1. 2017-ben jelent meg a neves berlini Klaus Schwarz Verlag kiadványaként Hamza Gábor professzor tanulmánykötete, amelyben a szerző Délkelet-Európára, egészen pontosan e térség jogász- és jogi kapcsolataira a jogtörténész szemével fókuszáló írásai olvashatók. A kötet magyar és angol nyelvű előszavát az annak szerkesztésében is közreműködő Hazai Kinga írta, a szintén e két nyelven olvasható utószavát Hóvári János történész, turkológus, volt ankarai nagykövet jegyzi, míg a szerzőt a néhai Hazai György professzor, turkológus méltatja (magyar, török és angol nyelven).
2. Jogász- és jogi kapcsolatokra fókuszáló írásokat említettünk fentebb, valójában azonban számba venni is nehéz, milyen sok, jogász szemmel nézve izgalmas témakört lefednek a kötetben magyar, angol, német és török nyelven olvasható tanulmányok.[1] A kötet öt nagy szerkezeti egységből áll, amelyek a következő tárgyköröket fedik le: I. A ciprusi magánjog szabályozásának fejlődéstörténete, különös tekintettel az Oszmán Birodalom törvényhozásának e fejlődésben betöltött szerepére (11-23); II. Az (elsősorban az Oszmán Birodalom által közvetített) iszlám jog Magyarországon és a magyar jog történetében betöltött szerepe (24-54); III. A polgári jog kodifikációjának története Törökországban a XX. században (amelynek kezdetei még a XIX. századi Oszmán Birodalomba vezetnek vissza) (55-92); IV. Az ún. macedón kérdés a szűkebb térségbeli (elsősorban török) és a tágabb európai politika tükrében (93-122); V. Schwarz András Bertalan (1886-1953), az életének utolsó harmadában Isztambulban alkotó magyar jogtudós életpályájának, tudományos és oktatói munkásságának ismertetése és méltatása (123-179).
E számos érdekes és szerteágazó kérdéskört láthatóan a "török fél" kapcsolja össze, vagyis a vizsgált (gyakran sokoldalú) jogi kapcsolatok egyik oldalán mindig megtalálható az Oszmán Birodalom/Törökország, amely a történelem alakulása folyamán komoly befolyást gyakorolt a térségre mind jogi, mind politikai (s természetesen megannyi más) szempontból, s amelynek magánjoga szintén figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül, különösképpen az elmúlt két évszázadban. A továbbiakban - terjedelmi okokból kifolyólag - a fent említett szerkezeti egységekből a két, szigorúan jogtörténeti szempontból nézve a többi témakör sorába kevésbé illeszkedő, a macedón kérdéssel és Schwarz András Bertalan tudományos munkásságával foglalkozó részt vizsgáljuk meg közelebbről, a többi tanulmány rövidebb ismertetése mellett.
3. Az első fejezetben - magyar, német és angol nyelvű tanulmányokon keresztül - a magánjog ciprusi szabályozásának történetét követheti nyomon az olvasó a Kr. u. IV. századtól egészen a XXI. századig.[2] A sziget története során számos nagyobb államalakulat részét képezte, így jogrendszerének fejlődését is számos külső hatás befolyásolta. Külön kiemelendő e fejlődéstörténetből az 1878 és 1959 közötti időszak, amelynek első felében, 1914-ig, Ciprus az Oszmán Birodalom részét képezte, de a Nagy-Britanniával
- 524/525 -
kötött egyezmények alapján "a szultán átengedte azt a jogot, hogy [...] a brit kormány törvényeket és egyéb jogszabályokat hirdessen ki". 1914-ben Nagy-Britannia annektálta Ciprust, 1928 és 1953 között pedig a brit jogrendszer érvényesült a szigetországban. Ciprus csak az 1959-es Ciprusi Szerződés értelmében vált függetlenné, majd 1974 júliusában de facto két államra szakadt. A tanulmányok a Ciprusi Köztársaság EU-csatlakozásával (2004) és alkotmányának rövid ismertetésével zárulnak.
