Az ügy alapjául az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 1997. évi LXIX. törvényt hatályon kívül helyező 1998. évi LXXI. törvény, valamint az 1999. évi CX. törvény szolgált, amely 2003. január 1-jétől Országos Ítélőtábla néven egyetlen, országos illetékességű ítélőtábla felállítását írta elő. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál, mivel álláspontja szerint az Alkotmány 45. § (1) bekezdése több ítélőtábla felállítását írja elő: a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást - többek között - az ítélőtáblák gyakorolják. Az ügy előadója Kukorelli István alkotmánybíró volt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 45. § (1) bekezdésének értelmezéséből az következik, hogy a törvényhozó az ítélőtáblákat nem helyettesítheti egyetlen, az egész országra kiterjedő illetékességű bírósággal. A bírósági szervezet ilyen jellegű megváltoztatására kizárólag az alkotmány módosításával kerülhet sor.
Az Alkotmánybíróság - áttekintve az ítélőtáblákra vonatkozó szabályozás történetét, valamint a törvényhozó indokait az országos illetékességű ítélőtábla felállítása mellett - megállapította, hogy az Országgyűlés a jogalkotás során kizárólag az alkotmány által meghatározott keretek között mérlegelhet költségvetési, célszerűségi és szakmai szempontokat. Az Alkotmány több ítélőtábla felállítását követeli meg, és ezt a jogalkotó nem hagyhatja figyelmen kívül az ítélőtáblák számának és illetékességének meghatározásakor.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban az indítvány alapjául szolgáló, az egyetlen, országos illetékességű ítélőtáblának 2003. január 1-jétől történő felállítását előíró törvény önmagában nem eredményezett alkotmányellenességet. A jogalkotó ugyanis ésszerű keretek között mérlegelheti, hogy az egyes ítélőtáblák mikor kezdjék meg működésüket. Az Alkotmánybíróság azért állapított meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, mert a jogalkotó - a szabályozásból kiolvashatóan - a választott megoldással az Alkotmány végrehajtását véglegesnek tekintette (nem utalt semmi annak ideiglenességére) és nem írta elő több ítélőtábla létrehozását. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a törvényhozónak nem több ítélőtábla azonnali felállításával kell megszüntetnie az alkotmányellenes mulasztást, hanem olyan törvényi szabályozással, amelyben a jogalkotó előírja, hogy ésszerű időn belül további ítélőtáblák kezdjék meg működésüket. E szabályozás megalkotására az Alkotmánybíróság 2002. december 31-ig adott határidőt. Arra vonatkozóan, hogy mikor kell ténylegesen felállítani a további ítélőtáblákat, az Alkotmánybíróság határozata nem tartalmaz megállapítást.
Erdei Árpád alkotmánybíró különvéleményében egyetért a többségi véleménnyel annyiban, hogy az Alkotmány 45. § (1) bekezdése értelmében több (legalább két) ítélőtáblának kell működnie, és az egyetlen, az egész ország területére kiterjedő illetékességgel rendelkező Országos Ítélőtábla felállítása alkotmányellenes helyzetet eredményezett. Az Országgyűlés azonban nem mulasztást követett el Erdei alkotmánybíró szerint, hanem alkotmányellenes törvényi rendelkezést alkotott. Mivel azonban az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte és nem utólagos normakontrollt, az indítványt el kellett volna utasítani. A különvéleményhez Harmathy Attila alkotmánybíró csatlakozott.
Az indítvány alapjául egy cégbírósági nem peres eljárás szolgált, melyben az eljáró bíró az eljárást felfüggesztette, és kérte az Alkotmánybíróságtól a
- 119/120 -
bíróság ügyviteli szabályairól szóló 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás (Büsz.) 145. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát.
A Büsz. 145. § (4) bekezdése egy technikai jellegű szabály: arról rendelkezik, hogy felszámolás esetén a felszámoló kijelölése számítógépes program felhasználásával történik, az egyes ügyekben eljáró felszámolókat a program ajánlja fel. A bíró a számítógép által ajánlott kijelöléstől szükséges esetben eltérhet; az eltérés indokait az iraton fel kell tüntetni.
Az eljáró cégbíró szerint az utasítás ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénnyel (Jat.), mivel az igazságügy-miniszter túllépte a Jat.-ban részére biztosított utasításalkotási hatáskörét. Ennek következtében ellentétbe került nem csupán a jogalkotás rendjének az alkotmányban foglalt elveivel [Alkotmány 37. § (3) bekezdés: a kormány tagjainak rendeletei nem lehetnek ellentétesek törvénynyel vagy a kormány rendeleteivel] (formai alkotmánysértés), de megsértette a bírósági függetlenségnek az alkotmányban megfogalmazott garanciáit is [Alkotmány 50. § (3) bekezdés: a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve] (tartalmi alkotmánysértés). Az ügy előadója Erdei Árpád alkotmánybíró volt.
1. Az Alkotmánybíróság a támadott törvényi rendelkezés formai vizsgálata során megállapította, hogy az nem ellentétes az alkotmánnyal. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság hosszan ismertette és megerősítette korábbi gyakorlatát, melynek alapján a Jat. hatálybalépéséig (azaz 1988. január 1-jéig) a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám később azzá vált jogszabályokat csak abban az esetben semmisíti meg, ha a formai alkotmánysértés tartalmi alkotmányellenességgel párosul. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát most kiegészítette azzal az alkotmányi követelménnyel, hogy a Jat. hatálybalépése után a korábbi jogforrások is csak a Jat.-nak megfelelő szintű jogalkotási aktussal módosíthatók, válthatók fel és helyezhetők hatályon kívül.
A jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Büsz. mint miniszteri utasítás megalkotásakor (1973-ban) megfelelt az akkori felhatalmazást tartalmazó törvényi előírásoknak. 1989. december 1-jétől kezdődően megszűnt az igazságügyminiszter felügyeleti joga a bíróságok felett, a bíróságok ügyvitelére vonatkozó, formailag alkotmányos szabályozás kizárólag a miniszteri rendeleti forma lehet. A Jat. alapján ugyanis utasítást a miniszter csak a irányítása alá tartozó szervekre vonatkozóan adhat ki. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Büsz. támadott rendelkezése - mely egy 1996-os IM-rendelettel került bele az utasításba - a fenti formai követelményeknek eleget tesz, ezért ebből a szempontból nem alkotmányellenes.
2. Az Alkotmánybíróság a rendelkezés tartalmi vizsgálata során szintén utalt korábbi gyakorlatára, amely szerint nem feltétlenül alkotmányellenes az olyan törvényi szabályozás, amely - a bírói függetlenség sérelme nélkül - bizonyos igazgatási feladat- és hatásköröket ad az igazságügy-miniszternek a bírósági ítélkezés személyi és tárgyi feltételeivel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Büsz. kifogásolt rendelkezése - a felszámoló számítógép általi kijelölésének előírása - és általában az informatika felhasználásának biztosítása egy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján az igazságügyminiszter feladata.
Ráadásul - érvelt az Alkotmánybíróság - a csődeljárás során a bíróság nem klasszikus igazságszolgáltatási feladatokat lát el, nem jogvitát dönt el, hanem jellemzően felügyeleti szerepe kerül előtérbe. Ezt a számítógép általi felszámoló-kijelölés nem veszélyezteti. Továbbá a program által "felajánlott" felszámoló helyett a bíró másikat jelölhet ki, tehát a rendelkezés a szükséges mértékben biztosítja a bíró számára a mérlegelési jogot.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Büsz. kifogásolt rendelkezése nem sérti a bírói függetlenséget, tehát tartalmi szempontból sem alkotmányellenes.
3. Az Alkotmánybíróság határozata indokolásában - elsősorban az ezzel foglalkozó korábbi határozatainak áttekintésével, valamint az Európa Tanács ajánlása és az I. Európai Karta figyelembevételével - összefoglalta értelmezését a bírói függetlenség tartalmáról, és megvizsgálta, az miként érvényesül a kifogásolt rendelkezés tekintetében.
Ennek alapján megállapította, hogy a bírói függetlenség biztosításának alkotmányos kötelezettsége a bíró ítélkező tevékenységére vonatkozik: a bíró arra nem utasítható, hogy a jogvitát miként döntse el, abban nem befolyásolható, hogy a jogszabályok előírta keretek között milyen terjedelemben és milyen körben vegyen fel bizonyítást és a bizonyítékokat hogyan értékelje. Ugyanakkor a bírói tevékenység alapvető motívuma, hogy a döntés indokolási kötelezettséggel jár együtt.
A bírói függetlenség és önállóság intézményes biztosítása a törvények által megkérdőjelezhetetlen érték, az emberi és állampolgári jogok, valamint a jogállamiság érvényesülésének egyik fontos biztosítéka. A függetlenséget biztosító jogszabályok mellett mindazonáltal szükség van az ezekkel összhangban álló, a munkarendet meghatározó igazgatási szabályokra is. E szabályok azonban áttételesen sem korlátozhatják a bíró státuszbeli függetlenségét.
- 120/121 -
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az igazságügy-miniszter azáltal, hogy a vitatott rendelkezésben szabályozta a felszámolók ügyviteli rendben történő számítógépi felkínálását, illetve biztosította az ettől való eltérés lehetőségét, az ügyintézés rendjét, technikáját meghaladóan a szervi irányítás kereteit nem lépte túl. Ezért a vitatott rendelet és a bírói függetlenség elve között az Alkotmánybíróság nem talált alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggést.
4. Az Alkotmánybíróság az ügy kapcsán észlelte, hogy a bírósági szervezeti törvény előírta az igazságügy-miniszter számára a bíróságok tevékenységével kapcsolatos miniszteri rendeletek felülvizsgálatát és szükséges módosítását. Az Alkotmánybíróság az ennek kapcsán hivatalból megindított eljárása során megállapította, hogy az igazságügy-miniszter az említett kötelezettségének nem tett eleget, ezért határidő kitűzése mellett felhívta a mulasztás megszüntetésére.
5. A határozathoz Holló András és Kiss László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. Ebben kifejtették, hogy álláspontjuk szerint a támadott rendelkezések mind jogforrástani (formai) okból, mind pedig a bírói függetlenség szempontjából alkotmányellenesek.
A többségi határozat indokolásával szemben úgy vélték, hogy a vitatott rendelkezés megalkotása során az igazságügy-miniszter túllépte a kormány rendeletében kapott felhatalmazást. A tartalmi alkotmánysértéssel kapcsolatosan a különvélemény megállapítja, hogy mivel az Alkotmánybíróság nem kizárólagosan az ítélkező tevékenységhez kapcsolta a bírói függetlenséget, az Alkotmánybíróságnak esetenként kell vizsgálnia, hogy az eljárási szabály milyen összefüggésben áll a bíró érdemi ítélkező tevékenységével. Jelen ügyben a felszámoló kijelölésének kérdése az ítélkező tevékenységgel összefüggő érdemi eljárási és nem technikai (ügyviteli) kérdés, amely nemcsak hogy érdemi összefüggésben van a bírói függetlenség elvével, hanem sérti azt, ezért tartalmilag is alkotmánysértő.
A különvéleményhez Czúcz Ottó és Kukorelli István alkotmánybírók is csatlakoztak. ■
Visszaugrás
