1. Ismeretes, hogy az első sikeres magánjogi kodifikációra olyan korban - 1953 és 1959 között - került sor, amikor a magánjog természetes társadalmi létalapja és alkalmazási területe: a magántulajdon a lehető legszűkebb körre szorult vissza. Kis túlzással ezért az 1948 és 1990 közötti évtizedekben magántulajdon nélküli magánjogról beszélhetünk.1 Ebben a korszakban alkották meg mégis a ma is hatályos Családjogi törvényt (1952. évi IV. törvényt), amely - a legtöbb nyugat-európai országot megelőzve - egyebek mellett a házastársak egyenjogúságának jogi garantálásával, továbbá a házasságból és házasságon kívül született gyermekek egyenjogúságának biztosításával korszerű családjogot teremtett.
Maga az 1960. május 1-jén hatályba lépett Polgári Törvénykönyv - a kedvezőtlen társadalmi körülmények ellenére - mai szemmel nézve is sikeres kodifikációnak tekinthető. Ez a siker a Kódex megalkotóinak érdeme, és kiváló jogászi felkészültségüknek, a magyar magánjogtudománynak az előző száz év alatt elért kiemelkedően magas színvonalának köszönhető. Alappal állapíthatjuk meg ezt annak ellenére, hogy az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt évek mélyreható gazdasági és társadalmi átalakulása folytán a törvénykönyvet több mint félszázszor módosítani kellett. A Ptk. előnyeit nehéz volna egy előadás keretei között összefoglalni. Megállapításunk alátámasztásaként csupán utalunk a Kódex sikerült szerkezetére, nyelvének tömör és mégis világos voltára, átgondolt és következetes terminológiájára. Ezek az erények a mai jogszabályok nyelvezetét és a szakkifejezések oly gyakran helytelen használatát látva szinte elérhetetlen színvonalat képviselnek. Nem kevésbé dicsérhető a Ptk. néhány tartalmi megoldása is. Példaként ezúttal a szerződésszegések szabályaira és azoknak a szerződések általános normái közötti elhelyezésére hivatkozunk. A normák absztrakciós szintjének találó megválasztása e körben sok olyan jogalkalmazási probléma elkerülését tette lehetővé, amilyenekkel például a nagytekintélyű német BGB máig, a közelmúltban hatályba lépett nagy kötelmi jogi reform után is terheli a bírói gyakorlatot.
2. A magánjognak az áruviszony elvont kategóriájára szabott és ezért absztrakt normái lényeges társadalmi változások túlélésére is képesek. A közelmúltban lejátszódott folyamatok mégis olyan mértékű és horderejű módosulásokat eredményeztek a magánjogilag szabályozható életviszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot tesz szükségessé. Ennek a reformnak a nagysága, a szükséges változtatások mérete és minősége olyan módosítási igényeket támaszt, amelyek jóval meghaladják egy novelláris korrekció kereteit, és egy új törvénykönyv megalkotását teszik szükségessé.2 Az erre vonatkozó döntés a Kormány 1999. áprilisában hozott határozatával megszületett.3
Az új törvénykönyv tudományos megalapozására, a reformra érett megoldások feltárására 1999 óta közel száz tanulmány született. Az ezekben az írásokban kidolgozott szabályozási alternatívák figyelembevételével határozta meg a Kodifikációs Szerkesztőbizottság az új kódex tematikus csomópontjait. A Kodifikációs Főbizottság javaslata alapján a Kormány szakmai vitára bocsátotta az új Polgári Törvénykönyv Koncepcióját.4
3. A Koncepcióban megfogalmazott reformjavaslatokat - természetesen csak példákat ragadva ki - három csokorba kötve mutatjuk be. Szólunk azokról a tervezett módosításokról, amelyek a rendszerváltozás óta végbement gazdasági és társadalmi változások közvetlen következményeként felmerült igények nyomán váltak szükségessé. Ezeket a javaslatokat transzformációs indíttatású módosításoknak nevezzük. Ezt követően olyan reformelképzelésekről adunk számot, amelyeket közvetlenül nem a társadalmi átalakulásunk tett szükségessé, hanem amelyekre a Ptk. hatályba lépése óta eltelt több mint négy évtized igényei és tapasztalatai miatt van szükség. Ezeket nevezzük modernizációs célú reformoknak. A harmadik csoportba az ún. integrációs szerepet játszó módosításokat soroljuk, vagyis azokat a változtatásokat, amelyek magánjogunk egységét hivatottak helyreállítani egy újraalkotott kódex formájában.
