A MOKK 2009. évi jogi hírlevelei szerkesztette: Dr. Szécsényi-Nagy Kristóf (KK, 2010/1., 39-87. o.)

összeállították: Dr. Gyimóthy Eszter, Dr. Rák Viktor, Dr. Szécsényi-Nagy Kristóf, Dr. Varga Krisztina

A Közjegyzői Levéltárral kapcsolatos jogszabályváltozások

Az Országgyűlés elfogadta a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L törvényt, melynek utolsó bekezdései egyben más törvények módosítását is tartalmazzák.

Többek között a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) rendelkezéseinek módosításai is itt találhatók, melyek lényegesen érintik a Levéltárat és az átadás-átvételi eljárásokat. Ezek közül az alábbiakat emelném ki:

• a MOKK Levéltára irattárból köztestületi levéltárrá lép elő, ennek megfelelően szigorúbb szakmai követelmények szerint fog működni. Ehhez kapcsolódóan IRM rendelet fog készülni, mely kiváltja a jelenleg hatályos Levéltári Szabályzatot is,

• a területi kamarák tehermentesítése okán az átadás-átvételi eljárás munkaigényesebb részének lebonyolítása (az okiratok tételes ellenőrzése) a Levéltár feladata lesz,

• a közjegyzői iratanyagok egységének megőrzése miatt a Levéltár őrzésébe és kezelésébe kerülnek a letétek is,

• a véletlenül elmaradt ellenjegyzések pótolhatóvá válnak,

• 2009. évkörtől a hagyatéki iratok is a Levéltárba kerülnek majd,

• a közjegyzők leadhatják majd a Levéltár őrzésébe az 1992. évkörtől kezdve minden okiratukat,

• az esetleges hiányosságok pótlása végett a Levéltár intézkedhet,

• a levéltárost a MOKK elnöke nevezi ki, stb.

Egyéb, a Levéltárat nem érintő, de nagyon fontos módosítások a Kjtv-ben:

• a közjegyzői tevékenységgel immár nem összeférhetetlen a közjegyzői kamarában végzett tevékenység,

• pontosításra kerültek a közjegyzőhelyettesek kizárására vonatkozó szabályok (a közjegyzőhelyettes is kizárt, ha maga a közjegyző az - a helyettesítések esetét kivéve),

• a végrehajtási záradékolás is a közjegyzők feladata lesz 2010. június 1-jétől, stb.

A módosítások nagy részének hatályba lépése (ha egyéb nincs odaírva) 2009. június 30. napja lesz, a többi rendelkezés 2010-től illetve 2011-től lép hatályba, az alábbiak szerint:

Kjtv. 7. §

(1) A közjegyző tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, művészi, irodalmi, oktató és műszaki alkotó munkát, továbbá sporttevékenységet végezhet keresőtevékenységként. A közjegyző e kereső tevékenységét köteles bejelenteni a területi kamara elnökségének.

(2) A közjegyző nem végezhet sem személyes közreműködéssel, sem korlátlan anyagi felelősséggel járó vállalkozási tevékenységet, ingatlant vagy kölcsönügyletet nem közvetíthet, a közjegyzői tevékenységgel összefüggésben kezességet vagy szerződést biztosító más kötelezettséget nem vállalhat.

(3) A 24/A. §-ban foglaltakon kívül nem esik az (1) bekezdés tilalma alá

a) a választottbírói tevékenység,

b) a területi kamara elnökségének előzetes engedélyével létesített kuratóriumi tagság és tisztségviselés,

c) külön törvényben szabályozott közvetítői eljárásban folytatott közvetítői tevékenység.

d) a közjegyzői kamarában végzett tevékenység.

(4) A közjegyző a fél részére nem készíthet magánokiratot, kivéve az aláírási címpéldány tervezetet.

(5)

24. §

(1) A közjegyző nem gyakorolhatja a hivatását

a) a 22. § a) pontjában említett esetben a felmentéséről szóló határozatban foglalt naptól kezdve,

b) a 22. § b)-e) és g), h), j) pontjában felsorolt esetekben, és felfüggesztés esetén az erről szóló határozat jogerőre emelkedésének napjától,

c) ha a 70. életévét betöltötte.

(2) Ha a közjegyző szolgálata megszűnik, a közjegyző, illetve az iratokat, eszközöket birtokló személy az (1) bekezdésben meghatározott időponttól számított 30 napon belül köteles a közjegyzői levéltár részére átadni

a) a közjegyző okiratait és nyilvántartó könyveit,

b) minden olyan hagyatéki ügyét és iratot, amelyre a közjegyzői titoktartás kiterjed,

c) a közjegyző igazolványát,

d) a közjegyző elektronikus aláírását létrehozó eszközt és a bélyegzőjét, valamint

e) a közjegyző által használt, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és a területi kamara tulajdonában lévő eszközöket.

(3) A közjegyzői levéltár az iratok, eszközök átvételét igazolja, az átvett iratokra és eszközökre vonatkozó adatokat pedig törli a közjegyző irodájában található, a közjegyző által használt számítástechnikai eszközökből.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott személy köteles lehetővé tenni a közjegyzői levéltár alkalmazottja számára azt, hogy az átadás céljából a közjegyző irodájába belépjen, iratait és nyilvántartásait megvizsgálja, a számítástechnikai eszközökből az adatokat törölje.

(5) A (2)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a közjegyző másik székhelyre történő áthelyezése esetén is alkalmazni kell azzal, hogy az iratok, nyilvántartások és eszközök leadásának kötelezettsége nem vonatkozik a hivatali elektronikus aláírást létrehozó eszközre és a kamara tulajdonában álló azon egyéb eszközökre, melyek áthelyezés utáni további használatáról a közjegyző és a kamara megállapodott.

29. §

(1) A közjegyzőjelöltet és a közjegyzőhelyettest a közjegyző valamennyi közjegyzői ügykörben köteles foglalkoztatni és a gyakorlati képzéséről gondoskodni.

(2) A közjegyzőhelyettes a közjegyző utasítása és felelőssége mellett önállóan intézhet közjegyzői ügyeket; a tanúsítvány kivételével az általa készített közjegyzői okirat érvényességéhez, közjegyzői okiratról kiadmány vagy másolat kiadásához a közjegyzőnek az okiratra vezetett ellenjegyzése szükséges.

(3) A titoktartás (9. §) és az összeférhetetlenség (7. §) szabályai a közjegyzőjelöltre és a közjegyzőhelyettesre, a kizárás szabályai (4. §) pedig a közjegyzőhelyettesre is irányadóak, azzal, hogy a közjegyzőhelyettes az ügy elintézéséből a 32-37. § szerinti helyettesítést kivéve akkor is ki van zárva, ha az őt alkalmazó közjegyzővel szemben áll fenn kizárási ok.

(4) Ha a közjegyző a (2) bekezdés szerinti ellenjegyzésben tartósan akadályoztatva van, vagy az ellenjegyzés a közjegyző halála vagy más ok miatt lehetetlenné válik, az ellenjegyzést a közjegyző székhelye szerinti területi kamara elnöksége által az ellenjegyzés teljesítésére kirendelt közjegyző is teljesítheti. A kirendelt közjegyző az ellenjegyzést a (2) bekezdésben meghatározott közjegyző (annak halála esetén jogutódai) felelősségére és veszélyére teljesíti.

112. §

(1) A közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza (hatályba lép: 2010. június 1. napján)

a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,

b) a jogosult és a kötelezett nevét,

c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,

d) a teljesítés módját és határidejét.

(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.

(3) E § alapján akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 21. §].

157. §

A magyar külképviseleti hatóság okirat elkészítésénél és tanúsítvány kiállításánál e törvény szerint jár el. A közreműködés megtagadása, továbbá a kijavítás tárgyában hozott végzés felülvizsgálatát a megyei bíróságtól (Fővárosi Bíróságtól) kell kérni; a bíróság eljárására az 5. § (2) bekezdésében foglaltak az irányadóak.

166. §

(1) A közjegyzői levéltárban kell elhelyezni

a) az 1992. január 1-jén, illetve ezt követően hivatalba lépett közjegyző okiratait, nyilvántartásait és hivatali bélyegzőjét, ha a közjegyző szolgálata megszűnt vagy áthelyezték;

b) a 2009. január 1-jét követően érkezett közjegyzői nemperes eljárásban keletkezett iratokat az eljárás jogerős befejezését követő két év elteltével;

c) az elektronikus úton vezetett levéltárban elhelyezett, 2004. július 1-ét követően létrejött okiratok eredeti példányait, ha elkészítésük óta öt év eltelt.

d) az 1992. január 1. napja és 2004. június 30. napja között készült papír alapú okiratok eredeti példányait, (hatályba lép: 2011.07.01.)

e) a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és a területi kamarák maradandó értékű iratait. (hatályba lép: 2011.07.01.)

(2) A közjegyzői levéltár a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által fenntartott köztestületi levéltár. (hatályba lép: 2010.01.01.)

(3) A közjegyzői levéltár fenntartásának költsége a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát terheli.

167. §

(1) A közjegyzői levéltárban egy vagy több közjegyzői levéltárost és ügykezelői feladatokat ellátó más személyeket kell alkalmazni.

(2) A közjegyzői levéltárost Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke nevezi ki. (hatályba lép: 2010.01.01.) A közjegyzői levéltáros és a levéltárban foglalkoztatott, ügykezelői feladatokat ellátó személy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara alkalmazásában áll.

(3) A közjegyzői levéltárosi állás betöltésére a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke ír ki pályázatot, és tesz javaslatot. (hatályon kívül: 2010.01.01.)

(4) Közjegyzői levéltárossá lehetőleg közjegyzői gyakorlattal rendelkező jogászt kell kinevezni. A közjegyzői levéltáros a kinevezésének napjától közjegyzőként nem működhet. (hatályon kívül: 2010.01.01.)

170. §

(1) A közjegyzői levéltáros jegyzőkönyvet készít

a) a közjegyző szolgálatának megszűnése miatt átvett iratokról, nyilvántartásokról, eszközökről,

b) a közjegyzői levéltárban elhelyezendő iratokról, nyilvántartásokról és eszközökről,

c) az átvett iratokban tapasztalt hiányosságokról.

(2) A közjegyzői levéltáros megküldi a jegyzőkönyvet a területi kamarának és átadja részére a kamara tulajdonában lévő eszközöket, a folyamatban lévő ügyek iratait, valamint a közjegyzőnél bizalmi őrzésben lévő okiratot, pénzt (értéktárgyat, értékpapírt) és az ezekhez tartozó iratokat és nyilvántartásokat.

(3) A folyamatban lévő ügyek iratait, valamint a közjegyzőnél bizalmi őrzésben lévő okiratot, pénzt (értéktárgyat, értékpapírt) és az ezekhez tartozó iratokat, nyilvántartásokat a területi elnökség a közjegyző utódjának, ha ilyen nincs, a területi elnökség által kijelölt közjegyzőnek adja át. Az őrzési megbízást ilyenkor úgy kell tekinteni, mintha azt az átvevő közjegyzőnek adták volna.

(4) A letétbe helyezett okiratokat a közjegyzői levéltár őrzi; ha a letétet ki kell adni, azt - megkeresésére - az eljáró közjegyzőnek átadja.

171. §

(1) Ha az átadás-átvétel során hiányosság derül ki, az átadásra kötelezett közjegyzőt vagy örökösét a közjegyzői levéltár határidő kitűzésével felszólítja a hiány pótlására. Ha a felszólítás eredménytelen, a felet jogai védelme érdekében a közjegyzői levéltár haladéktalanul értesíti.

(2) Ha a hiányzó okirat kiadmánya a feleknél, a bíróságnál vagy bármely hatóságnál fellelhető, a közjegyzői levéltár ezt bevonja, ennek alapján hiteles másolatot készít, amelyet a területi kamara elnöke és a közjegyzői levéltáros ír alá.

(3) A pótlásról jegyzőkönyvet kell készíteni, és a bevont kiadmányt a pótlás után vissza kell adni.

(4) A pótlás költsége a közjegyzőt vagy örökösét terheli.

183. §

Felhatalmazást kap a miniszter, hogy - a 12. § (3) bekezdésében foglaltakon túl - rendelettel állapítsa meg:

i) a közjegyzői levéltár anyagának nyilvántartásával, szakszerű, biztonságos őrzésével, feldolgozásával és használatának biztosításával összefüggő szakmai követelményeket, valamint a levéltári anyagban végezhető selejtezés rendjét.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 1. szám

V. K.

Anyakönyvi szabályozások változása a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggésben

A rendelet 30. §-a "Utólagos bejegyzés a bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyvébe" címmel új alcímmel egészíti ki a 6/2003. (III. 7.) BM rendeletet (a továbbiakban: R.). Az R. új 67/D. §-ának (1) bekezdése szerint az anyakönyvvezető az anyakönyv "Utólagos bejegyzések" rovatába a magyar közjegyző által elektronikus úton megküldött végzés alapján jegyzi be azt, hogy a közjegyző a bejegyzett élettársi kapcsolatot megszüntette. Ez az utólagos bejegyzés tartalmazza az eljáró közjegyző megnevezését, a végzés jogerőre emelkedésének napját, számát. Ebből következik tehát, hogy a közjegyző - az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/D. §-ának (4) bekezdésében előírt - az anyakönyvvezető irányában fennálló megküldési kötelezettségét elektronikus úton kell, hogy teljesítse.

Az R. 39. §-ának új (1) bekezdése szerint ha valakit halotti anyakönyvi bejegyzés, holtnak nyilvánító vagy halál tényét megállapító jogerős bírósági határozat alapján holtnak kell tekinteni, és a házastársa vagy a bejegyzett élettársa újabb házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, a korábban kötött házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot a tévesen megállapított haláleset időpontjától kezdődően akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha az újabb házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése után megállapítják, hogy a halottnak vélt személy életben van, és az újabb házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat egyébként nem érvénytelen.

A rendelet mellékletei meghatározzák az anyakönyvezés során felveendő jegyzőkönyvek adattartalmát, az anyakönyvi kivonatok adattartalmát, valamint szövegmintákat adnak az anyakönyvezésnél alkalmazható feljegyzésekről, záradékokról és bejegyzésekről.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 1. szám

R. V.

Nyugdíj-előtakarékossági számla

Kérdésként merült fel, hogy a nyugdíj-előtakarékossági számlát elhelyezett összeg nyugdíjpénztári megtakarításnak minősül-e. A kérdésnek abból a szempontból van jelentősége, hogy a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 29. §-ának (1) bekezdése értelmében a pénztártag halála esetén az egyéni számla (illetve az azon található nyugdíjpénztári megtakarítás) a hagyatékának nem része.

A nyugdíj-előtakarékossági számlákról a 2005. évi CLVI. törvény rendelkezik. A törvény értelmében a nyugdíj-előtakarékossági számlák mindhárom fajtája értékpapír-ügyletekhez kapcsolódik. Ugyanakkor a 2005. évi CLVI. törvény nem utal arra, hogy az 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezései alkalmazandók lennének rá. így különösen nem utal arra, hogy az 1997. évi LXXXII. törvénynek a hagyaték tekintetében kivételi szabályt megállapító 29. §-ának (1) bekezdése alkalmazandó lenne a nyugdíj-előtakarékossági számlák tekintetében. Következésképpen a nyugdíj-előtakarékossági számlán lévő összeg nem minősül nyugdíjpénztári megtakarításnak, és így a számlán lévő összeg a hagyaték részének tekintendő.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 1. szám

R. V.

Közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása, első rész

A végrehajtást kérő egy 2006. december 5. napján készült közjegyzői okirat - tartalma szerint tartozáselismerő nyilatkozat - végrehajtási záradékkal történő ellátását kérte a Váci Városi Bíróságtól. Az okiratban az adós kötelezi magát, hogy a 23.923,- CHF összeg visszafizetését oly módon átvállalja, hogy minden hónap 25. napjáig a havi törlesztőrészletet a végrehajtást kérő pontosan meghatározott számú bankszámlájára átutalja vagy átvételi elismervény ellenében készpénzben átadja. A közjegyzői okirat tartalmazza, hogy a havi törlesztőrészlet összege a jelenlegi feltételek mellett 30.000 Ft, azaz harmincezer forint. Amennyiben a törlesztőrészlet változik, annak megfizetésére is kötelezettséget vállal. Az adós kijelenti, hogy tudomása van arról, hogy a kölcsön futamideje 20 év, ennek megfelelően a kölcsön végső lejárata 2026. december 31.

