Gernot Kocher 65. születésnapja alkalmából tanulmánykötetet jelentetett meg a grazi Karl Franzens Universität. A kötetben nyolc ország negyvenegy tanulmánya között Magyarországot Karunk Jogtörténeti Tanszékének három szerzője - Herger Csabáné, Kajtár István, és Korsósné Delacasse Krisztina - képviseli írásával.[1] A tiszteletnyilvánításhoz ezúton is csatlakozva kívánok jó egészséget és további hosszú alkotómunkát Kocher professzornak karunk nevében.
A pécsi és a grazi jogtörténeti tanszék között hosszú évek óta fennálló jó kapcsolatnak köszönhetően Kocher professzor munkásságát nem kell külön bemutatni; visszatérő vendégoktatója karunknak jó hangulatú előadásaival és szemináriumaival. Bár elsősorban jogtörténész, nemzetközi hírnévre mégis kedvenc kutatási területe, a jogi ikonográfia területén elért eredményei révén tett szert. Több tízezer jogtörténeti szempontból jelentős képet dolgozott fel és rendszerezett modern informatikai eszközökkel, ezzel a jog képi megjelenítése történetének egyedülálló adatbázisát hozva létre. Ekkora nagyságrendű rendszerezett információ léte, tudományos, oktatási és gyakorlati hasznosíthatósága örömteli tény.
A tanulmánykötet a kifejezetten jogi kultúrtörténeti tárgyú publikációk mellett olyan, a jog képiesíté-sének európai fejlődési irányait ismertető írásokat is tartalmaz, amelyek a pécsi Jogi Kar számára is nyitva álló együttműködési utakat mutatnak, s amelyeket azért célszerű kiemelten ismertetni tekintettel arra is, hogy a képi kommunikációt és információáramlást virtualizált világunk ismét időszerűvé tette, s ezzel együtt normatív tartalmak egyszerű és informatív képi megjelenítése is aktuális kérdéssé vált.
Jogintézmények, szervezeti struktúrák, emberi magatartások, és azok jogkövetkezményeinek képi ábrázolása a történelem és a jogi ikonográfia tanúsága szerint mindenkor segítette a jog normatív tartalmának megvalósulását, társadalmi megismertetését, be-fogadhatóbbá, érthetőbbé tételét. Miként a templom falába faragott biblia pauperum az igét minden egyes ember számára személyesen érthetően eleveníti meg, úgy szolgálnak élő tanúságul a jog képi ábrázolásai a követendő magatartások - s megszegésük esetén a szankcióként manifesztálódó társadalmi rosszallás -normatív jelentéstartalmát illetően.
A képi hatás e működési mechanizmusa ma is érvényre jut; a jogi ikonográfia segíti a hallgatót jog(-történet)i és társadalmi összefüggések feltárásában, vagy akár egyes jogintézmények megértésében, de a jog képi ábrázolása a laikusok számára is segít közmegegyezéseink felismerésében, elfogadásában és betartásában.
Ezért helyénvaló és időszerű a jogi képelemzés tudományának útkeresése és helymeghatározásra törekvése a tudományos kutatás, az oktatás és a gyakorlati alkalmazás területén is.
A jogi ikonográfia és a jogi vizualizáció elméleti együttműködésének lehetőségeit boncolgató tanulmányában[2] Colette. R. Brunschwig is megállapítja, hogy a jog képi megjelenítése nem csak történeti vertikumban értelmezendő, hanem ma is hasznosítható és hasznosítandó eljárás. Brunschwig kiindulópontja szerint azonban jogi információk, normatív jelentéstartalmak egyszerű és érthető módon történő megjelenítése, a jogi vizualizáció[3] több tudományterület szervezett együttműködését kívánja meg, mert tudományos összefogás hiányában a jog képi megjelenítésének vizsgálata az adott tudományterületek lehetőségeihez kötötten perspektivikus, s ezért hatás nélküli marad.
Olyan összetett jogi fogalmak, mint például a norma, a kártérítés, az állam, de akár nehezen átlátható közigazgatási jogi szervezeti megoldások is leegyszerűsíthetőek néhány alapfogalomra, képi jelre, ezek dinamikus rendezése pedig könnyen felfogható és használható képi információt eredményez. Brunschwig az együttműködés hiányát jelöli meg annak okaként, hogy - bár a fejlődés irányai egyértelműen meghatározhatóak, és szórványosan eredmények is mutatkoznak - az elmélet, az oktatás és a szolgáltatások gyakorlata még gyermekcipőben jár a jog képi megjelenítésének aktuális kérdéseit illetően.
A vázolt helyzetben szerinte a jogtörténeti és a modern tudományok együttműködése a követendő út, amihez hozzáfűzhető, hogy a képi megjelenítés nem csak a jogtörténeten belül, hanem általában véve a jogi oktatásban jó eredményekkel kecsegtető vállalkozásnak tűnik, melyhez az egyes tanszékek együttműködése és hallgatók bevonása is szükséges. Ennek támogatására az eljárás tudományos területen történő alkalmazhatóságának érdekében Brunschwig az egyetemeken létrehozandó jogi információs design műhelyek felállítását javasolja.
