Az Alkotmánybíróság számos régről húzódó ügyének befejezését ígérte, ezek között előkelő helyet foglalnak el azok az indítványok, amelyek az 1996. évi I. törvény (Rttv.) rendelkezései ellen irányulnak. Így nagy várakozást kelthetett az az apró hír, ami szerint a Testület az Rttv.-vel kapcsolatos ügyeket tárgyal és fejez be.[1] A régiek közül az egyik leginkább várt ügy a médiakuratóriumok összetételére vonatkozó indítvány,[2] ami azonban nem volt azon három ügy között, amit 2005. február 1-jén és 8-án fejezett be a taláros testület. Talán csalódást keltettek a várakozók között a határozatok, amelyek között találunk megsemmisítő, elutasító, megszüntető döntést is, mégis reményeink szerint e határozatok bemutatásával jelentőségükre is fel tudjuk hívni a figyelmet.
1.1. Az elsőként vizsgálandó 1/2005. (II. 4.) AB határozat[3] két témát - a kincstári számlavezetési kötelezettséget és az üzemben tartási díj kérdését - érint, amelyek egymástól meglehetősen függetlenek. Az indokolás I. pontjában az Alkotmánybíróság utal is arra, hogy ez az állapot részben az indítványok diffúz jellegének, részben pedig az Alkotmánybíróság ügyviteli tevékenységének köszönhető, hiszen az Alkotmánybíróság egyesítette az indítványokat, továbbá elkülönített belőlük olyan kérdéseket, amelyek azonos témakörbe tartoznak. Az egyesítéselkülönítés egyébként az Alkotmánybíróság relatíve szabad mérlegelési körébe tartozik, nem a határozat közérthetősége az elsődleges célja: legalábbis az Ügyrend szerint nem.[4]
Egyesítésre a tárgybani összefüggés esetén kerülhet sor, elkülönítést az előadó bíró annak célszerűsége esetén alkalmazhat. Jelen esetben nehéz belátni a tárgybani összefüggést a határozat két most ismertetendő tárgya szerint, de nyilvánvalóan nem volt célszerű különválasztani őket.
Még egy eljárási érdekesség a határozattal kapcsolatban: az Alkotmánybíróság megkereste az Országos Rádió és Televízió Testületet (a továbbiakban: ORTT), hogy közölje az indítványokra vonatkozó álláspontját. Ez a körülmény azért érdekes, mert a Testület általában a tárgykör szerint illetékes miniszter alkotmányossági álláspontját szokta volt bekérni (ez sem kötelező!), itt azonban mintha az ORTT-t is kellő súlyú szervezetnek találta volna.[5]
1.2. Az Rttv. vizsgált szabályai kötelezővé tették az ORTT, a Magyar Rádió Közalapítvány (MRK), a Magyar Televízió Közalapítvány (MTK) és a Hungária Televízió Közalapítvány (HTK, együttesen: Közalapítványok), továbbá a Műsorszolgáltatási Alap (Alap) számára, hogy számláikat a Magyar Államkincstárnál vezessék. Az indítványozói érvelés szerint a kincstári számlavezetési kötelezettség sérti a tulajdonhoz való jogot, továbbá a sajtó szabadságának alkotmányos elvét.
A 4/2004. (II. 20.) AB határozat[6] meghozatalát követően meglehetős biztonsággal lehetett prognosztizálni, hogy a Közalapítványok kincstári számlavezetési kötelezettsége legalábbis a tulajdonhoz való jog szempontjából - a nem állami bevételek tekintetében, azonban mivel elkülöníthetetlen, az egész szabály tekintetében - alkotmánysértő. A határozat idevágó indokolása meglehetősen szűkszavú, csupán a precedensértékű határozatra hivatkozik. Egyrészt akként, hogy a res iudicata (ti., hogy az Alkotmánybíróság már megsemmisítette a közalapítványok generális kincstári számlavezetési kötelezettségét) nem áll fenn, másrészt akként, hogy a Közalapítványok tekintetében a tulajdonhoz való jog "elvét megsértő alkotmányellenes szövegrészt meg kellett semmisíteni".[7]
Más a helyzet az ORTT, illetve az Alap kincstári számlavezetési kötelezettsége tekintetében. Az Alap és az ORTT "létrejöttük módjára, jogállásukra, feladataikra, működési és szervezeti szabályaikra figyelemmel - az Mtv.[8] rendelkezései értelmében az államszervezet részeiként teljesítenek állami feladatokat."[9] Mivel pedig az államszervezet része e két szervezet, értelemszerűen nem illeti meg őket tulajdonvédelem az állammal szemben. A magunk részéről igen fontosnak tartjuk ezt a kijelentést. Ez egyben a határozat egyik alapvető önellentmondását is okozza, amire a következő pontban térünk ki.
