1. Egy téma megközelítését a fogalom körülírásával szokás elkezdeni. Engedtessék meg, hogy ezúttal ne kövessem ezt a metódust, helyette a téma közepébe vágjak. Csak annyit bocsátok előre, hogy a magyar kormányzati rendszer bemutatása érdekében annak vizsgálatát tartom szükségesnek, hogy az állami főhatalom gyakorlásában mely szervek vesznek részt, milyen ezeknek a szerveknek az egymáshoz való viszonya, (alá- és fölérendeltség, mellérendeltség) és hogyan alakul a döntési hatáskörök felosztása e szervek között.
A feladat egyszerűnek látszik: össze kell gyűjteni ezeket a szabályokat, megfelelő sorrendbe kell rakni azokat és megvan az eredmény. Csakhogy viszonyítási alap nélkül a jogi szabályok összeadása aligha alkalmas értékelhető következtetések levonására, csak tények összefoglalását jelenti. A jogtudomány nem természettudomány. Az általa vizsgált jelenségek emberek által kialakított cselekvési, magatartásbeli szabályok, amelyeknek önmagukban értékelhető elemei alig vannak. Ezért a jogi szabályok értéke önmagában nem értelmezhető, hanem csak valamihez képest van értékük. A valamihez képest magába foglalja a társadalmi elvárások, eredmények vizsgálatát is. A közjogban meghatározó jelentősége van a történetiségnek, azaz annak a vizsgálatnak, amely arra irányul, hogy a különböző szabályok a társadalom fejlődésének mely szakaszában jöttek létre és miért. Fontos lehet annak vizsgálata, hogy az egyes országok között milyen eltérések vannak és annak melyek a valószínű okai (jog-összehasonlítás). Minden tudományos összehasonlítás végső célja törvényszerűségek felfedése, ha úgy tetszik értékek megfogalmazása. A jogtudomány által az összehasonlítás alapján feltárt törvényszerűségek, értékek nagyon fontosak, de óva intenék mindenkit attól, hogy kizárólag az elvonatkoztatott értékek alapján mondjon ítéletet.
De nem folytatom ezt az elvi módszertani eszmefuttatást, mindezekkel csak megalapozni akartam azt, a témában követett történeti és összehasonlító módszeremet, hogy a mai parlamentáris kormányformára vonatkozó mondandómat következetesen összevetem azzal a történeti valósággal, amely a modern kormányzati rendszer szabályait Európában létrehozta. Értékeket mondok ki, de ezeket nem akarom örök időkre szóló igaz értékekként megfogalmazni, és pláne nem akarom az elvont értékek alapján a mai magyar valóságot értelmezni.
2. A téma elkezdése előtt talán még egy általánosnak tekinthető megjegyzést kell tennem. A cím a kormányzati rendszer közjogi elemzését ígéri. A kormányzati rendszer a legszorosabb összefüggésben van a társadalom politikai viszonyaival. A kormányzati szintű döntések, legyenek azok jogi normák (törvények, rendeletek), vagy egyedi döntések, egyben fontos politikai döntések is. A kormányzati rendszer központjában a megválasztott képviseleti szervek és az állami szakapparátus együttműködése húzódik meg. A képviseletek a társadalom érdekigényeit közvetítik a szak-szervek felé, jellegük tisztán politikai, pártpolitikai. A címben a kormányzati rendszer "közjogi buktatóidra utalás, azt akarja kifejezni, hogy e tanulmányban csak a közjogi szabályok elemzését vállalom, még akkor is, ha tudom, hogy ezek a közjogi szabályok a politikai mozgást szabályozzák, és az összefüggések igen szorosak.