A végrehajtást kérő az addig lejárt tartozásra vonatkozóan kérte a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátását.

Az indoklás szerint a bíróság a végrehajtási záradék kibocsátását azért tagadta meg, mert a közjegyzői okiratból csak azt tudta megállapítani, hogy 23.923 CHF, vagyis 3.700.000 Ft tartozása van az adósnak, amelyet 2026. december 31. napjáig kell teljesíteni, havi 30.000 Ft-os részletekben minden hónap 25. napjáig. A bíróság álláspontja szerint ezek alapján a teljesítési határidő nem állapítható meg. Továbbá az sem állapítható meg, hogy melyik hónaptól köteles havi 30.000 Ft-os részletekben teljesíteni a tartozást, így a lejárt tartozások összege sem állapítható meg. A közjegyzői okirat azt sem tartalmazza, hogy egy havi törlesztőrészlet meg nem fizetése az egész tartozást lejárttá teszi.

A fentiekre tekintettel, mivel a bíróság sem az egész tartozás, sem a lejárt részletek tekintetében nem tudta megállapítani, hogy a teljesítési határidő letelt-e, ezért a végrehajtást kérő végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelmét elutasította.

Az elutasító végzés ellen a végrehajtást kérő ügyvédje útján fellebbezést nyújtott be. A másodfokú eljárás jelenleg is folyamatban van.

Az ügy jogerős befejezéséről is tájékoztatást fogunk adni.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 1. szám

Gy. E.

Közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása, második rész

A Jogi Hírlevél 1. évfolyamának 1. számában beszámoltunk arról, hogy a Váci Városi Bíróság megtagadta egy közjegyzői okirat - tartalma szerint tartozáselismerő nyilatkozat - végrehajtási záradékkal történő ellátását. A bíróság álláspontja szerint az okiratból a teljesítési határidő nem állapítható meg, mivel az okiratból csak azt tudta megállapítani, hogy 2026. december 31. napjáig kell az egész tartozást teljesíteni, havi 30.000 Ft-os részletekben minden hónap 25. napjáig. Erre figyelemmel nem állapítható meg, hogy az adós melyik hónaptól köteles teljesíteni.

A kérelem elutasítása után a jogosult felkereste a közjegyzői okiratot készítő irodát és érdeklődött arról, hogy most mit tegyen, majd jogi képviselőhöz fordult.

Az immár jogi képviselője útján a végrehajtást kérő fellebbezéssel élt a megyei bírósághoz és kérte a végrehajtási záradék kibocsátását és egyben csatolt egy nyilatkozatot lejárati értesítésről, amelyet korábban a közjegyző tértivevényes ajánlott levélben elküldött az élettársnak is.

A II. fokú bíróság a fellebbezést elutasította a végzés indokainál fogva, azzal a kiegészítéssel, hogy az első részlet megfizetésének határidejét nem tartalmazza a közokirat, így a lejárt tartozások összegét megállapítani nem lehet, vagyis kifogásolta, hogy nem állapítható meg az első részlet esedékessége. (Megjegyzendő, hogy a II. fokú bíróság számára közömbös volt, hogy a követelt összeg messze kevesebb volt, mint az egyszerű szorzata a közjegyzői okiratba foglalt tartozás elismerő nyilatkozat és a kérelem hónapja között eltelt hónapok és a megállapodott havi részlet egyszerű matematikai szorzatának.)

Ugyanakkor az időközben elküldött lejárati értesítést is figyelmen kívül hagyta azzal, hogy az később készült, mint a végrehajtási kérelem benyújtásra került, így az nem tehette lejárttá a követelést. Hiányolta a postai tértivevényt is (mely az okirathoz volt csatolva), így ezen okirat alapján sem látott lehetőséget a végrehajtási záradék kiállítására.

Ekkor a közjegyző a felelősségbiztosítójához fordult, jelezve, hogy káresemény miatt előzetes bejelentést tesz. Maga sem vitatta, hogy az általa készített közjegyzői okirat "hiányos", de azt vitatta, hogy abból a lejárt követelés esedékessége nem állapítható meg egyértelműen. A biztosító a bejelentést tudomásul vette, és felhívta a közjegyző figyelmét, hogy hozzájárulása nélkül elismerő nyilatkozatot ne tegyen és ne is egyezkedjen a jogosulttal.

Ilyen előzmények után a jogosultat képviselő ügyvéd - a közjegyzővel egyetértésben -úgy döntött, hogy az immár jelentősen megnövekedett tartozás vonatkozásában ismételten végrehajtási záradék kibocsátását kéri, amely kérelemhez csatolta az eredeti tartozáselismerő közjegyzői okiratot, a lejárati értesítéssel és az ehhez tartozó tértivevénnyel, viszont az új kérelmet az adós tartózkodása helye szerinti kerületi bírósághoz nyújtotta be.

Az ismételt benyújtást azért tartotta célszerűnek, mert úgy vélte, hogy a II. fokú bíróság végzésének indokolása szerint a közjegyzői okirat, vélt, vagy valós hiányosságai pótolhatók lejárati értesítéssel, így mindkét okiratot benyújtotta: az eredeti tartozás elismerő nyilatkozatot és a lejárati értesítést.

A kerületi bíróság a végrehajtási záradékot - minden hiánypótlási eljárás nélkül -kibocsátotta és ezzel az ügy szerencsésen befejeződött. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a hitelező követeléséhez ténylegesen hozzájutott, de a biztosítási kárbejelentés okafogyottá vált. Ugyancsak okafogyottá vált a jogosult által időközben benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem is.

A fentiekből következik, hogy amennyiben egy közjegyzői tartozás elismerő okiratban nincs egzakt módon megjelölve a lejárati idő, akkor a végrehajtást kérő akkor jár el helyesen, ha lejárati értesítést küldet közjegyzői okirati formában az adósnak, benne a tartozás pontos összegével. Mindamellett javasoljuk, hogy a lejárati idő meghatározásánál a bíróság szigorú, és nem mindig következetes gyakorlata miatt a Kedves Kollégák fokozott körültekintéssel járjanak el.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 5. szám

Gy. E.

Az adatvédelmi biztos 2008. évi beszámolójának közjegyzőket és a MOKK-ot érintő részei

Adateltérés a JÜB rendszerben

Hivatalos eljárása során ügyfele személyi azonosító igazolványán szereplő arcképét kívánta ellenőrizni egy közjegyző a "Jogügyletek Biztonságát Erősítő Adatszolgáltatási Keretrendszer" (JÜB rendszer) segítségével. E rendszer azt a célt szolgálja, hogy a jogszabályban meghatározott felhasználói kör (ügyvédek, közjegyzők és bírósági végrehajtók) az ügyfeleik által bemutatott okmányon szereplő adatok megadásával elektronikus úton adatot igényeljenek a különböző személyi- és okmány-nyilvántartásokból, és az onnan kapott válasz alapján ellenőrizhessék az okmányon szereplő adatokat és az okmányok érvényességét. Az adatigénylés eredményeképpen nem a közjegyző előtt bemutatott okmányban szereplő arckép és aláírás jelent meg a számítógép monitorján. Az elektronikus adatlekérdezést manuális adategyeztetés követett, ennek során bebizonyosodott, hogy a kapott válasz téves volt. Az adatvédelmi biztos helyettesítési jogkörében eljárva az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megkeresésére a Központi Hivatal vezetője arról számolt be, hogy az eset kapcsán észlelt hiba az évekkel korábban elvégzett régi típusú személyazonosító igazolványok okmány-adatlapjainak digitalizálására vezethető vissza. Mintegy 19 millió darab adatlapot digitalizáltak és bár szigorú minőségbiztosítási intézkedésekkel törekedtek minimalizálni az adateltéréseket, elvétve még mai is előfordul, hogy a gépi adatlekérdezés során téves választ kap a lekérdező személy. Ezekben az esetekben a hivatal munkatársai azonnal gondoskodnak az okmánytári alapiratok ellenőrzéséről és az elektronikus nyilvántartás adatainak javításáról. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a hibás adatlapok száma a teljes darabszámhoz mérten elenyésző és a hivatal dolgozói manuálisan rövid időn belül orvosolják az esetleges problémákat, további intézkedés megtételét nem tartotta indokoltnak az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. (346/P/2008)

Személyes adatok továbbítása a hagyatéki leltározásra illetékes jegyző által

Egy városi önkormányzat jegyzője abban a kérdésben kérte az adatvédelmi biztos állásfoglalását, hogy a hivatalban működő Közigazgatási Iroda átadhat-e a más belső szervezeti egységeknek, így a helyi adóirodának adatokat az elhunytakról, abból a célból, hogy elkerüljék egyes felszólítások, határozatok elhunytak nevére való kipostázását. A biztos a válaszában kifejtette, hogy a jegyző által felvázolt probléma nem ismeretlen az Adatvédelmi Biztos Irodája előtt. Általánosságban elmondható, hogy noha a nyilvántartások aktualizálása fontos szempont és elvárás, a hatályos törvények nem teremtenek jogalapot e művelet kontroll-adatszolgáltatás általi megvalósításához. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a postázások, értesítések kiküldése az elhunytak nevére a hozzátartozók kegyeleti jogát nem sérti. A kegyeleti jog ugyanis mindenek előtt a meghalt személy emlékének megőrzését, becsületének védelmét szolgálja. Az Avtv. alapján személyes adatok körébe kizárólag az élő személlyel kapcsolatos információk tartoznak. Így az elhunytakhoz köthető információk továbbításának jogszerűsége elsődlegesen nem az Avtv. alapján döntendő el. Természetesen az elhunytakhoz köthető információk kapcsán is adódhat olyan helyzet, amikor személyes adatok kezeléséről beszélhetünk. Az elhunyt adótartozása például az örökösöket is terhelheti, személyükkel összefüggésbe hozható információnak, mintegy személyes adatuknak tekinthetők, így kérésükre az adóhatóságnak tájékoztatást kell adnia a rendelkezésre álló adótartozás mértékéről. Az adóhatóság részéről is jogos igény, hogy az adatigénylő örökösi minőségéről hitelt érdemlően meggyőződjék. Ehhez elegendő a közjegyző által kiadott igazolás, amely tanúsítja, hogy nevezett személyek örökösként hagyatéki eljárásban vesznek részt. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2004. évi CI. törvénnyel történt módosítása célszerűségi szempontoktól vezérelve lehetőséget teremtett arra, hogy az adóhatóság kérésére, a hagyatéki leltározásra illetékes jegyző adatot szolgáltasson a hagyatéki leltár készítésének tényéről, valamint a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző nevéről. (553/K/2008)

Eljáráson kívüli személyek adatai

Számos olyan panasz érkezett az Adatvédelmi Biztos Irodájához az utóbbi időben, amelyben a beadványozók azt kifogásolták, hogy a polgári peres jogvitában az egyik fél jogalapjának bizonyítására olyan adatlapokat csatolt, amelyekből a perben nem szereplő harmadik személyek személyes adatai is megismerhetők, és ezeket az adatlapokat a bíróság továbbította a perben szereplő másik félnek. Az adatvédelmi biztos állásfoglalásában kifejtette, hogy a Polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései szerint a bíróság jogszerűen küldte meg az alperesnek a kereseti kérelem mellékletét. Mindazonáltal a többi, a csatolt irat másolatán szereplő természetes személy adatai továbbításának nincsen törvényes jogalapja. Tekintettel ugyanis a célhoz kötött adatkezelés elvére, valamint az adatbiztonság elvére, a felperes képviselőjének, valamint a bíróságnak is gondoskodnia kellett volna arról, hogy ne kerülhessenek a peres feleken kívül más állampolgárok személyes adatai a panaszoshoz. A beadványokkal kapcsolatban a biztos javaslatot tett az érintett ügyvédi irodáknak, valamint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) elnökhelyettesének, hogy a kifogásolt gyakorlatot módosítsák akként, hogy az ügyben érintett peres fél adatán kívül ne kerülhessen más állampolgár személyes adata a bírósághoz, illetve más, az adatot megismerni nem jogosult személyhez, hatósághoz. Az vizsgálat kapcsán a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a módosítás szükségességéről tájékoztatást küldött az ügyvédi kar tagjainak, és az OIT elnökhelyettese is megküldte az ügyben kiadott állásfoglalást valamennyi ítélőtábla és megyei bíróság elnöke részére is. (1153/P/2008, 1605/P/2008, 1674/P/2008)

Az elektronikus közigazgatás

A közigazgatás korszerűsítése, az informatikai szolgáltatások bevezetése stratégiai terv és programterv alapján folyik. Az e-közigazgatás kiépítésének tervezett útja a vonatkozó kormányhatározatok alapján nagy vonalakban ismert az adatvédelmi biztos számára, azonban a részletekről csak azokból a törvénytervezetekből alkothatunk képet, amelyet a programok megvalósításának előkészítése során véleményezésre megküldenek. Az adatvédelmi biztosnak emiatt csak a programok megvalósításának viszonylag késői szakaszára van rálátása, amikor az informatikai rendszerek fejlesztésére vonatkozó koncepcionális döntések már megszülettek és a rendszerek fejlesztése rendszerint már folyamatban van. A törvényalkotásról szóló előterjesztésekről általában elmondható az, hogy a törvénytervezethez fűzött indokolás az adott törvényre fókuszál, ezért a több törvénytervezeten átívelő koncepcionális közigazgatás-fejlesztési elképzelések néha utólag, a törvénytervezetekben fellelhető szabályozási mozaikdarabkákat összeillesztve ismerhetők fel. Így utólag vált világossá, hogy a közigazgatási hatósági eljárási kódex 2008-ban előkészített novellája, az elektronikus közszolgáltatásokról szóló törvény tervezete, valamint a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről szóló törvény tervezete egységes koncepcióba illeszkedő szabályozási megoldásokat tartalmaz.

A nevezett törvénytervezetek közül a hivatalos iratok kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény tervezetét elmulasztották megküldeni véleményezésre. A közigazgatási hatósági eljárás szabályainak módosításával kapcsolatos álláspontot a beszámoló közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló része tárgyalja. Itt elég annyit megemlíteni, hogy az adatkezelésről szóló szabályok a közigazgatási egyeztetést követően kerültek be az Országgyűléshez T/6658. szám alatt benyújtott törvényjavaslatba. Az elektronikus közszolgáltatásokról szóló törvény tervezetét több menetben véleményeztük. A biztos állásfoglalása kifogásolta többek között a személyazonosításra vonatkozó szabályokat. A tervezet a biometrikus azonosítás bevezetésére vonatkozó szabályai elnagyoltak, zavarosan megfogalmazottak voltak. A törvénytervezet általános, keretjellegű szabályokat tartalmaz, ezért az elfogadása esetén az adatvédelmi garanciák meglétét az egyes közszolgáltatások igénybevételéről rendelkező törvények véleményezése során is vizsgálni kell (1451/J/2008).

