https://doi.org/10.59851/mj.72.01.10
Százharminc éve született Nizsalovszky Endre (1894-1976) egyetemi tanár, akadémikus, többszáz publikáció szerzője.[1] Ez az írás a Lengyel-Magyar Jogászegylet megalakításának emlékét idézi fel, s benne az ő szerepét.
1935 őszén a Lengyel Jogászszövetség (Naczelna Rada Adwokacka) a Magyar Jogászegylet közvetítésével kapcsolatot keresett egy magyar ifjúsági csoporttal, abból a célból, hogy alapítani tudjanak egy közös egyesületet. Oswald István (1867-1944) kúriai elnököt kérték fel, hogy legyen a mozgalom fővédnöke, és utazzon Lengyelországba. Ő a felkérést elfogadta, ám korára hivatkozva visszautasította a delegáció vezetését, ezzel Kuncz Ödön egyetemi tanárt (1884-1965) bízta meg. A fiatal jogászokból álló delegáció tagja Degré Alajos (1909-1984) törvényszéki jegyző, Koszmovszky Tibor (1910-1980), az Ügyvédjelöltek Országos Szövetségének elnöke és Puskás Károly egyetemi tanársegéd lett. A sajtó kiemelte, hogy mindkét részről nagy érdeklődés mutatkozott a baráti kapcsolatok iránt, és a két nemzet külpolitikai célkitűzéseihez illeszkedő mozgalmat a lengyel és magyar kormánykörök támogatták. Terv szerint, 1936. január 19-én indultak Varsóba. Kuncz másnap előadást tartott a magyar jogfejlődésről és jogintézményekről, majd a fiatal küldöttek ismertették a magyar jogászság és jogi oktatás helyzetét. Az ötnapos látogatáson találkoztak a lengyel köztársasági elnökkel[2] és igazságügy-miniszterrel,[3] továbbá megtárgyalták a közös jogegylet ügyét.[4]
A lengyelek 1936 őszén viszonozták a látogatást. Karol Lutostański (1880-1939), az Igazságügyi Minisztérium (Ministerstwo Sprawiedliwości) törvényszerkesztő osztályának vezetője november 23-án a családi jog kodifikációjáról adott elő a Jogászegyletben. Őt és három fiatal jogász kísérőjét Hóman Bálint (1885-1951) kultuszminiszter, Lázár Andor (1882-1971) igazságügy-miniszter és a Pázmány egyetem rektora[5] fogadta,[6] a Magyar Világhíradó pedig lefilmezte őket a Parlamentnél.[7]
A Lengyel-Magyar Jogászegylet 1938 őszén, a Jogászegylet Összehasonlító Jogi Szakosztálya keretében alakult meg.[8] Az ülésen felszólalt Baranski Gyula (1867-1953) ügyvéd, a magyar-lengyel kapcsolatok kimagasló alakja. A bemutatkozó ülést november 19-én tartották az Ügyvédi Kamara dísztermében, ahol Bronisław Hełczyński (1890-1978) legfelsőbb közigazgatási bírósági elnök aktuális lengyel jogi problémákról beszélt.[9]
Az egylet elnöke Lázár Andor volt igazságügy-miniszter lett. Elnökhelyettes Nizsalovszky Endre, főtitkár Steiner Antal (1884-?) ügyvéd, a budapesti lengyel követség jogtanácsosa,[10] titkár Nagy László. Választmányi tag Danilovics Pál külügyminiszteri osztályfőnök, Mendelényi László (1877-1973) pestvidéki törvényszéki elnök, Kuncz és Komarnicki Román (1887-1973) ügyvéd.
Az egylet célja a magyar jogászok tájékoztatása volt a lengyel törvényalkotási munkálatokról, valamint a lengyelekkel való kapcsolat elmélyítése. Rendszeres felolvasóüléseket kívántak tartani, és azt tervezték, hogy előadásra magyar és lengyel kiválóságokat fognak felkérni.
Az előzők alapján úgy tűnhet, hogy a kapcsolatalakítás elsősorban lengyel érdek lehetett. Ezzel szemben inkább abba a folyamatba illeszkedik, amit számos társaság megalapítása, utcanévadás, az esztergomi Sobieski-emlékmű, a budai Józef Piłsudski-emléktábla, a népligeti Lengyel Legionárius-, a salgótarjáni és zuglói Báthory-, valamint a később ikonikussá vált Duna-parti Bem-szobor állítása jelez az 1930-as években.
