A tanulmány a magyar ágazati különadókra összpontosít 2020-tól napjainkig. Hipotézisünk, hogy a 2020 után bevezetett különadók nem újak, hanem a kormány a régi eszköztárához tért vissza, miközben jelentős változásokat eszközölt azokon. Ennek oka lehet, hogy a válságok és azokat követő recessziók egyre gyorsabban követik egymást, amelyek tanulásra ösztönzik az államokat, hogy elkerüljék a korábbi hibás döntéseiket, új megoldásokat allokálva az állami intervenciók eszköztárából. A tanulmány nemcsak a magyar különadók okait, jellemzőit és hatásait mutatja be, hanem az ágazati különadók mögött - a válságkezelési költségek fedezetének biztosításán túl - meghúzódó egyéb kormányzati motivációkat is igyekszik feltárni. Az extraadók az állami beavatkozás kivételes formái, de az újonnan bevezetett állami adók a piaci folyamatokba való intenzívebb beavatkozást jelentenek, mint elődeik. Az extraadók uniós joggal való összeegyeztethetőségét előzetes döntéshozatali és kötelezettségszegési eljárások keretében már többször vizsgálta az Európai Unió, így a tanulmány elemzi a vonatkozó uniós ítélkezési gyakorlatot is - megjegyezve, hogy az Európai Bíróság álláspontja megváltozott.
The study focuses on Hungarian sectoral specific taxes from 2020 to the present. Our hypothesis is that the special taxes introduced after 2020 are not new, but the government has reverted to the old instruments while making significant changes to them. This may be due to the accelerating succession of crises and subsequent recessions, which have encouraged governments to learn from their past missteps by allocating new solutions from the toolbox of public interventions.The paper not only describes the causes, characteristics and effects of Hungarian special taxes, but also seeks to explore the governmental motivations behind sectoral special taxes (beyond covering the costs of crisis management). Extra taxes are an exceptional form of state intervention, but newly introduced state taxes represent a more intensive intervention in market processes than their predecessors. The compatibility of extra taxes with EU law has already been examined by the European Union on several occasions in the context of preliminary rulings and infringement procedures, and the study analyses the relevant EU case law - noting that the position of the European Court of Justice has changed.
A 2022. év rendhagyó év Európa-szerte - több okból is. A Covid19-járvány miatti, valamint az azt követő energiaválság, melyet az orosz-ukrán háború generált, továbbá az orosz invázióra válaszként adott uniós szankciócsomagok jelentős kihívások elé állították az amúgy is meggyengült európai gazdaságokat. A rendkívüli gazdasági helyzet rendkívüli politikai, jogi válaszintézkedéseket szült. Ennek egyik ékes bizonyítéka a 2022 őszén elfogadott 2022/1854/EU tanácsi rendelet, amely többek között kötelezővé tette ideiglenes szolidaritási hozzájárulás kivetését minden tagállam számára az energiaszektorban - a nyerskőolaj-, földgáz-, szén- és finomítói ágazatban - tevékenységet folytató uniós vállalatok többletnyereségére. Ezen tanácsi rendelet által előírt adójellegű fizetési kötelezettség számos kérdést felvet, így például Európa-jogi askeptusból vitatható, hogy a jogharmonizációval ellentétben miért rendeleti szinten, nem egyhangúan fogadták el ezt az uniós normát, tagállami aspektusból pedig tanulságos lehet, hogy a rendelet alapján a tagállamok által hozott adópolitikai intézkedések milyen közös és eltérő vonásokkal bírnak. A továbbiakban tagállami szempontból, esettanulmány jelleggel mutatjuk be és elemezzük a magyar szabályozást. A tanulmány központi kérdése tehát, hogy a Magyarország által szabályozott, különböző ágazatokat - tehát nemcsak az energiaszektort - terhelő különadók a 2022/1854/EU rendelet által bevezetett átmeneti szolidaritási hozzájárulással összhangban lévő fizetési kötelezettségek-e, azaz rendelkeznek-e az alábbi tulajdonságokkal:
- ideiglenes, azaz időbeli hatályát tekintve határozott idejű, átmeneti jellegű fizetési kötelezettség;
- nem szektorsemleges, csupán egyes ágazatokat, piaci szegmenseket terhelő;
- addicionális, azaz a meglévő, általános jellegű adófizetési kötelezettséget kiegészítő, speciális adóteher;
- céladó-e, azaz a különadóból származó bevétel csak meghatározott célra fordítható; externáliák kezelését szolgáló, úgynevezett Pigeou adó.
