https://doi.org/10.59851/mjny.9.1.3
A tanulmány a vallomás befolyásolásának tilalmát vizsgálja a hatályos büntetőeljárási törvény kérdésfeltevésre vonatkozó szabályozásán keresztül. Azt mutatja be a standard kérdések formai és tartalmi jellemzőin keresztül, hogy a kérdésekkel való befolyásolás elkerülése miért nem valósítható meg a gyakorlatban pusztán azoknak a kérdéseknek a tilalmával, amelyek a választ magukban foglalják vagy útmutatást tartalmaznak a feleletre.
Kulcsszavak: vallomás befolyásolása, kihallgatás, standard kérdések
The study examines the prohibition of influencing testimony through the regulation of questioning as set out in the current Criminal Procedure Code. It illustrates, through the formal and substantive characteristics of standard questions, that the avoidance of influence through questioning cannot be achieved in practice solely by prohibiting questions that contain the answer or provide guidance toward it.
Keywords: influencing testimony, interrogation, standard questions
A büntetőeljárás tisztességének biztosítása érdekében a jogalkotó számos lényeges garanciális rendelkezést rögzített a hatályos büntetőeljárási törvényben.[1] Az előremutató szabályozás ellenére azonban vannak olyan törvényi rendelkezések, amelyek a gyakorlatban nem, vagy csak nehezen megvalósíthatók, így pusztán formálisan tekinthetők a tisztességes eljárás biztosítékának. Ilyen a vallomások befolyásolásának tilalmát szabályozó Be. 180. § (4) és 186. § (3) bekezdése. A törvény szövege - eltérően a régi 1998. évi büntetőeljárási törvénytől - szó szerint nem említi a befolyásolás fogalmát, azonban a hivatkozott bekezdésekhez fűzött kommentárbeli magyarázatból egyértelművé válik, hogy ezek a bekezdések vonatkoznak a vallomás befolyásolásának tilalmára. A kérdésfeltevések tartalmáról nem rendelkezik a törvény, de az egyesbíró vagy a tanács elnökének kötelezettségévé teszi a válaszadás megtiltását a terhelthez vagy a tanúhoz intézett olyan kérdés esetén, amelyeket a törvény tilt.[2] A büntetőeljárási törvény alapján befolyásolásra alkalmasnak, és ezáltal tilalmazottnak számít az a kérdés, amely:
a) a választ magában foglalja, vagy a feleletre útmutatást tartalmaz,
b) a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmaz, vagy
c) valótlan tény állítását foglalja magában.
Garanciális szempontból tehát rendkívül fontos a vallomás befolyásolásának elkerülésére való törekvés és az is, hogy a kérdések ne tükrözzék a kihallgató által elvárt választ. Ugyanakkor a törvényi megfogalmazás pontosításra szorul, mert a kérdések számos módon "magukban foglalhatják" a választ, de ez nem mindig jelent problémát, sőt ilyen kérdések nélkül elképzelhetetlen lenne a kihallgatás. Ezt emeli ki Vinnai (2017) is a rendőrségi kihallgatásokkal kapcsolatban. Megfigyelései szerint a kihallgatótiszt számos esetben olyan formában teszi fel a kérdését, hogy az akaratlanul is magában foglalja a választ, így a gyanúsítottnak csak annyi választási lehetősége van, hogy igennel vagy nemmel feleljen. Ez azonban jellemzően nem szándékos és rosszindulatú befolyásolás, hanem pusztán könnyebbé és gyorsabbá teszi a jegyzőkönyvezés folyamatát. Az ilyen betarthatatlan szabályozás azt eredményezheti a gyakorlatban, hogy a jogalkalmazók nem veszik komolyan a szabály mögött lévő, egyébként rendkívül fontos és igazolható jogalkotói szándékot, és nem törekednek a rendelkezés betartására (Bencze 2018).
