A rovatban közöljük Iványi Gábornak, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnökének Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszterhez az egyháztörvény ügyében intézett levelét, illetve a miniszterelnök-helyettes válaszát. Ugyancsak közöljük Lukács Tamásnak, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága elnökének levelét több, egyházi státuszát elveszítő egyház képviselőjének hozzá intézett levelére.
Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnök
Dr. Navracsics Tibor úrnak
miniszterelnök-helyettes, közigazgatási
és igazságügyi miniszter
Budapest
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr!
Mint a törvényalkotásért is felelős minisztérium vezetőjéhez fordulok Önhöz, azzal, hogy kezdeményezze az ez év júliusában, az Országgyűlés kétharmada által elfogadott, A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló, 2011. évi C. törvény mielőbbi módosítását, illetve az egyházi státusszal folyamatosan és jogszerűen rendelkező közösségek - köztük egyházam, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség - törvényes működésének biztosítását.
A jogszabály 2012. január 1-jei hatállyal megszünteti a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (és sok más felekezet) egyházi jogállását, s közösségeinket a törvény erejénél fogva egyesületté minősíti át. A törvény arra ad csupán lehetőséget, hogy ezt követően, az egyházkénti jogfolytonosság megszakadása után, a közösség kezdeményezze az ismételt nyilvántartásba vételt. A nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályok is csak a törvény fő rendelkezéseivel együtt, jövő év elején lépnek hatályba, ezt megelőzően nem alkalmazhatók, vagyis a kormányzati tisztviselők sajtóbeli nyilatkozataival szemben a törvény mellékletébe be nem került egyházak és vallási közösségek (egyházunkon kívül pl. a Szim Shalom és a Béth Orim zsidó közösségek, a nazarénusok, az anglikánok, a metodisták, a Keresztény Advent Közösség, az Üdvhadsereg, az Éjféli Kiáltás Misszió, a Hetednapi Adventisták, az Isten Gyülekezeteinek Missziója, a pünkösdisták, a Jehova Tanúi, a Budapesti Autonóm Gyülekezet, a keresztény testvérgyülekezetek, s más evangéliumi újprotestáns közösségek mellett az Utolsó Idők Szentjei, továbbá nem keresztény felekezetek, mint a buddhisták, a Krisna tudatú hívők, a muszlimok, az Ankh egyház, a legszegényebbeket felkaroló Dzsaj Bhím Közösség és mások) jogszerűen csak az egyházi jogállás elvesztését követően indíthatják meg a nyilvántartásba vételi eljárást.
Az egyházi jogállás megvonásáról egyházunkkal - tudomásom szerint más közösséggel hasonlóan - semmilyen kormányzati egyeztetés nem történt, arra sem a törvény elfogadása előtt, sem azóta nem kaptunk magyarázatot. Mindez azért is nyugtalanító, mert Egyházunk, s ismereteim szerint a hátrányba került közösségek talán mindegyike, mindenben megfelel a törvény 14. § (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek (hatósági eljárás még a sokat támadott Szcientológiai Egyházról sem bizonyította ennek ellenkezőjét).
Engedje meg Miniszterelnök-helyettes úr, hogy ezzel összefüggésben felhívjam a figyelmét a következőkre: a hatályos Alkotmány, a hatályba lépő Alaptörvény, továbbá az Európai Emberi Jogi Egyezmény egyaránt garantálja a tisztességes eljáráshoz való jogot, az alapvető jogokat érintő döntésekkel szembeni jogorvoslat jogát, a vallásszabadsághoz való jogot, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az Országgyűlés által választott jogi megoldás ezeknek a követelményeknek több ponton nem felel meg.
Sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot az, ha a közösség egyházi jogállásának elvesztésére úgy kerül sor, hogy annak feltételrendszere nem átlátható, magát az eljárást pedig nem a független bíróság folytatja le az érintett meghallgatása után. Sérti a jogorvoslathoz való jogot, hogy a törvényhozás az egyházi jogállás elvesztéséről törvénybe ágyazottan alkotott egyedi jogszabályi rendelkezést, amellyel szemben nincs lehetőség bírósághoz fordulni. Ellentétes a vallásszabadsághoz való joggal, hogy egy olyan közösséget, melyről az állam egyszer már elismerte, hogy megfelel az egyházakkal szemben támasztott törvényi feltételeknek, jogalkotói rendelkezéssel megfosszanak egyházi státusától, anélkül, hogy az állam külön eljárásban bizonyítaná, hogy a törvényi feltételeknek mégsem felel meg, majd pedig arra kényszerítsék, hogy ő maga kezdeményezzen új bejegyzési eljárást, melynek során a bizonyítás terhe az államról rá hárul át. Sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, hogy a jelenleg működő egyházak között a törvény megalkotásakor az állam úgy tett különbséget az egyházi jogállás folyamatosságának biztosításában, hogy ennek szempontjai
- 97/98 -
nem ismerhetők meg, így ésszerűnek sem tekinthetőek.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt több hasonló ügyben is született már döntés. A The Moscow Branch of the Salvation Army v. Russia ügyben (no. 72881/01) a Bíróság egyértelművé tette, hogy a közös európai értékként értelmezett vallásszabadsággal ellentétes, ha az állam az egyházak újraregisztrációja során olyan közösségektől vonja meg az egyházi jogállást, melyek korábban nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel. A Metropolitan Church of Bessarabia and others v. Moldova ügyben (no. 45701/99) a Bíróság egyértelművé tette, hogy a skizmatikus egyházak közötti különbségtétel sérti az Európai Emberi Jogi Egyezményt.
Az európai esetjog alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a törvény jelenlegi formájában egyes korábban működő egyházak, így a mi közösségünk esetében is - az egyházi jogfolytonosság megtagadásával - beavatkozik az Egyezmény 9. cikkében elismert, a vallásszabadsághoz való jogba, anélkül, hogy erre a beavatkozásra világos törvényi feltételek alapján kerülne sor. Ez már önmagában az Egyezmény megsértésére vezet, de ezen túl is, aligha található olyan legitim indok, amely ezt a törvényalkotói döntést a jogszerűen működő egyházak esetében alátámasztaná.
A törvény egyes egyházak esetében az újrabejegyzési eljárás lefolytatásától eltekint, míg mások esetében azt kötelezően előírja. Ezzel a jogalkotó az Egyezmény 14. cikkével ellentétesen a vallásszabadsághoz való jog biztosításában különbséget tesz az egyes egyházak és vallási közösségek között, anélkül, hogy erre legitim, a nyilvánosság számára megismerhető indokkal szolgálna.
A jogi személyiség ilyen átalakulása, vagyis az egyházi jogállás egyesületi jogállássá való változtatása az adott egyház vagy vallási közösség polgári jogi jogosultságait és kötelezettségeit egyértelműen és közvetlenül érinti, így az Egyezmény 6. cikke szerint azzal összefüggésben az érintett közösségnek joga van a tisztességes eljáráshoz, amely - többek között - azt is magában foglalja, hogy a kérdésben független bíróságnak kell döntést hoznia. Mivel azonban ebben a vallásszabadságot közvetlenül érintő kérdésben semmilyen jogorvoslat nem áll rendelkezésre, a magyar törvényhozás ellentétbe került az Egyezmény 13. cikkével is, amely az Egyezményben elismert alapjogok vonatkozásában mindenki számára biztosítja a bírósághoz fordulás jogát.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr!
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség azért jött létre harminc évvel ezelőtt, mert hívők egy csoportja a pártállami időkben is fontosabbnak tartotta az örömhír szabad, külső befolyástól mentes hirdetését, mint a világi hatalomnak való korlátlan engedelmességet. A rendszerváltás elhozta annak lehetőségét, hogy a hitünket szabadon, állami beavatkozás nélkül gyakorolhassuk. Intézményeink útján arra is lehetőségünk nyílt, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek nevelésével, az idősökről való gondoskodással vagy a hajléktalanok ellátásával a mindennapi életben is megsejtessük a krisztusi reményt és örömöt.
