https://doi.org/10.59851/mj.72.10.7
A Kúria egy újabb eseti döntésében elemezte a Ptk.-nak a kötelmek általános szabályaival kapcsolatos rendelkezéseit a banki fizetésiszámla-szerződésekre vonatkozóan. A vizsgált kérdés az, hogy a fizetésiszámla-szerződés megszűnik-e számlatulajdonos természetes személy halálával?
Jogeset száma: Pfv.V.21.116/2024/10.
Kulcsszavak: bankszámlaszerződés; hagyatéki eljárás; jogutódlás; fizetésiszámla-szerződés; bankszámla-követelés; jogalap nélküli gazdagodás
In another ad hoc decision, the Supreme Court analyzed the provisions relating to the general rules of the Civil Code concerning bank payment account agreements. The question examined was whether a payment account agreement terminates upon the death of the account holder who is a natural person.
Keywords: account agreement; probate proceedings; legal succession; general rules on obligations; account claims; unlawful enrichment
A Kúria elé került ügy tényállása szerint az alperesek édesanyja bentlakásos ápolás és gondozás nyújtására kötött szerződést (a továbbiakban: ellátási szerződés) a jogi személy - a későbbi per felperese - fenntartásában működő idősek otthonával. A szerződést a későbbi I. rendű alperes mint a térítési díj megfizetésért kötelezettséget vállaló személy is aláírta. A szerződésben szerepelt, hogy amennyiben a jogviszony megszűnik, a belépési hozzájárulás időarányos részét a fenntartó az ellátottnak vagy örökösének, illetve - ha a belépési hozzájárulás megfizetését más személy vállalta - e személynek vagy örökösének átutalással visszafizeti.
Az alperesek édesanyja (az örökhagyó) 2022-ben elhunyt. A hagyatéki eljárásban hozott hagyatékátadó végzéssel az eljáró közjegyző a törvény alapján, az örökösök osztályos egyezsége szerint átadta a hagyatékot az örökösöknek, a későbbi per alpereseinek. A hagyatékhoz tartozott egy lakossági folyószámla - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Ptk. 6:394. §-a szerinti fizetésiszámla-szerződés (a továbbiakban: folyószámla vagy bankszámla)[1] -, valamint a folyószámlán nyilvántartott követelés is.
Az ellátási szerződés alapján a felperes 2021 novembere és 2022 júniusa között teljesítette vállalt kötelezettségeit, majd az örökhagyó halálát követően - a szerződés szerint - a felperes visszafizette a hagyatéki eljárásban érintett (az örökhagyó nevén vezetett) lakossági folyószámlára a hozzájárulás időarányos részét. A hagyatéki eljárásban ez a lakossági folyószámla a II. rendű alperes részére került átadásra, figyelemmel az I. és II. rendű alperes között létrejött osztályos egyezségre.
Az I. rendű alperes az ellátási szerződésből eredő igényének érvényesítésére - vagyis a belépési hozzájárulás időarányos részének visszatérítésére - keresetet indított a felperes ellen. A kereset alapján a törvényszék megállapította, hogy az ellátási szerződés szerint visszajáró összeg jogosultja az I. rendű alperes, és így a felperest kötelezte a visszajáró összeg és járulékai megfizetésére. Ezzel együtt a törvényszék megállapította, hogy az örökhagyó számlájára történt visszafizetés nem volt megfelelő teljesítés, így a felperes visszafizetési kötelezettsége akkor válik teljesítetté, amikor az összeg az I. rendű alperes számláján jóváírásra kerül. A jogerős ítélet alapján a felperes megfizette a megítélt összeget.