A magyar különadók az elmúlt másfél évtized vonatkozásában képezik vizsgálat tárgyát, tekintettel a 2024. évre tervezett hatályos rendelkezésekre is. Mivel a vizsgált időintervallum tág, az alkalmazott adópolitikai intézkedések köre széles és szerteágazó, a magyar különadók 2006-2023 közötti szabályozásának vizsgá-
- 28/29 -
latára két külön, de egymással szoros kapcsolatban álló tanulmány keretében kerül sor.[1] Hipotézisünk, hogy a 2020 után bevezetett különadók nem újak, hanem a kormány a régi eszköztárához tért vissza, miközben jelentős változásokat eszközölt azokon. Ennek oka lehet, hogy a válságok és az azokat követő recessziók egyre gyorsabban követik egymást, amelyek tanulásra ösztönzik az államokat, hogy elkerüljék a korábbi hibás döntéseiket, új megoldásokat allokálva az állami intervenciók eszköztárából.
2020-tól napjainkig két egymásba érő krízishelyzetet - a Covid19-világjárványt és az orosz-ukrán háború miatti energiaválságot -, ezek következtében kialakuló újabb gazdasági válságot kell kezelnie az európai országoknak. Ezt az időszakot bizonyos ágazatokban ellátáshiány, magas infláció,[2] beruházások visszaesése jellemzi úgy, hogy egyes piaci szegmensekben - például energiaszektorban -viszont jelentős profit halmozódott fel. A Kormány a válságkezelés céljából újra elővette a különadók - már jól bevált - fegyverét, melyet a válság ideje alatt megerősödő ágazatokra, piaci szereplőkre irányított.
A különadók 2020 után bevezetett hulláma az előző időszakokhoz képest számos sajátossággal bír. Egyrészt a korábbi két hullámhoz képest jóval több ágazatot terhelnek. A Kormány nyolc szektorra kiterjedően - bank-, biztosítási-, energia-, kiskereskedelmi-, telekommunikációs-, légiközlekedési-, gyógyszerforgalmazói-, és reklámszektor - "extraprofit adókat" vezetett be az azóta többször módosított 197/2022. (VI. 4.) Korm. rendelettel, amely 2022. július 1-jén lépett hatályba. A jogszabály szerint az új különadókat a jelenleg érvényben lévő ágazati különadók mellett, addicionális adóteherként, átmeneti időre vetették ki, valamint - a kiskereskedelmi adót és a 0%-os adómértékkel "kivetett" reklámadót kivéve[3] - céladóként lettek szabályozva, így két pénzügyi alap, a Rezsivédelmi és a Honvédelmi Alap bevételét képezik. Ezek a különadók extraprofit adóként a vállalatok átlagos nyereségét meghaladó, válság által kialakult helyzetből eredő többletnyereség - úgynevezett extraprofit - megadóztatását célozzák, noha egyéb kormányzati törekvéseket is szolgálnak. Jogalkotási sajátossága, hogy a Kormány a 2020. március 26. óta érvényben lévő rendkívüli helyzetre hivatkozva Kormányrendeletben szabályozhatta e különadókat, így nem az Országgyűlés által törvényi - garanciális - szinten[4] lettek szabályozva a különadók. További közös vonásuk, hogy - a kiskereskedelmi pótadót kivéve - eredetileg két adóévre (2022, 2023) tervezték kivetni őket, viszont az energia-, illetve gazdasági válság elhúzódása és az uniós fejlesztési, helyreállítási támogatások felfüggesztése miatt szükségét látták, hogy a különadókat a 2024. adóév végéig meghosszabbítsák. A második hullámhoz hasonlóan év közben, adott adóév vállalkozási nyereségét már terhelve vetették ki, felvetve a visszamenőleges hatály tilalmába ütközés problémáját.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
