Tisztelt Akadémiai Elnök Úr!
Tisztelt Osztályelnök Úr!
Tisztelt Rektor Úr!
Tisztelt Akadémikus Asszony és Akadémikus Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Különleges megtiszteltetés számomra, hogy ezen a kitüntetett helyen és időpontban, tekintélyes akadémikusok mellett az előadók sorában szerepelhetek. Nemcsak az én életemben kivételes ez az alkalom, de a római jog, ill. a jogtörténet nagy múltú, de mégiscsak kicsiny szakterületet jelentő diszciplínája is ritkán kerül, hogy úgy mondjam, országos szinten reflektorfénybe. E rendkívüli alkalmat Hamza Gábor akadémikusnak, ill. az ő opus magnumának köszönhetjük, amely nemrég jelent meg harmadik átdolgozott és bővített német nyelvű kiadásban. Ezt a kiadást vagyok most hivatott méltatni, amely a magyar és a francia nyelvű kiadást is figyelembe véve egy folyamatosan fejlődő mű immár ötödik átdolgozott és bővített kiadásának nevezhető.
A most méltatandó kötet minden eddigi kiadásnál lényegesen terjedelmesebb. A maga 828 oldalával több mint kétszer akkora terjedelmű, mint az eddig legteljesebb 2002-es magyar nyelvű kiadás. A bibliográfiai apparátus még nagyobb mértékben, helyenként öt-hatszorosára növekedett. E tetemes mennyiségi növekmény alapján talán nem túlzás a most bemutatásra kerülő könyvet a korábbi kiadásokhoz képest opus novumnak nevezni.
- 203/204 -
Ha azt mondjuk, hogy Hamza Gábor professzor könyve nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, akkor ez tulajdonképpen egy understatement, mert meggyőződésem szerint nem túlzás azt állítani, hogy ez a könyv sok tekintetben teljesen egyedülálló alkotás, világviszonylatban is. Eleve ritkaságszámba megy, hogy egyetlen szerző idegen nyelven ilyen terjedelmes tudományos művet publikáljon. Ami pedig a felhasznált szakirodalom mennyiségét, annak nyelvi, valamint földrajzi sokrétűségét illeti, azt hiszem, hogy Hamza Gábor munkája, történetesen a most bemutatásra kerülő harmadik német kiadás, a Guiness Rekordok könyve szerkesztőinek érdeklődésére is joggal számot tarthat. Ugyancsak a Rekordok könyvébe kívánkozik az a tény, hogy ebben a könyvben a földgolyó mai országaiból és jogterületeiből nem kevesebb, mint 86 ország, jogterület kap önálló fejezet szintjén tárgyalást: Európa és a kaukázusi térség valamennyi országa, beleértve a. Csatorna-szigeteket, a Man szigetet és Izlandot is (ez 53 mai országot ill. jogterületet jelent), Észak-, Közép- és Dél-Amerika majdnem mindegyik országa (szám szerint 24 ország), emellett Ázsia és Afrika 9 országa, pontosabban ezen országok jogtörténete rendelkezik ebben a könyvben önálló sedes materiaevel.
Hogy példákat említsek: a könyv Albánia nemzetközileg alig ismert jogtörténetéről egy 3 oldalas fejezetet tartalmaz, amely 26 db., angolul, franciául, németül és olaszul megjelent szakirodalmi műre támaszkodik. Az e helyütt, tehát albán relációban idézett legfrissebb munka 2007-ben jelent meg. A 6 oldalnyi főszöveget tartalmazó Törökországról szóló fejezet öt és fél oldalra rúgó bibliográfiájában kb. 140 db. idevágó szakmunka található, a legfrissebb irodalom ez esetben 2008-ból származik. A leggazdagabb bibliográfiával az újkori német jogtörténetet bemutató fejezet rendelkezik, amely hozzávetőlegesen 200 tételt tartalmaz, nota bene, sok PhD-disszertációban nem éri el az irodalomjegyzék tételszáma a 200-at. Összességében közel 3000 szakmunkát idéz a szerző, angol, francia, német, olasz, spanyol, katalán, portugál, holland, orosz, lengyel, cseh, szlovák, román, ukrán, szerb, horvát, szlovén, latin, ógörög és újgörög nyelven, nem is folytatom, mert a szerző a további európai nyelveken már csak több-kevesebb szótárhasználat mellett olvas...
