Kétségtelen tény, hogy a világ az Internet megjelenésével megváltozott. Szintén ugyanígy bizonyos, hogy az ún. közösségi oldalak megjelenése és hihetetlen gyors elterjedése alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan és amire az Internetet használjuk, ahogyan az Internetről, annak jövőjéről gondolkodunk. Ezért egyáltalán nem túlzás egyenesen kommunikációs forradalomról beszélni velük kapcsolatban. Mindezek azt is előrevetítik, hogy a közösségi oldalak elterjedésével együtt, valami hasonlóan nagyszabású szemléletváltásra lesz, illetve van szükség a jog, különösen az adatvédelem terén is, mint ami lezajlott például az internetjog és a hagyományos jogi megoldások kapcsán. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a közösségi oldalak jelentette kihívásokra a jelenlegi jogi környezet nincs teljesen felkészülve sem Magyarországon, sem pedig nemzetközi szinten. Vitathatatlan továbbá az is, hogy a személyes adatoknak a közösségi oldalakon tapasztalható nagymértékű hozzáférhetővé, illetve nyilvánossá tétele a személy magánszférájának korábbi határait szétfeszíti, s újraértelmezését igényli, nemcsak az egyén, de a jog szempontjából is.
Azt, hogy mit is tekinthetünk valójában közösségi oldalnak, nehéz meghatározni, hiszen az egyes oldalak nemcsak abban különböznek, hogy milyen felhasználói csoportokat céloznak, milyen szolgáltatásokat és alkalmazásokat nyújtanak, hanem abban is, hogy egy adott felhasználó kapcsán milyen adatokat kezelnek, és hogy ezeket milyen célra használják fel. Ha mindezek ellenére egy nagyon tág definíciót alkotnánk, az úgy hangzana, hogy a közösségi oldalak olyan online platformok, ahol a hasonló beállítottságú felhasználók csoportokat hozhatnak létre, azokhoz csatlakozhatnak, és ezeken keresztül információkat cserélhetnek magukról, másokról rendkívül sokféle módon, és szolgáltatást felhasználva.
Bizonyos közös vonások természetesen fellelhetők. Egyrészt a felhasználóknak több kötelezően és még több szabadon megadható adat segítségével profilt kell létrehozniuk magukról, mely a későbbiekben online megjelenésükként, online személyiségükként funkcionál, betekintést engedve magánszférájuk ezen - választásuk szerint meghatározott - kisebb-nagyobb szeletébe. Másrészt általánosan elterjedt, hogy a szolgáltatók valamilyen eszközt biztosítanak a felhasználók részére, hogy azok saját vagy idegen tartalmat szolgáltassanak a többi felhasználó számára, kiegészítve és tovább mélyítve ezzel saját online megjelenésüket. Végül szintén közös elem, hogy a szolgáltatás alkalmazása által elérhetővé tett és a felhasználók között létrejött kapcsolat által sokrétű kommunikáció alakulhat ki felhasználó és felhasználó, felhasználó és szolgáltató, valamint felhasználó és harmadik felek között.1
Ha egy olyan hatályos jogi definíciót próbálunk keresni, melybe a közösségi oldalak legtöbb jellemzője belefér, akkor az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ekertv.) információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmából kell kiindulnunk. Az Ekertv. 2. § f) pontja szerint ilyen szolgáltatás minden elektronikus úton, távollevők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá. A közösségi oldalak e definíció minden elemének eleget tesznek, hiszen az uniós e-kereskedelmi irányelv2 szellemét követve az Ekertv. nem korlátozza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások fogalmát a gazdasági tevékenységekre (ezek az ún. elektronikus kereskedelmi szolgáltatások),3 hanem az minden olyan ellenszolgáltatás4 nélkül nyújtott szolgáltatásra is kiterjed, amely nem pusztán az Alkotmány által biztosított véleményszabadság gyakorlásának körébe tartozik (ez az ún. magánjellegű közlés).5
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy e definíció közel sem fedi le minden elemét a közösségi oldalaknak (például a közösségi oldalak által biztosított levelező szolgáltatások már az elektronikus hírközlésről szóló jogszabályok hatálya alá tartoznak), ahogy az Ekertv. többi rendelkezése sem ad választ minden felmerült kérdésre. Sőt, az Ekertv. szabályozása további kérdéseket vet fel, legelőször is a hatály, az alkalmazandó jog kapcsán.
Az Ekertv. hatálya egyaránt kiterjed a Magyar Köztársaság területéről nyújtott, valamint a Magyar Köztársaság területére irányuló6 információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra is.7
Az első eset megítélése viszonylag problémamentes. A szolgáltató a magyar joghatóság alá tartozik, ha a szolgáltató a Magyar Köztársaság területéről nyújtja a szolgáltatást, vagyis a Magyar Köztársaság területén van székhelye, telephelye, lakóhelye és itt tényleges tevékenységet, s nem csak technikai tevékenységet végez. Ez az ún. származási ország elve, amelynek lényege, hogy az Európai Unión belül az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást annak a tagállamnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területéről azt ténylegesen, azaz a technológiai feltételek biztosításán túlmenő tartalommal nyújtják. A szolgáltatás nyújtásának technikai feltételeivel kapcsolatos tevékenységek (például honlap fenntartása, szerver üzemeltetése, tárhelykapacitás bérlése) tehát e tekintetben nem relevánsak. Amennyiben egy vállalkozás értékesítéssel foglalkozó telephelye a Magyar Köztársaság területén található, a szolgáltatását a Magyar Köztársaság területéről nyújtottnak kell tekinteni akkor is, ha az e célból létrehozott honlapját külföldi szerveren üzemelteti.8 Ugyanakkor, ha ezt a szabályt a közösségi oldalak kapcsán az adatvédelmi szabályokkal összefüggésben próbáljuk értelmezni, más eredményre is juthatunk.9
Az igazi problémát a Magyarországra irányuló tartalom definiálása jelenti, azaz annak pontos meghatározása, hogy mely esetben tekintünk egy tartalmat magyar tartalomnak. Elegendő-e például, ha az magyar nyelvű, vagy valamilyen többlet követelménynek is teljesülnie kell? Az Ekertv. szerint a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatásnak minősül minden olyan szolgáltatás, melyről a használt nyelv, a pénznem és egyéb körülmények alapján valószínűsíthető, hogy magyarországi igénybe vevők számára kívánják elérhetővé tenni. Eszerint önmagában a magyar nyelv használata csak valószínűsíti a magyar jog alkalmazhatóságát, azt egyéb, közelebbről meg nem határozott körülményeknek is alá kell támasztani. Ilyen lehet egy közösségi oldal esetén többek között a nagyszámú magyar származású felhasználó. Ugyanakkor ez sem kizárólagos jellemző, hisz e felhasználók nem feltétlenül kizárólagos "célpontok".10 Ebből elméletileg az következik, hogy ha a szolgáltatást "más piacra" szánja a szolgáltató, és így magyarországi igénybevételére "csak" esetlegesen kerül sor, a szolgáltatás nem tekinthető a Magyar Köztársaság területére irányulónak. De ha ezt a törvény szóhasználatával élve egyéb körülmények valószínűsítik, mégsem érvényesül az előző szabály és a magyar jog lesz irányadó. Ugyanakkor annak még csak hozzávetőleges körülírása sem található meg, hogy mik lehetnek ezen egyéb körülmények, vagy, hogy ilyen esetekben mik azok a minimumfeltétele, amelyek alapján valószínűsíteni lehet, hogy a magyar jog szabályai az irányadók.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
