Jelen elemzés, arra tesz kísérletet, hogy tágabb kontextusba helyezve a Bosznia-Hercegovinában 2018. október 7-én sikeresen lezajlott parlamenti és kollektív államfőválasztásokat, bemutassa a választások eredményeit és lehetséges következményeit, továbbá, hogy ismertesse a választási rendszer főbb vonásait és a körülötte kialakult anomáliákat. A lezajlott parlamenti és kollektív államfőválasztási eredmények csak keveseknek okozhattak különösebb meglepetést, mivel továbbra is folytatódik az a közel negyed évszázados tendencia, hogy a politikai diskurzus elsősorban nem elvi, hanem az országot behálózó és uraló etnikai törésvonalak mentén szerveződik. Az újonnan megválasztott alsó- és felsőházi parlamentek és a kormányok is a már jól ismert gyakorlat mintájára egyaránt etnikai törésvonalak mentén alakultak és alakulhatnak majd meg, konzerválva és előrevetítve a múltban már megtapasztalt politikai cselekvéseket és forgatókönyveket. Az írás feltárja, hogy a választásokat megelőző kampányidőszak és a választási eredmények is sokadszorra mutattak rá arra az alapproblémára, hogy a nemzetközi közösség és az egyes helyi szereplők elvárásai ellenére az etnikai elvet meghaladó politizálásnak, vagy az államérdeknek legalább az etnikai érdekkel azonos szintre (és nem magasabbra) történő emelésének továbbra sincs reális esélye az országban, holott leginkább ez jelenthetne kitörési lehetőséget a kialakult helyzetből. Az államélettel kapcsolatos olyan nézeteltérések mögött, mint amilyen az állam felépítése, az alkotmányos hatalommegosztás, az állami szintű választási törvény, a Sejdic-Finci-ügy vagy akár Szerb Köztársaság Napjának megünneplése kivétel nélkül az etnikumok közötti ellentétek és a bizalmatlanság húzódnak meg. Pozitívum és reménykeltő azonban, hogy alkalmanként egy-egy olyan "össznemzeti ügy" mögé, mint amilyen például az Európai Unióhoz való csatlakozás, rendkívül felemás dinamikával ugyan, de sikerül felsorakoznia a feleknek. Az írás végkövetkeztetésként megállapítja, hogy a daytoni megállapodás ma már inkább az ország fejlődésének gátja, mintsem elősegítője, hiszen egy olyan állami struktúrát hozott létre, mely nem képes megfelelő válaszokat adni az államot feszítő jelenkori kihívásokra. A megoldások azonban egyelőre nem igazán körvonalazódnak.
This analysis aims to present the results and possible consequences of the parliamentary and collective presidential elections that took place in Bosnia and Herzegovina on October 7th, 2018 and to describe the main attributes and the surrounding anomalies of the election system.
The results of the parliamentary and collective presidential elections could have surprised only a few, as the 25 year old tendency - the political structure is made up of ethnical rather than programmatic principles - continues. The newly elected lower and upper chambers of the Parliament and also the governments will be formed following the familiar patterns of ethnical divisions preserving and foreshadowing the political actions and scenarios the country has experienced before. The paper points out that both the election campaign and the results demonstrate the basic problem: despite the expectations of the international community and certain locals, there is still no real chance of political principals prevailing other than ethnical divisions. They fall short of raising the importance of the state as high as the ethnical interests, although that could be an outbreak of the present situation. All the political conflicts without an exception, such as the ones concerning the structure of the state, the constitutional division of powers, the state level laws on election, the Sejdic-Finci case, or even the celebration of the Serbian Republic Day spring from the clashes and distrust of ethnical groups. On the other hand it is hopeful that every once in a while a nationwide case - for example the EU accession - wins the support of all parties. On a different scale and dynamics, but unanimous support. As a conclusion, the analysis finds that today the Dayton Agreement is more of an obstacle of the country's development than the supporter of its progress. However, for the time being the solutions, which are acceptable for all parties, are not even drawn up.