Az átgondolatlan, a magyar és az európai emberi jogi normákat sértő törvény most mindezt komolyan veszélyezteti. Őszintén szólva soha nem gondoltam volna, hogy a pártállamtól hosszú küzdelemmel kiharcolt egyházi függetlenségünket egy demokratikusan választott törvényhozás vonjjd kétségbe. Természetesen a saját egyházam sorsa közvetlenebbül érint, de már a múlt században, a pártállami diktatúra idején megtanultam, és azóta sem feledhetem, hogy a szabadság oszthatatlan, és én sem vagyok teljesen szabad akkor, ha csak egyetlen polgártársam is van, akit megfosztanak attól a jogától, ami valamennyiünknek kijár. Ezért fordulok Önhöz, mint a kormány jogalkotó tevékenységéért felelős miniszterhez, hogy kezdeményezze a 2011. évi C. törvény sürgős módosítását. Magától értetődően feladatomnak érzem, hogy mindent megtegyek a rám bízott közösséget ért méltánytalanság kiküszöbölése érdekében, de mint az emberi jogok és a jogállam iránt elkötelezett állampolgár elsősorban azt szeretném, hogy a törvény általános szabályait igazítsák hozzá a vallásszabadság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog elveihez. Csak remélni tudom, hogy a jogszabály hatálybalépéséig lesz még mód arra, hogy a parlament nyári ülésszakának végén a kapkodás során elkövetett kodifikációs hibákat a törvényhozás orvosolja.
Arra kérem Miniszterelnök-helyettes Urat, fontolja meg a törvény olyan módosítását, amely a tisztességes eljárás követelményei szerint, megfelelő jogorvoslati lehetőségek mellett biztosítja, hogy a jogszabályi feltételeknek megfelelő egyházak a jogfolytonosságukat ne veszíthessék el, és ne kényszerüljenek megalázó eljárásban bizonygatni, hogy méltók az újbóli bejegyzésre.
Megértését remélem abban is, ha levelemet, amint lehet, közösségeink nyilvánossága számára is megismerhetővé teszem.
Budapest, 2011. szeptember 6.
Tisztelettel:
dr. Iványi Gábor
*
- 98/99 -
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
dr. Navracsics Tibor
Iktatószám: XXI-E/l134/2/2011
dr. Iványi Gábor elnök úr részére
Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
Budapest Dankó u. 11. 1086
Tisztelt Elnök Úr!
2011. szeptember 6-án kelt kérelmével kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom.
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) a lelkiismereti és vallásszabadság alapjogát a továbbiakban is biztosítja mind egyéni, mind közösségi szinten.
Az Ehtv. felhatalmazása alapján az egyházi nyilvántartásba vételi eljárással kapcsolatos részletes szabályokra vonatkozó rendelet még ebben az évben elkészül. 2012. január 1-től a törvényi előírások és a készülő rendeletben foglaltaknak megfelelően lehet az egyházi nyilvántartásba vételi eljárás iránti kérelmet benyújtani, ami természetesen nem akadályozza meg azt, hogy akár már ebben az évben bármely egyház benyújtson a nyilvántartásba vételére vonatkozó kérelmet, mint ahogy ezt Ön is megtette a levelében.
Az Ehtv. módosítására tett javaslatait köszönettel veszem, a kormány a levelében foglaltakat természetesen mérlegelni fogja.
Az egyházi törvényjavaslat benyújtását széles körű egyeztetés előzte meg a magyarországi egyházakkal, amely a négy legnagyobb egyházon (katolikus, református, evangélikus egyházak, zsidó felekezetek) túl kiterjedt az ortodox egyházakra, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsába tömörülő egyházakra, illetve a különböző világegyházak magyarországi képviselőire is. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy az 1990. évi IV. törvény decentralizált bírósági bejegyzési gyakorlata folytán nem is volt egyértelműen megállapítható, hogy Magyarországon ténylegesen hány egyház működik, ezek becsült száma több százra tehető.
A kormány az egyházak zavartalan, folyamatos működése és az ennek megfelelő finanszírozás biztosítása érdekében 12 szociális intézményfenntartó egyház - köztük a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség - számára az év végéig lehetőséget biztosított a kiegészítő normatívának megfelelő támogatás igénybevételére. Ezen egyházak többsége részére 2011. július 1-től a szociális törvény alapján az egyházi kiegészítő támogatás már nem járt volna. Ez a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vonatkozásában megközelítőleg 130 millió Ft. állami hozzájárulást jelent. A szociális feladatellátás támogatásáról kormányhatározat született, amelyből jól látható, hogy a kormány a gyülekezeteket és egyéb egyházi közösségeket sem hagyta magára.
