A devizahitellel kapcsolatos anomáliák megoldási lehetőségeit lassan egy éve keresi a Kormány, a bankvilág és a lakosság nagy része, születtek is részmegoldások, de végleges, mindenkit kielégítő eredmény nem mutatható fel, sőt úgy tűnik, hogy a hitelesek egy része még most is várja azt a megoldást, ami számukra megfelelő lenne.
Ezért az alábbiakban felvázolunk két, a Polgári Törvénykönyvben évtizedek óta meglévő rendelkezésekre épülő, a bankokkal szembeni fellépési lehetőséget, amelyek eddigi felhasználására - ismereteink szerint - a hitelesek csak elvétve folyamodtak.
E rendelkezésekre épülő kereseti követeléseknek az az előnye, hogy a per közvetlenül a két szerződéses fél közöttt zajlik, amely esetben
- a hitelesek egyedisége jobban értékelhető és érzékelhető az általános megoldásokhoz képest,
- hogy a devizahitelezési szerződések tisztességes mederbe terelésére éppen úgy alkalmasak, mint az általános rendezés eseteiben, de személyre szabottsága folytán hatékonyabbak,
- hogy amíg egy ilyen per folyamatban van, addig a kilakoltatás elrendelésére aligha kerülhet sor,
- végül előnye az is, hogy a bíróságoknak megfelelő időn belül döntést kell hozniuk a kész tények és a sok évtizedes polgári jogi rendelkezések alapján, a perek elhúzódására pedig nem nagyon van lehetőség.
A Ptk. 241. §-a a következőket tartalmazza:
"A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti."
A törvény szövegéből azonnal kitűnik, hogy abban egy szerződésmódosítási lehetőségről van szó, amelyhez nem kell a másik fél hozzájárulása. A módosítást ugyanis a sérelmet szenvedő fél bírósági úton, tehát keresettel egyoldalúan kezdeményezheti, és ha a feltételek fennállnak, a bíróság a másik fél tiltakozása ellenére is dönthet a szerződésmódosítás mellett. A bírói módosításnak azonban van néhány feltétele, nevezetesen:
- a felek között tartós jogviszony álljon fenn,
- a szerződéskötés után valamilyen változás történjék,
- a változás következtében a szerződés teljesítése valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sértse.
- A módosításhoz mindhárom feltétel együttes fennforgása szükséges.
A törvény nem határozza meg, hogy mi tekintendő tartós jogviszonynak. Ezért a bírói gyakorlatra kell hivatkoznunk, amely szerint a bírói szerződésmódosításnak helye van, és a tartós jogviszonyt el lehet ismerni, ha a szállítási vagy vállalkozási, vagy bármely szerződés, tehát a hitelszerződések teljesítése a felek jogait és kötelezettségeit, magatartását egymás iránt hosszabb időre megszabja.
A bírói gyakorlat szerint egyértelmű az a követelmény, hogy a szerződéskötés időpontja után álljanak elő olyan körülmények, amelyeknek következtében a szerződés teljesítése sérelmet okoz valamelyik félnek. Nincs helye a Ptk. 241. §-a alkalmazásának az alapvető társadalmi-gazdasági változások széles körben jelentkező következményeinél, amelyek díjrendszer változtatását igényelnék. Itt meg kell jegyezni, hogy a devizahitelesek problémája nem alapvető társadalmi-gazdasági változás, hanem a fél tartós szerződésének a következménye azzal, hogy a sérelmet szenvedő fél minden esetben a hitelt felvevő, nem pedig a hitelt nyújtó, továbbá esetünkben nem alapvető társadalmi-gazdasági változásról van szó, hanem eddig még soha nem látott világválságot okozó, vagy a világválság egyik tüneteként jelentkező állapotról, a svájci frank eddig még soha nem látott szárnyalásáról, amely állapot a szerződéskötéskor többé-kevésbé elfogadható állapotokat mutatott, később azonban a gazdasági lehetetlenülés állapotába juttatta a hiteleseket, aminek romboló hatását a bankok önkényeskedése, pl. a költségfelszámítások (svájci frank alapon) révén még tovább fokozott.