A törvénytervezeteket összességében szemlélve megállapítható, hogy azok markáns centralizációs törekvéseket tükröznek. A közigazgatásnak egyetlen elektronikus kapuja lesz, ez a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszer részét képező Ügyfélkapu. Az elektronikus kézbesítés szabályai szerint az Ügyfélkapu használatos lesz a közigazgatáson túl is, például bírósági ügyekben és más, a rendszerhez csatlakozó szolgáltatók számára is. Az állami szervek egymás közötti kommunikációjának egy része is a Központi Rendszeren keresztül folyik majd. Az állam elektronikus tárhelyet bocsát az állampolgárok rendelkezésére a hivatalos iratok tárolásához, amelyet bizonyos, később részletezendő ügyekben kötelező lesz használni. Tetszetősnek tűnik és részben el is fogadható az az érvelés, hogy az elektronikus szolgáltatások centralizációjával viszonylag gyorsan sok állampolgár számára hozzáférhetővé lehet tenni az egyszerű, gyors, korszerű elektronikus közigazgatást. Emellett azonban kételyek is megfogalmazódnak:

• A centralizáció egy informatikai monokultúrát hoz létre, amely sérülékeny, mint minden monokultúra, ezért a közigazgatási informatikai infrastruktúra kulcselemeként nagyon erős védelmet és felügyeletet igényel, ugyanis egy informatikai támadás vagy üzemzavar nyomán a legrosszabb esetben az egész országban megbénulhat az elektronikus közigazgatás.

• Ha az államnak, beleértve az összes hatalmi ágat, csak egy elektronikus kapuja lesz, akkor ez államszervezeti dilemmákat is felvet. Az informatikai centralizáció nem járhat hatalomkoncentrációval. A központi ügyfélkapunak és a központi hivatali kapunak meg kell maradnia semleges áteresztő pontnak. A központi rendszer nem ruházható fel azzal a képességgel, hogy az állampolgárok és állami szervek különféle státuszait és jogosultságait nyilvántartsa és szabályozza.

• Ha az elektronikus közigazgatás teljes adatforgalma egy kapun keresztül áramlik, akkor a teljes elektronikus közigazgatás titkos információgyűjtés célpontjává tehető.

• Végül, de nem utolsó sorban, az állami pénzből finanszírozott, centralizált fejlesztések árnyékában nem tudnak megerősödni azok a decentralizált, piaci alapon működő szolgáltatások (elektronikus aláírás hitelesítés szolgáltatás, hiteles tárhely szolgáltatás stb.), amelyek a központi rendszerrel szemben, vagy amellett hosszabb távon alternatív megoldást jelenthetnek. Az Adatvédelmi Biztos Irodájához eljutott az informatikai biztonságról szóló törvény szakmai koncepciója. Korai lenne a hivatalos egyeztetésnek elébe menve véleményt mondani erről az előterjesztésről, azonban arra fel kell hívni a figyelmet, hogy az állampolgárok információs jogait lényegesen érintő törvénytervezetek körültekintő előkészítést és megfelelő társadalmi egyeztetést igényelnek (609/J/2008).

A peres és nemperes eljárások gyorsításáról szóló törvénycsomag tervezetének része volt az elektronikus árverezési rendszer és az árverezők elektronikus nyilvántartásának létrehozatala a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításával. A biztos az elektronikus kapcsolattartás lehetőségének megteremtésével egyetértett, azonban azt kifogásolta, hogy a rendszert működtető Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara olyan nyilvántartást vezetésére kap felhatalmazást, amely az érintettek adóazonosító jelét és társadalombiztosítási azonosító jelét is tartalmazza. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény ugyanis nem teszi lehetővé a szakazonosítók egy nyilvántartáson belüli összekapcsolását (201/J/2008). Az adatvédelmi biztos e véleményét az elektronikus árverési rendszer informatikai alkalmazásának működtetésére vonatkozó részletes szabályokról szóló IRM rendelet tervezetének véleményezése során is fenntartotta (1628/J/2008).

Az adatvédelmi biztos 2008. évi beszámolója teljes terjedelmében megtalálható az alábbi linken: http://abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=beszamolok/2008/0

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 1. szám

Gy. E.

Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény változásai

A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) az új közjegyzői nemperes eljárások első gyakorlati tapasztalatai alapján 2009. június 30-i hatállyal módosította az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvényt (a továbbiakban: Kjnp.). A módosítás célja a Kjnp. szövege értelmezésének könnyítése, a Pp. rendelkezéseihez való viszonyának egyértelmű meghatározása, továbbá az eljárások eredményes befejezését elősegítő pontosítása volt.

Az Fmhtv. fontosabb, a Kjnp.-t érintő módosításai röviden a következők:

• a kizárásról akkor dönt határozattal a bíróság, ha a kizárási okot nem a közjegyző jelentette be, és a kizárásához a közjegyző nem járult hozzá;

• nem csak a közjegyzői díjra, hanem a bizonyítással kapcsolatos költségekre (pl.: szakértő, tanú díja) is kiterjed a kérelmező előlegezési kötelezettsége, ennek elmulasztása esetén a kérelmet el kell utasítani, illetve az eljárás folyamán az eljárást meg kell szüntetni;

• a tanúval és a szakértővel szemben vagyoni szankciókat, így a költségekben marasztalást, pénzbírságot, és a szakértői díj %-os csökkentését (Pp. 185. §) alkalmazni lehet;

• a tanú kihallgatásához, és okirat-felmutatási kötelezettsége teljesítéséhez nincs szükség előzetes hozzájárulására;

• a bizalmi őrzésbe vett tanúdíjat, szakértői díjat stb. nem kell külön számlán kezelni, a kezeléssel járó költségeket a közjegyző nem számíthatja fel, kamatot a fél, a tanú, a szakértő stb. nem követelhet;

• előzetes bizonyításnál elválik a Pp. 207. §-a alapján [Kjnp. 17. § (1) bek. a) pont] és az egyéb jogi érdekből lefolytatandó [Kjnp. 17. § (1) bek. b) pont] eljárás. Előbbinél van ellenfél (kivéve ha ismeretlen), az elrendelés tárgyában őt főszabályként meg kell hallgatni, de a bizonyítási cselekmény foganatosításához (pl. helyszínei szemle az ellenfél ingatlanán) nem kell hozzájárulnia; az ellenfél meghallgatása mellőzhető, ha az a bizonyítás eredményes lefolytatását veszélyeztetné. Az utóbbi esetben [Kjnp. 17. § (1) bek. b) pont] az eljárásban nem vesz részt ellenfél, az eljárás elrendelése tárgyában csak a kérelmezőt kell meghallgatni, viszont minden olyan bizonyítási cselekménynél, ahol nem a kérelmező birtokában álló dolgot, ingatlant kell vizsgálni, kell az érintett birtokos hozzájárulása;

• az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárásban nincs ellenfél, viszont minden olyan bizonyítási cselekménynél, ahol nem a kérelmező birtokában álló dolgot, ingatlant kell vizsgálni, kell az érintett birtokos hozzájárulása;

• a szakértő díját a kérelmezőnek elutasítás, illetve megszüntetés terhe mellett előlegeznie kell;

• a szakértő véleményét a kérelmezőn kívül csak az arra feljogosított hatóságnak lehet kiadni (tehát például az esetleges jogvita ellenérdekű felének a Pp. 119. §-a alapján nem);

• értékpapír (okirat) semmissé nyilvánítása iránti eljárásban az értékpapír hollététre vonatkozó adat bejelentésére is fel kell hívni a hirdetményben, és ezen adat bejelentése is eljárás-megszüntetési ok lett;

• az értékpapírt (okiratot) semmissé nyilvánító végzés ítélet hatályú.

A Kjnp. új rendelkezései és az ahhoz tartozó részletes magyarázatok (dőlttel a változott jogszabályhely):

Általános szabályok

3. §

(1) A közjegyző nem járhat el abban az ügyben, amelyben mint bíró a Pp.-nek a bíró kizárására vonatkozó szabályai szerint nem járhatna el.

(2) Ha a közjegyző az eljárásban a vele szemben fennálló kizárási okot maga jelentette be, vagy egyébként a mellőzéséhez hozzájárult, a kizárásról és az eljáró közjegyző kijelöléséről a közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara (a továbbiakban: területi kamara) elnöke dönt, feltéve, hogy az eljárás lefolytatására a területi kamara illetékességi területén székhellyel rendelkező közjegyzők közül másik közjegyző kijelölhető.

(3) Ha a területi kamara illetékességi területére kinevezett közjegyzők közül másik közjegyző nem jelölhető ki, a kizárásról és az eljáró közjegyző kijelöléséről a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: országos kamara) elnöke dönt.

(4) Ha

a) a területi kamara vagy az országos kamara elnökének döntése szerint a kizárási ok nem áll fenn, vagy

b) a kizárási okot nem a közjegyző jelentette be, és a kizárásához a közjegyző nem járult hozzá, a kizárásról a Pp. szabályainak megfelelő alkalmazásával az érintett közjegyző székhelye szerint illetékes helyi bíróság nemperes eljárásban határoz.

(5) A (4) bekezdés a) pontja szerinti esetben a területi vagy az országos kamara elnöke a döntését - a kizárási ügyben keletkezett iratokkal együtt - megküldi a kizárásról való döntés végett a bíróságnak.

(6) A bíróság kizárás tárgyában hozott végzése ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(7) Ha a bíróság az eljárásból a közjegyzőt kizárta, az erről szóló végzést az eljáró közjegyző kijelölése végett megküldi a területi vagy az országos kamara elnökének; az eljáró közjegyzőt - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - a területi, illetve az országos kamara elnöke jelöli ki.

(8) A területi, illetve az országos kamara elnökének e § szerinti döntése ellen jogorvoslatnak helye nincs.

7. §

(1) A közjegyző - a kérelem érkezésétől számított 8 munkanapon belül - felhívja a kérelmezőt, hogy az eljárás lefolytatásának külön jogszabályban meghatározott közjegyzői munkadíját és a költségtérítését, valamint a bizonyítási eljárás költségeinek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget előlegként fizesse meg.

(2) A kérelem jegyzőkönyvbe mondása esetén a kérelmezőnek az (1) bekezdés szerinti költséget a kérelem előterjesztésével egyidejűleg kell megfizetnie.

(3) Ha a kérelmező az (1) bekezdés szerinti költség megfizetését elmulasztja, a közjegyző -a hiányok pótlására való felhívás kibocsátása nélkül - a kérelmet indokolt végzéssel elutasítja.

9. §

(1) Nincs helye az eljárásban bizonyításnak, ha

a) elvégzéséhez személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés foganatosítása lenne szükséges;

b) lefolytatása a kérelmezőtói eltérő személy számára orvosszakértői vizsgálat vagy más, személyi szabadságát korlátozó, illetve testi épségének sérelméveljáró vizsgálat tűrését tenné szükségessé, és a kérelmező nem rendelkezik e személy arra irányuló - közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt - nyilatkozatával, hogy vállalta e kötelezettség teljesítését;

c) lefolytatásához a kérelmezőtől eltérő személy jogszabályon alapuló hozzájárulása szükséges, és ezzel a - közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt - hozzájárulással a kérelmező nem rendelkezik;

d) lefolytatásához a kérelmezőtől eltérő személy birtokában lévő okirat vagy dolog (a továbbiakban: szemletárgy) megfigyelése, vizsgálata szükséges, és a kérelmező nem rendelkezik a szemletárgy birtokosának arra irányuló - közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt - nyilatkozatával, hogy vállalta a szemletárgy felmutatását, megfigyelésének, vizsgálatának lehetővé tételét.

(2) A közjegyző kérelemre felhívhatja a kérelmezőtől eltérő személyt az (1) bekezdés b)-d) pontjában foglalt nyilatkozat megtételére.

(3) Ha a kérelmezőtől eltérő személy az (1) bekezdés b)-d) pontja szerinti nyilatkozatot nem tette meg, vagy a közjegyző' felhívására nem nyilatkozott, vagy a nyilatkozat beszerzését a közjegyző eredménytelenül kísérelte meg, és az eljárás más módon nem folytatható le, a közjegyző a bizonyítás lefolytatására irányuló kérelmet elutasítja.

(4) Ha a bizonyítás lefolytatásához elegendő a szemletárgynak a közjegyző előtti felmutatása, a közjegyző az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott hozzájárulás hiányában is maga elé idézheti a szemletárgy birtokosát, ebben az esetben azonban az idézésre meg nem jelenő, vagy engedély nélkül eltávozó szemletárgy birtokosával szemben kényszerintézkedés foganatosításának nincs helye, és úgy kell eljárni, mintha a szemletárgy birtokosa a hozzájárulását kifejezetten megtagadta volna.

11. §

(1) A közjegyző az eljárást megszünteti akkor is, ha

a) a bizonyítást nem lehetett lefolytatni,

b) a kérelmezőtől eltérő személy a kötelezettségvállaló nyilatkozata ellenére utóbb a bizonyítás lefolytatásával kapcsolatos kötelezettségét nem teljesíti, vagy

c) a kérelmezőtől eltérő személy a bizonyítás lefolytatásához adott hozzájárulását visszavonta, és e nélkül az eljárás eredményes lefolytatása nem lehetséges.

(2) A közjegyző az eljárást megszünteti akkor is, ha a kérelmező a 7. § szerinti előlegezési kötelezettségét az eljárás folyamán mulasztja el, vagy a közjegyzőnek kérelmet már a 7. § (3) bekezdése szerint el kellett volna utasítania.

12. §

(1) Az eljárásban felfüggesztésnek és szünetelésnek nincs helye.

(2) Ha a közjegyző az eljárás során pénzt vesz át, annak kezelésére a bizalmi őrzés szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy ezen pénzösszegeket azonos számlán kezeli, és a pénzösszeg után annak átadója, illetve átvevője kamatra, a közjegyző pedig a pénzösszeg kezelésével járó költségekre nem tarthat igényt.

(3) Ha a fél a bizonyítási eljárás költségeinek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget helyezi bizalmi őrzésbe, annak kifizetésére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a Pp. szabályait kell alkalmazni.

(4) Az eljárás lefolytatásának hivatalból is helye lehet.

A közjegyző előtti előzetes bizonyítás

17. §

(1) Előzetes bizonyításnak van helye

a) a Pp. 207. §-ában szabályozott esetekben, továbbá akkor

b) ha a kérelmezőnek bizonyíték beszerzéséhez - különösen jelentős tény vagy állapot megállapításához - jogi érdeke fűződik.

(2) Nincs helye előzetes bizonyításnak, ha az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás van folyamatban.

(3) Ha az előzetes bizonyítás eredményes lefolytatásához igazságügyi szakértő kirendelése szükséges, a 24-27/A. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy amennyiben az eljárásban ellenfél is részt vesz, a 27. § (3) és (4) bekezdésében, valamint a 27/A. §-ban a kérelmező alatt az ellenfelet is érteni kell.

19. §

(1) Az előzetes bizonyítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell a következőket is:

a) a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat,

b) azokat a körülményeket, amelyeknek alapján előzetes bizonyításnak helye van,

c) az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelmet, ha a kérelmező szerint az eljárás lefolytatásához igazságügyi szakértő kirendelése szükséges,

d) a 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben az ellenfél nevét és lakóhelyét (székhelyét), ha pedig az ellenfél ismeretlen, ennek okát.

(2) Azt, hogy az előzetes bizonyítás előfeltételei fennállnak, valószínűsíteni kell.

(3) A 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben az ellenfélnek a 9. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott nyilatkozatára a bizonyítás lefolytatásához nincs szükség; ha pedig a kérelmező arra hivatkozik, hogy az ellenfél ismeretlen, ezt valószínűsítenie kell.

