Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy vihar előtt és vihar után. Ráadásul ez most több értelemben is igaz.
A koronavírus okozta veszélyhelyzet még el sem múlt, de már fenyeget egy újabb hullám, amelynek eredményeként semmiféle rendezvény tervezése nem időszerű. E mondatnak még a beszámoló végén is lesz aktualitása. A szó szoros értelmében is jönnek, mennek a viharok. A hosszan tartó szárazabb tavasz után júniusban megérkezett a várva várt eső (már Medárd előtt elkezdődött), de sajnos sok helyen nem volt benne köszönet. A gyors és nagy mennyiségű eső gyakorta okozott villámárvizeket kisebb patakok környezetében. A viharos időjárás során utakat, hegyoldalakat mosott el az eső (ellehetetlenítve a közlekedést), fákat tépett ki, épületekre, járművekre dőlt fákról kaptunk jelzéseket, és volt olyan város (több is), ahol átmenetileg csak vízen lehetett közlekedni. Összefoglalva: sok esetben vis maior pályázatok beadására került sor. A vírus okozta nehéz gazdasági helyzet ellenére reméljük, hogy minden esetben segítséget kapnak az önkormányzatok a helyreállításhoz.
Már csak az előbbiek miatt is jóval sűrűbb volt a program az elmúlt két hónapban, mint az azt megelőző időszakban.
Sajnos a tavaszra, sőt a nyár elejére is rányomta bélyegét a veszélyhelyzet, azaz a rendezvények sorra elmaradtak, így a jegyzői "találkák" száma is közelített a nullához, pedig ez az időszak a szokásos nyári szabadságolások előtti nagy felbuzdulások ideje.
Május elején elmaradtak a majáliskor szokásos programok, de az anyák napi megemlékezések is visszafogottak, sőt telefonos, erkélyes jelenetek voltak. Május közepétől egy halvány árnyalattal jobb lett a helyzet. Magam is körbejártam a fél országot egy nap alatt (maszk, távolságtartás, fertőtlenítés, ... nem, nem szilvával). Az országjárás során azt tapasztaltam, hogy "kihaltak" az utak, terek, boltok, állomások. Nagyon fegyelmezett volt az ország.
Talán pünkösdöt volt a legnehezebb így átélni. Már mindenki bízott a veszély elmúlásában, mégis visszafogott ünnepléseknek lehettünk szemtanúi, mint ahogy a trianoni megemlékezések is, a veszteség miatti fájdalom mellett, a kulturált és felelősségteljes visszaemlékezésekről szóltak.
Június 10-én a Belügyminisztériumban az ÖNET ülésére került sor, ahol az önkormányzati szövetségek és a szakmai szervezetek (köztük a JOSZ) vezetői a 2021. évi költségvetés tervezetével kapcsolatban alkothattak véleményt. Nagyon nehéz volt bármit is mondani és kérni ebben a veszélyhelyzetben, amikor mindenkinek lyukas a ... már a cipője is. Nem lesz könnyű év a 2021.
Isten éltessen minden KÖZSZOLGÁT! Július 1. a köztisztviselők napja és Semmelweis-nap. Most érthető okokból nagyobb hangsúly volt az egészségügyben dolgozók elismerésén. Tisztelettel jegyzem meg ugyanakkor, hogy a köztisztviselői nap csupán elvi jelentőségű, hiszen az el nem végzett feladatot nekünk be kell pótolnunk.
Július 4-én csak kimerészkedtünk már egy kicsit jobban, és egy egész napos sportrendezvény keretében Dunapataj nevezetességeivel is megismerkedtem. A település bemutatására a lap következő számában kerül sor.
Július 13-án Egerben tartottunk KÖZSZÖV közgyűlést, melynek fő témája az őszi Jegyző - Közigazgatási Konferencia megtartása volt. Sokat tépelődtünk, és nem vetettük el végleg az ez évi konferencia megrendezését, de jelenlegi döntés szerint, inkább legyen jövőre kettő, mint ebben az évben az utolsó! Azaz, ahogy a bevezetőben is írtam, nem időszerű ebben a pillanatban a rendezvény kérdésében dönteni, tervezni. Nem vetettük el a lehetőséget, de legyünk óvatosak.
Kedves Kollégák!
Aki teheti, pihenjen egy kicsit, hiszen egy újabb veszélyhullám esetén újra hadrendbe kell állnunk.
Jó egészséget Mindenkinek!
Tisztelettel: Tóth János a Kalapos (06 30/280-7427); kirendeltseg@domos.hu ■
Visszaugrás
