Az orosz nemzetközi magánjogot 2001-ben integrálták az orosz Ptk. 3. részébe. Az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó új rendelkezések terjedelmesek és részletesek. Negyven cikkben szabályozzák a személyes, a dologi, a szerződésekre, az öröklési jogra vonatkozó, továbbá az általános részi szabályokat.
A gyakorlat szempontjából a Ptk. 1210. Cikkének fokozott jelentősége van. Ez a rendelkezés ugyanis, meghatározott előfeltételek fennállása esetén lehetőséget ad a feleknek arra, hogy a határon átnyúló szerződések esetében jogot válasszanak. Ez általában úgynevezett jogválasztási klauzuláknak a szerződésbe való felvételével valósul meg. Mégis, még abban az esetben is, ha a felek érvényes jogválasztásban állapodtak meg, sor kerülhet arra, hogy a külföldi jog alkalmazását megakadályozza a fórum joga úgynevezett imperatív (feltétlen alkalmazást kívánó) normáinak érvényesülése. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése másrészt akkor is lehetséges, amikor annak eredményeképp az orosz közrend szenved sérelmet.
Az imperatív normákra és a közrendre vonatkozó rendelkezéseket az orosz Ptk. az Általános Részben, az 1192. és 1193. Cikkekben szabályozza. Ezeknek a cikkeknek a hatóköre dönti el azt, hogy mennyiben kerül sor ténylegesen Oroszországban a külföldi jog alkalmazására. Ezért a fent említett rendelkezések értelmezése alapvetően meghatározza azt is, hogy a szerződést kötő felek mennyiben hagyatkozhatnak egy jogválasztási klauzulára.
Ebben a tanulmányban a szerző az imperatív normákra és a közrendre vonatkozó rendelkezések gyakorlati értelmezési és alkalmazási kérdéseit vizsgálja. Ennek során mindenekelőtt e szabályok alkalmazásának legújabb gyakorlatára és annak következményeire helyezi a hangsúlyt.
Az imperatív normákat úgy definiálják, mint olyan politikai és gazdaságpolitikai normákat, amelyek nem a magánszemélyek viszonyainak igazságos rendezésére, hanem az állam érdekeinek biztosítására irányulnak. Ezek a normák az azokat megalkotó állam számára annyira fontosak, hogy annak rendelkezései ebben az államban feltétlenül érvényesülnek. Másként kifejezve: az imperatív normák akkor is alkalmazást nyernek, ha a kollíziós szabályok értelmében - ideértve a jogválasztást is - külföldi jog volna alkalmazandó.
Az imperatív szabályok a közrend (ordre public) pozitív funkciójából erednek. Mind az ordre public, mind pedig az imperatív jog az eljáró bíróság (fórum) jogrendszere meghatározott értékeinek érvényesülését hivatott biztosítani. E közös vonás ellenére manapság különbséget tesznek e két jogintézmény között. Ennek oka, hogy az imperatív szabályok a konkrét eset eredményétől függetlenül, azaz abszolút módon nyernek alkalmazást. A külföldi jog alkalmazását eleve kizárják. Az ordre public ezzel szemben csak akkor avatkozik be, ha a külföldi jog alkalmazásának eredménye az egyedi esetben nem egyeztethető össze a fórum értékrendjével. Lényegében tehát kizárólag korrekciós eszközként, a konkrét eset igazságos megítélésének érdekében nyer alkalmazást.
A nemzetközi magánjog és a nemzetközi döntési harmónia szempontjából az imperatív jog erőteljes fegyvernek számít. Minél több nemzeti rendelkezés minősül imperatívnak, annál kevesebb tere marad a kollíziós jog által felhívott külföldi jog alkalmazásának. A nemzetközi magánjogi szabályokat az imperatív normák háttérbe szorítják. A jogválasztási klauzulát tartalmazó, nemzetközi elemmel rendelkező szerződések körében az imperatív szabályok kiterjesztő alkalmazása a gyakorlatban jogválasztásra vonatkozó záradékok érvényesülésének meghiúsítását eredményezheti.