A Kúria elé került ügyet a felperes jogi személy által megindított fizetési meghagyásból az I. és II. rendű alperesek ellentmondása folytán perré alakult eljárás jelentette. A keresetet tartalmazó iratban a felperes a korábban az I. rendű alperes részére meg-, illetve visszafizetett belépési hozzájárulás megfizetésére kérte kötelezni az I. és II. rendű alpereseket mint egyetemleges kötelezetteket. A felperes a keresetét arra alapította, hogy az ellátási szerződésből eredő jogcím alapján kétszer teljesített az alperesek részére. Egyrészt teljesített a törvényszék ítéletében foglaltak alapján az I. rendű alperes részére, másrészt pedig már korábban is teljesített egy nem megfelelő számlára való átutalással. A felperes álláspontja szerint a nem megfelelő számlára utalás útján az alperesek jogalap nélkül gazdagodtak. A felperes szerint az alperesek jogalap nélküli gazdagodását az alapozza meg, hogy "az alperesek nem a számla örökhagyó halálakor meglévő egyenlegét örökölték meg, hanem a számlajogviszonyból eredő valamennyi jogot és kötelezettséget, így a bankszámlán lévő valamennyi pénzösszeg tekintetében megnyílt a rendelkezési joguk".[2]
- 657/658 -
Az alperesek ellenkérelmeikben a kereset elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy a nem megfelelően átutalt összeg, vagyis amelyet az örökhagyó számlájára teljesített a felperes, nincs az alperesek birtokában. Ebből következően az alperesek nem is jutottak jogalap nélküli vagyoni előnyhöz. Indokolásként előadták, hogy az örökhagyó számlájára tévesen átutalt összeg nem volt az örökhagyó tartozása, és a bankszámlát nem lehet megörökölni. Ezzel szemben a bankszámlán nyilvántartott egyenleg a hagyatéki eljárás tárgya, így azt meg lehet örökölni, azonban az örökhagyó elhalálozásakor azon nem volt a tévesen átutalt összeg. A közjegyző a hagyatékátadó végzésben is csak az örökhagyó elhalálozásakor nyilvántartott összegről rendelkezett, amely alapján a II. rendű alperes is csak ennek az összegnek a felvételére volt jogosult. Ebből következően a téves utalásból származó összeggel az alperesek nem jutottak jogalap nélkül vagyoni előnyhöz a felperes terhére, hiszen a tévesen átutalt összeg nincs a birtokukban.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az alperesek álláspontjával egyezően a bíróság is úgy foglalt állást, hogy az örökhagyó elhalálozását követően a bankszámlájára érkezett összeg nem képezi a hagyatéki eljárás tárgyát. Az örökösök nem kapták meg, és nem is kaphatták meg az elhalálozást követően a bankszámlára tévesen átutalt összeget, így azzal jogalap nélkül nem is tudtak gazdagodni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes téves utalásból eredő igényét a pénzintézettel szemben érvényesítheti.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte a II. rendű alperest a tévesen átutalt összeg visszafizetésére, továbbá a felmerült perköltségek megfizetésére. A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság kitért arra, hogy a közjegyző a hagyatékátadó végzésben csak zárójelben jegyezte meg a folyószámlán fennálló - az örökhagyót elhalálozáskor megillető - követelésállomány összegét. Ebből következik, hogy a II. rendű alperes nemcsak az örökhagyó elhalálozásakor fennálló követelésállományt örökölte meg, hanem a teljes folyószámla-jogviszonyból eredő valamennyi jogot és kötelezettséget. Ezek közé tartozik a folyószámla feletti rendelkezési jog is. A másodfokú bíróság külön is utalt a pénzintézet üzletszabályzatára, amely alapján a bankszámla-tulajdonos halála esetén az örökös(ök) - akik jogosultságukat megfelelően igazolták - a bankszámla egyenlegével rendelkezhetnek. Ebből következik, hogy a II. rendű alperes a hagyatékátadó végzésben foglaltak szerint jogosult volt a folyószámla felett rendelkezni, és mivel a folyószámlán nem vitatottan megtalálható volt a tévesen átutalt összeg, amely a II. rendű alperest nem illeti meg, így az a felperesnek a Ptk. 6:579. §-a alapján visszajár.