- 254/255 -
Az összefüggések jellemzésére hadd idézzem az oktató munkámban gyakran használt példámat, a futballt. A futballt két csapat játssza, ahol mindkét fél arra törekszik, hogy minél több gólt rúgjon, illetőleg a játék során megakadályozza, hogy az ellenfél gólt rúgjon. Hogy a játék megfelelő keretben maradjon ("tisztességesen folyjon") szabályokat alkotnak, amelyeket mindkét fél köteles betartani. A garancia a bíró, aki a szabályok betartására, és ha kell szankciók kirovására is fel van hatalmazva. Ha valakinek az lenne a feladata, hogy határozza meg a futball lényegét, akkor a játékról beszélne, a csapat összetételéről, taktikájáról, a védők szerepéről, a csatárok helyezkedéséről, stb. A játéknak ez a lényege, nem az, hogy szabályai vannak, még akkor sem, ha szabályok nélkül nem lehet "tisztességesen" játszani.
A kormányzati döntések végső soron politikai döntések, melyeket közjogi Játékszabályok" betartásával lehet csak "tisztességesen" hozni. A közjog nem teremt politikai mozgást, mint ahogy a futball játékszabályai sem hoznak létre játékot, de szabályok nélkül nem játszható.
Folytassuk a példát a szabályok oldaláról. A játékot ugyanis befolyásolja a szabály, töröljük el pl. a futballból a "les"-szabályt. Ebben az esetben a csapatok legalább két csatárt az ellenfél tizenhatosára (ha nem az "ötösére") fognak állítani. Megváltozik a játék képe. Vagy hagyjuk el a szögletrúgás szabályát. Ekkor a védők gond nélkül az alapvonal mögé rugdossák a labdát, hiszen annak nincs szögletrúgás következménye. Megint más lesz a játék. Arról már nem is beszélek, hogy szüntessük meg "fault"-ot, a szabálytalanságok megbüntetését, akkor pankrációvá válik a futball.
A közjogi szabályok, normák nem hoznak létre társadalmi mozgást, de jelentősen befolyásolják azt. A közjogi szabályok változása módosítja ezt a mozgást. Ha a hatalommegosztás rendszerében a parlament és a politikai nézőpontok erősödnek, akkor a törvényhozó hatalom ereje nő, a végrehajtó hatalom szakszerűségét reprezentáló apparátus ereje gyengül. Ha a végrehajtó hatalom jogai erősödnek, a politika, az érdekeket kifejező nézőpontokhoz képest, akkor a technokratikus tendenciák erősödnek fel. A közjogi játékszabályok nem hoznak létre politikai mozgásokat, de a szabályok milyensége befolyásolják a társadalom életét.
A fenti értelemben kifejtettek alapján fogom kezelni azt a törekvésemet, hogy csak a kormányzás közjogi szabályainak elemzését vállalom, de igyekezni fogok az élet valóságát, ha úgy tetszik a politikai mozgást, mint a kormányzás tartalmát is figyelembe venni.
1. A mai értelemben vett "közhatalom" hosszú ideig a királyt az uralkodót illette meg a rendi gyűlésekkel közös jogalkotás útján. A nemesi rend tényleges hatalmi súlya, szerepe mindig a király és a rendek közötti politikai erőviszonyok függvénye volt. Ha az uralkodónak volt ereje a nemesi rendi gyűléseket évtizedekig nem is hívta össze. A XVIII. századi királyi abszolutizmus így jött létre, amely abszolutizmus gyakran progresszív szerepet is játszhatott a rendi társadalom lebontásában, a polgári társadalom megteremtésében.[2]
Az ún. "harmadik rend", a polgárság igényeit fejezte ki a polgári felvilágosodás államra vonatkozó követeléseivel is. Ezek sorában fogalmazódott meg a hatalom, - pontosabban az állam útján gyakorolt közhatalom - három egymástól jogilag elhatárolt ágának megosztása. Maga a követelés a király korlátlan közhatalom gyakorlásával szemben jelentett kihívást. A hatalommegosztás elméletének kimunkálói a királytól elvitatták az igazságszolgáltatást, és azt független bíróságra akarták bízni, elvitatták a jogalkotást (törvényhozást), mert azt - a nem rendiségen alapuló - választott képviseleti szerveknek (Magyarországon országgyűlésnek) kívánták adni. A király jogkörében maradt a törvények által meghatározott kormányzás (az un. végrehajtó hatalom) és az annak gyakorlásához szükséges igazgatási szervezet vezetése, irányítása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
