A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara szervezésében megrendezésre kerülő Polgári Eljárásjogi és Nemzetközi Magánjogi Kutatásokat Végző Doktoranduszok és Doktorjelöltek I. Országos Konferencia Polgári Eljárásjogi Szekció II. keretében a referátumok az alternatív vitarendezés témája köré fonódtak. "A vitarendezés, a követelések érvényesítésének különböző útjai a megváltozott társadalmi és gazdasági környezetben" címet viselő szekció résztvevői Varga István, egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékán-helyettese vezetése mellett kezdték meg előadásaikat. A szekció első felében a résztvevő előadók a választottbírósági eljárások aktuális kérdéseit, a második részben a mediáció gyakorlati érvényesülésének problémáit dolgozták fel.
A szekció első témája "A választottbírósági eljárások joghatósági kérdései a Brüsszel I. rendelet kodifikációs felülvizsgálatának tükrében" címet viselte, melyet Margitay-
- 175/176 -
Mészáros Árpád (doktorandusz, SZTE) mutatott be. Az előadás a Brüsszel I. rendelet[1] felülvizsgálatának fókuszában levő kérdések felé mind magánjogi mind közjogi aspektusból egyaránt közelített. A kodifikáció állomásainak részletes prezentálása után, a választottbírósági megállapodások joghatósági rendelkezések közé történő beilleszthetőségét taglalta. A referens a kodifikáció legfőbb akadályaként a nemzetközi és az uniós jogi normák közötti disszonanciát jelölte meg, ugyanakkor úgy vélte, az ellentétek áthidalásával, egy igen hosszú jogalkotási folyamat eredményeként a választottbírósági megállapodások a rendelet hatálya alá rendelhetők.
A szekció második előadását Kása Imre (doktorandusz, ELTE) "A választottbírósági út kizárása az állami vagyon érintettsége terén?" címmel tartotta. Az előadó egy részletes jelentést tárt a konferencia résztvevői elé a nemzeti vagyon védelméről szóló törvény elfogadása kapcsán kibontakozó jogtudományi vita egyes állomásairól. A nemzeti vagyon fogalmának elemzése nyomán sorakoztatta fel a választottbírósági út mellett és ellen szóló érveket. A referens érdekesnek vélte a nemzeti vagyon védelmére hivatkozással Magyarországon zajló folyamatokat, ugyanakkor leszögezte: "e folyamat világviszonylatban nem példa nélküli". Hasonló szabályozás található több latin-amerikai államban, Lengyelországban a felszámolási eljárásban, valamint Törökországban is, azzal az eltéréssel, hogy ezen államokban az egyes nemzeti aktorok terén a választottbíráskodás nem kizárt út, hanem sokkal inkább a kormányzat jóváhagyásától függő lehetőség.
Timár Kinga (doktoranda, ELTE) "A választottbírósági szerződésekre alkalmazandó jog" című előadásában problémamegoldás helyett egy módszertani útmutatót nyújtott a konferencia résztvevői számára. Részletesen szemléltette, hogy milyen szituációkban merülhet fel az alkalmazandó jog problematikája, valamint megpróbálta tisztázni, melyek azok a körülmények, amelyek megnehezítik a jogalkalmazó dolgát az alkalmazandó jog meghatározása során. A referens arra az álláspontra helyezkedett, hogy a választottbírósági szerződés kettős, részben anyagi jogi, részben eljárásjogi természete által felhívott jogok különbözősége az egységes joggyakorlat legfőbb gátja.
Negyedik előadóként Harka Ödön (doktorandusz, SZTE) adta elő "Külföldi választottbírósági ítélet kikényszeríthetősége a magyarországi felszámolási eljárásokban" című referátumát. Az előadás a gyakorlat oldaláról közelítve próbálta meg feltárni a szinguláris és az univerzális végrehajtás előnyeit illetve hátrányait egy választottbírósági ítélettel elismert igény vonatkozásában. A választottbírósági ítéletek felszámolási eljárásban való érvényre juttatását két célszerűségi okra vezette vissza: egyrészről költséghatékonysági tényezőkre, másrészről a bírói kontroll lehetőségére.
A négy előadás után elhangzott vita központi gondolata azon kérdés körül forgott, hogy vajon egy választottbírósági eljárás kapcsán valóban felmerül, illetve felmerülhet-e a joghatóság szabályozásának igénye. A kérdés az, hogy amennyiben a felek választottbírósági eljárást kötnek ki, akkor vajon a joghatósági rendszerből is menekülni kívánnak-e.
