Az 1050/1998. (IV. 24.) Kormányhatározat alapján indultak el a kodifikációs munkálatok, amelyek egy, a gazdasági, társadalmi változásokhoz igazodó, az európai közösségi jogrendszerbe illeszkedő, azzal harmonizáló új Polgári Törvénykönyv elkészítését célozták. A hatályos Ptk. teljes szabályanyagát érintő szerkezeti változtatás alapjait már a Koncepció és Tematika is lefektette, miszerint a készülő új Polgári Törvénykönyv Könyvekre, Címekre, továbbá azon belül Fejezetekre tagolódik majd, a szakaszok számozása pedig a legnagyobb összetartozó egységet képező egyes Könyvek elején újra kezdődik; az öröklési jog a sorrendben utolsó előtti, Hatodik Könyvben nyert szabályozást. A jogalkotó által követett csapásirány egyértelműen megrajzolható: a hatályos Ptk. születését inspiráló környezet napjainkra jelentős, néhol gyökeresek nevezhető módosuláson esett át, a társadalmi-gazdasági-vagyoni viszonyok területén végbement változások az értékrendet társadalmi szinten is jelentősen átformálták - sőt, a legaktuálisabb kérdések területén ma is alakulóban van -, ennek folyományaként pedig szükségessé vált az anakronisztikusnak ható rendelkezések kiiktatása és újszerű, az átalakulás áramlatával tartó, ahhoz alkalmazkodni tudó szabályokkal való felváltása. A megváltozott körülményekhez és az európai uniós tagság által keletkezett új kihívásokhoz és kötelezettségekhez való igazodás és ennek törvényi erőre emelt megjelenítése elodázhatatlan jogalkotói feladattá vált.
Az egyik vonulat tehát a jobbító szándékú reparációban és felzárkóztatásban jelentkezik, míg a másik kodifikációs feladat az "újat alkotás" (újszerű jogintézmények beépítésével) kívánalmának kielégítésében nyilvánul meg, amennyiben ez elengedhetetlenül szükséges. Az előbbi irányvonal gyakorlati megvalósítása elsősorban a bírói gyakorlat által kimunkált, helyesnek bizonyult és következetesen, egységesen alkalmazott tételek törvénybe történő beemelésével, valamint a jogalkalmazásban kétséget, polémiát ébresztő értelmezési problémák eloszlatása útján teljesíthető. Az új Ptk. tervezett normaszövegét és annak indokolását egységes szerkezetbe foglaló Szakértői Ja-
- 245/246 -
vaslat[1] a korábbi elképzelések jogszabályi formába öntésével a Koncepció[2] által előzetesen kikövezett útvonalon halad, ugyanakkor nem egy esetben kifejezetten szembehelyezkedik a korábban deklarált elgondolásokkal. Előremutató jelleggel támaszkodott a hazai jogtudomány eredményeire, valamint felkarolta és figyelembe vette a bírói gyakorlat jogfejlesztő érdemeit, a kollégiumi állásfoglalásokat is. E kimerítő műhelymunkák és a sokszoros egyeztetésen átesett munka talaján az új Ptk. Tervezete végül a 2008. június elsejei keltezéssel az Országgyűlés elé benyújtott T/5949. számú törvényjavaslat[3] formájában öltött testet, melynek részletes vitáját azonban a hozzáfűzött esetleges módosító javaslatokkal egyetemben a törvényhozás későbbre halasztotta, a pontosítások tárgyában további szakmai konferenciák és egyeztető tárgyalások megtartása vált szükségessé. A Tervezet többségében a Szakértői Javaslat által megfogalmazott és kikristályosított tételeket foglalta magában, néhol - nem minden esetben feltétlenül szükségszerűen - kiegészítve, átfogalmazva azt, azonban e köztes állapotot még nem lehetett végállomásnak tekinteni, a sietségből adódó pontatlanság eredményezte, első látásra észlelhető hibák kijavítása sürgető feladatot jelentett, amelyre az utolsó "stációban" nyilvánvalóan sort kellett (ill. kellett volna) keríteni.
