A 2005. évi évi LXIX. törvény (módosítás) 3. §-a úgy módosította a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvényt (Cstv.), hogy egy új 63/A. § beiktatásával lehetővé tette a vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének a társaság ki nem egyenlített tartozásaiért való megállapítását. Dr. Török Tamás témában írott alapos tanulmányához - amely kitér a Ctv.-nek ugyanezen módosítással érintett 58/A. §-ára is - a magam részéről az alábbiakat szeretném hozzátenni.
Jelen hozzászólásban Török Tamás azon megállapításait szeretném továbbgondolni, miszerint a törvénymódosítás egy szigorú, objektív felelősségi alakzatot szabályoz, és a módosítás szabályozása teljes egészében a társasági jog szervezeti és működési rendjének, valamint felelősségi rendszerének meg nem értésén nyugszik (a menedzsmenti és a tulajdonosi funkciók és pozíciók dogmatikailag szükségszerű megkülönböztetésének a hiányán). A módosítás egyrészt tehát - elnevezésével ellentétben - nem a részvényes (tag) szubjektív felelősségét mondja ki, ráadásul - mutat rá Török is - a részvényes (tag) rosszhiszeműsége mellett állít fel - perjogilag nehezen megdönthető - vélelmet. Szintén helyesen látja Török, hogy a módosítás összemossa a felelősség megállapításának feltételeit: nem könnyen dönthető el, hogy a felelősség megállapításának elkerüléséhez egyaránt bizonyítani kell, hogy az átruházás időpontjában a társaság fizetőképes volt és a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, vagy elegendő csupán az egyik tényállási elemet igazolni. A probléma annál súlyosabb, hogy a két feltétel a gyakorlati életben egymástól függetlenül is előfordulhat.
A módosítás fogyatékosságai véleményem szerint komolyan felvetik, hogy a Cstv. új 63/A. §-a alkotmányellenesen, nevezetesen sérti az Alkotmány jogállamiságot megkövetelő 2. § (1) bekezdését, továbbá a piacgazdaságot garantáló 9. §-át. Megállapításomat az alábbiak szerintem igyekszem alátámasztani, elöljáróban egy hipotézist vázolva:
A jelen szabályozás alapján egy tőzsdei ügyleteket bonyolító jogalany, aki teljesen ésszerűen eljárva adja el egy olyan társaság részvényeit, amelynek fizetőképességéről baljós hírek jelentek meg, az új szabályozás szerint azt kockáztatja, hogy az esetlegesen felszámolásra kerülő társaság fedezetlen tartozásáért felelősségre vonják, míg ha részvényét - irracionális módon - megtartotta volna, csak a tulajdonában lévő részvény bekerülési értékét veszítette volna el. Ráadásul ez a veszély azt a spekulánst (akinek társadalmilag hasznos tevékenysége a kockázat magára vállalása) is fenyegeti, aki az adott társaság papírjait csak egy fél napig birtokolta, és aki így a társaság fizetőképtelenségének vagy vagyonvesztésének bekövetkeztére nyilván semmiféle hatással nem lehetett. A felelősség alól pedig nem fog tudni mentesülni a jogalany, hiszen éppen azért szabadult meg részvényétől, mert a társaság fizetésképtelenségétől tartott, tehát részvénye elértéktelenedésének (és nem önmagában a társaság fizetésképtelenségének!) kockázatát másra akarta hárítani (ami önmagában a piacgazdaságban teljesen racionális, társadalmilag elfogadott lépés), azaz nem volt sem jóhiszemű, és a fizetésképtelenség/vagyonvesztés sem az átruházást követően következett be. És viszont: az a spekuláns, aki nem megfelelő információi alapján egy már fizetésképtelen társaság papírjaiból vásárol (nyilván abból a megfontolásból, hogy ilyen helyzetben alacsonyabb áron lehet részesedéshez jutni), esetleges majdani veszteségét - teljes egészében rendszeridegen módon - úgy is megpróbálhatja ellentételezni, hogy korábbi tulajdonosokat von perbe.
Belátható, hogy a jelenlegi szabályozás szerint könnyen bekövetkezhető fenti eset még kis számban sem lenne szerencsés a korlátozott felelősségre épülő piacgazdaságban.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) számú határozatában (az V.2. pontban) kimondta, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében tételesen szereplő jogállam alapértékének sérelme önmagában megalapozza a jogszabály alkotmányellenességét. Ugyanezen határozat a következő (V.3.) pontban rögzítette, hogy a jogbiztonság mint a jogállamiság nélkülözhetetlen eleme nem csupán az egyes normák egyértelműségét, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is megköveteli. A fent említett fogyatékosságok közül a felelősség alóli mentesül feltételeinek bizonytalansága, továbbá a perelhető tagok (részvényesek) differenciálatlansága és a perindítási határidő adott esetben rendkívülinek tekinthető hosszúsága (öt év) véleményem szerint a vizsgált módosítást - ill. az általa érintett korlátozott felelősség intézményét - oly mértékben teszi kiszámíthatatlanná, ami az idézett alkotmánybírósági határozat tükrében komoly aggályokra ad okot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