(4) A kérelmező által megjelölt ellenfelet az előzetes bizonyítás elrendelése tárgyában nem kell meghallgatni, ha a kérelmező valószínűsíti, hogy a meghallgatás az előzetes bizonyítás eredményes lefolytatását veszélyeztetné. Ha a közjegyző az ellenfél meghallgatását mellőzi, határozatát az ellenféllel csak az előzetes bizonyítás elrendelése esetében, és legkésőbb az előzetes bizonyítás foganatosításának a megkezdésekor kell közölnie; ha a közlés akadályba ütközik, ez az előzetes bizonyítás foganatosítását nem akadályozza.

Az igazságügyi szakértő kirendelése közjegyzői eljárásban

21. §

(1) Ha a kérelmező számára jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a közjegyzőtől igazságügyi szakértő (e címben a továbbiakban: szakértő) kirendelése kérhető.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelmet a közjegyző elutasítja, ha abban a kérdésben, amelyre a szakértői véleményt a kérelmező be kívánja szerezni, a kérelmező által vagy ellene indított más bírósági eljárás, vagy a kérelmező ellen indított büntetőeljárás van folyamatban. Az e rendelkezés ellenére készült szakvélemény a kérelmező által vagy ellene indított bírósági eljárásban, illetve a kérelmező ellen indított büntetőeljárásban nem használható fel.

(3) A szakértő kirendelésére irányuló eljárásban - a szakértő kirendelése tárgyában - bizonyításnak nincs helye.

(4) Ha a szakvélemény elkészítéséhez a kérelmezőtől eltérő személynek a 9. § (1) bekezdésének b)-d) pontja szerinti nyilatkozata szükséges, a közjegyző kérelemre felhívhatja a harmadik személyt e nyilatkozat megtételére.

23. §

(1) Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelemnek tartalmaznia kell a következőket is:

a) a szakértői vizsgálat tárgyát és annak helyét,

b) azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozóan a szakértőnek véleményt kell nyilvánítania.

(2) Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelemben ellenfelet megjelölni nem kell.

24. §

A közjegyző a 7. § megfelelő alkalmazásával felhívja a kérelmezőt, hogy a szakértői díj fedezésére előreláthatólag szükséges összeget helyezze bizalmi őrzésbe. Ha a kérelmező a felhívásnak nem tesz eleget, a közjegyző a 7. § (3) bekezdése, valamint a 11. § (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával a kérelmet elutasítja, illetve az eljárást megszünteti.

27/A. §

A közjegyző a szakértői véleményt a kérelmezőn kívül kizárólag bíróság, ügyészség, közjegyző, bírósági végrehajtó, nyomozó hatóság vagy közigazgatási hatóság megkeresésére küldheti meg, ha a megkereső törvényi rendelkezés megjelölésével igazolja, hogy törvény az ügy elbírálásához, továbbá jogosultság, illetve kötelezettség fennállásának ellenőrzéséhez feljogosította az adat kezelésére és megjelölte annak az eljárásának az ügyszámát és tárgyát, amelyben az igényelt adatok megismerésére törvény alapján jogosult. Ezek a szabályok alkalmazandók a szakértői véleménybe való betekintés engedélyezésére is.

Értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása

31. §

(1) Ha nincs helye hiánypótlásra való felhívás kibocsátásának vagy a kérelem elutasításának, a közjegyző hirdetményt tesz közzé.

(2) A hirdetmény tartalmazza

a) az értékpapírra vonatkozó adatokat [a kiállító (kibocsátó) nevét, az értékpapír megnevezését, az általa megtestesített jogot vagy követelést, továbbá ha rendelkezésre áll, az értékpapír ISIN-azonosítóját, sorozatszámát, sorszámát],

b) a felhívást az értékpapír birtokosának arról, hogy az értékpapírt a hirdetmény közzétételétől számított 6 hónap alatt mutassa be a közjegyzőnél, vagy az értékpapír hollétére vonatkozó adatot jelentse be a közjegyzőnek, mert ellenkező esetben az értékpapírt a közjegyző semmissé fogja nyilvánítani,

c) a hirdetményt közzétevő közjegyző nevét, székhelyét és irodájának címét, valamint a közjegyzői ügy számát.

(3) A hirdetményt 6 hónapra közzé kell tenni. A közjegyző a hirdetményt megküldi az országos kamarának, amely gondoskodik a hirdetmény közzétételéről.

(4) Az országos kamara a hirdetmények közzétételére az interneten folyamatosan elérhető, nyilvános, díjmentesen megtekinthető elektronikus nyilvántartást működtet, melyben a hirdetmény a közzététele időpontjának megjelölésével együtt jelenik meg.

(5) A közjegyző a hirdetmény közzétételéről a kérelmezőt, az értékpapír kiállítóját (kibocsátóját), a központi értéktárat és az eljárásban fellépett egyéb érdekeltet is értesíti.

32. §

A közjegyző a kérelmet a hirdetmény közzététele nélkül elutasítja, ha

a) az értékpapír semmissé nyilvánítása iránt már eljárás van folyamatban,

b) az értékpapír semmissé nyilvánítása nem tartozik közjegyzői hatáskörbe,

c) a kérelem nem tartalmazza a semmissé nyilvánítani kért értékpapírnak az egyedi azonosításra alkalmas megjelöléséhez szükséges adatait,

d) a kérelmező ilyen kérelem előterjesztésére nem jogosult, vagy

e) az eljárás lefolytatásának egyéb, el nem hárítható akadálya van.

34. §

(1) Ha a hirdetmény közzétételének ideje alatt az értékpapírt bemutatják, vagy a magát az értékpapír birtokosaként megjelölő személy az értékpapír hollétére vonatkozó adatot jelent be, a közjegyző az eljárást megszünteti, a kifizetés tilalmáról és a bírói letétbe helyezésről szóló felhívását - a körülményekhez képest azonnali hatállyal vagy legfeljebb harminc napi határidővel - visszavonja.

(2) Ha a hirdetmény közzétételének ideje alatt az értékpapírt nem mutatták be, és annak hollétére vonatkozó adatot sem jelentettek be, a közjegyző az értékpapírt semmissé nyilvánítja.

(3) Az értékpapír hollétére vonatkozó adat bejelentésének minősül az is, ha

a) a kiállító írásban nyilatkozik arról, hogy az értékpapírt az őrizetében tartja,

b) a letétkezelő, a letéti őrző, és a befektetési szolgáltatásra jogosult írásban nyilatkozik arról, hogy az értékpapírt a tevékenysége körében az őrizetében tartja.

(4) A közjegyző az e § alapján hozott végzéseit közli a kérelmezővel, az értékpapír kiállítójával, a központi értéktárral és az egyéb érdekelttel.

(5) A közjegyző értékpapírt semmissé nyilvánító jogerős végzésének ugyanaz a hatálya, mint a jogerős ítéletnek.

Ad 3. §

A Kjnp. 3. §-ának (4) bekezdésében helyesen akkor határoz a kizárásról a bíróság, ha a kizárási okot nem a közjegyző jelentette be, és a kizárásához a közjegyző nem járult hozzá (a Kjnp. jelenleg az "és" helyett "vagy" szót tartalmaz). Ha ugyanis a fél bejelenti az okot, és a közjegyző hozzájárul a mellőzéséhez, nem szükséges bírósági ügyet teremteni, a területi kamara elnöke is intézkedhet a kizárás felől igazgatási jogkörében.

Ad 9. & 11. §

A módosítás a Kjnp. rendelkezéseit pontosítja akként, hogy akkor nincs helye az eljárásban bizonyításnak, ha elvégzéséhez személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés foganatosítása lenne szükséges, vagy lefolytatatása a kötelezettől eltérő személy számára orvosszakértői vizsgálat vagy más, személyi szabadságát korlátozó, illetve testi épségének sérelmével járó vizsgálat tűrését tenné szükségessé, és a kérelmező nem rendelkezik e személy arra irányuló - közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt - nyilatkozatával, hogy vállalta e kötelezettség teljesítését. A módosítás azért jelentős, mert ezáltal nyilvánvalóvá válik, hogy a tanú köteles az idézésre megjelenni, és adott esetben az ügyre vonatkozó okiratokat magával hozni. A kérelmezőtől eltérő személy hozzájárulása ugyanis csak a szemletárgyként szereplő okiratok (pl. kémiai vizsgálat alá vett okirat, amikor az okirat nem, mint emberi gondolatokat magában hordozó bizonyítási eszköz, hanem mint tárgyi bizonyíték szerepel az eljárásban) és más szemletárgyak (pl. gépkocsi, ingatlan) esetében szükséges a bizonyításhoz. Emellett kiemelendő, hogy az önkéntesen megjelenő szemletárgy birtokosa esetében a megjelenést úgy kell tekinteni, mint aki hozzájárult a bizonyítási cselekmény foganatosításához. A törvényjavaslat úgy pontosítja a Kjnp. 11. §-át, hogy az eljárás megszüntetésének oka legyen az eljárás eredményes lefolytatásának kizártsága akkor is, ha a harmadik személy a bizonyítás lefolytatásához adott hozzájárulását visszavonta, jelenleg ugyanis a 11. § a) és b) pontjával ellentétben ez nem követelmény. Emellett a javaslat a Pp. 76. §-ához hasonlóan egyértelművé teszi, hogy a bizonyítással kapcsolatos költségeket előlegként meg kell fizetni (bizalmi őrzésbe kell helyezni).

Ad 12. §

Az Fmhtv. a bírói letét mintájára rendezi az azonos funkciókkal bíró eljárási célú közjegyzői bizalmi őrzést. Így a közjegyző nem számíthatja fel a pénzösszeg kezelésével kapcsolatos kezelési költségeit, kiadásait, ugyanakkor a felek sem tarthatnak igényt kamatra. Tekintettel arra, hogy néhány tíz- vagy százezer forintos szakértői díjak, tanúdíjak átlagosan 30-60 napig történő letétben tartásáról van szó, a szabály a felesleges adminisztratív terheket is csökkentené, ez alatt az idő alatt ugyanis nem halmozódnak fel érdemleges kamatok, és a kezelési költségek sem jelentősek. Ez megteremti annak a lehetőségét, hogy ezeket az összegeket ne kelljen külön alszámlán kezelni. Az összeg kifizetésére nem a Kjtv.-t, hanem a Kjnp.-t és a Pp.-t kell alkalmazni.

Ad. 17. és 19. §

A törvény egyértelművé teszi a Pp. 207. §-a szerint elrendelhető előzetes bizonyítás [Kjnp. 17. § (1) bek. a) pont] és a Kjnp. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti előzetes bizonyítás közötti különbségeket. Az első esetben a közjegyző a bírósággal azonos módon jár el: főszabály szerint meghallgatja az ellenfelet - ha van, vagy a meghallgatás nem veszélyezteti a bizonyítás eredményességét [Pp. 209. §, Kjnp. új 19. §] - viszont az ellenfél hozzájárulása nem szükséges például ahhoz, hogy az ő ingatlanán szemlét tartsanak (a szemle foganatosításához a Rendőrség segítsége kérhető - Pp. 189. §). A b) pont szerinti előzetes bizonyításnál ugyanakkor nem kell az ellenfelet megjelölni, azaz az eljárás egyoldalú, az anyagi ellenérdekelt nem fél az eljárásban, viszont ha a (vélt) ellenfél ingatlanán kell eljárási cselekményt foganatosítani, akkor az ő külön hozzájárulására van szükség (Kjnp. 9. §). Mivel a Kjnp. 17. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja között jelentős átfedések lehetnek, ezért a közjegyzőnek a Pp. 3. §-a (2) bekezdésének második mondata alapján ("A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.") azt kell vizsgálnia, hogy milyen keretek között folytatható le leghatékonyabban az eljárás: így amennyiben az anyagi ellenérdekelt fél már hozzájárulását adta a bizonyítás lefolytatásához, vagy nagy valószínűséggel ezt meg fogja tenni, akkor a b) pont szerinti, ha ellenkezni fog, akkor az a) pont szerinti (tehát ahol ő is fél az eljárásban, de nem kell a hozzájárulása) eljárást lehet lefolytatni. Ha a kérelmezőnek kizárólag szakértői vélemény kell, és annak elkészítéséhez nem kell az ellenérdekű személy hozzájárulása, vagy azt már megadta (nagy valószínűséggel meg fogja adni), nem előzetes bizonyítást, hanem szakértő kirendelése iránti eljárást kell lefolytatni, ugyanis a Pp. 183/A. §-a nem tesz különbséget a két eljárásban készült szakértői vélemények között.

Ad. 21., 23. & 24. §

A Kjnp. módosítása egyértelművé teszi, hogy a kérelmezőnek a szakértő díját előlegként meg kell fizetnie, valamint hogy a szakértő kirendelése iránti eljárásban a szakértő kirendelése tárgyában (tehát hogy a kérelem feltételei fennállnak-e) nincs helye bizonyításnak. A törvény az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi XLVIII. törvénnyel összhangban azt is egyértelművé teszi, hogy az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárásban nincs ellenfél. Ha az igazságügyi szakértőt előzetes bizonyítás keretében rendelik ki, az eljárás egy vagy kétoldalúsága a fentiek szerint alakul [Kjnp. 17. § (3) bek.].

Ad 27/A. §

Tekintettel arra, hogy a szakértői vélemény elkészítése a kérelmező számára költséges, számos üzleti vagy egyéb titkot tartalmazhat, jelentősen befolyásolhatja a kérelmező későbbi üzleti vagy pertaktikáját, ezért ki kellett zárni azt, hogy az anyagi ellenfele - aki egyébként az eljárásban nem vesz részt - hozzájusson a kérelmező engedélye nélkül a szakértői véleményhez. Annak természetesen nincs akadálya, hogy az ellenérdekű fél saját költségére maga is kérje szakértő kirendelését.

Ad. 31. & 34. §

A gyakorlatban problémát okozhat, hogy az értékpapír semmissé nyilvánítására irányuló eljárásban a Kjnp. 34. §-ának (2) bekezdése szerint akkor sem kell megsemmisíteni az értékpapírt, ha annak hollétére vonatkozó adatot jelentettek be. A törvény ugyanakkor nem rendelkezik ilyen esetben az eljárás megszüntetéséről, ezt pótolja a módosítás.

A rendelkezéseket a módosítás hatálybalépését (2009. június 30.) követően indult eljárásokban kell alkalmazni. A MOKK honlapján közzétett végzésmintákat a közeljövőben pontosítani fogjuk, amiről körlevélben tájékoztatjuk a közjegyzőséget. Ugyanez vonatkozik az értékpapír (okirat) semmissé nyilvánítása tárgyában közzétett hirdetmények szövegére.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 2. szám

Sz. N. K.

A Díjrendelet és a KÜSZ változása

A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény 2009. július 1-jei hatálybalépéséhez kapcsolódóan módosul a közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet, valamint a közjegyzői díjszabásról szóló 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet. Az ügyviteli rendelet 1. §-ának módosított (1) bekezdése értelmében a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére irányuló eljárásra is a közjegyzői ügyviteli szabályokat kell alkalmazni. A módosított díjrendelet értelmében a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése iránti eljárásért 12000 forint összegű munkadíj illeti meg a közjegyzőt. Természetesen a munkadíj mellett a költségátalány és a készkiadások is a közjegyző díjának részét képezik. A rendelkezések 2009. július 1-jén léptek hatályba.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 2. szám

R. V.

A kétfajta élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályok

Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (Kjnp.) az élettársi kapcsolattal összefüggésben két jogintézményt is szabályoz. A két jogintézmény közül az egyikre, a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetésére vonatkozó előírások (Kjnp. 36/A-36/D. §) 2009. július 1-jén már hatályba léptek, míg a másikra, az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetésére vonatkozó szabályok (Kjnp. 36/E-36/G. §) csak 2010. január 1-jén lépnek hatályba. A két jogintézmény az élettársi kapcsolatok különböző formáihoz kapcsolódik, így érdemes röviden áttekinteni a vonatkozó szabályokat.