- 176/177 -
A szekció délutáni ülését Bernáth Zsófia (doktoranda, ELTE ÁJK) kezdte meg. Előadása "A választottbírák kizárása és a választottbíráskodás illeszkedése a jogrendszerhez" címet viselte. A választottbírósági eljárás, napjaink egyik piacgazdasági igényét követő vitarendezési formával összefüggő, a bírák kizárását érintő negatív tendenciát tette vizsgálódásának tárgyává. A referens a pártatlanság és a függetlenség fogalmának hiányos definiálásával magyarázta azt a sajnálatosan kialakult magyar gyakorlatot, melyben a felek a kizárási eljárást egyre inkább egyéni érdekeik érvényre juttatásának eszközéül használják fel. Az angol és az amerikai szabályozást állította példaként a hallgatóság elé, mely nem kíván meg a bírák részéről teljes semlegességet és függetlenséget, ugyanakkor meghatároz egy olyan vezérelvet, mely alapján vizsgálni lehet az elfogultság mértékét.
"A mediáció gyakorlata Magyarországon" című referátumot Deilinger Viktória (doktoranda, SZTE) tartotta. A magyar jogrendszertől idegen bírósági mediáció ellenére a bírót mint közvetítőt helyezte előadásának középpontjába. Kitért a Pp. által szabályozott egyezségi kísérletre történő idézés és a bírót megillető általános egyeztetési jog által biztosított lehetőségekre is. Az előadó többször hangsúlyozta, hogy a mediáció, mint az alternatív vitarendezés eszköze, nagy jelentőséggel bír a hazai konfliktuskezelő kultúra kialakítása, illetve megszilárdítása terén társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt.
A szekció hetedik előadója Orosz Nóra Natália volt, aki "A mediáció gyakorlata Németországban" című előadásában a mediáció német gyökereinek részletgazdag feltárása után a hatályos eljárásjogi szabályokat ismertette. A ZPO [Zivilprozessordnung] rendelkezései nyomán igyekezett megvilágítani a német egyeztetési eljárás igen összetett rendszerét, a kötelező egyeztetési eljárást, a perbeli egyezség klasszikus eseteit, valamint a bíróságon kívüli vitarendezést. Párhuzamot vont a magyar és a német szabályozás között a mediátorokkal szemben támasztott személyi követelményeket illetően.
Dávid Ágnes (doktoranda, Andrássy Egyetem) "Alternatív vitarendezés a pénzügyi szektorban" című előadásával folytatta a szekció ülését. A referens többször hangsúlyozta: a pénzügyi szektor jogi szabályozásának döntő többségét közjogi normák alkotják, azonban a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok következtében nélkülözhetetlen a fogyasztó védelme érdekében magánjogi jogérvényesítési lehetőségek biztosítása, illetve fórumok létrehozása.
A konferencia utolsó előadását Suri Noémi (doktoranda, PPKE JÁK) tartotta "A me-diációs irányelv érvényesülése Európában" címmel. A referens széles körű jogösszehasonlításra törekedett: a mediációs irányelv[2] átültetését vizsgálta a portugál, a belga, a görög, a francia és az olasz, valamint a holland nemzeti szabályozás fényében. Megpróbálta feltárni az irányelv és az egyes belső jogi rendelkezések között megbúvó ellentétek valódi okait. Mindezek mellett részletesen foglalkozott a mediációs egyezségek
- 177/178 -
kikényszeríthetőségének problémájával, azaz, az állami kényszer igénybevételének a felek autonómiájának uralma alá rendelésével.
A szekció délutáni ülése a résztvevők felszólalásával zajló vitával zárult. A konferencia több előadója a mediáció intézményének létjogosultságát, szükségességét kérdőjelezte meg a polgári, és főként a kereskedelmi jogviszonyok terén. Ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a családjogi konfliktusok feloldására a közvetítés a bírósági eljárásnál megfelelőbb, hatékonyabb eszköz lehet.
Összegzésként elmondható, a Kar szervezésében megrendezésre került Polgári Eljárásjogi és Nemzetközi Magánjogi Kutatásokat Végző Doktoranduszok és Doktorjelöltek
I. Országos Konferenciája sikeresen zajlott le. A fentebb részletesen ismertetett szekcióban kilenc referens tartotta meg színvonalas, s remélhetőleg jövőre is hasonló lelkesedéssel számolnak be tudományos kutatásaik újabb eredményeiről.■
JEGYZETEK
[1] A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
[2] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktoranda (PPKE JÁK)
Visszaugrás
