Majtényi László: Első oldal (IJ, 2004/3., (3.), 77. o.)

Mióta a világ világ, az emberek ismerik azt az érzést, amelyet közönségesen csak szabadságvágynak nevezünk. Ez valószínűleg lényegében változatlan a múló időben, de a társadalmi vágyakkal, jogosultságokkal, intézményekkel jellemezhető szabadságigény már a történelem által nyújtott lehetőségek által meghatározott, és mindig az adott kor kihívásaira válaszol.

Így lesz ez a digitális korban is.

Ahogyan az információszabadság gyakorlati elismerése nélkül biztosan nem született volna meg a kései modernitás, azaz nem lett volna szabad szólás és szabad választás sem; elektronikus információszabadság nélkül biztosan nem lesz az előttünk álló időben sem deliberatív demokrácia, sem általában demokrácia.

Az Egyesült Államok 1966-ban elfogadott információszabadság-törvényét 1996-ban módosították az ún. "elektronikus információszabadság módosítás"-sal. Ezzel dördült el az elektronikus információszabadság-szabályozás startpisztolya.

Három éve megváltozott az élet, szabadsághiányos korba került az egész civilizált világ. Ebből következően a világon ma minden szabadságszerető embernek tennie kell valamit azért, hogy a Világkereskedelmi Központ leomló tornyai ne temessék maguk alá a politikai szabadság és a magánélet szabadságának intézményeit. Még ha belenyugodnánk is abba - magam ezt sem ajánlanám -, hogy büntetőeljáráson kívül is rendszeresen ujjlenyomatokat kérjenek tőlünk, hogy úton-útfélen optikai vagy egyéb biometrikus azonosításokat végezzenek - akár tudtunkon kívül - rajtunk, azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Nagy Testvér hirtelen akkorát nőtt, hogy talán együtt is eltörpülünk mellette.

A szabadság története arra int bennünket, hogyha az állam hatékonyabban figyel bennünket, csak akkor van esélyünk a szabadságunkat megőrizni és továbbadni a gyermekeinknek, ha mi magunk is hatékonyabb eszközökkel figyeljük és elszámoltatjuk az államot. Az információszabadság ebben az összefüggésben a megfigyelő megfigyelésének is nevezhető.