A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény vezette be a magyar jogrendszerbe. Bejegyzett élettársi kapcsolatot csak nagykorú, azonos nemű személyek létesíthetnek, az anyakönyvvezető előtt tett személyes, együttes, egybehangzó akarat-kijelentésükkel. A bejegyzett élettársi kapcsolatot bíróság vagy közjegyző szüntetheti meg, illetve természetesen az megszűnik bármelyik élettárs halálával is. A bejegyzett élettársi kapcsolat családjogi joghatásai, hogy az élettársak tartásra, illetve lakáshasználatra jogosultak, valamint köztük egyenlő arányú vagyonközösség jön létre. A bejegyzett élettársak a házastárssal azonos öröklési jogi státust élveznek.

Ezzel szemben a nyilvántartásba vett élettársi kapcsolatra a Ptk. előírásai vonatkoznak. Az élettársi kapcsolat nem a nyilvántartásba vétellel jön létre, hanem tényhelyzet folytán, a nyilvántartás mindössze a kapcsolat fennállásának bizonyítását könnyíti meg. A nyilvántartásba vételt a 14 év feletti, különböző vagy azonos nemű élettársak közösen kérhetik a közjegyzőnél. A nyilvántartásba vétel az egyik fél kérelmére, a másik fél értesítésével közjegyző előtt megszüntethető. Megszűnik a nyilvántartásba vétel az utóbb kötött házassággal, illetve bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésével, valamint természetesen bármelyik élettárs halálával. A nyilvántartásba vett élettársak között szerzésarányos vagyonközösség jön létre. A nyilvántartásba vétel a különnemű élettársak esetén apasági vélelmet keletkeztet. Ugyanakkor - a bejegyzett élettársi kapcsolattól eltérően - a nyilvántartásba vételnek semmilyen öröklési joghatása nincs. A nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályok 2010. január 1-jén lépnek hatályba.

Az élettársi kapcsolatokra vonatkozó szabályozásról bővebben olvashat a Notarius I. évfolyam 2. számában.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 2. szám

R. V.

Magánvégrendelet közjegyzői letétbe helyezése

Az örökhagyó végrendeletében a kárigény bejelentőjét jelölte meg lakásingatlana és a benne található valamennyi ingósága örököseként. A végrendeletet az örökhagyó a lakásán átadta az illetékes közjegyző helyettesének, hogy azt helyezze közjegyzői letétbe. A hagyatéki eljárás során eljáró közjegyző a hagyatékot teljes hatállyal adta át a kárigény bejelentőjének. Az örökhagyó testvére, mint törvényes örökös keresetet nyújtott be a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletében megállapította, hogy a végrendelet mind tartalmi, mind alaki okból érvénytelen. Az alaki érvénytelenséget arra alapozva állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy értelmezése szerint a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 133-135. §§-i alapján mind a közvégrendelet, mind a magánvégrendelet letétbe helyezéséről készült jegyzőkönyv közjegyzői okirati formához kötött. Erre fi-

gyelemmel a közjegyzőhelyettes által készített, a letétbe helyezésről felvett jegyzőkönyv közjegyzői okirati formához kötött, és a közjegyző ellenjegyzésének hiányában alaki okból érvénytelen közjegyzői okirat. Mivel a perbeli végrendelet letétbe helyezéséről készült jegyzőkönyvet a közjegyző nem látta el ellenjegyzésével, a végrendelet - amely ugyan nem vitásan a közjegyzőnél volt - a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti végrendeletnek nem tekinthető.

A MOKK Jogi Irodájának álláspontja az üggyel kapcsolatban

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 111. §-ának (1) bekezdése szerint "a közjegyzői okiratok az ügyleti okirat és a ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány). Az ügyleti okirat közhitelesen tanúsítja a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét, a ténytanúsító okiratban a közjegyző a jogi jelentőségű tényeket közhitelesen tanúsítja jegyzőkönyvi vagy záradéki formában".

A Ktv. 134. §-ának (1) bekezdése szerint "a végrendelkező a magánvégrendeletét nyíltan vagy borítékba zárva letétbe helyezheti a közjegyzőnél azzal a kijelentéssel, hogy az okirat a végrendeletét tartalmazza. A letétbe helyezésről jegyzőkönyvet kell készíteni. Az átvett végrendeletet a jegyzőkönyvhöz kell fűzni".

A Ktv. 29. §-ának (1) bekezdése alapján "a közjegyzőjelöltet és a közjegyzőhelyettest a közjegyző valamennyi közjegyzői ügykörben köteles foglalkoztatni és a gyakorlati képzéséről gondoskodni". A (2) bekezdés szerint "a közjegyzőhelyettes a közjegyző utasítása és felelőssége mellett önállóan intézhet közjegyzői ügyeket; a tanúsítvány kivételével az általa készített közjegyzői okirat érvényességéhez, közjegyzői okiratról kiadmány vagy másolat kiadásához a közjegyzőnek az okiratra vezetett ellenjegyzése szükséges".

A magánvégrendelet letétbe helyezéséről a Ktv. 134. §-ának (1) bekezdése alapján felvett jegyzőkönyv nem közjegyzői okirat, hanem az egy sui generis nemperes eljárás eredménye. Ez a jegyzőkönyv ugyanis nem tekinthető sem ügyleti okiratnak (mivel nem jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét tanúsítja), sem pedig ténytanúsító okiratnak (mivel nem jogi jelentőségű tényeket tanúsít), hanem egy Pp. szerinti jegyzőkönyv. Annak következtében pedig, hogy nem közjegyzői okirat a letétbe helyezésről felvett jegyzőkönyv, arra nem alkalmazandó a Ktv. 29. §-ának (2) bekezdése, így a közjegyzőhelyettes által készített jegyzőkönyvhöz nem szükséges a közjegyző ellenjegyzése.

Ha ugyanakkor a letétbe helyezésről készült jegyzőkönyv sui generis jellegét nem is fogadjuk el, és közjegyzői okiratnak tekintjük, akkor is inkább a ténytanúsító okiratok kategóriájába lenne sorolandó. A Ktv. 29. §-ának (2) bekezdése azonban kiveszi a közjegyzői ellenjegyzéshez kötött okiratok köréből a tanúsítványokat, azaz a ténytanúsító okiratokat. Következésképpen még ha közjegyzői okiratnak is tekintjük a magánvégrendelet letétbe helyezéséről készült jegyzőkönyvet, annak érvényességéhez ez esetben sem szükséges a közjegyző ellenjegyzése, amennyiben azt közjegyzőhelyettes készíti.

Mindezekre tekintettel a közjegyzővel szembeni kárigényt a MOKK Jogi Irodája nem tartja megalapozottnak.

A kártérítési per jogerős befejezéséről is tájékoztatást fogunk adni.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 2. szám

R. V.

Az Európai Bíróság ítélete a Roda Golf & Beach Resort SL C-14/08. számú ügyben

Az Európai Bíróság 2009. június 25-én előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet a Roda Golf & Beach Resort SL C-14/08. számú ügyben arról, hogy a bírósági eljáráson kívül keletkezett bíróságon kívüli iratok - például a közjegyzői okiratok - a közösségen belüli kézbesítési rendszer hatálya alá tartoznak.

A közösségi igazságügyi együttműködés témakörébe tartozó kézbesítésről szóló rendelet (A bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK tanácsi rendelet) célja a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamok közötti, kézbesítés céljából történő továbbításának egyszerűsítése. A 1348/2000/EK rendeletet felváltotta a 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [1], mely szerint a kézbesítés a tagállamok által kijelölt hivatalos személyek, hatóságok vagy más személyek közreműködésével történhet, mindehhez segítséget nyújthat a szintén tagállamonként kijelölt központi szerv (Magyarországon az Igazságügyi- és Rendészeti Minisztérium).

Az előzetes döntéshozatalra utalt kérdést előterjesztő spanyol bíróság, a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción de San Javier, arra kívánt választ kapni, hogy a bírósági eljáráson kívül keletkezett, bíróságon kívüli iratok kézbesítése, amennyiben azokat magánszemélyek között kell továbbítani, az említett rendelet hatálya alá tartozik-e.

A Roda Golf & Beach Resort SL spanyol társaság 2007-ben az eljáró spanyol bíróság hivatalvezetőjének közreműködésével kívánt egy San Javier-i közjegyzőnél bemutatott okirat alapján a kézbesítésről szóló rendeletnek megfelelően továbbíttatni tizenhat levelet az Egyesült Királyságba és Írországba. A levelek tárgyát a címzettek által korábban kötött ingatlan adásvételi szerződések egyoldalú megszüntetése képezte, mely tartalmát tekintve nem kapcsolódott a folyamatban lévő bírósági eljáráshoz. A kérdést előterjesztő bíróság hivatalvezetője megtagadta a közjegyzői okiratnak a bírósági eljáráson kívül történő továbbítását az Egyesült Királyság és Írország illetékes hatóságai felé, mivel az nem bírósági eljárás keretében történt, és emiatt szerinte nem tartozott a kézbesítésről szóló rendelet hatálya alá. A Roda Golf e határozattal szemben keresetet terjesztett elő.

Az előterjesztett kérdés megválaszolását megelőzően, a Bizottság által előterjesztett hatásköri kifogásra válaszul a Bíróság arra emlékeztet a 33. pontban, hogy "az EK 234. cikk (..) nem teszi függővé a Bíróságnál történő keresetindítást azon eljárás kontradiktórius jellegétől, amelynek során a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést fogalmaz meg".

A Bíróság a feltett kérdéssel kapcsolatban első lépésben azt tisztázta, hogy a 1348/2000/EK rendelet 16. cikkében szereplő "bíróságon kívüli irat" fogalmát közösségi jogi fogalomnak kell tekinteni, figyelembe véve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtésének célját és a tagállamok ilyen irányú együttműködési szándékát. Figyelemre méltó, hogy az eljárásban résztvevő magyar kormány szintén azon a véleményen volt, a Roda Golf társasággal és a német, görög, olasz, lett és lengyel kormánnyal együtt, hogy a bíróságon kívüli iratnak nem kell közvetlenül kapcsolatban lennie valamely folyamatban lévő eljárással, vagy annak megindításával, annak bíróságon kívüli irattá minősítése érdekében.

Az EK 65. cikk és az 1348/2000 rendelet is arra irányulnak, hogy létrehozzanak a Közösségen belül egy kézbesítési rendszert, a belső piac megfelelő működése érdekében. Igazságügyi együttműködésre mind bírósági eljáráson belül, mind azon kívül sor kerülhet.

A kézbesítési kötelezettségek nem terhelik feltétlenül a nemzeti bíróságokat, mivel az "áttevő és átvevő intézmények" kijelölése a tagállamok hatáskörébe tartozik, e szerint a tagállamok kijelölhetnek más hivatalos személyt, tisztviselőt, illetékes személyt a kézbesítésre, illetve a tagállamok nagy része elfogadja a közvetlen postai úton történő kézbesítést.

A 1348/2000 rendelet, és annak fent említett "utódja", a közösségi igazságügyi együttműködés fejlesztésének elősegítése érdekében lehetővé teszi a tagállami eljáró hatóságok (bíróságok) fogalmának tág értelmezését, kihatva ezzel más eljárási aktusok megítélésére is.

Mindezekből a gyakorlat számára közvetlenül levonható következtetés, hogy a közjegyzői okiratoknak a közjegyző székhelyétől eltérő tagállamba történő kézbesítése az 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályai szerint történik. Ez a magyar közjegyzőkre nézve elsősorban azt jelenti, hogy az iratokat a magyar központi hatóságon (IRM) keresztül kézbesíthetik az EU másik tagállamában lévő címzett részére.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 2. szám

Sz. N. K.

A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és a tanácsi 1393/2007/EK rendelete

Bevezetés

A bírósági és bíróságon kívüli hivatalos iratok, így a közjegyzői iratok - ahogy azt az Európai Bíróság a a Roda Golf & Beach Resort SL C-14/08. számú ügyben megállapította (lásd a Jogi Hírlevél 2009. évi 2. számát) - kézbesítésére az Európai Unión belül a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és a tanácsi 1393/2007/EK rendelet alkalmazandó. A rendelet szövege Pdf-ben és sima szövegként (html) az alábbi linkeken érhető el:

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2007:324:0079:0120: HU:PDF • http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2007:324:00 79:01:HU:HTML

A rendelet gyakorlati alkalmazásához szükséges információk megtalálhatók a Polgári Ügyek Európai Igazságügyi Atlaszán:

http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/index_hu.htm

A rendelet hatálya

A rendelet területi hatálya

Az EU-tagállamok (egyezmény alapján beleértve Dániát is) egymás közötti viszonylatában a rendelet szabályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett iratok kézbesítését.

A rendelet tárgyi hatálya

A rendelet polgári és kereskedelmi ügyekben alkalmazandó, azonban a polgári és kereskedelmi ügy fogalmát nem határozza meg, de kizárja e körből az adó-, vám- és közigazgatási ügyeket, illetve a közhatalom gyakorlása során történt cselekményekért és mulasztásokért való állami felelősséggel kapcsolatos eljárásokat.

A közjegyzői okiratok -összhangban a Európai Bíróság a a Roda Golf & Beach Resort SL C-14/08. számú ügyben hozott ítéletével - a rendelet hatálya alá tartoznak.

A rendelet által szabályozott kézbesítési módok

Kézbesítés az áttevő és az átvevő hatóságok közreműködésével

E kézbesítési módnál az áttevő intézmény a kézbesítendő iratot a kézbesítés helye szerinti tagállam illetékes átvevő hatóságának közvetlenül küldi meg, a rendelet mellékletében megtalálható "Iratok kézbesítésére irányuló kérelem" formanyomtatvánnyal (4. cikk (3) bekezdés).

Áttevő hatóság magyar közjegyző tekintetében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium.

Amennyiben a közjegyző ezt a kézbesítési módot választja, a kézbesítendő iratot fel kell terjeszteni az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Polgári Jogi Kodifikációs és Nemzetközi Magánjogi Osztályának. A felterjesztő levélben meg kell jelölni az ügy tárgyát, az irat jellegét, a címzettet, valamint hogy a közjegyző kéri a 1393/2007/EK rendelet alapján az irat áttevő hatóságon keresztüli kézbesítését.

A kézbesítés eredményéről az IRM tájékoztatja a közjegyzőt. A kézbesítés ebben az esetben kb. két hónap - szemben a postai kézbesítés néhány hetes időtartamával - ugyanakkor sokkal biztosabb, hiszen az IRM a külföldi hatóságtól arra nézve kap igazolást, hogy a külföldi jog szerint érvényes volt a kézbesítés.

Kézbesítés postai szolgáltatások útján

A rendelet 14. cikke alapján lehetőség van a kézbesítendő irat postai úton történő kézbesítésére tértivevényes ajánlott levélben vagy ennek megfelelő egyéb módon.

Az iratot küldő közjegyző a rendelet II. mellékletében foglalt "A címzett tájékoztatása az iratátvétel megtagadásához való jogáról" szóló formanyomtatvány felhasználásával tájékoztatja a címzettet az irat átvételének megtagadásához való jogáról, ha a 8. cikk alkalmazásának helye van.

Az iratokat ebben az esetben nemzetközi postaforgalomban szokásos módon (nemzetközi - "rózsaszín" - tértivevénnyel) közvetlenül a címzett címére küldi meg a közjegyző, a külföldi hatóságok közreműködésének igénybevétele nélkül.