- 233/234 -
Ehhez kapcsolódó, de a kérdést gyakorlatiasabb szempontból megközelítő vállalkozásról és annak várható hatásairól tudósít Johannes W. Pichler a jogtörténet multimediális, multifunkcionális közvetítő eszközeiről szóló, az egységes európai eszme elterjesztését szolgáló projektet ismertető tanulmányá-ban.[4] Összhangban Brunschwig megállapításaival kijelenti, hogy Kocher fentebb említett, a kutatásban és oktatásban hasznosnak bizonyult eredményeit, mint újfajta "képi dimenziót" érdemes a szolgáltatások piacán is hasznosítani. Ennek konkrét megvalósulásában az első lépést a graziak által életre hívott, folyamatosan fejlődő honlapcsoport részeként a yourhistory.cc jelenti.
Történeti tartalmak, törvényszövegek digitalizált megjelenítése természetesen nem új gondolat, de az európai eszmének - s részeként az emberi jogok, és általában véve a szabadságjogok eszméjének - európai történetét összefoglalóan bemutató projekt Pichler szerint merőben újszerű. E feladat nézete szerint az egyetemeknek abból a felelősségéből is következik, hogy a fenti eszméket tudományos talajon és keretek között a társadalom számára is megjelenítse.
Az egyetem, mint autonóm közösség lehetősége és felelőssége Magyarországon is az, hogy elsősorban szakmai ismeretek átadásával, de emellett sajátos nemzeti, európai, és általános emberi értékek meghatározásával és közvetítésével hozzájáruljon az atomjaira hulló társadalom kohéziójának újrateremtéséhez. Ennek a célkitűzésnek és felelősségvállalásnak számunkra is példát mutató eszköze és eredménye az említett portál. A jogtörténeti adattárnak létrehozásával a jogi és kulturális tartalom hatása így nem csak a felsőoktatásban, hanem a nyilvánosságban is könnyebben érvényesül. Pichler a projekt sikerét az anyag tudományos és laikus igényeket egyaránt kielégítő megjelenítésében látja, melyhez a jogi információs design eddigi eredményei segédkezet nyújtanak.
A piacgazdaság kiélezett versenyhelyzetet teremtett a felsőoktatásban is. Az egyetem e helyzetben hosszú távon csak minőségi képzéssel állhatja meg a helyét, miként a hallgatók is csak minőségi és használható tudás birtokában lesznek képesek a túlkínálati piacon szakmájukban elhelyezkedni. A minőségi munka és szolgáltatás ezért minden egyes egyetemi polgár; hallgató és oktató közös érdeke. Közös, de a dolog természetéből fakadóan eltérő súlyú a felelősség is ez ügyben. Nem tagadott célja Pichler szerint a projektnek az is, hogy a gyakran "luxustárgynak" titulált jogtörténet gyakorlati hasznosíthatóságát igazolja azzal, hogy kutatási eredményeit korszerű módszerekkel ötvözve járul hozzá az európai gondolat elterjesztéséhez, hiszen a fent említett felelősség- és érdekkörben a történeti tárgyak helye és szerepe is pontosan meghatározott.
A pécsi nappali tagozatos képzésben részt vevő hallgatók például a római jog és a magyar jogtörténet kapcsán ismerkednek meg azoknak a magánjogi intézményeknek az alapjaival, melyeknek hatályos rendszerét egyetemi éveik alatt elsajátítani, munkájuk során alkalmazni lesz a feladatuk. Az egyetemes jogtörténet ehhez a jog, mint társadalomszabályozó eszköz történeti alakulásának bemutatásával, évezredek során kikristályosodott anyagi és eljárási jogi elvek vázolásával, intézményi és szervezeti megoldások jogi génbankjaként járul hozzá. Ez utóbbi magában foglalja a jogi kultúrtörténet, s ezen belül a jogi szimbolika és jogi ikonográfia néhány eredményének bemutatását és felhasználását is; Kocher professzor munkásságának egy része ennek szellemében karunkon is oktatott anyag: lépés a szükségszerű nemzetközi tudományos és oktatási együttműködés felé.
A graziak által megalkotott portál átláthatóan tagolt felépítésű: a "könyvtár" PDF formátumú könyveket, eredeti jogszövegeket és képeket tartalmaz, a "dolgozószobában" az előbbiekkel kapcsolatos tanulmányok, szemináriumi és diplomamunkák érhetők el és tölthetők fel, végül a "virtuális kávéházban" az európai jogfejlődést bemutató videoklipek tekinthetők meg.
A projekt elsődleges céljai között említi a szerző azt is, hogy egy ilyen módon tálalt adatbázis alkalmas arra, hogy az egyetemet a nyilvánosság számára ismertebbé tegye, és egyben a nyilvánosságot az egyetem világa felé orientálja. Alkalmat nyújt másrészt az egyetem számára más egyetemekkel való tudományos és oktatási együttműködés kiépítésére is, és nem elhanyagolható előnye az sem, hogy egyéb, főként középfokú oktatási intézményekben való megjelenést, s ezzel a potenciális hallgatói bázis bővítését is segíti. Más karokkal történő kooperációban alkalmazható akár a felnőttképzés területén is.
