Az Alkotmánybíróság 2008. március 11-ei határozatával foglalt állást "az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodás" kihirdetéséről szóló, az Országgyűlés 2007. június 11-ei ülésnapján elfogadott törvény alkotmányosságáról. A megállapodás (továbbiakban: EUIN-megállapodás) célja a kiadatási ügyek gyorsítása és egyszerűsítése az EU tagállamai, valamint Izland és Norvégia között egy a megállapodás mellékletében részletezett elfogatóparancs alkalmazásával. A kiadott elfogatóparancsot annak az államnak az igazságügyi hatósága hajtja végre, és dönt a végrehajthatóságról, amelynek a területén az érintett személyt elfogták, azonban az átadást csak meghatározott körülmények esetén tagadhatja meg. Ez azt jelenti főszabály szerint, hogy a kiadatási kérelmeket teljesítenie kell.
A köztársasági elnök alkotmányellenesnek tartotta az EUIN-megállapodás számos rendelkezését, lényegében a kettős büntethetőség elve érvényesülésének hiánya okán. Az Alkotmány 57. § (4) bek. szerint ugyanis "senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény."2 Látható, hogy az alkotmányossági vizsgálat központi kérdése, hogy mi számít magyar jognak, és vajon az Európai Unió által kötött nemzetközi szerződések hol helyezkednek el a magyar jogforrási rendszerben.
Az alábbiakban az alkotmánybírósági határozatnak kizárólag az uniós/közösségi és magyar hatáskörök megosztását, illetve a közösségi jog felülvizsgálhatóságát érintő passzusait vizsgálom, a döntés fontos büntetőjogi vetületeit értőbb kezekre bízva.3
Mielőtt rátérnénk a konkrét határozat kritikájára, érdemes felvillantani a közösségi jogot érintő legfontosabb alkotmánybírósági megállapításokat. Az Európai Uniót alapító illetve az Európai Közösségeket létrehozó szerződések nemzetközi szerződések és mint ilyenek az Alkotmánybíróság 4/1997 (I. 22.) AB határozatában kifejettek szerint akár utólagos normakontroll tárgyát is képezhetnék. Ezzel szemben az 1053/E/2005. AB határozatban foglaltak szerint, hogy az Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések (ABK 2006. június 498, 500). A felülvizsgálhatóság egyértelmű kizárása több problémát is rejt: egyrészt nem világos, hogy miért, milyen elvek alapján jutott erre az Alkotmánybíróság, másrészt minden európai alkotmánybíróság fenntartja annak legalább az elvi (!) ha ténylegesen soha nem gyakorolt - hatáskörét, hogy a közösségi jog alkotmányosságát felülvizsgálja, és harmadrészt - hogy az előző kettő politikai olvasatát is megadjuk - önhatalmú hatáskörkorlátozást is jelent, ami az oly sokszor áldott-átkozott bírói aktivizmus egy újabb, legfeljebb más irányú, megjelenése.4
Az Alkotmánybíróság a 744/B/2004. AB határozatban oly módon foglalt állást egy irányelv átültetésével kapcsolatban, hogy az irányelvek "a tagállamok számára azt teszik kötelezővé, hogy a saját jogalkotási eljárásukban az irányelvek tartalmának megfelelő szabályozást alakítsanak ki. (…) az Alkotmánybíróság a jelen ügyben előterjesztett indítvány folytán is az Irányelven alapuló magyar jogszabály alkotmányosságának vizsgálatát végezte el anélkül, hogy a vizsgálat az Irányelv érvényességét vagy az implementálás megfelelőségét érintette volna". Erre tekintettel a kép világosnak tűnt: amit a magyar jogalkotó terméke, vagy absztrahálva, ami magyar hatáskörben keletkezett jogi aktus, az alkotmánybírósági felülvizsgálat tárgya lehet. Ez egyébként megfelelne az Európai Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a közösségi jog eredeti, sajátos természetéből adódó önállóságát veszélyeztetné, és magának a Közösségnek a jogi alapjait kérdőjelezné meg, ha a közösségi jog alkalmazása a nemzeti jog sajátosságaitól függne, és ha közösségi jogi intézkedések érvényességét nem a közösségi jog alapján döntenénk el (6/64 sz. ügy, Costa kontra E.N.E.L.).
A 72/2006 (XII. 15.) AB határozattal kezdődött a "maszatolás". E szerint az alapító szerződések, mint elsődleges jogforrások és az Irányelv, mint másodlagos jogforrás közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Erre tekintettel, ezek nem lehetnek nemzetközi szerződések, és így, ha a magyar jog ezekkel ellentétes, akkor az önmagában nem alapoz meg alkotmánybírósági hatáskört. A gond csak az, hogy ez utolsó következtetés levonásához nem kell feltétlenül felállítani azt a premisszát, hogy az alapító szerződések, és az azok alapján keletkezett joganyag - az irányelvet általánosítva - a belső jog része. Ha ez így van, akkor a közösségi jog felülvizsgálhatóságának különösebb hatásköri korlátja nem lehet, hisz az Alkotmánybíróság hatásköre minden belső jogi normára kiterjed. Ez egyértelműen ellent mond a 744/B/2004 AB határozatnak, és a 1053/E/2005. AB határozatnak annyiban, hogy ugyan az Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések (ABK 2006. június 498, 500), hanem a belső jog része, ahelyett, hogy sui generis idegen jognak minősülnének. Az Alkotmánybíróság érvelésén sokat segítet volna, ha az érvényesség és az alkalmazandóság kategóriái között világosan különbséget tesz: a közösségi jog bár közvetlenül alkalmazandó, ez nem jelenti feltétlenül és minden - elsődleges és másodlagos - közösségi jogforrásra tekintettel, hogy érvényességi szempontból is a magyar jog része lenne.5 Nyilvánvalóan ez utóbbi esetén van lehetőség az érvénytelenség megállapításának.
Az Alkotmánybíróság úgy jutott ebbe a jogforrástani "csiki-csukiba", hogy láthatóan idegenkedett elvi éllel dönteni illetve korábbi a 744/B/2004 AB illetve 1053/E/2005 AB határozataiban megfogalmazott egyébként helyesnek ígérkező módszerteni úton továbbhaladni. E határozatok alapján azon a jogszabályok (absztarkt-generális jogi aktusok), melyek magyar hatáskörben keletkeztek az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozónak tekintendőek lennének és ezek érvényességéről az Alkotmánybíróság végső fokon dönthetne is. Ez átfogná természetesen az alapító szerződéseket is, melyek javára a hatáskör gyakorlására azonban csak kivételes esetben kerülhetne sor. Ezek persze csak feltételes módban íródott mondatok.
Az indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. § a) pontjában meghatározott hatáskörében járt el, mely szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, továbbá a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata. A köztársasági elnök szintén erre alapítva nyújtotta be indítványát.
Az Alkotmánybíróság szerint az EUIN-megállapodás nemzetközi jogi szerződésnek minősül, mármint az Abtv. 1. § a) pontja szerinti nemzetközi jogi szerződésnek, vagyis olyannak, amelynek Magyarország szerződő fele, és amely az Alkotmánybíróság által alkotmányossági szempontból felülvizsgálható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