Amennyiben a címzett a 8. cikk alapján megtagadja az irat átvételét, az iratot a kézbesítéstől számított egy héten belül küldheti vissza az iratot megküldő közjegyzőnek.

Megjegyzendő, hogy a postai forgalomnál a kézbesítés eredménye bizonytalanabb az áttevő-átvevő hatságokon keresztüli kézbesítéshez képest, hiszen a kézbesítés akkor is érvényes, ha a kézbesítés helyének joga szerint az, ezt pedig a külföldi jog ismeretét feltételezi.

Kézbesítés a megkereső állam konzuli vagy diplomáciai képviselői által

A rendelet 13. cikke lehetővé teszi, hogy az iratokat más tagállamban lakóhellyel rendelkező személy részére kényszer alkalmazása nélkül közvetlenül diplomáciai vagy konzuli képviseletein keresztül kézbesítsék. E kézbesítési mód azonban sokkal lassabb elintézést tesz lehetővé.

Amennyiben a közjegyző a kézbesítésnek ezt az útját választja, az iratokat az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Polgári Jogi Kodifikációs és Nemzetközi Magánjogi Osztályának kell a Külügyminisztériumhoz történő továbbítás végett megküldeni.

Közvetlen kézbesítés

A rendelet 15. cikke lehetővé teszi az ún. közvetlen kézbesítést is. Ebben az esetben az eljárásban érintett fél közvetlenül küldi meg a kézbesítendő iratot a másik tagállamban kézbesítésre jogosult hivatalos személynek.

Ez az intézmény magyar jogban ismeretlen, a 15. cikk Magyarországon nem alkalmazható.

Az irat átvételének megtagadásához való jog és a fordítás szükségessége (8. cikk)

A rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében a címzett megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét a kézbesítés alkalmával, illetve az iratnak a kézbesítéstől számított egy héten belül történő visszaküldésével, ha az nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre, és nem mellékeltek hozzá fordítást ezen nyelvek egyikén:

a) olyan nyelv, amelyet a címzett megért;

vagy

b) az átvevő tagállam hivatalos nyelve vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike.

A 8. cikket a kézbesítés mindegyik módjának alkalmazása esetén be kell tartani, e jogáról a címzettet minden esetben tájékoztatni kell

A fentiekre is figyelemmel az irathoz fordítás csatolása nem kötelező, de a címzett ebben az esetben jogosult az irat átvételének megtagadására, kivéve, ha irat kiállításának nyelvét ismeri.

A kézbesítés költsége (11. cikk)

A rendelet alapján a kézbesítési kérelmek teljesítése főszabály szerint ingyenes. A rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján azonban a kézbesítés kérelmezője köteles azon személyek tevékenységével kapcsolatban felmerült költségeket megtéríteni, akik az adott tagállam joga szerint jogosultak az iratok kézbesítésére (ilyenek például Franciaországban vagy a Benelux-államokban a bírósági végrehajtók).

Megjegyzendő, hogy USA-ban történő kézbesítés - amely ugyan nem tartozik a rendelet hatálya alá - szintén díjköteles.

A közjegyzői eljárás során ajánlatos mind a fordítás, mind pedig a kézbesítés - általában tetemes - költségét előlegeztetni az ügyféllel. A kézbesítés díjáról érdeklődni lehet a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál is.

A fordítás költségének viselésével kapcsolatban bővebben olvashat a Jogi Hírlevél jelen számában a Tőlünk kérdezték rovatban.

A határidők számítása

A rendeletben előírt időtartamok és határidők számításánál az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/ EGK, Euratom tanácsi rendeletet kell alkalmazni.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 3. szám

Gy. E.

Kölcsönszerződések bank által végrehajtott egyoldalú módosításának lehetőségei

A közelmúltban kihirdetésre került a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XIII. törvény (továbbiakban: törvény), valamint a pénzügyi szektorban érvényesülő fogyasztóvédelem hatékonyságát növeléséhez szükséges egyes kérdésekről szóló 153/2009. (VII. 23) Korm. rendelet, amelyek szabályozott mederbe terelték a lakossági kölcsönszerződések, valamint a fogyasztókkal kötött pénzügyi lízingszerződések bank által egyoldalúan végrehajtott szerződésmódosítását.

A hivatkozott törvény egyik célja, hogy korlátozza a pénzügyi intézmények egyoldalú, az ügyfél számára hátrányos szerződésmódosítását. Ennek érdekében a törvény több helyen módosítja, illetve kiegészíti a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) rendelkezéseit.

A törvény pontosan meghatározza azokat az esteket, illetve feltételeket, amelyek alapján a bank jogosult egyoldalú szerződésmódosítást végrehajtani. Ennek megfelelően a Hpt. - a törvény 8. §-ával megállapított - 210. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a fogyasztóval, vagy mikrovállalkozással kötött kölcsönszerződésben, vagy pénzügyi lízingszerződésben kizárólag a kamatot, díjat, vagy költséget lehet egyoldalúan - az ügyfél számára kedvezőtlenül - módosítani abban az esetben, ha a szerződés a módosítandó kamat-, díj- vagy költségelemre kihatással bíró ok-okozati feltételek megváltozása esetére ezt lehetővé teszi. Annak bizonyítása, hogy a módosítást a szerződés lehetővé teszi, a pénzügyi intézményt terheli.

Ha a feltétel változása a kamat-, díj- vagy költségelem csökkentését teszi indokolttá, azt is érvényesíteni kell. A törvény kimondja, hogy ugyanazon feltétel változása csak egy kamat-, díj- vagy költségelem változását indokolhatja, határt szabva a bankok kiterjesztő értelmezésének.

A fentiekre figyelemmel, amennyiben a banki szerződés nemcsak a kamat, díj vagy költség módosítását teszi lehetővé egyoldalúan az ügyfél számára kedvezőtlenül, akkor a módosítás a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 200. §-ának (2) bekezdése értelmében - mint jogszabályba ütköző kikötés - semmis.

Ezt a szabályozást teszi teljessé a Hpt. 231. §-ának (1) bekezdése, amely - a törvény 9. §-ának rendelkezése folytán - d) ponttal egészült ki. Ennek alapján szintén semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható.

A törvény 8. §-ának (8) bekezdése sarkalatosan kimondja azt is, hogy a szerződés egyoldalúan nem módosítható új díj vagy költség bevezetésével sem. Az egyes díjak szerződésben meghatározott számítási módja, konkrét összege, vagy felső határa egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül szintén nem módosítható.

Másik fontos célkitűzése a törvénynek, hogy az egyoldalú szerződésmódosításról a fogyasztó személyre szabottan értesítést kapjon, mégpedig olyan határidőben, amikor a változás elfogadásának alternatívájaként lehetősége van más szolgáltatóhoz átszerződni. E cél elérése érdekében, a törvény rendelkezése folytán a banknak biztosítani kell a felmondás ingyenességét.

Ennek alapján a törvény fogyasztóval, vagy mikrovállalkozással kötött kölcsönszerződésben, vagy pénzügyi lízingszerződés esetében megköveteli azt, hogy a bank a módosításról és a törlesztőrészlet ebből adódó változásáról az érintett ügyfeleket legkésőbb a módosítás hatálybalépését hatvan nappal megelőzően postai úton, vagy más a szerződésben meghatározott közvetlen módon is értesítse, továbbá elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfelek számára folyamatosan és könnyen hozzáférhető módon, elektronikus úton is elérhetővé kell tenni.

A hatályba léptető rendelkezések között a törvény kimondja, hogy a Hpt. 210. §-ának az e törvény 8. §-ával megállapított rendelkezéseit az azok hatálybalépését megelőzően fogyasztóval, vagy mikrovállalkozással kötött kölcsönszerződés, vagy pénzügyi lízingszerződés módosítása esetén is alkalmazni kell.

A törvény alapján a pénzügyi intézmény köteles a fogyasztóval, vagy mikrovállalkozással kötött kölcsönszerződés, vagy pénzügyi lízingszerződés módosítását a törvény kihirdetését - 2009. április 3. napja - követő 90 napon belül kezdeményezni.

Az előzőekben ismertetett törvény rendelkezéseire tekintettel, valamint a fogyasztóvédelem hatékonyságának növelése érdekében született meg a pénzügyi szektorban érvényesülő fogyasztóvédelem hatékonyságát növeléséhez szükséges egyes kérdésekről szóló 153/2009. (VII. 23) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet).

A kormányrendelet szintén lehetőséget ad a bank számára a fogyasztóval, vagy mikrovállalkozással kötött kölcsönszerződés, illetve pénzügyi lízingszerződés egyoldalú módosításra. Ez alapján a bank a módosítást csak az ügyfél számára kedvező módon és a 2009. augusztus 1-jét megelőzően kötött szerződések esetén hajthatja végre kizárólag annak érdekében, hogy a szerződés az előzőekben ismertet törvényi előírásoknak megfeleljen.

A pénzügyi intézmény e módosítást megvalósíthatja magának a szerződésnek a módosításával vagy a pénzügyi intézmény üzletszabályzata, illetve általános szerződés módosításával is. Utóbbi két esetben az üzletszabályzat, illetve ÁSZF módosított rendelkezése a szerződés részévé válik.

A kormányrendelet ebben az esetben is kötelezővé teszi azt, hogy a módosításról az ügyfél megfelelő határidőben értesítést kapjon.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 3. szám

Gy. E.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LI. törvény

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LI. törvény 2009. szeptember 1-jétől a csődtörvény hatályát kiterjeszti a közjegyzői irodákra is, tekintettel arra, hogy a törvény alkalmazásában ekkortól a közjegyzői iroda is gazdálkodó szervezetnek minősül. Erre figyelemmel érdemes röviden áttekintetni a csőd- és a felszámolási eljárás szabályait.

A csődtörvény értelmében a csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet - azaz a csődeljárás egy reorganizációs célú eljárás. A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.

Mindkét eljárás az adós székhelye szerinti megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozó nemperes eljárás. A két eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd- vagy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez.

A csődeljárás

A csődeljárás az adós (vagy meghatározott feltételek mellett a hitelező) kérelmére indul. Az adós kérelme alapján a bíróság egy munkanapon belül intézkedik a kérelemnek, továbbá az adóst megillető azonnali, ideiglenes fizetési haladéknak - külön jogszabályban meghatározott módon - a Cégközlönyben történő közzétételéről. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A csődeljárás kezdő időpontja a csődeljárás elrendeléséről szóló bírósági végzés közzétételének napja. Az adós ettől az időponttól a cégnevét a csődeljárás alatt (cs. a.) toldattal használhatja. Ha a csődeljárás megindítása iránti kérelmet a bíróság nem utasítja el, haladéktalanul végzést hoz a csődeljárás elrendeléséről, és ezt követően haladéktalanul intézkedik az erről szóló végzésnek - külön jogszabályban meghatározott módon - a Cégközlönyben való közzétételéről és a cégjegyzékben az adós cégneve mellett a cs. a. toldat feltüntetéséről. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

Az ideiglenes fizetési haladék és a fizetési haladék (a továbbiakban együtt: fizetési haladék) célja a csődvagyon megőrzése a hitelezőkkel kötendő egyezség érdekében, annak időtartama alatt az adós, a vagyonfelügyelő, a számlavezetők és a hitelezők is kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely a haladék célját meghiúsítja. A fizetési haladék azonban a munkabér, a járulékok, az ÁFA, a jövedéki adó és a téves átutalás visszatérítésének megfizetése alól nem mentesít. A csődtörvény részletesen meghatározza az adós jogait és kötelezettségeit a fizetési haladék időtartama alatt [11. § (2) bekezdés]. A fizetési haladék nem szünteti meg az adós és a hitelező közötti jogviszonyokból eredő jogokat és kötelezettségeket, de annak időtartama alatt a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése csak a csődtörvényben meghatározott eltérésekkel lehetséges. A fizetési haladék időtartama alatt az adós pénzfizetési kötelezettsége nemteljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények nem állnak be.

Az adós a hitelezőit a csődeljárást elrendelő végzés közzétételétől számított 5 munkanapon belül közvetlenül is értesíti, és a hitelezőket országos napilapban, továbbá (ha ilyennel rendelkezik) a honlapján is felhívja követeléseiknek határidőn belül történő bejelentésére és a követeléseiket megalapozó okiratok csatolására. A követelés nyilvántartásba vételének feltétele az is, hogy a hitelező annak 1%-át - de legalább 5000 forintot és legfeljebb 100 000 forintot - nyilvántartásba-vételi díjként - befizessen a vagyonfelügyelő bankszámlájára, aki az így beérkezett összeget elkülönítetten kezeli. A vagyonfelügyelő -az adós bevonásával - külön-külön nyilvántartásba veszi a követeléseket.

A csődeljárás során vagyonfelügyelő kerül kijelölésre, aki figyelemmel kíséri az adós gazdasági tevékenységét, és jóváhagyja az új kötelezettségvállalásait.

Az adós - a csődeljárás kezdő időpontjától számított 45 napon belüli időpontra - ösz-szehívja a hitelezőket, egyezségi tárgyalást tart, amelyre a vagyonfelügyelőt és a nyilvántartásba vett hitelezőit közvetlenül is, a további hitelezőket pedig hirdetmény útján hívja meg. A meghívót és mellékleteit legalább 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell a meghívottakhoz eljuttatni, a hirdetményt pedig a fizetési haladék közzétételétől számított 8 munkanapon belül két országos napilapban kell közzétenni, és az adós gazdálkodó szervezet honlapján is (ha van honlapja) közzé kell tenni. Ennek elmulasztása esetén a bíróság elrendeli, hogy a vagyonfelügyelőt az adós gazdálkodó szervezetben együttes cégjegyzési és a bankszámlák felett együttes rendelkezési jog illesse meg.

Az egyezségi tárgyalásra az adós - a vagyonfelügyelő bevonásával - köteles a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó programot és egyezségi javaslatot készíteni. Az egyezségi javaslat megismerhetőségét a hitelezők számára a tárgyalás időpontját 5 munkanappal megelőzően biztosítani kell.

Az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel az adósság rendezésének feltételeiről. Az egyezséget írásba kell foglalni. Az egyezségi tárgyalás eredményét 5 munkanapon belül, - meghosszabbított fizetési haladék esetén pedig legkésőbb annak lejártát 45 nappal megelőzően - az adós gazdálkodó szervezet vezetője bejelenti a bíróságnak, illetve egyezség esetében az egyezségi megállapodást is köteles mellékelni. A bíróság az egyezség jóváhagyása tárgyában a kérelem beérkezésétől számított 15 munkanapon belül dönt. Az egyezség jóváhagyására irányuló kérelmet egy alkalommal 3 munkanapos határidővel hiánypótlásra visszaadhatja. A hiánypótlási határidő elmulasztása jogvesztő.

Ha az egyezség nem jött létre, vagy az nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a bíróság a csődeljárást megszünteti, ezt követően felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg, és elrendeli az adós felszámolását. Az egyezség eredményét jóváhagyó, illetve a felszámolást elrendelő végzések elleni fellebbezést 3 munkanapon belül kell benyújtani, és azt a bíróság soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül bírálja el. A végzéseket azok jogerőre emelkedésekor haladéktalanul közzé kell tenni a Cégközlönyben, és gondoskodni kell arról, hogy a cégjegyzékben a cs. a. toldat törlésre kerüljön.

A felszámolási eljárás

A felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére, a cégbíróság vagy a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján, illetve amennyiben a csődeljárásban az egyezség nem jön létre, hivatalból folytatható le. Az adós a felszámolási eljárás lefolytatását akkor kérheti, ha a csődeljárás lehetőségével nem tud, vagy pedig nem kíván élni. Ha a felszámolási eljárás lefolytatását a hitelező kérte, és a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nem utasította el, a bíróság a kérelem benyújtásáról haladéktalanul értesíti az adóst. Az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot, illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát. Ha az adós a fenti határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.