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amellyel egyidejűleg felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett. A Ptk. 6:579. §-ára való hivatkozás körében a II. rendű alperes kifejtette, hogy a jogalap nélküli gazdagodás akkor valósulhat meg, ha a jogalap nélküli vagyoni előnyhöz a gazdagodó hozzájut, vagyis a vagyoni előny felett lehetősége van rendelkezni, függetlenül attól, hogy ezzel a lehetőséggel él-e. A II. rendű alperes utalt továbbá a Ptk. 6:396. § (1) bekezdésében foglaltakra is, miszerint a számlatulajdonos nem ténylegesen tulajdonos, hanem csupán szerződéses partnere a pénzintézetnek. A felek között egy fizetésiszámla-szerződés jön létre, amely alapján az adott pénzforgalmi számla megnyitásra kerül, és amely alapján a pénzintézet azt vezeti. Ebben a jogviszonyban az ügyfél (vagyis a pénzintézettel szerződött személy) jogosult - általában kizárólagosan - a számla felett rendelkezni. A számlatulajdonos ügyfél halálával a fizetési számlaszerződés a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pft.) 21. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 6:3. § d) pontja alapján megszűnik. Ebből pedig az következik, hogy a fizetésiszámla-szerződés esetén nincs sem jogutódlás, sem pedig szerződésátruházás akkor, ha a fizetésiszámla-szerződést kötő természetes személy elhalálozik. A II. rendű alperes álláspontja szerint tehát az örökhagyó halálával a fizetésiszámla-szerződés megszűnt, így fogalmilag kizárt, hogy ebből a jogviszonyból fakadó jogok és kötelezettségek a II. rendű alperesre szálltak volna át. Álláspontja szerint az örökösök az elhalálozáskor fennálló pozitív vagy negatív egyenleget örökölhetik meg. A szerződés megszűnését követően a számlán már semmilyen banki művelet nem végezhető, így az alpereseknek a perbeli követeléssel nem volt módjuk rendelkezni, tehát a II. rendű alperes azzal jogalap nélkül nem gazdagodhatott.
A II. rendű alperes szerint a jogerős ítélet a közzétett kötelező erejű határozattól eltérő álláspontra helyezkedik, mivel úgy foglal állást, hogy a folyószámla a tulajdonos halálának tényével ténylegesen nem szűnik meg, hanem az örökösök örökösi minőségének igazolását követően azt a bank szünteti meg. Ebből következik, hogy a számlával kapcsolatos rendelkezési jog a megszüntetés pillanatáig az örököst megilleti. Ez a levezetés pedig eltérő - téves - tényalapot teremt a Ptk. 6:579. §-ának értelmezésére.
A Kúria a felülvizsgálatot engedélyezte arra hivatkozással, hogy "a jogerős ítélet azon jogkérdésben, hogy a számlatulajdonos halálával megszűnik-e a folyószámla-szerződés, a Kúria Pfv.20.688/2023/8. számú határozatában kifejtett jogértelmezéstől eltért".
A Ptk. 6:579. § (1) bekezdésének elemzése során a Kúria megállapította, hogy ez a jogszabályi rendelkezés egy nyitott szerkezetű, szubszidiárius jellegű törvényi tényállás. Ebből következik, hogy a 6:579. § (1) szerinti konjunktív feltételeket kell bizonyítani, amely feltételek a gazdagodó oldalán fennálló, más rovására jogalap nélkül szerzett vagyoni előny. Ennek megfelelően egy jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti igény elbírálásakor kizárólag annak vizsgálata szükséges, hogy az igényt ér-
- 658/659 -
vényesítő félnél jelentkezett-e olyan vagyoni hátrány, amely oksági összefüggésben áll a másik félnél fennálló vagyoni előnnyel.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes téves átutalása következtében az örökhagyó folyószámlájára az utalás megtörtént, nem volt vitás továbbá az összegszerűség sem, és az sem, hogy jogviszony hiányában sem az örökhagyó, sem pedig az alperes örökösök nem jogosultak az összegre. A tévesen átutalt összeg így a Ptk. 6:579. § (1) bekezdése alapján a felperest illeti meg.
A Kúria megvizsgálta, hogy az örökhagyó halálát követően a folyószámlára tévesen átutalt összeggel ki jogosult rendelkezni, és ki köteles azt a felperes részére visszafizetni. A Kúria a Pfv.20.688/2023/8. számú határozatának [44] bekezdésében már kimondta, hogy a számlatulajdonos halálával a fizetésiszámla-szerződés a Ptk. 2:4. §, 6:3. § d) pontja értelmében megszűnik. Ezt az értelmezést a Kúria hatályában továbbra is fenntartja. Ebből pedig az következik, hogy a folyószámla-szerződésből eredő jogok és kötelezettségek a számlatulajdonos örökhagyó halálával nem szállnak át.
