1. A gazdasági rendszerváltást követően a kereskedelmi választottbíráskodás szerepe jelentősen megnövekedett. Ami korában néhány, a külkereskedelemben érdekelt vállalkozás (és néhány szerencsés jogász) privilégiuma volt, az mára sokak számára a mindennapi élet természetes része lett. A szerződéskötés során a felek érdekeiket mérlegelve döntik el - figyelembe véve a lehetséges jogvita jellegét, komplexitását, illetve saját elképzelt pozíciójukat a feltételezett jogvitában -, hogy az esetleges jövőbeli nézeteltéréseiket a rendes (állami) bíróságok, avagy egy állandó vagy esetleg eseti választottbíróság előtt kívánják-e rendezni. E vitarendezési kikötések egyébként - különösen nemzetközi finanszírozási ügyletekben - rendkívül érdekes és bonyolult kombinációkban jelenhetnek meg, így például egymás mellett élhet egy választottbírósági kikötés valamelyik fél azon jogával, hogy a peres eljárást mégis egy meghatározott állami bíróság előtt indítsa meg, míg a másik fél ugyanilyen jogosítványokkal nem rendelkezik stb. Már ebből is jól látszik, hogy a gazdaságban jelentős igény mutatkozik sokszínű vitarendezési mechanizmusok iránt.
2. E körben merül fel a kérdés, hogy a hatályos magyar jog korlátozza-e külföldi székhelyű állandó vagy ad hoc választottbíróság kikötését. Erre különösebb fejtörés nélkül nemleges válasz adható abban az esetben, ha az érintett szerződésben külföldi elem van. De vajon ugyanez-e a helyzet, ha a jogviszonyban külföldi elem nincsen, így például ha két belföldi vállalkozás veti alá magát egy külföldi székhelyű választottbíróság döntésének? Mindezidáig - ismereteink szerint - mindösszesen egy publikált eseti döntésben merült fel ez a kérdés (BH 1998. 286. - LB Pf. VI. 23.888/1997). Az adott ügyben egy magyarországi szerelési munkára vonatkozó vállalkozási szerződésben az szerepelt, hogy a felek vitáik rendezésére a "Zürichi Kereskedelmi Kamara Választottbíróságát ismerik el". Mindkét szerződő fél belföldi székhelyű gazdasági társaság volt, ugyanakkor egyikük vámszabadterületi társaságként működött. Az elsőfokú permegszüntetést követően a Legfelsőbb Bíróság másodfokú bíróságként eljárva kifejtette, hogy "az alperes személyében rejlő külföldi elemre tekintettel (hogy tudniillik azt a deviza jogszabályok szempontjából külföldinek kell tekinteni) a felek a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 62. §-a alkalmazásával külföldi rendes vagy választottbíróság joghatóságát kiköthették". A sommás verdiktből egyesek már azt olvasták ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság két magyar jogi személy jogvitájában külföldi székhelyű választottbíróság kikötését nem látta megengedhetőnek (Horváth Éva: A választottbíráskodás néhány gyakorlati kérdése, Gazdaság és Jog, 2001/3, 3. skk. o). Egyáltalán nem tűnik biztosnak ugyanakkor, hogy a hivatkozott határozatnak ez az egyetlen helyes értelmezése. Éppen ugyanúgy elképzelhető, hogy a Legfelsőbb Bíróság - teljesen érthető módon - a lehető legkönnyebb ellenállás irányába indult meg: felismerte, hogy az egyik fél külföldinek minősül, ezért nem kell vizsgálnia azt a sokkal több fejtörést okozó kérdést, hogy a külföldi választottbíróság kikötése tisztán belföldi jogviszonyban is megáll-e. Nem kellett tehát kilépni a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmjtvr.) keretei közül. Éppen ezért a döntés nem feltétlenül nyújt útbaigazítást az olyan külföldi székhelyű választottbíróságot előíró kikötések tekintetében, amelyek az Nmjtvr. alkalmazási körén kívül merülnek fel. Az argumentum a contrario típusú érvelés pedig a döntésben szereplő kifejezetten ilyen jellegű okfejtés hiányában nem feltétlenül állja meg a helyét.
3. Ilyen előzmények után járta meg a magyar igazságszolgáltatás útjait az az eset, amelyet a másodfokú bíróság nemrégiben bírált el jogerősen és amelyet az alábbiakban mutatunk be. A másodfokú bíróság felülvizsgálati kérelemmel nem támadható végzése a címben felvetett kérdéssel kapcsolatban formálódó bírósági gyakorlatnak ugyanis nézetünk szerint az egyik megismerésre méltó és szakmai vita indítására alkalmas eleme.