1. A transzformációs reform-módosítások jelentős része már megtörtént: éspedig törvényhozási úton, egyes esetekben az Alkotmánybíróság határozata nyomán. Ennek ellenére vannak még a hatályos Ptk.-ban olyan rendelkezések, amelyek aligha egyeztethetők össze mai társadalmi berendezkedésünk elveivel. Ezeket a rendelkezéseket a folyamatban lévő reform során annál is inkább ki kell iktatni a Törvénykönyvből, mivel azok jó része már nem él a gyakorlatban.
Ilyen intézmény a közérdekű bírság, amely nyilvánvalóan kakukktojás a magánjog rendszerében. Helyette a Koncepció személyiség megsértése esetén a sértett félnek járó sérelemdíj megítélését kívánja lehetővé tenni.5
A közérdekű bírság megszüntetéséhez hasonló okból nem kívánja fenntartani a Koncepció az állam javára marasztalás szankcióját sem. Megszüntetni javasoljuk ezt a magánjogtól idegen jogkövetkezményt mind érvénytelen szerződések, mind jogalap nélküli gazdagodás esetében. Az állam javára marasztalás szankciójának jellege, alkalmazásának indokai, esetei és a szankció terjedelme egyaránt vitatott volt már a Ptk. előkészítése során is. A bírói gyakorlat a Ptk. hatálybalépése utáni első évtizedekben túl széles körben alkalmazta ezt a szankciót, olyannyira, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak kellett - lényegében megszorító célzattal - elvi iránymutatás nyújtania (13. sz. Irányelvvel módosított 7. sz. Irányelv). Részben ennek következtében, jórészt azonban inkább a gazdasági-társadalmi viszonyok megváltozott jellege miatt a '80-as évektől kezdve az állam javára marasztalás bírói gyakorlata mindinkább visszaszorult, és ma már nem is kerül alkalmazásra. A megváltozott viszonyok számos olyan tényálláscsoport tiltott voltát tették tárgytalanná, amelyekben a korábbi ügyészi és bírói gyakorlat tilos (vagy a dolgozó nép érdekeibe ütköző) szerződést látott, és amelyekhez gyakran kapcsolta az állam javára marasztalás szankcióját. Ilyenek voltak az ún. üzérkedő szerződések, a kontárszerződések, a "csendestársi" megállapodások, az állami bérlakások bérleti jogának átruházására irányuló szerződések stb. A kétoldalú turpitudo-t magukban foglaló tilos szerződések legfontosabb esetcsoportjai eltűntek az ítélkezési gyakorlatból. Az uzsorás szerződéseket sem látszik szükségesnek "polgári jogi" szankcióval illetni szabálysértési vagy büntetőjogi repressziók helyett. A Legfelsőbb Bíróság már 1990-ben hatályon kívül helyezte a 7. sz. Irányelvet.6 A Koncepció mindezek miatt megszüntetni kívánja az állam javára marasztalás szankcióját.7
2. A Koncepció abból indul ki, hogy az új Polgári Törvénykönyvben egy szociális elemekkel átszőtt piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni. Ez a kiinduló tézis összhangban van a Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzésekkel és azzal a ténnyel, hogy - az Európai Unióba tömörült államokban elfogadott társadalomképet követve - a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét tekintjük mintának. Ez a társadalmi modell a magánjogi szabályozásban mindenekelőtt a magántulajdon és a magánautonómia elismerését és védelmét jelenti; azzal természetesen, hogy Alkotmányban lefektetett elveken alapuló szociális kötöttségek a magántulajdont is terhelhetik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