Keywords: Elections, election law, parliament, government, European Union
- 73/74 -
A nyolcvanas évek végén újjáéledő és a kilencvenes évek elejére felerősödő etnikai ellentétek rövid időn belül elemi erővel törtek a felszínre és borították lángba a Balkán egy részét. A nacionalizmus mentén történő éles szembenállás a huszonegyedik század küszöbén nemzetállami reneszánszt eredményezett a térségben. Az újonnan függetlenné vált egykori Jugoszláv tagállamok túlnyomó többségére az etnikai homogenitás volt jellemző, vagy legalábbis homogénebbek voltak, mint Bosznia-Hercegovina, ahol a történelem három nagyobb népcsoportot zárt egy állam keretei közé. Amíg a hat függetlené vált tagállam közül öt esetben unitárius állammal találkozunk, ahol tisztán lehatárolható az egy államalkotó nemzet és a nemzeti közösségek viszonyrendszere, addig Bosznia-Hercegovina esetében egy föderális állammal találjuk magunkat szemben, amelyet a három államalkotó nemzet egymáshoz és az egyéb nemzeti közösségekhez való viszonyrendszer strukturál. Ha az értelmezési keretet kicsit módosítjuk és Szlovénia és Horvátország helyett a Nyugat-Balkán térség további két államát, Albániát és Koszovót vonjuk be az összehasonlításba, hasonló képletet kapunk. A térség államainak vizsgálata során jól láthatóvá válik, hogy a népességszerkezet különbözősége a pártpolitikát szervező elvet is erőteljesen befolyásolja. Amíg a Nyugat-Balkán etnikailag homogénebb államaiban (Albánia, Koszovó, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia) a legnagyobb pártok elsősorban jobb- és baloldal dichotómia mentén szerveződnek, addig Boszniában, az ország domináns, vezető pártjait a három államalkotó nép etnikai alapon szerveződő pártjai képezik. Annak a három államalkotó népnek a pártjai, amely népek a boszniai háború idején komoly, sok esetben máig fel nem dolgozott sérelmeket és traumákat okoztak egymásnak. Ezen közelmúltbeli tapasztalatok ellenére kellett volna a háború befejezését követően egyből és kellene azóta is közösen megoldani mindazt a tömérdek, boszniai államélettel kapcsolatos társadalmi és gazdasági problémát, ami egy felkészült és egységes államvezetés számára is komoly kihívásokat jelentene (és amit egyébként a 2015 júliusában széles társadalmi konszenzus mellett elfogadott Reform Agenda[1] tartalmaz), továbbá kormányozni és koordi-
- 74/75 -
nálni[2] az államot stratégiai célja az európai uniós tagság[3] irányába. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a nemzetközi közösség polgári és katonai jelenlétére és felügyeletére[4], az állami szuverenitás korlátozására szükség volt - és van ma is - ahhoz, hogy a háború utáni békét biztosítani, az ország fejlődésének dinamikáját pedig több-kevesebb sikerrel növelni lehessen. Indokolt ez azért is, mivel számos olyan alapvető kérdés tekintetében, mint amilyen az állam felépítése[5], az államalkotó népek benne elfoglalt helye, vagy az alkotmányos hatalommegosztás (közigazgatási hatáskörök megoszlása)[6], képtelenek megegyezésre jutni az érintett felek.[7] Az országot alkotó két entitás közül, talán valamivel egyszerűbb a helyzet az etnikailag homogén és centralizált Szerb Köztársaságban (Republika Srpska RS) (területe az állam 49%-át alkotja), mivel ott a szerb dominancia következtében a szerb pártoknak "csak" egymással kell versenyezniük, megküzdeniük. Árnyaltabb a kép a kantonokkal[8] tagolt bosnyák-horvát Föderációban (területe az állam 51%-át alkotja), ahol az entitáson belül mind a horvát, mind pedig a bosnyák fél gyakran kétfrontos harcot folytat. E két népcsoport esetében az érdekképviseleti szerveknek széttöredezettségük következtében a csatáikat gyakran egymással, majd az entitás másik államalkotó népével, és számos esetben állami szinten a harmadik államalkotó néppel is meg kell vívniuk. Annak ellenére, hogy Bosznia-Hercegovina szekuláris állam, informális módon a vallási intézmények is komoly szerepet játszanak a meglévő etnikai törésvonalak elmélyítésében, kiváltképp a választások előtti időszakokban.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