- 61/62 -
Az egyletnek nem adott időt a történelem, 1939 szeptemberében Németország és a Szovjetunió lerohanta Lengyelországot. Ám ez előtt még egy küldöttség járt Varsóban 1939. június 9. és 11. között, melynek tagjai Lázár, Nizsalovszky, Komarnicki és Nagy voltak.
Lengyel híradás szerint is elsőként Varsóban alakult meg a Lengyel-Magyar Jogászegylet lengyel csoportja. Elnöke Artur Stanisław Sieradzki (?-1950), a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett, tiszteletbeli titkára Lucjan Karłowski (?-?), a Legfelsőbb Bíróság ügyésze.[11] A csoportba meghívták a Varsói Ügyvédi Tanácstól Leon Nowodworski (1889-1941) dékánt és Zygmunt Blenau (?-?) dékánhelyettest. A látogatás első napján Sieradzki a Mazóviai Hercegek Házában (Kamienica Książąt Mazowieckich)[12] köszöntötte a vendégeket. Lázár Andor pedig előadást tartott a magyar alkotmány fejlődéséről,[13] amit a lengyelek érdekesnek és jól felépítettnek tartottak. A találkozón a lengyel jogélet jeles képviselői vettek részt.
Másnap Adam Chełmoński (1899-1959) igazságügyminiszter-helyettes mondott francia nyelvű pohárköszöntőt, hangsúlyozva a két országot évszázadok óta összekötő baráti kapcsolatokat. Lázár azt válaszolta, hogy "a politika nem mindig felel meg az érzéseknek, de lehetetlen érzésekkel szemben politikát folytatni, ezért a magyar politika soha nem lesz ellentétes a lengyel politikával". A program többi részéről, Nizsalovszky szerepéről nem számoltak be a lengyelek.[14]
Nizsalovszky lengyel jogrendszerről szóló alig ötszázszavas szemléje[15] egyike annak a három rövid írásnak, melyeket pályája első évében, 1921-ben publikált, s melyekből kettő érinti a lengyel kérdést.[16] Az írás azzal indul, hogy a lengyel jogrendszer állapota annak az irgalmatlan országhasogatásnak az egyik szomorú következménye, amelyet az Antant "békekötések" név alatt véghezvitt. Nizsalovszky itt nyilván Danzig kérdésére célzott, amely aztán a 2. világháborúig vezetett (ezzel a kérdéssel egyébként másutt is foglalkozott).[17] Lengyelország kálváriája azonban 123 évvel korábban, a három felosztáskor (1772, 1793, 1795) kezdődött. Akkor vesztette el államiságát, és csak az első világháború és a lengyel-bolsevik háború után nyerte vissza azt. Lengyelország egyébként aláírta a trianoni szerződést, de a szejm nem ratifikálta, s Csehszlovákiától 1924-ben 589 négyzetkilométernyi szepességi területet szerzett meg a történelmi Magyarország kárára.[18]
A szemle lényege, hogy az egykori Lengyelország területén három partikuláris jog (orosz, osztrák és német) jött létre. Ezek aztán egymástól függetlenül alakultak, lényegesen eltérő jogintézményekkel és fejlettségi szinten. A kodifikáció legfontosabb feladata így az volt, hogy egységet teremtsen. Az írás az alkalmazandó jog kiválasztásával kapcsolatos néhány szabályt is ismertetett a szerződéskötés, munkabérfizetés, károkozás stb. esetére, méghozzá a lengyel köztársasági kodifikáló bizottság magánjogi osztályának francia nyelvű munkája alapján.
Csaknem másfél évtizeddel később született a lengyel kötelmi jog általános részéről szóló hosszú tanulmány.[19] Jelentőségét jelzi, hogy különlenyomatban is megjelent, s elő is adta a Jogászegylet Magánjogi Szakosztályának 1935. januári ülésén. Középpontjában még mindig a jogegység, a partikuláris jog felszámolásának a kérdése állt, de a lengyel kodifikációt tanulságos példaként is be kívánta mutatni arra tekintettel, hogy a magyar magánjogi kódex csupán javaslatként létezett. Korabeli híradás szerint Nizsalovszky az előadáson rámutatott a lengyel törvénynek "a M. M. T-vel való hasonlatosságaira s attól való eltéréseire; összehasonlította a német Bgb. s a svájci kötelmi jog vonatkozó intézkedéseivel s mély tudományos felkészültséggel mondott bírálatot egyes részek fölött".[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