Ennek a nem kívánatos következménynek az elkerülése érdekében a normák imperatívvá minősítése során szigorú követelményeknek kell eleget tenni. Ehhez nem elegendő, hogy a norma a nemzeti jogban kógensnek minősüljön, hanem valamely különösen fontos állampolitikai, vagy gazdaságpolitikai érdekek érvényesítésére kell, hogy szolgáljon. E normák zárt katalógusát nem lehet megadni, tekintettel arra, hogy a fent említett érdekek az idők folyamán változnak. Az értékek változása valamennyi társadalomra jellemző.
A nemzetközileg kényszerítő jog témája a 19. század óta foglalkoztatja az orosz jogtudósokat. Alexander Pilenko már 1915-ben, a "Nemzetközi Magánjog Rendszerének Vázlata" című, először 1915-ben megjelent munkájában rámutatott arra, hogy azok a normák, amelyek különös állami érdeket szolgálnak, az alkalmazandó jogra tekintet nélkül érvényesítendők. Ez a nézet a
-248/249-
Szovjetunióban is tovább élt. Mintapéldaként a külkereskedelmi monopólium szolgált. Dogmatikailag az imperatív szabályokat az irodalom az ordre public pozitív megnyilvánulási formájának tekintette.
A pozitív jogban kifejezetten először 2001-ben szabályozták a feltétlen alkalmazást kívánó normákat, amikor a nemzetközi magánjogot a Ptk.-ba foglalták. Miután a joggyakorlatot Oroszországban a tiszta jogi pozitivizmus jellemzi, az imperatív normáknak a Ptk. 1192. Cikkének 1. pontjába való felvétele óta lehet a joggyakorlatban az imperatív normák létének elismerésével számolni.
A Ptk. 1192. Cikk 1. pontja a következőképpen fogalmaz:
"Ennek a résznek a szabályai nem érintik az Orosz Föderáció törvényhozásának azon kényszerítő normái érvényesülését, amelyek az e kényszerítő normákba foglalt utalásra, vagy azok különleges jelentőségére tekintettel, beleértve azokat is, amelyek a polgári jogi forgalom résztvevői törvény által védett érdekeinek, vagy jogainak érvényesülését biztosítják, az érintett viszonyokat az alkalmazandó jogra tekintet nélkül szabályozzák."
A Ptk. ezen rendelkezésének mintájául a svájci nemzetközi magánjogi törvény (IPRG) 18. Cikke szolgált. A svájci IPRG 18. Cikkét annak magyarázata szerint úgy kell értelmezni, hogy csak a magánjogi természetű normák tartozhatnak az imperatív normák körébe, közjogi jellegűek nem. Ezt a nézetet az orosz szakirodalom is osztja a Ptk. 1192. Cikke 1. pontját illetően. Mindazonáltal az orosz jog normáinak imperatívként minősítése kizárólag az orosz nemzeti érdekek alapulvételével történik. A svájci gyakorlatnak ebből a szempontból nincs jelentősége.
a) A Ptk. 1192. Cikke 1. pontjának első fordulata
A Ptk. 1192. Cikke 1. pontjának első fordulata értelmében imperatív szabályok azok, amelyek arra való utalást tartalmaznak, hogy nemzetközileg kényszerítők.
Erre példa a hajózási kódex 414. Cikk 2. pontja, amely a fuvarozó felelősségének terjedelmét szabályozza. E rendelkezés értelmében a fuvarozó az általa okozott meghatározott károkért az orosz jog szerint felel, függetlenül attól, hogy a felek a szerződésre milyen jogot választottak. Ezek a normák nemzetközileg kényszerítők, mert a szerződésre irányadó jogra tekintet nélkül alkalmazandók. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Ptk. 1212. Cikk 1. pontja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vonatkozásában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
