Az egyes adónemek tekintetében Magyarország igen jó helyzetben van a közösségi adójog harmonizációjának szempontjából, hiszen valamennyi, az egységes belső piac működésére hatást gyakorló adónem alapelveiben és főbb szabályaiban megegyezik a közösségi előírásokkal.
Az 1987. évi V. törvénnyel bevezetett, 1988. január 1-jétől hatályos hazai általános forgalmi adó rendszer, az 1992. évi újrakodifikáció eredményeként (1992. évi LXXIV. törvény) alapelveit és struktúráját illetően a közösségi szabályozással összhangban levőnek tekinthető.
Az adóalanyok és az adóköteles tevékenységek meghatározása azonos, a magyar szabályozás ugyanakkor a hatodik irányelv által biztosított opciókat csak korlátozottan alkalmazza. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás meghatározásában az egyetlen jelentős különbség a közművek meghatározásában van, ez azonban adózási szempontból nem jelent eltérést. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját meghatározó szabályok mind az általános, mind a különös rendelkezések esetén azonosak, csakúgy, mint az adóalap meghatározása, melybe beszámítanak a különböző adók, vámok, illetékek, díjak és az árat közvetlenül befolyásoló egyes támogatások is. Termékimport esetén az adóalap a vámértéknek felel meg.
Az adólevonási jog a belföldi adóalanyokat érintően megegyezik a közösségi szabályokkal. A magyar Áfa-törvény egyes esetekben ugyanakkor korlátozza a levonási jogot, mivel pl. a kétes követelések esetében nem ad lehetőséget korrekcióra. A külföldi adóalanyokat megillető adó-visszatérítés hazai szabályozása szintén megfelel a közösségi szabályozásnak.1
Az adófizetésre kötelezett személyek és az őket terhelő kötelezettségek meghatározása összhangban van a hatodik irányelv rendelkezéseivel. A határellenőrzések megszűntével, az ellenőrzési mechanizmus kiépítésével új közösségi adóeljárási kötelezettségek bevezetésére került sor. A rendszer átvétele csatlakozáskor szükséges.
Az általános szabályokhoz képest a magyar Áfa-törvény is lehetővé teszi az egyes különös szabályok alkalmazását. Ezek alapvetően megfelelnek az uniós szabályoknak, mindössze néhány részletszabály módosítása szükséges.
A közösségi áfa szabályozásban szerepel az adóképviselő (hazai terminológiával élve: pénzügyi képviselő) intézménye. Ezt a magyar szabályozás nem ismeri, kiemelendő ugyanakkor, hogy a pénzügyi képviselő alkalmazásának kötelezettsége egy a hatodik irányelvet módosító Tanácsi irányelv2 alapján megszűnt.
A jövedéki adózás területén a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló, 1998. január 1-jén hatályba lépett 1997. évi CIII. törvény jelentős lépés a jövedéki harmonizáció során. A törvény a közösségi jövedéki szabályozás mintájára hozta létre az adóraktári rendszeren alapuló adófelfüggesztéses eljárást. A szabályozás az így történő szállításra a közösségi szabályoknak megfelelő termékkísérő okmányt, a szabadforgalomba bocsátásra pedig az egyszerűsített kísérő okmány alkalmazását írta elő. Ugyanakkor az adóraktári rendszer jelenleg csak a gyártókra terjed ki a termékimportban érintettek a meglévő vámraktárakon keresztül kapcsolódnak a rendszerbe. A nagykereskedők egyelőre nem részesei a rendszernek, azonban 1999. január 1-jétől az ásványolaj nagykereskedők bevonására sor került. A jövedéki adóköteles termékkörök meghatározása megfelel a közösségi szabályozásnak. A korábban a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény hatálya alá tartozó bor jövedéki termékkörbe való átsorolása 2000 augusztusától megtörtént.
Az adó tárgyi hatálya tekintetében a harmonizáció gyakorlatilag megvalósult. Az adómértékek alkalmazásának kérdésében ugyanakkor a tagállamok között is jelentős különbségek fordulnak elő. A közösségi harmonizáció ezen a téren, hasonlóan a forgalmi adókhoz, csak a minimumszintek meghatározásáig jutott el. A magyar szabályozás a közösségi minimumszinteket a fűtőolajok, a köztes alkoholtermékek, a gyümölcspálinka, a borpárlat, a cigaretta és a finomra vágott dohány esetében nem teljesíti. A tömény szeszesitalok esetében a jelenleg alkalmazott kétféle kulcsot - a borpárlat és a gyümölcspálinka esetében alacsonyabb az adómérték - a csatlakozásig egyféle kulcsnak kell felváltania.3
A társasági adózás területén a harmonizáció jóval alacsonyabb fokú, mint a közvetett adókat érintően. Ennek ellenére a hatályban levő közösségi irányelvek rendelkezései olyan kötelezettségeket jelentenek Magyarország számára is, amelyeket a csatlakozás időpontjában teljesítenünk kell.
Ilyen kötelezettséget állapít meg a 90/434/EGK irányelv, amely a tagállamok közötti vállalati átalakulásokra (fúzió, szétválás stb.), illetve vagyonátadásra (üzletrész átadás), részvénycserére állapít meg közös szabályokat. Az irányelv rendelkezéseinek a hazai szabályozás a belföldi átalakulások tekintetében megfelel, azonban a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény nem szabályozza a belföldi, illetve külföldi vállalatok átalakulásait. Amennyiben a társasági jogi szabályozás megfelelően módosul, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) szabályai az irányelvnek megfelelően módosíthatók.
Az osztalék forrásadóztatásának kérdéséről a 90/435/EGK irányelv4 rendelkezik. A hazai szabályozás alapján a külföldre kifizetett osztalékot forrásadó terheli, s ez ellentétes a közösségi szabályokkal. Magyarországon az esetek többségében leányvállalatok találhatók, így az irányelv szabályainak alkalmazása esetén a magyar költségvetés jelentős bevételektől eshet el (lásd lentebb).
Az adóalanyok körének meghatározása nem ütközik közösségi normába, mivel ezen a területen közösségi norma nem érvényesül. Az adóalanyi kör meghatározása azonban nem követi a tagállamok többségének gyakorlatát. Pl. adópolitikai döntést igényel, hogy Magyarország fenn kívánja-e tartani a partnership típusú társaságok társasági adóalanyiságát.
Az üzleti adózás Magatartási Kódexének (Code of Conduct)5 alapvető célja, hogy az adórendszerek közötti versenyt korlátozza. A Kódex aláírásával a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy megszüntetik, illetve fokozatosan leépítik az egyes iparágakat, termékeket, külföldi befektetéseket, off-shore rendszereket érintő adókedvezmények és egyéb támogatások rendszerét. A tagság elnyerése után és a Kódex aláírásával ez a kötelezettség érinteni fogja a Tao. tv.-nek egyes beruházási kedvezményeit. A 2003-ban lejáró kedvezmények esetén nincs különösebb probléma, azonban számos kedvezmény utoljára 2011-ben vehető igénybe, bár ezek közül az elmaradott térségek felzárkóztatását célzó kedvezmények nem ellentétesek a Kódex rendelkezéseivel. A többi esetben azonban szükség lehet a törvény módosítására, természetesen a jogbiztonság alkotmányos követelményének egyidejű vizsgálatával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