A kormány természetesen mérlegeli a következő évi feladat ellátási megállapodások megkötésének a lehetőségét is.
Kérem tájékoztatásom szíves tudomásul vételét!
Budapest, 2011. szeptember 30.
Tisztelettel
dr. Navracsics Tibor
- 99/100 -
Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága elnökének levele*
Tisztelt Címzettek!
Köszönettel vettem 2011. augusztus 10-én kelt levelüket, melyet "az egyházi státuszukat elveszítő, aláíró egyházak egységes nyilatkozata, valamint alkotmányossági felülvizsgálati kérelme" címmel küldtek el részemre is. Örömömre azért szolgál levelük, mert így tisztázhatók azok a félreértések, melyek elsősorban az állam és egyház szétválasztásának, illetve a szabad vallásgyakorlás elvének hibás értelmezéséből fakadnak.
2012. január 1-től hatályos alaptörvényünk VII. cikke a következőképpen rendelkezik:
"(1) Mindenkinek joga van a gondolat[, a lelkiismeret] és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződés[é]t mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítás[á]t mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa."
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény fenti alkotmányos rendelkezéssel teljes összhangban van, így alkotmányellenességről nem beszélhetünk. A hivatkozott bekezdés, illetve az egyházügyi törvény rendelkezései a vallásszabadsághoz való jogot annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védik. Az Önök részéről félreértésre elsősorban az adhat okot, hogy az együttes vallásgyakorlás szabadságát tévesen kizárólag az egyházi szervezeti formához kötik. A 8/1993 AB határozat kimondja, hogy sem az egyéni, sem a közösségi vallásgyakorlás szabadsága nem tehető alkotmányosan függővé sem vallásos szervezeti tagságtól, sem vallási közösségek szervezeti formájától. Ebből következően a közösségi vallásgyakorláshoz való jogokat nem csakis valamely egyház tagjai gyakorolhatják, hanem mindenki, aki valamely vallási közösségben részt kíván venni. Az állam a vallási szervezetek számára nem köteles sajátos szervezeti formát létrehozni, de nincs megkötve abban sem, milyen sajátos formát vagy formákat hoz létre.
Az állam tehát belátása szerint határozhatja meg az egyház alapításának feltételeit és jogállását. A vallási közösség vallásgyakorláshoz való joga sértetlen marad akkor is, ha az egyház jogállást nem nyerheti el, vagy nem kívánja elnyerni.
Az alaptörvény VII. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Az új egyházügyi törvény a rendelkezéssel teljes összhangban áll, így az alkotmányellenesség ez esetben is kizárt.
Miután fentiekben tisztázásra került, hogy az állam meghatározhatja az egyház alapításának feltételeit, a továbbiakban szeretném rögzíteni, az idézett alkotmánybírósági határozatra hivatkozva, hogy az állam és az egyház szétválasztása nem jelenti azt, hogy az állam az egyházak sajátosságaira ne lehetne tekintettel. Ezeknek a sajtosságoknak a figyelembevételével kerültek az egyházakra vonatkozó szabályok az új törvényben megfogalmazásra, mely álláspontunk szerint a tiszta, átlátható működésüket segíti.
Továbbá felhívnám szíves figyelmüket, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény nemcsak, hogy olyan jogi környezetet teremtett, melynek következtében elértük azt, hogy az egy főre jutó egyházak számában világviszonylatban is vezető szerepet töltsünk be, ráadásként e kétes dicsőséget megalapozó törvény nem jogállami keretek között keletkezett, szemben a most elfogadott jogszabállyal.
Bízva abban, hogy levelem segít a félreértések és tévhitek eloszlatásában, felhívnám szíves figyelmüket, hogy az új egyházügyi törvény III. fejezete határozza meg az egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat. Amennyiben úgy gondolják, hogy egyházuk megfelel a jogszabály által meghatározott feltételeknek, ez esetben kérem forduljanak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz a kért dokumentumokkal.
Budapest, 2011. augusztus 19.
Üdvözlettel:
dr. Lukács Tamás elnök ■
JEGYZETEK
* Az itt közölt dokumentum válasz több, egyházi státuszát elveszítő egyház képviselőjének levelére. A válaszlevelet betűhíven közöljük, egyedül az Alaptörvényre való hivatkozást pontosítottuk. (A szerk.)
Visszaugrás