Dolgozatomban e három említett joganyag: a Szakértői Javaslat által szorgalmazott, a Ptk.-Tervezetben lefektetett, valamint az új, de hatályba nem léptetett Ptk.-ban[4] ha nem is végleges, de mindenképpen maradandó formát öltött normaszövegek között húzódó tartalmi és stiláris eltérésekre kívánok rávilágítani, a változó szabályokhoz fűzött indokolás egyidejű ismertetése mellett. Az általam hivatkozott szakaszok az új, de hatályba nem léptetett Ptk.-ból kerültek kiemelésre, a zárójelben meghatározott törvényhelyek szintén e törvényben való elhelyezkedésre utalnak.
Azóta megdőlt eredeti prognózisok szerint részben 2010 májusában, többségében - pl. a Hatodik Könyv vonatkozásában is - 2011. január elsejével hatályba lépő új Kódex jövője egyelőre ködbe burkolódzik. Noha az Országgyűlés 2009. szeptember 21-én elfogadta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvényt, a köztársasági elnök alkotmányban biztosított, ún. politikai vétójogával élve első körben nem írta alá azt, hanem október 13-án megfontolásra visszaküldte a Parlamentnek. A képviselők ezt követően 2009.
- 246/247 -
november 9-én ismételten kaput tártak az elnöki álláspontokkal összhangban több ponton módosított, tetemes mennyiségű szakmai munkát maga mögött tudó új törvény előtt, és ezzel az államfő alkotmányosan garantált vétójában járó lehetőségek magával a Kódexszel szemben ki is merültek. A hatályos Ptk. felváltásához közelebb vivő, következő lépésben - napra pontosan 2009. december 15-én - az Országgyűlés az előtt az új polgári törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló törvény is zöld utat kapott, Sólyom László azonban e jogszabállyal szemben is gyakorolta államfői minőségéből fakadó alkotmányos jogosultságát, és fenti vétójának kihasználásával alig egy héttel később, 2009. december 22-én egy újabb megfontolás erejéig ismételten "visszadobta a labdát" a Parlamentnek. A 2010 áprilisában tartott országgyűlési képviselői választás átrajzolta a törvényhozás palettáját, az új Ptk. diadalmenetét azonban végső soron az Alkotmánybíróság április 26-án elfogadott határozata akasztotta meg, amely - az első két Könyv tartalmi vizsgálatára sort sem kerítve - a jogbiztonság sérelmére, valamint a jogalkalmazók és jogkeresők részére biztosított felkészülési idő elégtelenségére való hivatkozással alkotmányellenessé nyilvánította a Ptké. egyes rendelkezéseit. Az utólagos normakontroll eredményeként 2010. július 5-én megszületett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatályba nem lépéséről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi LXXIII. törvény, melynek mindjárt az első szakasza rögzíti a nemleges ítéletet. Az új kormány által felállított legoptimistább becslések értelmében az új polgári törvénykönyv 2013. január elsején léphet hatályba, mivel az AB döntése a kodifikációs munkálatok jóval korábbi állomására vetette vissza az alkotási folyamatot. A törvényszöveg felülvizsgálatát és az esetleges változtatások foganatosítását a Kormány a miniszteri biztos koordinációja alatt álló és a tevékenysége során két szakmai bizottság által is támogatott Kodifikációs Főbizottság feladatává tette, továbbá az eddigi gyakorlattal szembehelyezkedve széles körű szakmai egyeztetést is kilátásba helyezett. A társadalmi és szakmai vita feltételeinek megteremtésére tűzött határidő jelen dolgozat elkészültét követően, 2010. november 30-án jár le. A kodifikáció jelenlegi provizórikus állapotában vitathatatlanul nagy jelentőséggel bír egy olyan átfogó, történeti-összehasonlító szemléletet követő, a folyamat kiemelkedő csomópontjainak eredményeit áttekintő és egymás mellé illesztő, kritikai élű megjegyzésekkel tarkított munka, mely cél szolgálatában a jelen, két fontos öröklési jogi jogintézményt részleteiben bemutatni kívánó dolgozat is íródott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