De mi is az a téma, amelynek feldolgozásához a szerző egy egész kutatóintézet több éves megfeszített munkájával minden további nélkül összevethető, vagy esetleg egy egész kutatóintézet produkcióját megszégyenítő mennyiségű energiát, szaktudást és időt áldozott? Miről szól ez a könyv? Lényegében már a címből is kitűnik, hogy a szerző célja az volt, hogy az összes európai és számos Európán kívüli ország tekintetében a legkorábbi előzményekre visszamenőleg - sok ország esetében tehát már a kora középkortól - tömören, de konkrét jogtörténeti tényekkel, adatokkal illusztrálva bemutassa, hogy a római jogi tradíció hogyan élt és él tovább napjainkig az egyes vizsgált országok magánjogának és jogtudományának történetében, vagy ott, ahol a római jog továbbélésé-
- 204/205 -
ről nem beszélhetünk, milyen hatást gyakorolt és gyakorol a római jogi tradíció egy-egy ország jogfejlődésére.
Ilyen széles spektrumú, sőt egyfajta teljességre törekvő összehasonlító jogtörténeti könyvet a világon tudomásom szerint még senki nem írt. De azt is mondhatjuk, hogy Hamza Gábor akadémikus feltalálta jogirodalom egy új műfaját, amelyet - remélem, a tisztelt szerzőt nem sértem meg ezzel - jogtörténeti-jogföldrajzi almanachnak neveznék. Ez a könyv ugyanis nem egyszerűen jogtörténeti tárgyú, hanem földrajztudományi ambíciót is mutat. A Föld országainak kontinensek, azokon belül kisebb földrajzi egységek keretében történő rendszeres bemutatása mindenekelőtt a földrajztudományban, közelebbről a társadalomföldrajzban (human geography) szokásos. Hamza Gábor könyvének apriorija - lessingi értelemben - nem annyira az idő, hanem inkább a tér. A könyv szerkezete egyértelműen erről tanúskodik: az első három rész ugyan kronológiai alapon következik egymás után (iustinianusi kor, középkor, újkor), de e részeken belül az anyag alapvetően már földrajzi alapon kerül előadásra, amiként kimondottan geográfiai alapon nyugszik a munka negyedik részének struktúrája, amely az Európán kívüli országok magánjogtörténetét mutatja be.
A XVII. és a XVIII. században a jogtudományt a természetjogi iskola egyes képviselői a matematikával próbálták meg összekapcsolni, a XIX. században a történeti jogi iskola igen sikeresen, máig hatóan fűzte össze a iurisprudentiát a történelemtudománnyal, a XX. században szociológiai, pszichológiai, különféle filozófiai és nem utolsó sorban közgazdaságtudományi aspektusok (vö. economic analysis of law) kerültek előtérbe, most pedig alkalmasint a földrajzi aspektus fokozott jelentkezését konstatálhatjuk.
A geográfiai aspektus jelentkezése a jogtudomány történetében persze nem teljesen új. Hamza Gábor is utal könyvének 407. oldalán Sir Arthur Duck angol jogtudós 1648-ban megjelent De usu et authoritate iuris civilis Romanonim in dominiis principum Christianorum c. munkájára, amely a XVII. századi európai keresztény országokat áttekintve adott összefoglaló helyzetjelentést a római jogi tradíció elismertségének országonként különböző mértékéről. A XVIII. században a statisztika tudományát Gottfried Achenwall göttingeni professzor az európai államok rendszeres államtani leírása céljából alapította meg. Szintén Németországban, a XIX. században nagyon szép színes térképeket (Rechtsund Gerichtskarte) adtak ki, amelyek szemléletesen ábrázolták a német polgári jog akkori territoriális sokszínűségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