A hatályos büntetőeljárási törvényünket összehasonlítva a korábbival az mondható el, hogy az 1998. évi
- 26/27 -
XIX. törvény 290. § (3) bekezdése még expressis verbis rögzíti a befolyásolás tilalmát a "választ magában foglaló" kérdésekkel együtt:[3]
"Ha a kérdés a vádlott befolyásolására alkalmas, illetőleg a választ magában foglalja, az nem az ügyre tartozik, arra illetéktelen személy tette fel, a tárgyalás tekintélyét sérti, vagy az ismételten ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke a kérdésre a feleletet megtiltja."
Ahogyan azt a hatályos Be. kommentárja is egyértelművé teszi, nem arról van szó, hogy a jogalkotó figyelmen kívül hagyja vagy kevésbé lényegesnek tartja a vallomások befolyásolásának elkerülését, csak az új Be. más módon rögzíti azt. Míg a befolyásolásra alkalmasság már nem szerepel a hatályos törvény szövegében, addig a választ magában foglalja megmaradt, amely mellett megjelenik a feleletre útmutatást tartalmaz megfogalmazás is.
A jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy a gyakorlatban miért nem lehet elkerülni azokat a kérdéseket, amelyek a választ magukban foglalják, és hogy a kérdésekkel való befolyásolás elkerülése miért nem valósítható meg pusztán azoknak a kérdéseknek a tilalmával, amelyek a választ magukban foglalják vagy útmutatást tartalmaznak a feleletre vonatkozóan.
A kérdések jellemzően valamilyen mértékben magukban foglalják a választ. A kérdezőnek a válasszal kapcsolatban kifejezett tudása a kérdések szerkezetében és propozíciós tartalmában is megragadható. Ebből adódóan a fejezetben elsőként azt fogom tárgyalni, hogy a kérdések szerkezete miként tükrözi a kérdező valós vagy vélt tudásának mértékét a válasszal kapcsolatban, majd pedig a preszuppozíciók (előfeltevések) példáján keresztül fogom bemutatni azt, hogy tartalmi szempontból hogyan ragadható meg a kérdező által kifejezett tudás.[4]
A standard kérdéseknek[5] négy fő típusa van: az eldöntendő kérdések, a választó kérdések, a kiegészítendő kérdések és a nyitott kérdések (Kiefer 1983; Elek 2015; Varga 2015).[6] A standard kérdések szerkezete egyértelműen tükrözi azt, hogy a kérdezőnek mennyi tényleges vagy feltételezett tudása van a válasszal kapcsolatban. Minél több ismerettel rendelkezik a kérdező, annál kevesebb információt vár el a beszédpartnerétől. A szakirodalom ezt a jelenséget nevezi a kérdező és a válaszadó közötti tudásbeli lejtőnek (Heritage-Raymond 2012). Annak a megválaszolásához, hogy a kérdések milyen megszorításokat tesznek a válaszhalmazon, a szemantikai csoportosítást érdemes megvizsgálni. A nyelvészeti szakirodalom egyik vezető nézete szerint a kérdő mondatok jelentése a rájuk adott igaz és kimerítő (teljes mondatos) válaszokkal[7] adható meg (Groenendijk-Stokhof 1997). Ezek alapján az egyes kérdések válaszhalmazai a következőképpen adhatók meg:
(1) a) Eldöntendő kérdések (p, ~p): Papp Márkkal találkozott a Kék Virág bárban?
Az eldöntendő kérdések válaszhalmaza kételemű. Mindkét elem olyan állítás, amelyek közül az egyik tagadása a másiknak (Igen, Papp Márkkal találkoztam./ Nem, nem Papp Márkkal találkoztam).
b) Választó kérdések (p, q): Papp Márkkal vagy Kiss Leventével találkozott a Kék Virág bárban?
A választó kérdések abban különböznek az eldöntendő kérdésektől, hogy az egyik állítás nem zárja ki a másikat, azaz p és q lehet egyszerre igaz (a megkérdezett mindkét férfival találkozhatott). A választó kérdések jellemző tulajdonsága a vagy kötőszó jelenléte, amely nem egyenlő a logikai diszjunkcióval, hanem azt jelenti, hogy választhatunk az opciókból. A választó és eldöntendő kérdések bizonyos esetekben visszavezethetők ugyanarra a szintaktikai szerkezetre (pl. Papp Márkkal találkozott a Kék Virág bárban vagy nem?)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