A második részben - német és magyar nyelvű tanulmányokból - az iszlám jog és Magyarország sokrétű kapcsolatának fejezeteibe nyerhetünk bepillantást.[3] A szerző ezt az évezredes történetet három részre osztja: "I. a legrégibb időktől a XIII. század végéig, II. 1541-től 1687-ig, III. 1878-tól 1918-ig", majd e sorrendben mutatja be a magyarságnak az iszlám világgal való kapcsolatát jogtörténeti szempontból. A leghosszabb, egyúttal talán legizgalmasabb rész kétségkívül a második, a török hódoltság idején, Magyarország területén ténylegesen érvényesülő iszlám jog bemutatása és elemzése. Az első és a harmadik részben a szerző elsősorban a Magyarországon élő muzulmánok helyzetével, valamint az ország területén való jelenlétük indokolta szükségszerű jogi szabályozással foglalkozik.
A harmadik fejezetben - német, magyar és török nyelvű tanulmányok révén - a magánjog fejlődése és kodifikációja követhető végig az Oszmán Birodalomban/Törökországban a XIX. és XX. században.[4] A magyar olvasóknak mindenképpen érdekes információ lehet, hogy a Magyarországon reformkorként számon tartott időszak történelmileg azonos időben, az Oszmán Birodalomban is ugyanilyen jelentéssel és jelentőséggel bírt. Ennek során jött létre az alapvető fontossággal bíró, a magánjogot is tartalmazó kompiláció, a Medzsellé. Ezt követően a fő irányvonalakat e törvénymű megreformálása, illetőleg fokozatosan új törvényművekkel való felváltása határozta meg. Míg ugyanis az 1920-as évek első feléig elegendőnek tűnt a folyamatos reformálás, addig az I. világháborút lezáró béketárgyalások során Törökország kötelezettséget vállalt jogrendszerének modernizálására, így elkerülhetetlenné vált egy új törvénykönyv elfogadása. Erre 1926-ban került sor a svájci polgári törvénykönyv recepciója révén. Ezt követően viszont - bár alapvetően továbbra is a svájci, illetve más európai modellek alapján - a török magánjog sajátos fejlődési utat járt be a XX. század második felében - erről, s a török jogi oktatás alapjairól is rendkívül értékes információkhoz juthat hozzá az olvasó e fejezetből.
4. A történészi igényességgel kidolgozott, a macedón kérdést lebilincselően izgalmas politikatörténeti írásként feldolgozó fejezet értékes, s máshonnan nehezen pótolható történelmi ismeretekkel gazdagíthatja az olvasó tudását. A szerző ugyanis nem csupán a történelmi tényeket ismerteti, hanem - amennyire ez lehetséges - feltárja a mögöttük rejlő politikai megfontolásokat, s fontos, hogy mindezt a jogtörténész szemüvegén keresztül tárja az olvasók elé. E történelmi-politikai-jogtörténeti hármas szerkesztési elv teszi különösen értékessé a Macedónia függetlenségéhez vezető utat feldolgozó, két részből álló fejezetet.[5]
Az I. részben a (majd a XIX. és XX. században eszkalálódó) macedón kérdést megalapozó középkori előzmények tömör, de alapos (elsősorban a Bizánccal, majd az Első Bolgár Cársággal és Szerbiával vívott függetlenségi küzdelmek) ismertetését követően a szerző az 1875-ös macedón népfelkelésnél és az 1877/78-as orosz-török háborúnál veszi fel a fonalat. Ezt követően az események részletes nyomon követésével tárja fel a háttérben álló nagyhatalmi (orosz, török, brit, német és osztrák-magyar, később francia) érdekeket, valamint a macedón területeket érintő, a térségben meghatározó (bolgár, szerb, s egyéb balkáni, különösen görög politikai, ezenkívül elsősorban ortodox egyházkormányzati) törekvéseket, s végül, de nem utolsósorban az érintett területen élő lakosság szándékait. E folyamatok közül külön foglalkozik a szerző a Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO) helyzetével és tevékenységével, valamint (nem utolsósorban az előbb említett szervezet működése eredményeként) az egyre válságosabbra forduló helyzet rendezését célzó (orosz és osztrák-magyar diplomaták által kidolgozott) mürzstegi egyezménnyel (programmal). E folyamatok eredményeként ugyanis az Oszmán Birodalom fokozatosan kiszorult a térségből, s bár de iure továbbra is kiterjedt a hatalma e terüle-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