A perbeli tényállás szerint egy magyar rt. hitelszerződést kötött egy szintén Magyarországon honos kft.-vel. A szerződésben a felek utaltak arra, hogy az rt. által nyújtandó hitel finanszírozásába a későbbiekben bekapcsolódhat az rt. osztrák anyavállalata. A szerződésben a felek jogviták esetére egy bécsi székhelyű állandó nemzetközi választottbíróság döntésének vetették alá magukat. A szerződésszegést állító felperes a választottbírósági kikötés ellenére magyar rendes bíróságon indított peres eljárást. Az elsőfokú bíróság észlelte a választottbírósági kikötést és a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette. A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelynek eredményeként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján.
A végzés indokolásában a másodfokú bíróság fejtegetéseit annak leszögezésével kezdte, hogy "a magyar jogalanyok a magyar jogrendszer hatálya alatt állnak. Ez azt is jelenti, hogy jogvitájuk eldöntésére magyar bíróság jogosult." A másodfokú bíróság a külföldi választottbírósági kikötést a joghatóság kérdéskörében vizsgálta. Ezzel kapcsolatban aláhúzta, hogy "a joghatóság kérdése csak akkor merülhet fel, ha a jogvita külföldi elemet tartalmaz, hiszen a joghatóság az államnak az a joga, hogy akár külföldi elemet tartalmazó jogvitában eljárjon. A belső jogforrások azt döntik el, hogy valamely konkrét ügyben a joghatóság a belföldi bíróságot megilleti-e." Ezt követően a másodfokú bíróság az Nmjtvr. szabályait vizsgálva aláhúzta, hogy "az Nmjtvr. 54. §-a értelmében magyar bíróság eljárhat minden olyan ügyben, amelyben az Nmjtvr. a magyar bíróság joghatóságát nem zárja ki". A másodfokú bíróság álláspontja szerint "ebből az következik, hogy magyar bíróság jár el, ha az Nmjtvr. rendelkezései szerint a jogvita elbírálása nem tartozik nem magyar bíróság joghatósága alá" (az Nmjtvr. 54. §-a egyébként 2001. május 1-jével módosult: a túl széles általános joghatósági szabályt a jogalkotó jelentősen szűkítette - a másodfokú bíróság még a módosítás előtti állapotot vette figyelembe). A másodfokú bíróság utalt továbbá az Nmjtvr. - a perben vitássá tett szerződés megkötésekor hatályos - 62. §-ára is, amely nemzetközi gazdasági tárgyú szerződésből eredő jogvita esetére tette lehetővé külföldi vagy belföldi, rendes vagy választottbíróság kikötését. Az Nmjtvr. jelenleg hatályos 62/F. §-ának (1) bekezdése vagyonjogi ügyekben teszi lehetővé valamely állam bíróságainak vagy egy meghatározott bíróságának a kikötését. A másodfokú bíróság ebből arra a következtetésre jut, hogy "érvényes választottbírósági kikötés feltétele mindegyik esetnél a jogvitában a külföldi elem léte". Ezt követően a másodfokú bíróság áttért a perbeli hitelszerződés vizsgálatára és megállapította, hogy "a felek jogvitájában fel sem merül a külföldi elem léte", hiszen a hitelszerződést kötő szerződő felek bejegyzett magyar jogi személyek, a hitelszerződést a hitelnyújtó részvénytársaság külföldi anyavállalata nem írta alá, és a hitelszerződés szerint a hitel összegét is Magyarországon kívánták felhasználni. Ez pedig a másodfokú bíróság szerint azt jelenti, hogy miután "külföldi elem nincs a hitelszerződésben, ezért nem volt lehetőség a hitelszerződésben külföldi választottbíróság kikötésére. A hitelszerződés választottbíróság kikötésére irányuló megállapodása az Nmjtvr. 1. §-ának rendelkezésébe ütközik, ezért az Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. Az Nmjtvr. alkalmazhatóságának hiányában nem bír jelentősséggel, hogy az Nmjtvr.-nek a hitelszerződés megkötése vagy a keresetlevél benyújtása időpontjában hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a választottbírósági kikötés érvényességének kérdésében" [kiemelések F. G.]. Érdekes, hogy a másodfokú bíróság a végzés indokolásában nem utalt a fenti legfelsőbb bírósági döntésre (BH 1998. 286), mint a végzés alapjául szolgáló esetleges "ítélkezési gyakorlatra".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