A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha

a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette, vagy

b) az adós a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy

c) az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy

d) az adós a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, vagy

e) a korábbi csődeljárást megszüntette [18. § (3) vagy 21/B. §], vagy

f) az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.

A hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy azt követően a felszámolás kezdő időpontjáig kezdeményezheti, hogy a bíróság az adós gazdálkodásának felügyeletére a felszámolói névjegyzékből ideiglenes vagyonfelügyelőt rendeljen ki. A bíróság a kérelem elbírálása előtt az adóst meghallgathatja. Az adós gazdálkodó szervezet vezetője - az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységének megkezdését követően - a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatban csak az ideiglenes vagyonfelügyelő jóváhagyásával, ellenjegyzésével köthet a rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződést, tehet más jognyilatkozatot, ideértve a már létrejött szerződés alapján az adós részéről történő teljesítést is. Az adós és az ideiglenes vagyonfelügyelő haladéktalanul köteles bejelenteni az adós számláit vezető pénzügyi intézménynek az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését tartalmazó végzést és hitelt érdemlő aláírását.

Az ideiglenes vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezet tevékenységét, áttekinti az adós vagyoni helyzetét. Az adós cég vezetői kötelesek együttműködni az ideiglenes vagyonfelügyelővel, részére minden olyan segítséget megadni, amely feladatának elvégzéséhez szükséges. Ha az adós cég vezetői együttműködési kötelezettségüket súlyosan vagy ismétlődően megsértik, az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelmére a bíróság - a fizetésképtelenségre tekintet nélkül - soron kívül dönt a felszámolás elrendeléséről. A bíróság felszámolást elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.

A bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét. Ha megállapítja az adós fizetésképtelenségét, a bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja. Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.

A bíróság elektronikus, véletlenszerű kiválasztás segítségével haladéktalanul kijelöli a felszámolót. A felszámolást elrendelő végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság a jogerőre emelkedést követően haladéktalanul elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor.

A csődtörvény részletesen meghatározza az adós kötelezettségeit a felszámolási eljárás alatt [31. § (1) bekezdés]. Így - többek között - az adós gazdálkodó szervezet vezetője köteles záróleltárt és éves beszámolót készíteni, az iratokról iratleltárt készíteni és azt az irattári anyagokkal együtt átadni a felszámolónak, köteles továbbá a felszámolás elrendeléséről tájékoztatni a munkavállalókat.

A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolás kezdő időpontjától az adós cég nevét a felszámolás alatt (f. a.) toldattal kiegészítve kell használni. A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. Az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetni. Az adós ingatlanán fennálló végrehajtási jog a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik. A felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak.

A felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig a hitelezők és az adós között bármikor helye van egyezségnek. Ha az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik és az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság az egyezséget jóváhagyja, ellenkező esetben azt megtagadó végzést hoz.

A bíróság a felszámolási eljárást megszünteti, ha az adós valamennyi nyilvántartásba vett, elismert vagy nem vitatott tartozásának megfizetése megtörtént, a vitatott követelésekre, továbbá a felszámoló díjának megfizetésére pedig biztosítékot nyújt.

A felszámoló felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket. Nyitó felszámolási mérleget készít, megtervezi a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket és ütemtervet készít. A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti. A felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről.

A felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A felszámoló az értékesítést pályázat vagy árverés keretében végzi. Az árverést árverési hirdetménnyel tűzi ki.

A felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és az adóhatóságnak. A bíróság a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek. A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat az 57. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével kell kielégíteni.

A bíróság a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről, a bankszámlák megszüntetéséről. Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az adós megszüntetéséről. Ha a felek egyezséget kötöttek, a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben dönt a felszámolási eljárás befejezéséről, a felszámoló díjazásáról, a költségek viseléséről és az egyezségi megállapodásból kizárt hitelezők követeléseinek kielégítéséről.

Meg kell jegyezni, hogy bár a csődtörvény hatálya 2009. szeptember 1-jétől a közjegyzői irodákra is kiterjed, a törvény számos kérdést nem rendez, amelyek a közjegyzői irodák csődeljárás, illetve felszámolás eljárás alatti működése, valamint felszámolás esetén a közjegyzői tevékenység továbbfolytatása szempontjából jelentőséggel bírnak. E kérdések rendezése érdekében a MOKK felveszi a kapcsolatot a szabályozásért felelős IRM-mel.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 3. szám

R. V.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény alapján 6. §-a és 78. §-a alapján ki viseli, illetve előlegezi a fordítás, illetve tolmácsolás költségeit a közjegyző eljárása során?

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) vonatkozó rendelkezései:

6. §

(1) A bírósági eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet.

(2) A bírósági eljárásban - nemzetközi egyezményben meghatározott körben - mindenki jogosult anyanyelvét, regionális vagy kisebbségi nyelvét használni.

(3) A bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, ha az az (1)-(2) bekezdésben foglalt elvek érvényesülése érdekében szükséges.

78. §

(1) A pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója.

(4) A 6. §-ban meghatározott esetekben alkalmazott tolmács költségeit az állam előlegezi, illetve viseli.

Megjegyzendő, hogy ebben a kérdésben bíróságok joggyakorlata nem egységes. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium álláspontja azonban a következő:

A Pp. 6. §-a alapján mindenki igényelhet tolmácsot és fordítást, emiatt nem ér hátrány senkit.

Az állam előlegezi és viseli az 1999. évi XL. törvénnyel kihirdetett a Strasbourgban, 1992. november 5-én létrehozott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája szerinti kisebbségi nyelvek (lásd a kihirdető törvény végét) tekintetében a tolmácsolás költségét - feltéve, ha a fél magyar állampolgár (tehát pl. nem svájci, aki egyébként német anyanyelvű).

Minden más esetben a tolmácsolás a perköltség részét képezi, és aszerint kell az előlegezéséről és viseléséről dönteni. Amennyiben a külföldi fél lesz a pernyertes, akkor az ő tolmácsát a magyar pervesztes fizeti, és ezért nem éri hátrány. Ellenkező esetben a külföldi fél viseli ezeket a költségeket, mivel a pervesztes felet a jogalkotó rosszhiszeműnek tekinti.

A fordítás során az a kérdés, hogy kié az irat. Természetesen a bírósági iratot mindig a bíróság fordítja az állami költségvetés terhére, hiszen az az irat hivatalból, nem a fél oldalán kerül kiállításra (ugyanez vonatkozik a hivatalos irat külföldi, adott esetben költséges kézbesítésére, de ezt a Pp. 100/A. §-a már jórészt kivédi).

Ha viszont a fél készíti az iratot, őt terheli a fordítás kötelezettsége, és a fordítás díját beleszámíthatja a perköltségbe, amely viseléséről aztán szintén a bíróság dönt. A fordításról ui. a Pp. 78. §-a nem rendelkezik külön. Itt sem éri hátrány a felet, csak ha alaptalanul perlekedik.

Ez az értelmezés - amellett, hogy megfelel a Pp. szó szerinti szövegének - egyezik a nemzetközi gyakorlattal. Egyébként a közösségi rendeletek is mind a tagállamok belátására bízzák, hogy milyen nyelven fogadnak el iratokat a polgári eljárásjogi rendeletek (44/2001/EK, 805/2004/EK, 1896/2006/EK stb) alkalmazása során. Az igazságügyi atlasz honlapján található adatokból kitűnik, hogy szinte minden állam csak a saját hivatalos nyelvén fogad el iratokat.

Mindez közjegyzői oldalról természetesen nem jelent mást, hogy mind a fordítás, mind pedig a tolmácsolás - ideértve a Pp. 6. és 78. §-a szerinti "ingyenes" tolmácsolás is - készkiadás lesz, viszont a fél által küldött iratot a félnek magának kell lefordíttatnia. (Természetesen, ha a közjegyző maga fordíttatja le ezen iratot, akkor szintén készkiadásnak minősül a fordítás költsége.) A készkiadást pedig a közjegyzői eljárásban mindig a felek viselik.

Megjegyzendő, hogy az eljárás során e költségeket célszerű az ügyféllel előlegeztetni.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 3. szám

Gy. E.

A hagyaték visszautasításának és elajándékozásának egyes összefüggései

Az örökhagyó közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződést kötött, amely szerint az örökhagyó tartása fejében a másik szerződő fél lesz az örökhagyó ingatlanainak és ingóságainak örököse. Mivel a szerződő fél - az örökhagyó álláspontja szerint - nem teljesítette a tartásra vonatkozó kötelezettségét, az örökhagyó pert indított az öröklési szerződés megszüntetése iránt. A per még folyamatban volt, amikor az örökhagyó - mivel vak volt - közjegyzői okiratba foglalt végrendeletet alkotott. Az öröklési szerződés megszüntetése iránti per befejezése előtt az örökhagyó elhunyt, így a per félbeszakadt. A közvégrendeletben örökösként megjelölt személy az örökhagyó jogutódjaként belépett a perbe, azonban a az öröklési szerződés másik szerződő fele érvénytelenségi kifogást terjesztett elő a közvégrendelet vonatkozásában. A közvégrendelet érvényességének megállapítása iránti per során rekonstruálásra kerültek a közvégrendelet keletkezésének körülményei.

A közvégrendelet szövege, valamint a tanúként meghallgatott közjegyző és az ügyleti tanúk előadása alapján megállapítást nyert, hogy az ügyleti tanúk csupán a közvégrendelet felolvasása és aláírása során voltak jelen. Az ügyben másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla jogerősen úgy határozott, hogy a közvégrendelet érvénytelen a fenti körülményre tekintettel. Az indokolás szerint a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése alapján a közjegyzői okirat, mint közokirat teljesen bizonyítja az okiratba foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. A végrendelet az örökhagyó egyoldalú ügyleti nyilatkozata, amellyel vagyonáról halála esetére rendelkezik. Közvégrendelet esetén a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 133. §-ának (1) bekezdése értelmében a közjegyzőnek az örökhagyó előtte személyesen kijelentett végakaratát kell közjegyzői okiratba foglalnia. Erre tekintettel az örökhagyó végakaratának közjegyző előtti kinyilvánítása az okirat teljes elkészítési folyamatának szerves része. Ha az örökhagyó vak, a Ktv. 126. §-ának (3) bekezdése szerint az ügyleti tanúk jelenléte a közjegyzői okirat készítésének teljes ideje alatt kötelező. E garanciális jellegű rendelkezés nyilvánvaló célja, hogy a fogyatékkal élő személy közjegyző előtt előadott nyilatkozatát és annak megfelelő okiratba foglalását az ügyleti tanúk is tanúsítsák. Ebből következően az ügyleti tanúknak az örökhagyó végintézkedésének közjegyző előtti szóbeli kinyilvánításakor is jelen kell lenniük.

A végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt örökhagyó és házastársa még korábban fiatalabb gyermekük tudtára adták, hogy hagyatékukat egyedül az idősebbik gyermekükre kívánják örökíteni, ezért kérték a fiatalabb gyermeket, hogy ne akarjon osztozkodni testvérével. A fiatalabb gyermek ezt tudomásul vette, és a hagyatéki tárgyaláson - a jegyzőkönyv szerint - akként nyilatkozott, hogy az örökhagyó után örökölni nem kíván, és azt szeretné, hogy a teljes örökséget a testvére kapja, ezért a hagyatékot visszautasítja. A másik testvér a jegyzőkönyv szerint nem tett nyilatkozatot. A jegyzőkönyvet a közjegyző az örökösök távollétében készítette el, majd meghozta végzését, amellyel az örökhagyó hagyatékát teljes hatállyal az idősebb testvérnek adta át. A végzést a közjegyző az érdekeltek jelenlétében írásba foglalta, ismertette előttük annak tartalmát, és a végzés egy-egy kiadmányát átadta nekik, és az átvételt az eredeti példányon az átvevők névaláírásával igazoltatta.

A hagyatéki tárgyalást követően az örökhagyó túlélő házastársa közölte a fiatalabb gyermekkel, hogy valamit fog kapni, és rendezni fogják a helyzetet. A két testvér megpróbált egyezkedni arról, hogy mekkora összeget kapjon a fiatalabb gyermek, de ez nem vezetett eredményre, így a fiatalabb gyermek öröklési jogállás megállapítása iránt pert indított. A fiatalabb gyermek arra hivatkozott, hogy a visszautasítás jogkövetkezményeivel nem volt tisztában, és csupán azt az akaratát fejezte ki, hogy az örökrészét a felperesnek kívánja juttatni. Az ügyben eljárt bíróság álláspontja szerint - mivel ez az ügyleti akarat valamennyi jelenlévő előtt egyértelmű volt - a nyilatkozat tartalmilag az örökségre vonatkozó ajándékozási ajánlat volt, aminek feltétele az örökség elfogadása. Mivel pedig az örökség tárgya ingatlan volt, az ajándékozást írásba kellett volna foglalni. Az ügyben eljárt közjegyzőnek a fiatalabb gyermek ajándékozási ajánlatát és az idősebb gyermek arra vonatkozó elfogadó nyilatkozatát a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 58. §-ának (3) bekezdése alapján egyezségbe kellett volna foglalnia, és döntenie kellett volna annak jóváhagyásáról. A közjegyző azonban nem így járt el, hanem a fiatalabb gyermek nyilatkozatát az örökség visszautasításának minősítve adta át a hagyaték egészét. Ugyan az idősebb gyermek ráutaló magatartással kifejezte az ajándék elfogadására irányuló akaratát, mivel azonban az ajándékozást nem foglalták írásba, az ajándékozási szerződés semmis, így a fiatalabb gyermek a hagyaték 1/2-ed részének örököse.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 4. szám

R. V.

Személyi azonosító ellenőrzésének kötelezettsége

A Legfelsőbb Bíróság a Pfv.V.20.524/2009 számú ügyben, felülvizsgálati kérelem alapján az alperes közjegyző kártérítéséi felelősségét állapította meg.

A tényállás a következő: a közjegyző egy jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződést foglalt közjegyzői okiratba. A közokirat készítése során a kölcsönvevő személyi igazolvánnyal igazolta magát, személyi azonosítóját azonban szóbeli közlése alapján tüntette fel az okiratban közjegyző. A kölcsön átadása a helyszínen megtörtént és a közjegyző a szerződést a jelzálogjog bejegyzése végett megküldte az illetékes földhivatalnak. Az ingatlan-nyilvántartási hatóság azonban a bejegyzés iránti kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a megadott személyi azonosító nem azonos a tulajdonosként bejegyzett személy nyilvántartott adataival. A később lefolytatott büntetőeljárás eredményeként hozott jogerős ítélet megállapította, hogy a kölcsönvevő nem tulajdonosa az ingatlannak, az általa felhasznált személyi igazolvány hamisított volt.

Az első- és másodfokú bíróság elutasította a felperes kártérítési igényét. Az elsőfokú bíróság ítéletében arra hivatkozott, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 122. §-ának a) pontja alapján a közjegyző az általa nem ismert fél személyazonosságáról és szükség esetén személyi adatairól sajátkezű aláírással és fényképpel ellátott hivatalos igazolványból kellett meggyőződni. Ennek a kötelezettségének a közjegyző eleget tett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közjegyző kötelessége azonban arra nem terjedt ki, hogy a bediktált személyi azonosító ellenőrzése céljából a személyi igazolványon kívül más hatósági okmány bemutatását kérje. Eljárása nem volt jogellenes, kártérítésre nem kötelezhető. A felperes az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, azonban a felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság megállította, hogy a felperes keresetét elutasító döntés nem felel meg a jogszabályoknak.

