A döntés: Domingo Sánchez Ruiz, Berta Fernández Álvarez és társai kontra Comunidad de Madrid (Servicio Madrileño de Salud) (C103/18. és C429/18. sz. egyesített ügyekben 2020. március 19-én hozott ítélet), az Európai Unió Bírósága.
Az Európai Unió Bírósága a 2020. március 19-én meghozott ítéletében megerősítette a munkavállalók érdekeinek védelmével kapcsolatos gyakorlatát a határozott ideig tartó munkaviszonyok meghosszabbításával összefüggésben, a keretmegállapodás rendelkezéseire tekintettel.
1. Bevezetés
2. A C-103/18. és C-429/18. számú egyesített ügyek
3. Az EUB döntése
4. Eljárásjogi érdekesség
5. Mi az esettel kapcsolatos magyar jogi szabályozás?
6. Milyen hatása lehet az EUB ítéletének a magyar jogalkalmazásra?
Az atipikus munkaviszony definiálásához elengedhetetlen kísérletet tenni a tipikusnak vagy "normálnak" jelölhető tradicionális helyzet meghatározására. Az általánosan elfogadottak szerint a tipikus foglalkoztatás határozatlan idejű, teljes munkaidőre szól, a munkaszerződést egy munkáltató köti meg a munkavállalóval, akinek a helyzete függő. A munkavégzés a munkáltató eszközeivel és utasításai alapján valósul meg, az általa meghatározott időben és helyen. Ez a megközelítés azonban szükségképpen szűkítő, nem feltétlenül alkalmas a modern kor foglalkoztatási igényeinek a kielégítésére, a munkajog 21. századi dinamikus fejlődésének a követésére. A hagyományostól egy vagy több elemében eltérő tartalmú valamennyi foglalkoztatási formát atipikusnak nevezhetünk.
Az atipikus munkajogviszonyok kialakításakor a felek rendelkezési szabadsága kétféle módon nyilvánul meg: vagy a jogalkotó által figyelembe vett lehetőséggel (jogszabályban rögzített diszpozíció) térnek el a főszabálytól, vagy a jogalkotó által figyelembe nem vett eltéréssel alakítják ki jogviszonyukat (a jogszabály hallgatása és kifejezett tiltás hiánya - hallgatólagos diszpozíció). Nyilvánvaló, hogy az első esetben tulajdonképpen az atipikus jelleget szabályozta a jogalkotó, ha csak annyiban is, hogy az a látókörébe került. Erre talán a legjobb példa a határozott időre megkötött munkaszerződés.[1]
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) 2020. március 19-én ítéletet hozott a C-103/18. és C-429/18. számú egyesített ügyekben.[2] A határozatnak kiemelkedő jelentősége van a határozott időre létesített munkaviszonyok láncolata jogszerűségének megállapításával összefüggésben.
Az alapügyek egyikében a madridi autonóm közösség az egészségügyi szolgálatánál informatikai feladatok ellátása céljából D. Sánchez Ruizt helyettesítő közalkalmazottnak nevezte ki, a határozott idő 2011. december 28-án járt le. Ugyanezen a napon D. Sánchez Ruizt továbbra is ugyanazon szervezeti egység keretében informatikai feladatok ellátása érdekében egy új beosztásba tartozó helyettesítő közalkalmazottnak nevezték ki. Az érintett soha nem vitatta sem első kinevezésének megszűnését, sem pedig a második kinevezését. Az okirat szerint D. Sánchez Ruizt helyettesítő közalkalmazottként alkalmazzák egy üres álláshelyen, addig, amíg azt meg nem szüntetik, vagy arra határozatlan időre kinevezett közalkalmazottat nem vesznek át.
D. Sánchez Ruiz a madridi autonóm közösség általi alkalmazásának teljes időtartama alatt ugyanazon az álláshelyen állandó és folyamatos jelleggel ugyanazt a munkakört töltötte be, 1999 és 2015 között a határozatlan időre kinevezett közalkalmazotti jogállás megszerzése céljából a szakterületén szervezett egyetlen versenyvizsgán sem vett részt.
2016. december 21én D. Sánchez Ruiz kérte a madridi autonóm közösségtől, hogy ismerje el a határozatlan idő-
- 48/49 -
re kinevezett közalkalmazotti vagy másodlagosan hasonló jogállással rendelkező közszolgálati alkalmazotti minőségét, amelyre az állandóság és az elmozdíthatatlanság elve az irányadó, azzal az indokkal, hogy egymást követő, határozott időre szóló munkaviszonyok miatt a munkáltatója által tanúsított visszaélésszerű magatartás sértettje volt.
A madridi autonóm közösség elutasította a kérelmét, mivel úgy ítélte meg, hogy az ilyen visszaélés egymást követő határozott idejű munkaviszony fennállását feltételezi, és D. Sánchez Ruiz esetében egy és ugyanazon határozott idejű munkaviszonyról volt szó, a második kinevezésére pedig a személyi állomány csoportjaira vonatkozó jogszabályváltozás miatt került sor. A madridi autonóm közösség ezenkívül úgy vélte, hogy a határozatlan időre kinevezett közalkalmazotti jogállás főszabály szerint a kiválasztási eljárást sikeresen teljesítő személyek számára érhető el.
D. Sánchez Ruiz a kérelmét elutasító határozattal szemben keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Juzgado Contencioso-Administrativo n° 8 de Madridhoz (Madridi 8. számú Közigazgatási Bíróság, Spanyolország).
Az egyesített ügyek közül a másik alapügy tényállása szerint B. Fernández Álvarez és társai 12-17 éve dolgoztak ideiglenes közszolgálati alkalmazottként a madridi autonóm közösség egészségügyi szolgálatánál. Fogorvosként végeztek munkát, a munkáltató egyénileg eltérő számban, de mindig egymást követően 82-227 alkalommal adott nekik újabb kinevezéseket.
A madridi autonóm közösség - a spanyol szabályoktól eltérően - nem írt ki a B. Fernández Álvarez és társai által ideiglenesen betöltött álláshelyek tekintetében határozatlan idejű foglalkoztatásra szóló állásajánlatokat, a megelőző tizenöt év során csak egyetlen pályázati felhívást tettek közzé 2015-ben.
2016. július 22-én B. Fernández Álvarez és társai azt kérték a madridi autonóm közösségtől, hogy ismerjék el határozatlan időre kinevezett közalkalmazotti, vagy másodlagosan, hasonló jogállással rendelkező közszolgálati alkalmazotti minőségüket, amely jogállásra az állandóság és az elmozdíthatatlanság elvét kell alkalmazni. 2016. augusztus 26-án a madridi autonóm közösség a kérelmüket, majd később a fellebbezésüket is elutasította.
Ezt követően B. Fernández Álvarez és társai keresetet nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Juzgado Contencioso-Administrativo n° 14 de Madridhoz (Madridi 14. számú Közigazgatási Bíróság, Spanyolország). Arra hivatkoztak, hogy a munkáltatójuk visszaélésszerűen alkalmaz határozott idejű munkaszerződéseket, azokat objektív indok nélkül megújítja, annak érdekében, hogy megfeleljen az egészségügyi terület állandó és strukturális igényének.
Az EUB az ítéletében az ESZSZ, az UNICE és a CEEP [az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége (UNICE), az Állami Vállalatok Európai Központja (CEEP) és az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ)] által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 1999/70/EK irányelv) mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) vonatkozó rendelkezéseit értelmezte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
