Az alperes 2001. március 12-én a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt polgári peres eljárást kezdeményezett a felperes ellen, kérve annak megállapítását, hogy elállása jogszerű a felek között 1999. október 5-én kelt és 1999. december 14-én módosított haszonbérleti jog adásvételére vonatkozó szerződéstől és azt is, hogy a Választottbíróság kötelezze a felperest a szerződés tárgyát képező ingatlan birtokba adására.
A felperes a Választottbíróság előtt előterjesztett ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a szerződés érvénytelen, a társaság közgyűlésének jóváhagyása hiányában, továbbá arra is hivatkozott, hogy az 1995. október 5-én kelt szerződés alapján számlát nem kapott.
A felperes a választottbírósági eljárás során az Fpk. VIII. 31 379/1999-es számú ügyére hivatkozással indítványozta az eljárás felfüggesztését; a Választottbíróság azonban e kérelmét elutasította.
A Választottbíróság 2001. december 15-én érdemi ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy a felek között 1999. október 5-én létrejött, és december 14-én módosított haszonbérleti jog adásvételére vonatkozóan megkötött szerződés semmis és kötelezte a felperest, hogy a szerződéskötés előtti helyzet visszaállítása keretében 30 napon belül az ingatlant bocsássa kiürítve a jelen per alperese rendelkezésére.
Ez ellen az ítélet ellen az alperes érvénytelenítési keresetet indított.
Ezt a Fővárosi Bíróság 5. P. 20.192/2002/9. sz. ítéletével a következő indokolással elutasította.
A felperes keresetében az ügyben meghozott VB/01036 számú ítélet érvénytelenítését kérte, az 1994. évi LXXI. tv. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján azzal, hogy a választottbírósági ítélet a magyar közrendbe ütközik amiatt, hogy a választottbírósági per felperesének a jogelődje és a haszonbérleti jogot arra átruházó közötti haszonbérleti jog átruházására irányuló szerződés érvényességének kérdésében a Fővárosi Bíróságon eljárás volt folyamatban, így a jelen per alperesének perbeli legitimációja nem volt igazolt. A felperes pedig nem igazolta a választottbírósági eljárásban, hogy az ingatlan-nyilvántartásba, mint a haszonbérleti jog jogosultja feltüntetésre került, így a haszonbérleti jogosultságot sem. A választottbírósági ítélet a magyar anyagi jogszabályokat tévesen helytelenül alkalmazta, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a haszonbérleti jog adásvételére vonatkozó szerződések semmisek. A Választottbíróság ítélete túlterjeszkedett mind a kereseti kérelmen, mind az ellenkérelmen, de ezen túlmenően abból az okból is közrendbe ütköző, mert sem a perbeli ingatlan tulajdonosa, sem az ingatlan haszonbérlői a perben félként nem vettek részt, annak ellenére, hogy a pertársaság felperesi álláspont szerint kötelező lett volna. E vonatkozásban hivatkozott az 1994. évi LXXI. törvény 55. § (1) bekezdés d) pontjára is.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását és a felperesnek költségekben marasztalását kérte azzal, hogy a választottbírósági eljárás lefolytatásának hely volt, a közrendi záradék nem vehető be a választottbírósági ítéletbe, a felperes tényállási hivatkozásai pedig az ügyben irrelevánsak. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1997. évi BH-ban 489-es számon és 1996. évi BH-ban 159-es sorszámon megjelent eseti döntésekre, a közrendbe ütközés elbírálási szempontjai megítélése körében.
A 9/F/1. alatt kiegészített kereseti kérelem ellen azzal is érvelt, hogy megítélése szerint felperes lekéste beadványa előterjesztésével a jogvesztő perindítási határidőt.
A felperes keresete nem alapos.
Az 1992. évi LXXI. tv. 55. § (2) bekezdés b) pontja abban az esetben teszi lehetővé a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, ha és amennyiben a választottbírósági ítélet közrendbe ütközik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