Ekkora méretű információs adatbázis a felhasználók nagy számát vonzza. Nyilvánvalóan kevesebben - elsősorban kutatók és hallgatók - kattintanak például a Magna Charta Libertatum, vagy a Kommunista Kiáltvány eredeti szövegére, de sokakat érdekelhet európai kulturális örökségünk egy-egy darabjának rövidfilmben elmesélt története. Hatványozottan igaz ez az Európai Unió felépítését vagy akár valamely törvény megszületésének folyamatát bemutató világos és egyértelmű jelekkel operáló, gyorsan megérthető képsorozatra.
A projekt további célja az egyetemek közötti együttműködés elősegítése, végső soron egy egyetemi hálózat kiépítése; tapasztalat- és információcsere virtuális fórumának kialakítása. Még ha túlzott
- 234/235 -
rémképként festette is meg Peter Glotz a felsőoktatás teljes mértékű elektronikussá válása, virtualizáló-dása és személytelenedése bekövetkezésének lehetőségét 2000-ben,[5] ez a jellegű tendencia mégis nyilvánvaló.
Pichler ezt a gondolatot a gyakorlatban inkább az egyetemek között létrehozandó költséghatékony fizikai és digitális együttműködést ötvöző rendszer kidolgozásában látja megvalósítandónak a vendégprofesszori, vagy utazó professzori rendszer továbbfejlesztésével.
A jogi ikonográfia és a jog képi megjelenítése kérdései mellett még egy jogi kultúrtörténeti tárgyú írásra szeretnék röviden kitérni. Gerhard Thür tanulmányában[6] szintén egy a Kocher professzor közreműködésével létrejött kísérletről, a Clinicumról ír. Egy Belgrádból származó kezdeményezésről van szó, melynek lényege, hogy a hallgatók a görög jogtörténet egy-egy híres perét adják elő a publikum számára oly módon, hogy a jog és retorika szabályainak megfelelő érvelés, valamint a közönség érzelmeire ható előadásmód egyaránt döntő. A közönség tagjai ugyanis a görög esküdtbíróságok eljárási szabályai szerint zajló per végén szavazókövecsek leadásával döntik el annak kimenetelét. Kocher ehhez egyébként nem csak a szavazókövecsek pontos mását készítette el a Clinicum számára, hanem például az eljárás szakaszait szemléltető elektromos ábrázolásokat is, melyek a résztvevők számára tájékozódási pontul szolgálnak, a későbbiekben pedig oktatási szemléltető eszközként is alkalmazhatóak.
Belgrádban ez a Clinicum olyan sikeres, hogy 40 fős szeminárium keretében hetente más jogesetet dolgoznak fel és adnak elő a hallgatók, Graz ennek az útnak a kezdeti lépéseit megtéve évente tart ilyen szemináriumot három jogesettel. Thür szerint ez a módszer olyan didaktikai irányzat eleme, amely a hallgatókat nyilvános érvelésre felkészítve nem rövid távú szaktudást közvetít, hanem a jogtörténet segítségével minden jogászi tevékenység sikeres végzéséhez szükséges ismereteket ad át.
Izgalmas és követendő utakon járnak tehát a környező országok jogi karai. Remélem, hogy a Pécsi Jogi Kar a fentiekhez hasonló együttműködések részeseként, vagy akár ilyenek kezdeményezőjeként néz majd szembe korunk újszerű, a jog képi megjelenítése mellett más területeken is szükségszerűen jelentkező kihívásaival.■
JEGYZETEK
* Grazer Universitätsverlag-Leykam-Karl Franzens Universität, Hg. Markus Steppan - Helmut Gebhardt. Graz 2006. 511 o.
[1] Herger Csabáné: Rechtsübernahme oder Rechtsschöpfung im europäischem Geist? Die Schaffung des ungarischen Ehegesetzes im Spiegel der europäischen Rechtsentwicklung. 165-177. o. Kajtár István: Der Adler als Machtsymbol, 197-205. o. Korsósné Delacasse Krisztina: Oktroyierte Rechtsanwaltsordnung in Ungarn oder die moderne Regelung
[2] Colette R. Brunschwig: Rechtsikonographie, Rechtsiko-nologie und Rechtsvisualisierung: Gesprächs- und Entwicklungspotenziale, 205-213. o.
[3] Legal Information Design, Rechtsvisualisierung
[4] Johannes W. Pichler: Multimediale, multifunktionale, multivalente Zugänge zur Vermittlung von Rechtsgeschichte - youhistory.cc, Europa zwischen Unrecht und Recht, 315-331. o.
[5] Peter Glotz: Die Univesität im digitalen Zeitalter
[6] Rhetorik im Rechtsgeschichte: Clinicum Antike Rechtsgeschichte, 461-473. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
