A társadalom, az egyes emberek, a szokások folyamatosan változnak és erre a jognak is reagálnia kell. Erre remek példát szolgáltat a névviselés jogi szabályainak történeti alakulása, az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos jogértelmezése. Mikor a magyar családi jog jelenéről beszélünk, mindig ezen hagyományokból kell kiindulnunk, annak változásaival együtt.[1]
Megyeri-Pálffi Zoltán névjogról szóló könyvében vizsgálja, a feleség házassági neve mennyiben tekinthető saját névnek, és arra a következtetésre jut, hogy ezen nevek saját névnek nem tekinthetőek, de addig, amíg a szerzésüket megalapozó jogosultság nem veszik el, úgy viselkednek, mintha azok lennének.[2]
Jelen tanulmányban a feleség névviselését kísérelem meg elhelyezni a családi jogi névviselés rendszerében, ugyanakkor a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénybe (továbbiakban: Ptk.) integrált családi jog a polgári jog más területeivel való árnyaltabb kapcsolatára is igyekszem rámutatni. Ennek során a név megszerzését vizsgálom, azt, hogy a feleség névviselési joga mennyiben tér el az általános szabályoktól, illetve, hogy mennyiben van helye az attól való eltiltásnak a jogrendszerünkben.
A feleség névviselési jogának részletesebb tárgyalása előtt a névjog szabályait, tulajdonságait kell feltárni a házassági névviseléshez való esetleges kapcsolódása okán. A jogtudomány a személyiségi jogok kapcsán elsősorban ezen jogok megsértésének esetköreit, illetve ezek feltételeit helyezi a középpontba, és e jognak a tartalma, az abban rejlő végtelen cselekvési szabadság jogsértéssel nem érintett része háttérbe szorul. A Ptk. a névviselési jog tartalmát csak a felvett név vonatkozásában adja meg.[3] Az, hogy egy személyiségi jog, vizsgálódásunk szempontjából a névjog, milyen jogi jelleggel rendelkezik, az mutatja meg, milyen módon keletkezik e jog, mi annak a tartalma, illetve hogyan szűnik meg a jogosultság. A jelenleg uralkodó álláspont a személyiségi jogokat egységesen kezeli azok keletkezése vonatkozásában: a személyiségi jogok minden embert már a születéstől kezdve megilletnek. Máshogy van ez azonban - többek között - a névjog esetében.
Már a magánjogi kodifikáció elején felmerült, hogy vajon a névjog a személyiségi jogok közé tartozik-e, mert míg a testi épség fizikumánál fogva mindenképpen megillet mindenkit, addig egy személynek a néven való joga nem minden esetben ennyire egyértelmű. Az 1914-es magánjogi tervezet indokolása szerint a Tervezet a névhez való jog külön kiemelését azért tette meg, mert "kétség támadhatna e jog tartalmára és arra nézve, vajon a névre, amely csupán a személyiség megjelölésére szolgál, kiterjed-e a személyiség védelmét megállapító szabály.[4]" Meszlény Artur ezzel kapcsolatos aggályait úgy fogalmazza meg, hogy "a név mint egyedi megjelölés osztja a vagyoni jogoknak azt a sajátosságát, hogy specializálható, konkretizálható s hogy ehhez képest felmerülhet rá vonatkozóan a kérdés, vajon ez a név megilleti-e ezt a személyt".[5]
A névjog másik sajátságos tulajdonsága, eltérően például az élethez való jogtól, hogy több külön névjog is megillethet egy személyt egy időben: ennek talán leggyakrabban előforduló példája, hogy a feleség (vagy férj) házassági neve mellett igényt támaszthat születési, leánykori nevének megsértése esetén is, az erre való igényt a Legfelsőbb Bíróság is elismerte,[6] de ugyanígy az ún. polgári név mellett felvett néven lehetőség van szerzői mű megjelentetésére.[7]
- 14/15 -
A névszerzés esetköreinek, módjainak, illetve a névviselési jog megszűnése módozatának vizsgálata és dogmatikai kibontása által közelebb kerülhetünk ahhoz, mi a viszonya a férj nevének a feleségéhez, hiszen ezen tágabb fogalmi keretek között helyezhető el a házassági névviselés is. Az Alkotmánybíróság híres névhatározatában kiemelte, hogy a név az állami akarattól függetlenül keletkezik, s elsősorban a társadalmi szokások, konvenciók és vallásos hagyományok által determinált.[8] Ezek a szokások ugyanakkor a jogban is megjelennek, hiszen a jog is alapvetően a társadalmi szokásokra reagál.
