A tanulmány két páneurópai mozgalom, a Democracy in Europe Movement 2025 (DiEM25) és a Fortress Europe diskurzusa felől közelíti meg a transznacionális populizmus kérdését. A diskurzuselméleten alapuló kutatás a jelenséget egy diszkurzíve konstruált, nemzeti határokon átívelő, alárendelt helyzetű "nép" és egy "elit" szembenállásaként definiálja. A tanulmány rekonstruálja és megvizsgálja azokat az átfogó narratívákat, amelyekből kirajzolódik a mozgalmak Európához való viszonyulása. Az elemzés megállapítja, hogy a "nép vs. elit" ellentét mindkét diskurzusban jelen van, azonban a Fortress Europe-nál ez korántsem olyan meghatározó, mint a DiEM25 esetében. Míg az előbbi a bevándorlókkal szemben kialakított, koherensebb, a nemzeti identitással is összhangban álló transznacionális identitást képes felmutatni, utóbbinál a kollektív alany körvonalai bizonytalanabbak.
The study approaches the issue of transnational populism from the discourse of two pan-European movements, Democracy in Europe Movement 2025 (DiEM25) and Fortress Europe. Transnational populism is defined as a discursively constructed, large, and subordinated "people" beyond the nation-state juxtaposed to the "elite". The study reconstructs and examines the movements' narratives, based on which their relationship to Europe can be outlined. The analysis states that "the people vs. the elite" antagonism is present in both discourses, however, in the case of Fortress Europe, it is not as prominent as in the case of DiEM25. While the former is able to present a more coherent transnational and anti-immigrant collective identity, which is also in line with the national identity, for the latter the contours of the collective subject are more uncertain.
Tárgyszavak: diskurzuselemzés, európaizáció, megalapozott elmélet, nacionalizmus, populizmus, transznacionalizmus
Az európai integrációt a kétezres évek eleje óta egyre inkább az átpolitizáltság jellemzi. Az európai alkotmányozás folyamata megakadt, a pénzügyi és gazdasági, később pedig a menekültválság, illetve ezek kezelése jókora elégedetlenséget generált az állampolgárok körében. Mindeközben az euroszkepticizmus (illetve a populizmus) már nem csupán a politikai küzdőtér félreeső szektoraiban, hanem a fősodorban is szerepet kapott, sőt maga is páneurópaivá vált.[1] A transznacionális politikai jelenségek között viszonylag kevés szó esik az állampolgári kezdeményezésekről[2] és tiltakozókampányokról, amelyek nemcsak az integráció legitimációs és alkotmányos hiányosságaira világítanak rá, hanem arra is, hogy az európaizáció domináns, felülről lefelé tartó erővonalai mellett meghatározható egy alulról jövő irány, amely alternatív Európa-víziók megalkotására is képes.
A tanulmány két mintaadónak tekinthető transznacionális mozgalom vizsgálatával mutatja be ezt a folyamatot. Bár a kezdeményezések önmagukban nem túl jelentősek az európai politika színpadán, mégis jól mutatják azokat a lehetséges fejlődési irányokat, amelyek a politikai spektrum ellentétes oldalain kínálkoznak. Az egyik a nemzetállami politikai térből kifelé tapogatózó, gyenge lábakon álló baloldali populizmus, a másik a nacionalizmust populista stratégiával ötvöző, civilizációs diskurzus, amely viszont mára jelentőssé vált az euroatlanti térségben.[3] Mindkét változat "a népre" hivatkozva utasítja el az Európai Unió jelenlegi működését és az elitek uralta politikát, emellett meg is fogalmazza a kívánatos jövőképet Európa számára. Mindezeken túl alapvető kérdés, hogy a vizsgált mozgalmak milyen mértékben tekinthetők populistának, van-e olyan diskurzus, amely erősebben jellemzi őket, továbbá hol húzzák meg az általuk meghatározott politikai közösség határait, kik tartozhatnak bele.
A Democracy in Europe Movement 2025 (DiEM25) hivatalosan 2016. február 9-én alakult meg a berlini Volksbühne épületében, Jánisz Varufákisz, a Sziriza-kormány lemondott pénzügyminisztere és Srećko Horvat filozófus-aktivista kezdeményezésére. A páneurópai mozgalom létrehozásával az alapítók az Európai Unió széthullását akarják megakadályozni. Kampányaikban mindenekelőtt az intézményrendszer átláthatóságát, demokratizálását és
- 425/426 -
alkotmányosságát követelik, politikájukban az európai politikai elit kritikája, a szociális igazságosság, a kapitalizmuskritika, az ökológiai szemlélet és különféle progresszív elemek keverednek. A mozgalom politikai pártokból álló szövetségesei a 2019-es európai parlamenti választásokra Európai Tavasz néven választási listát is létrehoztak, és bár nem jutottak be a parlamentbe, politikusaik több ország törvényhozásában jelen vannak.
A Fortress Europe egy 2016 és 2018 között működő transznacionális tiltakozó mozgalom, amelyet kilenc európai ország szervezetei[4] hoztak létre az ún. Prágai Nyilatkozat elfogadásával.[5] A szövetség alakításában nagy szerepe volt a PEGIDA (Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes) mozgalomnak, amely 2014 óta utcai tiltakozások és online aktivizmus révén fejezi ki a politikai elittel, a médiával és legfőképp a bevándorlókkal való szembenállását.[6] A Fortress Europe tevékenysége nem sokban különbözött a PEGIDA-étól, a Tatjana Festerling, korábbi AfD-s (Alternative für Deutschland) politikus és Lutz Bachmann kezdeményezésére létrejött hálózat elsősorban az iszlámmal szembeni európai identitást és a nemzetek szuverenitását hangoztatta nyilvános szereplései során.[7]
Az elemzések ismertetésekor először a DiEM25 és a Fortress Europe mozgalmak Európára, az európaiságra vonatkozó elképzeléseit mutatom be, majd rátérek a kutatás fő kérdéseire, miszerint populistának tekinthetők-e ezek a politikai kezdeményezések, illetve a diszkurzív folyamatban létrejövő kollektív identitás nemzeti és transznacionális szinthez való kötődését vizsgálom.
Európaizáció alatt általában az Európai Unió felőli politikai dinamika nemzeti politika feletti egyre növekvő befolyását értjük. Az egyes szintek közötti folyamatok meglehetősen egyenlőtlenek, azonban korántsem egyirányúak, így beszélhetünk az alacsonyabb szintű szereplők, pártok és mozgalmak követeléseinek európai nyilvánosságban való megjelenéséről, vagy az európai identitás meghatározásának kísérleteiről is. A tiltakozások európaizációjának jellemzői, hogy a helyi és nemzeti érdekű témák mellett egyre fontosabbak az európai szintűek, a kezdeményezők célpontjai gyakran közvetlenül az uniós intézmények, és mindezek mellett talán a lényegesebb, hogy e szereplők megpróbálják újrapolitizálni a korábban megkérdőjelezhetetlennek tartott kérdéseket.[8] A transznacionális mozgósításban nemcsak a nemzetközi együttműködők köre, az értelmezési keretek, a tiltakozási repertoár hasonlósága szembeötlő, hanem az európai politikára vonatkozó alternatív jövőképeké is.[9] Ezek a jelenségek indokolják, hogy az európaizáció témakörén belül az alulról jövő megközelítésre is figyelmet fordítsunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