A folyószámla-szerződés megszűnésével kapcsolatos értelmezés nem jelenti azt, hogy az örökösi minőséget megállapító hagyatékátadó végzés ne jogosíthatná fel az örökösöket a folyószámla teljes egyenlege feletti rendelkezésre. A pénzintézetet ugyanis elszámolási kötelezettség terheli a szerződés megszűnésekor, amely akkor is fennáll, ha az adott jogviszonyban (szerződésben) nincs jogutódlás. Az elszámolási kötelezettség kizárólag azon személyek vonatkozásában áll fenn, akik örökösi minőségüket a teljes hatályú hagyatékátadó végzéssel vagy jogerős bírói ítélettel igazolják.
A pénzintézet nem jogosult megítélni (sőt általában nem is tudja megítélni), hogy a folyószámlára érkező összegnek ki a jogosultja, mely jogviszony alapján került az összeg átutalásra, illetve, hogy az a hagyaték része-e. A hagyaték megnyílását követően lehetséges olyan utalás is, amely jogalap nélküli, de lehetséges az olyan jogviszonyból származó utalás is, amely még az örökhagyót illette meg, azonban az átutalásra már csak az elhalálozást követően került sor. A Kúria az örökösre telepíti azt a kötelezettséget, hogy megállapítsa, hogy a bank által részére - a hagyatékátadó végzés alapján - kifizetett, korábban az örökhagyót megillető követelés tekintetében milyen összegre tarthat igényt a Ptk. 7:1. §-a alapján. Ebből következően a bank a teljes követelést az örökösi jogállását megfelelően igazoló részére kifizeti, és később az örökös az esetlegesen jogalap nélkül részére kifizetett összeggel köteles megfelelően elszámolni a jogosult(ak) felé.
Előfordulhat, hogy az esetlegesen vitatott pénzösszegekre póthagyatéki eljárást kell lefolytatni, vagy az örökösnek - mivel rendelkezési joga fennáll a bankszámla(követelés) felett - vissza kell utalnia az összeget.
A Kúria kiemelte azt is, hogy a hagyatékátadó végzést akként kell értelmezni, hogy a II. rendű alperes jogosult volt a teljes számlaegyenleggel rendelkezni, amely a pénzintézet üzletszabályzatából is következik. Annak azonban jelen jogvita elbírálása szempontjából nincs relevanciája, hogy a hagyatékátadó végzés rögzítette-e az egyenleget.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert bár eltér a Kúria Pfv.20.688/2023/8. számú határozatában kifejtettektől, ez azonban nem vezetett eltérő érdemi döntés meghozatalára, vagyis az ügy érdemére kihatóan nem sérti a felek jogait.
Az egyetemleges jogutódlás kapcsán Szladits Károly azt fejti ki, hogy az egyetemleges jogutódlás mint jogintézmény célja és alapja az adós személyében bekövetkező változás biztosítása, hiszen az adós halandósága okán a hitelezőt biztosítani szükséges.[3] A korai jogok felfogása szerint a kötelmek személyhez tapadtak, személyes köteléknek minősültek, így a jogutódlás kizárt volt. Ezzel szemben a modern jogrendszerekben a személyes jelleg háttérbe szorul, és előtérbe kerül a hitelező igénye és kielégítése a kötelemből származó "gazdasági előnyre". Ezt nevezi Szladits a kötelmek objektivizálódásának, azzal, hogy a személyes jelleg teljesen nem vész el. Szladits is kiemeli, hogy ha a kötelemből eredő szolgáltatást meghatározott adós köteles teljesíteni, akkor a jog "az adós személyéből meríti azokat a mozzanatokat, amelyek szolgáltatási kötelezettségét súlyosítják vagy enyhítik, esetleg meg is szüntetik".[4] Az örökség joghatásai tekintetében pedig Szladits azt emeli ki, hogy az örökös az örökhagyó összes magánjogi vagyoni jogviszonyába belép,[5] azok kivételével, amelyek az örökhagyó halálával megszűnnek, és amelyek az örökhagyóról közvetlenül a hagyományosra hárulnak át.