A néven való jog magánjogi megszerzésének anyagi jogi szabályait elsősorban a családi jog adja, és azok a személyi állapot változásához kapcsolódnak. A személyi állapot az ember személyi minőségét és családi kapcsolatait meghatározó jogilag releváns tényezők összessége.[9] A családi jog mint relatív szerkezetű személyi viszony tehát bizonyos esetben a név szerzését is magában foglalja. Ilyen lehet a szülő-gyermek viszony, a házasság, az örökbefogadás, az apai, anyai jogállásban beálló változás. Az ezen jogviszonyokban szabályozott névviselési diszpozíciókat az alábbi táblázatban gyűjtöttem össze:
| Jogviszony | Keletkezés | Megszűnés |
| Házasság | 4:27. § | 4:28. § |
| Apasági vélelem | 4:101. § (7) bek. | 4:113. § |
| Anyai jogállás | 4:118. § (5) bek. | |
| Örökbefogadás | 4:134. § | 4:142. § |
| Gyermek neve | 4:150. § [kapcs: 4:175. § (2) bek.] | Értelemszerűen nincs |
(saját szerkesztés)
A magánjogi névviselés azonban nem csak ezeken keresztül keletkezhet: ugyanígy névjogot szerezhet az író felvett nevére, a nemzetiséghez tartozó személy is joghatályosan használhatja nevét a nemzetiség nyelvén, anélkül, hogy azt anyakönyveztetné,[10] de a magánjogban ugyanúgy megengedett a ragadványnév használata is.
A családi jogi jogviszonyok létesítésével a felek között jogi kapcsolat, jogviszony jön létre, amelynek elsősorban személyi, nem vagyoni tartalma van, ugyanakkor számos vagyoni hatás is fűződik hozzá.[11] Minden jogviszony tartalmát a felek jogai és kötelezettségei alkotják, a fent felsorolt esetekben ilyen a névviselési jog is, ennek következtében a névviselésre való jogosultság fennállása elsősorban az adott jogviszonytól függ: annak létezésétől vagy megszűnésétől. A felek névviselése a családi jogviszonyokban jogilag értékelt körülmény, azonban csupán járulékos jellegű: létezése az adott családi jogi jogviszonytól függ. Nem önálló jog, amely más jogtól függetlenül is keletkezhet, állhat fenn vagy éppen szűnhet meg. Az, hogy a jogviszonyban részt vevő felek nem akármilyen vezetéknevet vehetnek fel, arra enged következtetni, hogy a jogviszonyban részt vevő egyik személy, a névadó hozzájárul ahhoz, hogy a személyiségi jogába tartozó névjog viselésére, használatára jogot szerezzen a jogviszonyban résztvevő másik személy, a névszerző. Ezáltal a névszerző számára is lehetővé válik a név viselése, ugyanakkor a felek ezzel fejezik ki a külvilág számára családi kapcsolatukat. A családi jogi jogviszony tehát mindenképpen kell, hogy tartalmazzon egy ilyen implikált névhasználati engedélyt, máskülönben nem lenne értelmes magyarázata annak, hogy miért viselnek azonos nevet a jogalanyok, és miért nem marad ugyanaz a nevük vagy vehetnek fel bármilyen nevet.[12] Az Alkotmánybíróság is kiemelte, hogy a névválasztás korlátozását jelenti az, hogy a családban született gyermeknek nem adható az apa vagy az anya családi nevétől különböző családi név.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