A bírói gyakorlat azt is kimondta, hogy az infláció nem vezet automatikus szerződésmódosításhoz.
Sem a törvény, sem a szabályhoz fűzött miniszteri indokolás nem tesz említést arról, hogy a szerződéskötési gondosság elmulasztása kizárja-e a bírói módosítást. A gyakorlat azonban erre az esetre nem feltétlenül látja a 241. § igénybevételi lehetőségét, mert a gondatlan szerződéskötés önmagában hordozza azt a feltételezést, hogy megfelelő gondosság mellett a feleknek a később észlelt körülményekkel is számolnia kellett volna. Ez az eset azonban szinte bizonyosan nem okoz a devizahitelekre alkalmazási problémát, mert az előbbiekben írtak szerint is a devizahitelekkel kapcsolatos anomáliák nem egyfajta gondatlanságból fakadnak, hanem az előreláthatóság teljes hiányából, így sokkal közelebb áll a vis maior esetéhez, mint a gondatlansághoz.
A törvény nem ad különösebb magyarázatot vagy eligazítást arra sem, hogy milyen mértékű sérelem tartozik vagy tartozhat a bírói szerződésmódosítás körébe. Ezért a bírói gyakorlat szerint a sérelemnek elég nagynak kell lennie, ellenkező esetben ugyanis a szerződések értelmüket vesztenék, a szerződésbe vetett bizalom pedig
-419/420-
megrendülne. Bizonyosra vehető, a devizahitelek által kialakult helyzet nagy sérelmet idézett elő a hiteleseknek, és oly mértékben egyedi, hogy a bírói beavatkozás a szerződésekbe vetett bizalmat nem rendíti meg.
A bírói gyakorlatban azonban arra sem alakult ki egy olyan általánosan elfogadott elv, aminek alapján meg lehetne mondani, hogy mikor áll fenn a bírói szerződésmódosítást indokolttá tevő lényeges, jogos érdeksérelem. Ilyenkor ezért igen sokrétű közeli és távoli összefüggéseket kell feltárnia a bírónak és végül is döntenie, hogy az eredeti szerződés feltételeit részben megváltoztatja vagy sem. Látható, hogy ebben az esetben a bíróság sajátos tevékenységéről van szó, amely nem illeszkedik a szokásos igazságszolgáltatás keretei közé, ezért a megfelelő döntés meghozatalához széles körű gyakorlatra, az országban, sőt a világban érvényesülő folyamatok ismeretére és kreatív felhasználására van szükség.
Megítélésünk szerint a devizaszerződések megkötése után a világban olyan pénzügyi változások keletkeztek, amire még nem volt példa, és ami - a pénzügyi szakma gyakorlói, de főleg tudósai szerint - nem valamiféle elháríthatatlan ok eredménye, hanem pénzügyi machinációk következménye, aminek létrejöttét azonban egyes felelőtlen, eladósodott országok, a túlbiztosítások és az ezt kihasználók felfokozták a talán soha nem látott magasságokba a hitelezők örömére, mert ezáltal a világban kialakult egy virtuális pénzgazdaság, amely a gazdaságilag gyengébb országok kifosztásával ténylegesen nagyobb profitokat tud elérni, mintha ugyanezt a tőkét reálgazdaságba, termelésbe fektette volna.
A devizahitelek veszélyére 2006 óta többen is felhívták a figyelmet, de változás vagy változtatás nem történt, és 2010-2011-ben jelentek meg a következmények egyfajta robbanásszerű tünetekben.
Ezeket a kérdéseket azonban nem feltétlenül polgári jogi szakembereknek, hanem egy egészen más világot jelentő pénzügyi, tőzsdei szakembereknek kell feltárni és tisztázni, ha erre egyáltalán van lehetőség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