A bemutatott jogeset tárgyát képező bankszámlaszerződéssel kapcsolatban érdemes az osztrák joggyakorlatra is utalni, amely szerint a bankszámlaszerződés a tulajdonos halálával nem szűnik meg, az örökösi jogosultságát megfelelően igazoló örökös jogosult azt a hagyatéki vagyon részeként kezelni.[6]
A bankszámlaszerződések és az ezen szerződések alapján a bankszámlán nyilvántartott követelések egyaránt a hagyaték részét képezték a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) alkalmazása során kialakult gyakorlat szerint is. Ebből következően a bankszámlaszerződésben lehetséges volt a jogutódlás. Ez következett az 1959-es Ptk. 323. § (2) bekezdéséből is, melyet a Legfelsőbb Bíróság a BH 2006.367. számú eseti döntésben is megerősített. Anka Tibor ezzel megegyező álláspontja szerint "a bankszámla-jogviszony
- 659/660 -
mint kötelmi jogviszony [a számlatulajdonosi jogállás, mint a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 5. pontja szerinti jog] vagyontárgyként akkor is hagyaték, ha a számla egyébként üres".[7]
A Kúria fentebb bemutatott döntése és legújabb gyakorlata szerint azonban a bankszámlaszerződés jogosultjának halála esetén a számlaszerződés, valamint a számlavezető bankkal szemben fennálló követelés - a bankszámlán lévő összeg - jogi sorsa elválik egymástól. A bankszámlaszerződés (fizetésiszámla-szerződés) a számlatulajdonos személyéhez kötődő jellege folytán a kötelmi jog általános szabályai alapján megszűnik. A bankkal szembeni követelés azonban a hagyaték része lesz, így a bankkal szemben fennálló követelés az örökös részére a hagyatéki eljárás során átadásra kerül.
A bírói gyakorlat azonban továbbra sem egységes. Az alsóbb szintű bíróságok döntéseiben ugyanis továbbra is megjelenik az az 1959-es Ptk.-ra visszavezethető gyakorlat, amely szerint az örökhagyó halálával a bankszámla- és az értékpapírszámla-szerződések nem szűnnek meg, hanem a hagyaték megnyílásával a jogosulti pozícióban alanyváltozás következik be, és az örökös válik a szerződő féllé, a számlatulajdonossá.[8]
A hagyatéki eljárásokban - ahogy a bemutatott jogesetből is kitűnik - a közjegyző a hagyatékátadó végzésben feltünteti a hagyatékban található bankszámlának az örökhagyó halálakori egyenlegét, valamint a legtöbb esetben a banki adatközlés alapján az adatközlés napján fennálló egyenleget is. A hagyaték átadását követően az örökös a teljes egyenleg feletti rendelkezésre jogosulttá válik, azonban a Kúria álláspontja alapján maga köteles megvizsgálni, hogy a részére átadott követelésből mennyi illeti őt meg.
