfele által nála elhelyezett pénzt (vagyis annak jó részét, a kötelező tartalékráta függvényében) minden további nélkül oda tudja adni kölcsönként valaki másnak, mert a bankban elhelyezett pénz felett az ügyfélnek eleve nem tulajdoni, hanem csak kötelmi igénye áll fenn (a bank a bankszámlán le nem kötött összeget látra szóló ügyfélkövetelésként kezeli). Tehát önmagában azzal nincs semmilyen jogi probléma, hogy a bank aktuálisan nem rendelkezik annyi készpénzzel, mint amennyit tőle az ügyfelei követelhetnek. A közraktár azonban nem bank, a letevők nem készpénzt bíznak rá, hanem ingó dolgot, ami felett a tulajdonjogukat megtartják; míg a számlára befizetett pénz tulajdonjoga átszáll a bankra, addig a közraktárban elhelyezett áru nem kerül át a közraktár tulajdonába,[5] nincs szó a Ptk. 6:367. § szerinti rendhagyó letétről sem. A bankrendszer működését általában nem zavarja, hogy a bankoknál nincs meg az ügyfelek összes pénze, ezzel szemben a letéti rendszerek - amelyek funkciója ingó dolgok (értékpapírok) megőrzése - nem a hiányra vannak kalibrálva, jóllehet sokáig működhetnek, ha a hiányra nem derül fény.[6]
A probléma jogi lényege, hogy ezen 50 tonnás hiány miként hat ki az egyes közraktári jegyek jogosultjai és a közraktár közötti - egymástól elkülönült - jogviszonyokra? A válasz során különös figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy ha bármelyik közraktári jegy jogosultja kéri kiadni az őt megillető 10 tonna árut a közraktártól, akkor az annak eleget fog tudni tenni, de ha mindenki kéri a kukoricája kiadását, akkor az részben meg fog hiúsulni (zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy a közraktár kukorica vásárlásával pótolja a hiányzó árut).
Hogy a dogmatikai problematikát egész mélységében feltárhassuk, példánkat tovább színezzük: tegyük fel, hogy a közraktár - miután eltűnt az 50 tonna kukorica, de amikor még erről a jogosultak nem tudnak - megvásárolja (magához váltja) piaci áron az egyik közraktári jegyet, s ily módon már 10 tonnával kevesebb kukoricával tartozik a maradék közraktári jegyek jogosultjainak a 2-es silóból. Majd nemsokára a közraktár felszámolás alá kerül, a felszámolója konstatálja az áruhiányt és azt, hogy a Közraktár vagyona a hitelezői igényeket -ezen belül az áruhiány miatti igényeket - nem fedezi. A felszámoló természetesen azt is észleli, hogy a felszámolás elrendelése előtt nem sokkal a közraktár kifizetést teljesített az egyik közraktári jegy jogosultjának, az ő közraktári jegyét megvásárolta, aki így hozzájutott az őt megillető 10 tonna kukorica teljes piaci értékéhez. Kérdésként merül fel így az is, hogy a felszámoló (vagy valamelyik hitelező) megtámadhatja-e a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 40. § (1) bekezdésének c) pontja[7] vagy a (2) bekezdése[8] alapján a közraktár és az ominózus közraktári jegy jogosultja közötti ügyletet (a kifizetést) azon az alapon, hogy azzal ez a jogosult a többi hitelezőhöz képest előnyhöz jutott, hiszen 100 %-os megtérüléssel, ergo veszteség nélkül tudta zárni a közraktárral fennálló pozícióját, míg a lelepleződött hiány miatt erre a többi jogosultnak esélye sincs. E megtámadás sine qua non feltétele, hogy a kifizetésben részesülő közraktári jegy jogosultja az ügyletkötés (kifizetés) időpontjában a közraktár hitelezőjének minősüljön.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