A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a kártérítési felelősség elbírásánál azt a jogkérdést kellett eldönteni, hogy a közokirat elkészítése során a közjegyzőnek fennállt-e a jogszabály által előírt kötelezettsége a személyi azonosítónak okirat alapján történő ellenőrzésére, vagy azt a közokiratban szóbeli közlés alapján feltüntethette.

A jogkérdés megválaszolása során a bíróság kifejtette, hogy a Ktv. 122. § és 130. §-a közjegyzői működés általános és a közjegyzői hatáskörbe utalt valamennyi eljárásra irányadó szabály. Ettől eltérő kérdés, hogy egyes közjegyzői eljárások esetén külön jogszabály milyen adatok és tények közokiratba foglalását követeli meg.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 195. §-ának (1) bekezdésének általános rendelkezése szerint a közokirat teljesen bizonyítja az okirattal tanúsított tények és adatok valódiságát. A közokirat bizonyító ereje tehát kiterjed mindazokra az adatokra, amelyek feltüntetését jogszabály előírja.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 15. §-a kimondja, hogy az ingatlanok nyilvántartása során a személyi azonosítót kell használni. A törvény 32. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak - többek között - tartalmaznia kell az érdekelt magánszemélyek személyi azonosítóját.

A perbeli esetben a közjegyző nem győződött meg a kölcsönvevő személyi azonosítójának valódiságáról. A személyi igazolvány ugyanis nem tartalmazta a személyi azonosítót, azt a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 8. §-ának (1) bekezdése alapján kiadott hatósági igazolvány (lakcímet igazoló hatósági igazolvány) alapján győződhetett volna meg.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kifejtett indokok alapján a jogalkalmazó közjegyző mulasztása súlyosan felróható és jogszabálysértő. A közjegyző mulasztása okozati összefüggésben áll a felperest ért kárral, amelynek mértéke azonos az átadott kölcsön összegével. A jogszabálynak megfelelő eljárás esetén a közjegyző az adott körülmények között nem készíthette volna el az okiratot és emiatt a kölcsön folyósítására nyilvánvalóan nem került volna sor.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 4. szám

Gy. E.

A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958 (VII. 4.) IM rendelet 65. §-ra tekintettel melyik gyámhivatalnak kell kézbesíteni a hagyaték átadó végzést, ha az eljárásban nem magyar állampolgárságú, Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező kiskorú van érdekelve?

A gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 21. §-a határozza meg a gyámhatóság illetékességét. E § szerint:

21. §

(1) Az eljárásra az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén

a) a gyermek szülői felügyeletet gyakorló szülőjének, gyámjának,

b) az ügyei vitelében akadályozott, illetőleg cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló személynek,

c) az ideiglenes gondnokrendeléssel, zárgondnok kirendelésével, valamint gondnokság alá helyezési eljárással érintett személynek a lakóhelye található.

(2) Ha a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők lakóhelye különböző gyámhatóságok illetékességi területen található, a gyámhatóság illetékességét a gyermek lakóhelye határozza meg. Ha a gyermek lakóhelye egyik szülőjének lakóhelyével sem azonos, az a gyámhatóság jár el, amelynek területén az anya lakóhelye található.

(3) Lakóhely hiányában - az (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerint - a gyámhatóság illetékességét a tartózkodási hely határozza meg.

(4) Belföldi lakóhely vagy tartózkodási hely hiányában, a gyámhatóság illetékességét az utolsó ismert hazai lakóhely vagy tartózkodási hely határozza meg, ennek hiányában az eljárásra a 3. § szerinti ügyekben a Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat Jegyzője, a 4-12. §-ban foglalt ügyekben pedig a Budapest Főváros V. Kerület Gyámhivatala illetékes.

Amennyiben tehát a kiskorúnak az utolsó ismert hazai lakóhely vagy tartózkodási hely hiányában - a hivatkozott rendelet 11. §-ának f) pontjában meghatározott hatáskörre tekintettel (a városi gyámhivatal a vagyonkezeléssel kapcsolatban közreműködik a hagyatéki eljárásban) a hagyatékátadó végzést Budapest Főváros V. Kerület Gyámhivatalának kell megküldeni.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 4. szám

Gy. E.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 2006. évi V. törvény 15. §-ának (3) bekezdése alapján a közfeladat ellátása érdekében kért céginformációt a cégszolgálat ingyenes bocsátja rendelkezésre. Az így lekérdezett céginformáció kizárólag a hagyatéki eljárás során használható fel vagy esetleg tanúsítványt is állíthat-e ki arról?

Jogszabály által a közjegyző hatáskörébe utalt feladat közfeladatnak minősül. Erre figyelemmel az ingyenesen lekért céginformációt valamennyi nemperes eljárásában - ideértve az ügyleti okirat és a tanúsítvány készítését is - fel lehet használni.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 4. szám

Gy. E.

Új közjegyzői hatáskörök 2009-2011

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 4. szám

Gy. E.

A hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény változásai

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2009. évi CXII. törvény több szakasza érinti a közjegyzői eljárást.

Az új szabályokat 2010. január 1-jét követően indult eljárásokban kell alkalmazni.

Fontos változás, a tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díj rendszerének és összegének módosítása. Ennek következtében a Díjtörvény 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

28. §

(1) A tulajdoni lapról kiállított hiteles másolatért 6250 forint összegű díjat kell fizetni.

(2) A tulajdoni lapról elektronikus dokumentumként szolgáltatott hiteles tulajdonilapmásolatért 3600 forint, a nem hiteles másolatért 1000 forint elektronikus adatszolgáltatási díjat kell fizetni.

(3) A tulajdonilap-másolat kiállítását elutasító határozat elleni fellebbezés díja az (1) bekezdésben megállapított díj kétszerese.

További jelentős változás, hogy a Díjtörvény 32/E. §-a - a törvény 9. §-a alapján - a következőre szövegre változik:

32/E. §

(1) A díjat annak kell megfizetnie, aki az ingatlan-nyilvántartási eljárás lefolytatását kéri, illetve amely szerv az erre irányuló megkeresést előterjeszti. Ha a kérelmet előterjesztő és a bejegyzés által jogot szerző, illetve a jogosult nem azonos, a díjat annak kell megfizetnie, aki a bejegyzés által jogot szerez, illetve jogosulttá válik. Ha az ingatlanon több személy szerez jogot, illetve válik jogosulttá, a feleket egyetemleges díjfizetési kötelezettség terheli.

(2) A díjfizetési kötelezettség - ideértve a fellebbezés díját is - kizárólag az ingatlanügyi hatóságnál a kérelem, megkeresés előterjesztésével egyidejűleg a pénztárába történő készpénzbefizetéssel, amennyiben az ingatlanügyi hatóság hivatali helyiségében erre lehetőség van, az eljárás megindításával egyidejűleg bankkártyával, vagy az ingatlanügyi hatóság előirányzat-felhasználási keret számlája javára történő készpénz-átutalási megbízással, illetve átutalási megbízással teljesíthető. A díjnak a másodfokú ingatlanügyi hatóság előirányzat-felhasználási keret számlája javára történő készpénz-átutalási megbízással, illetve átutalási megbízással történő megfizetése esetén a kérelem, megkeresés előterjesztésekor mellékelni kell a díj megfizetését igazoló okiratot vagy annak másolatát.

(3) A díj megfizetésének elmulasztása esetén a hiánypótlási felhívás kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül kell megfizetni a díjat és igazolni annak megfizetését.

(4) Ha jogerős hagyatékátadó végzés, bírósági és hatósági határozat, illetve bírósági, bírósági végrehajtói vagy hatósági megkeresés alapján induló eljárás esetén a megkereső szerv nem tesz eleget a hiánypótlási felhívásban foglaltaknak, az ingatlanügyi hatóság az eljárást lefolytatja, azonban a meg nem fizetett díj és annak járulékai adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek. A díjat az (1) bekezdés szerinti jogszerzőtől, illetve jogosulttá válótól kell behajtani.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 5. szám

Gy. E.

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény

Az Országgyűlés az egyéni vállalkozói tevékenység megkönnyítése, az egyéni vállalkozók adminisztratív terheinek csökkentése valamint az egyéni vállalkozók egyéni cégalapításának megkönnyítése céljából fogadta el az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvényt.

A törvény 2. § (2) bekezdésének e) pontja alapján a törvény rendelkezéseit nem lehet alkalmazni a közjegyzői tevékenységre.

A törvény II. fejezete szabályozza az egyéni cég alapítását, a vagyonjogi és felelősségi kérdéseket, az egyéni cég működését valamint átalakulását és megszűnését.

A 20. § (1) bekezdése szerint az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.

Az egyéni cégre és tagjára az a törvényben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságról szóló törvénynek a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseit, valamint a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Az egyéni cég alapítása

21. §

(1) Az egyéni cég alapításához közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt alapító okiratra van szükség, amelyet a tagnak (alapítónak) alá kell írnia.

(2) Az alapító okirat a Ctv. mellékletét képező szerződésminta megfelelő kitöltésével is elkészíthető. Ebben az esetben az alapító okirat tartalmát kizárólag a kitöltött szerződésmintában foglalt rendelkezések alkothatják. A szerződésmintával készült alapító okiratra az (1) bekezdést alkalmazni kell.

(3) Az alapító okirat az egyéni cég működésének és gazdálkodásának alapokmánya, tartalmát a tag e törvény, illetve más jogszabályok keretei között szabadon állapíthatja meg, e törvény rendelkezéseitől azonban csak akkor térhet el, ha ezt a törvény megengedi.

(4) Nem alapíthat egyéni céget a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó a szünetelés időtartama alatt.

22. §

(1) Az alapító okiratban meg kell határozni:

a) az egyéni cég cégnevét és székhelyét,

b) az egyéni cég alapítóját családi és utóneve, anyja neve, lakóhelye és egyéni vállalkozói nyilvántartási száma feltüntetésével,

c) az egyéni cég azon tevékenységeit, amelyeket a cégjegyzékben szerepeltetni kíván,

d) az egyéni cég jegyzett tőkéjét, a tag vagyoni betétjének összegét, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,

e) a tag korlátlan vagy korlátozott felelősségét, korlátozott felelősség esetén annak mértékét (a pótbefizetés összegét),

f) az egyéni cég működésének időtartamát, ha azt határozott időre alapítják,

g) ha az egyéni cég könyvvizsgálót jelöl ki, a könyvvizsgáló nevét (cégnevét) és lakóhelyét (székhelyét),

h) az osztalékelőleg fizetésének lehetőségét.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása során - a statisztikai nómenklatúra szerinti besorolásra való tekintet nélkül - minden olyan tevékenység meg jelölhető, amit törvény nem tilt vagy nem korlátoz. Az egyéni cég - az alapító okiratban meghatározott tevékenységen belül - bármely gazdasági tevékenységet folytat hat, amit az állami adóhatóságnak - főtevékenységként vagy más tevékenységként - bejelent.

(3) Ha az alapító okirat az egyéni cég időtartamáról nem rendelkezik, az egyéni cég működése időtartamát határozatlan idejűnek kell tekinteni.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 5. szám

Gy. E.

Változások az ügygondnok és eseti gondnok munkadíját illetően

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi LXXIX. törvény 2009. szeptember 1-jei hatállyal új (6) és (7) bekezdéssel egészíti ki a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 133/A. §-át. A rendelkezések szerint:

(6) A más szerv eljárásában történő képviseletre kirendelt ügygondnok, eseti gondnok munkadíját és költségeit a kirendelést kérelmező szerv viseli.

(7) A gyámhivatal által kiszabott, illetve megállapított eljárási bírság, eljárási költség és a kapcsolattartás meghiúsítása folytán keletkezett igazolt költségek meg nem térült összegét adók módjára kell behajtani az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint. A behajtásról a kötelezett lakóhelye szerinti települési önkormányzat jegyzője adóügyi hatáskörében gondoskodik.

A hivatkozott új rendelkezések azzal a következménnyel járnak, hogy a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok, eseti gondnok munkadíját és költségeit a bíróságnak, a közjegyzőnek, illetve a bírósági végrehajtónak kell megfizetnie és viselnie. A módosítás oka az volt, hogy az autópálya-építések során induló kisajátítási eljárásokban nagyon gyakorivá vált a gondnokterhelés, amit az önkormányzatok nem tudtak finanszírozni. Az SZMM a Ket. szabályaira tekintettel módosította a Gyvt.-t, nem vette azonban figyelembe, hogy polgári eljárásban teljesen máshogy alakul mind a költségviselés, mind a felek és a megkereső szerv érdekeltsége.

Tekintettel arra, hogy ez a szabályozás több szempontból is problémákat vet fel (tudniillik egyrészt sem a bíróság, sem a közjegyző, sem pedig a bírósági végrehajtó nem kirendelést kérelmező, hanem megkereső szerv, másrészt a gyermekek jogainak védelme nem e szervek feladata, hanem állami feladat, továbbá e szervek nem is rendelkeznek megfelelő forrással a gondnokok díjazására, a MOKK kezdeményezte a szociális valamint az igazságügyi tárcánál a Gyvt. olyan tartalmú módosítását, hogy a polgári peres és nemperes eljárásokkal összefüggésben kirendelt ügygondnok, eseti gondnok munkadíja és költségei ne a közjegyzőt, végrehajtót, illetve a bíróságot terhelje.

Amíg azonban a javasolt módosítás nem kerül elfogadásra, javasoljuk, hogy az eseti gondnok munkadíját és költségeit a Tisztelt Közjegyző Kollégák mint készkiadást terheljék a felekre. A módosítási javaslatra érkezett tárcaálláspontról, valamint az ügy további fejleményeiről is tájékoztatást adunk majd.

MOKK Jogi hírlevél I. évfolyam 5. szám

R. V. ■

Lábjegyzetek:

[1] A polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/2000/ EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló rendelet: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ. do?uri=CELEX:32007R1393:HU:HTML

A MOKK 2009. évi jogi hírlevelei szerkesztette: Dr. Szécsényi-Nagy Kristóf (KK, 2010/1., 39-87. o.)

A Közjegyzői Levéltárral kapcsolatos jogszabályváltozások

Anyakönyvi szabályozások változása a bejegyzett élettársi kapcsolattal összefüggésben

Nyugdíj-előtakarékossági számla

Közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása, első rész

Közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása, második rész

Az adatvédelmi biztos 2008. évi beszámolójának közjegyzőket és a MOKK-ot érintő részei

Adateltérés a JÜB rendszerben

Személyes adatok továbbítása a hagyatéki leltározásra illetékes jegyző által

Eljáráson kívüli személyek adatai

Az elektronikus közigazgatás

Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény változásai

A Díjrendelet és a KÜSZ változása

A kétfajta élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályok

Magánvégrendelet közjegyzői letétbe helyezése

Az Európai Bíróság ítélete a Roda Golf & Beach Resort SL C-14/08. számú ügyben

A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről ("iratkézbesítés"), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és a tanácsi 1393/2007/EK rendelete

Bevezetés

A rendelet hatálya

A rendelet által szabályozott kézbesítési módok

Kölcsönszerződések bank által végrehajtott egyoldalú módosításának lehetőségei

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LI. törvény

A csődeljárás

A felszámolási eljárás

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény alapján 6. §-a és 78. §-a alapján ki viseli, illetve előlegezi a fordítás, illetve tolmácsolás költségeit a közjegyző eljárása során?

A hagyaték visszautasításának és elajándékozásának egyes összefüggései

Személyi azonosító ellenőrzésének kötelezettsége

Új közjegyzői hatáskörök 2009-2011

A hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény változásai

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény

Az egyéni cég alapítása

Változások az ügygondnok és eseti gondnok munkadíját illetően

Tartalomjegyzék