A Kúria gyakorlatából következően felmerül az a további kérdés is, hogy a fizetésiszámla-szerződések esetén a számlatulajdonos és a számlavezető vonatkozásában eltérőek lehetnek a jogutódlási szabályok. Amennyiben ugyanis a számlavezető pénzügyi intézmény oldalán következik be jogutódlás - például beolvadás vagy állományátruházás[9] esetén -, fel sem merül a fennálló fizetésiszámla-szerződések megszűnésének a kérdése. Ezzel szemben a számlatulajdonos természetes személy oldalán a szerződést a számlatulajdonos személyéhez kötődőnek tekintik,[10] amelyből következően a számlatulajdonos halála esetén a kötelem megszűnése miatt a jogutódlás kizárt.[11]
A fizetésiszámla-szerződéseknek a számlatulajdonos személyéhez kötődő jellegét a kifejezetten az adott természetes személy számlatulajdonos részére adott egyedi kedvezmények, kondíciók valóban magyarázhatják. Más szempontból azonban a személyhez kötött jelleg nem erősebb, mint például egy kölcsönszerződés esetén. Márpedig kölcsönszerződés esetén a bírói gyakorlat következetesen elismeri a természetes személy adós halála esetén a jogutódlás lehetőségét (BH 2000.119.).[12]
Az egy további kérdés, hogy amennyiben az örökös a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény alapján különös átvilágítási kötelezettség alá esne, azt nem tudná megfelelő módon elvégezni a pénzügyi intézmény abban az esetben, ha az örökös a szerződéses jogviszonyba a törvény erején fogva jogutódként bekerülne.[13] A német szakirodalomban ezzel kapcsolatban megjelent álláspont szerint, amennyiben "számlaátírás" (Umschreibung eines Kontos) történik, akkor a személyazonosság ellenőrzése külön szükséges.[14]
Végül röviden arra is érdemes még utalni, hogy a folyószámla-követelés tekintetében a számlatulajdonosnak arra is van lehetősége, hogy a takarékbetétekről szóló 1989. évi 2. tvr. 1. § (6) bekezdése[15] és 10. §-a alapján haláleseti kedvezményezettet jelöljön meg. Ebben az esetben a folyószámla-követelés nem lesz a hagyaték része.[16]
Összefoglalva megállapítható, hogy a Kúria gyakorlata szerint a Ptk. alkalmazása során a fizetésiszámla-szerződés jogosulti pozíciójában nem lehetséges a jogutódlás, annak az örökhagyó személyhez tapadó jellege miatt. Ezzel szemben a szakirodalom és a korábbi bírói gyakorlat elismeri a jogutódlás lehetőségét. ■
JEGYZETEK
[1] A bankszámla a folyószámla egy speciális fajtája, amelynél a számlavezető egy pénzügyi intézmény, a számlajogosult pedig az ügyfél. Lásd: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 2. kötet, Budapest, Wolters Kluwer, 2014. 2008.
[2] Pfv.V.21.116/2024/10. [8].
[3] Szladits Károly: A kötelem jogalkata és keletkezése. In: Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. Harmadik kötet. Kötelmi jog általános része. Budapest, 1939. 4.
[4] Szladits: A kötelem jogalkata és keletkezése. 5.
[5] Szladits Károly - Teller Miksa: Az örökös jogállása. In: Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. Hatodik kötet. Öröklési jog. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalat, 1939. 529.
[6] Der Oberste Gerichtshof 1Ob609/93.
[7] Anka Tibor: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás. Budapest, ORAC Kiadó, 2023. 283.
[8] BH 2025.189. [40]. Ebben az ügyben a Kúria az alsóbb fokú bíróság ezen megállapítását eljárásjogi akadályok miatt érdemben nem vizsgálta.
[9] Az állományátruházásról a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 17-17/A. §-ai rendelkeznek. Az állományátruházás a szerződésátruházás egy speciális esete.
[10] Lásd: Vékás - Gárdos: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 2019.
[11] A számlavezető pénzügyi intézmény jogutódlással történő megszűnéséhez hasonlóan, ha a számlatulajdonos egy jogi személy, az ő átalakulása (jogutódlással történő megszűnése) esetén sem merül fel a fizetésiszámla-szerződés megszűnésének a kérdése.
[12] A hivatkozott esetben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogutódlás a törvény erejénél fogva bekövetkezett, mert az adós halálával a szerződés nem szűnt meg, csak a kötelezetti oldalon alanyváltozás történt.
[13] Egy további eset, amikor az örökös az az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 2017. évi LII. törvény hatálya alá eső szankcióval terhelt személy.
[14] Jürgen Ellenberger - Hermann-Josef Bunte: Bankrechts-Handbuch. Band I. 6. Auflage, München, C. H. Beck, 2022. 921.
[15] A takarékbetétekről szóló 1989. évi 2. tvr. 1. § (6) bekezdése alapján a természetes személyek fizetésiszámla-szerződés keretében hitelintézetnél elhelyezett pénzeszközeire a takarékbetét-szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
[16] BH 2009.49.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőjelölt, PhD-hallgató, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