1.3. Az indítványozó ugyanis nem csak a tulajdonhoz való jog sérelmét, de az Alkotmány 61. §-ának, pontosabban a sajtószabadságnak a sérelmét is állította, tehát e tekintetben is le kellett folytatni az alkotmányossági vizsgálatot.
A kérdés előzményeként a Testület a 47/1994. (X. 21.) AB határozatra[10] hivatkozik, amely az akkori Kormányfelügyelet költségvetési leképezését találta alkotmányellenesnek. Idézi a határozat lényeges pontjait, mely szerint a közszolgálati rádióban és televízióban ki kell zárni az állam szerveinek a műsorok tartalmára gyakorolt befolyását, illetve annak lehetőségét is. E határozat részben történeti okok miatt, de talán hibaként is, kifejezetten az Országgyűléssel és a Kormánnyal szemben kívánja kizárni a befolyásolást, amit elkerülhetőnek vél azzal, ha a költségvetés megváltoztatására nyilvános vita keretében kerül sor.
A vizsgált határozatunk ezt a tesztet alkalmazza a jelen esetre is, annak ellenére, hogy a vizsgálat körülményei teljes mértékben eltérőek! A fő érvelés szerint ugyanis azért nem sérti az Alkotmány 61. §-át a kincstári számlavezetési kötelezettség, mivel "a közszolgá-
- 58/59 -
lati rádió és televízió műsorszolgáltatásának az Országgyűlés és a Kormány által történő befolyásolási lehetősége nem növekszik."[11]
Kétségtelen, hogy a befolyásolás legnagyobb veszélyét a Kormány, illetőleg az Országgyűlés tudja előidézni. Azt azonban nem látjuk be, hogy a határozat miért csak e szervek tekintetében vizsgálja a befolyásolás lehetőségét. Értelmezésünk szerint - bár a 37/1992. (VI. 10.) AB határozat azt tartotta a leginkább fenyegetőnek - nem csak a Kormány vagy Országgyűlés befolyásolási lehetősége vezethet a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányellenes korlátozására, hanem az állam, illetőleg más csoportok befolyása is. Véleményünk szerint a határozat azzal, hogy csak az Országgyűlés és a Kormány tekintetében vizsgálta a befolyásolás lehetőségét, mintegy tesztet alkotva a külső befolyás veszélyes alanyi körére, túlságosan szűken értelmezte a 37/1992. (VI. 10.) AB határozat intencióját, ezzel szűkítette a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására alkalmas törvények alkotmányellenessége terjedelmét.
Nem tudjuk elfogadni azokat a megállapításokat sem, amelyek szerint a kincstári számlavezetési kötelezettség pusztán technikai jellegű előírás lenne.[12] Ahogyan Harmathy Attila és a hozzá csatlakozó bírók[13] különvéleményükben rámutatnak: a kincstári körbe tartozás magával hozhat olyan szabályozást is, amely hozadékként ugyan, de rendkívül aggályos.
"A közszolgálati műsorszolgáltatóknak, illetve az azok irányítását, finanszírozását közvetlenül végző szervezeteknek az állami szervezetek közé történő besorolása a függetlenség garanciáinak hiányát jelenti olyan körülmények között, amikor a központi költségvetési támogatás mellett a vegyes rendszer másik döntő elemét jelentő üzemben tartási díjat is a központi költségvetés nyújtja rövid időszakonként meghozott állami döntés alapján."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
