Joggal vetődik fel kérdésként, hogy a fogyasztói típusú magatartást tanúsító személyek voltaképpen hogyan kerülnek bevonásra a kábítószer-kereskedelem miatt indult bűnügyekbe, felkutatásukra és azonosításukra nézve, milyen hathatós módszerek állnak a hatóságok rendelkezésre?
Írásom célja alapjaiba véve a fenti kérdésre választ adni. Jelen publikáció alapját a gyakorlati tapasztaltok képezik az ügyészség szemszögéből, annak nem célja a vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályanyag részletes ismertetése.
Általánosságban elmondható, hogy az általam vizsgált személyi kör (fogyasztó), leplezett eszközök alkalmazása révén, tehát egy krimináltechnikai módszer útján kerül azonosításra, és egyúttal bevonásra az effajta büntetőeljárásokba.
A leplezett eszközök közül e téren a lehallgatás, valamint a kábítószert terjesztőnek a rejtett figyelése a célravezető és gyakorta alkalmazott módszer, amelyek, ha eredményre vezetnek - értve ezalatt, hogy azok a megjelölt személyi körre nézve is terhelő információval szolgálnak -, a fogyasztói típusú magatartás kifejtésért a Btk. 178. §-a szerinti kábítószer birtoklása bűncselekményének valamely törvényi tényállási fordulatába ütköző bűnütetőjog-ellenes magatartás miatt - az alábbiakra figyelemmel - az érintett személy gyanúsítható lesz.
A lehallgatás kontextusában elsőként szólni kell az úgynevezett elektronikus felderítésről, amely eljárási cselekmény voltaképpen a lehallgatás "előcselekményének" fogható fel.
Az elektronikus felderítés lényege, hogy a nyomozó hatóság az elektronikus hírközlési szolgáltatás keretében - elektronikus hírközlő hálózat vagy eszköz útján, illetve információs rendszeren - folytatott kommunikáció tényének a megállapításához, az elektronikus hírközlő eszköz vagy információs rendszer azonosításához, illetve hollétének megállapításához szükséges és releváns adatokat titokban, technikai eszközzel megszerezheti.[1]
Mindez arra szolgál, hogy még a lehallgatás bírói engedélyezésének indítványozása előtt azonosítani lehessen azon elektronikus eszközöket, információs rendszereket, illetőleg azok feltalálási helyét, amelyekre a későbbiekben a bírói engedélyt meg kell kérni.[2]
A fentiekkel összefüggésben azonban fontos hangsúlyozni, hogy az elektronikus felderítés keretében a célba vett hálózatokon, eszközökön folyó kommunikáció tartalmának megismerése, valamint annak rögzítése nem lehetséges, tekintettel arra, hogy ezen cselekmények foganatosítására csak a lehallgatás teremt törvényi jogalapot.[3]
Mindennek okán az említett elektronikus eszközök felderítése tulajdonképpen az információs rendszerek, valamint elektronikus eszközök azonosítását és lokalizálását célozza.
A lehallgatás - lényegét tekintve - a távol lévő személyek közötti kommunikáció tartalmának megismerésére és rögzítésére szolgáló bűnügyi hírszerzési eszköz, amelynek keretében elektronikus hírközlő hálózat vagy eszköz útján, illetve információs rendszeren folytatott kommunikáció tartalmát lehet titokban kifürkészni és egyúttal rögzíteni.[4]
Információs rendszernek az adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezés vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések összessége tekinthető, értve ezalatt tipikusan a számítógépet, az okostelefont, ugyanakkor az adathordozók is e körbe sorolandók.[5]
Az elektronikus hírközlési szolgáltatásnak minősülnek a hangátviteli szolgáltatások (helyhez kötött és mobil telefonszolgáltatás, VPN-alapú hangátviteli szolgáltatás) és az úgynevezett adatátviteli szolgáltatások (internetszolgáltatás, rövidüzenet-szolgáltatás, VPN-alapú adatátviteli szolgáltatás).[6]
Problémát jelent e leplezett eszköz alkalmazásakor, hogy a nyomozó hatóság miként válassza meg a célba vett eszközöket, de főleg az, hogyan szerezzék be az elektronikus hírközlési szolgáltatás vagy eszköz, illetve az információs rendszer egyértelmű azonosítására szolgáló adatokat, mielőtt a bírói engedély beszerzésére irányuló folyamat megkezdésére sor kerülne.[7]
További nehézség, hogy az okostelefonokat napjainkban már nagyrészt nem is telefonhívásokra, hanem az internetet használó applikációk (Facebook, Messenger, WhatsApp, Skype, Viber, Snapchat stb.) segítségével azonnali üzenetkül-
- 3/4 -
désre, videó- és hanghívásokra, illetve médiafájlok és internetes tartalmak megosztására használják.[8]
Mindez azért probléma, mert a gyakorlatban a lehallgatás - figyelemmel a kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem miatt indult büntetőeljárásokban tapasztaltakra is -alapjaiba véve a telefonhívásokra korlátozódik, az okostelefonokhoz kapcsolódó, a megjelölt applikációkon folytatott kommunikáció lehallgatására ugyanis - a technikai feltételek hiánya okán - nincs lehetőség.
Mindebből következik, hogy a technológia fejlődés a lehallgatást biztosítani hivatott technikai eszközök fejlődéséhez viszonyítottan jóval gyorsabb ütemben megy végbe, tehát a lehallgatásra rendelkezésre álló eszköztár egész egyszerűen nem tud lépés tartani a technológiai fejlődés hozadékaival, gondolván itt például az okostelefonok igen sokrétű funkcióira.
A potenciális kábítószer-kereskedő elkövetők továbbá gyakorta cserélnek mobiltelefont cselekményük nyomon követhetőségének akadályozása céljából, mely körülmény az alábbi nehézségekhez és problémákhoz vezet a nyomozás során.
A Be. 239. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakat szem előtt tartva, lehallgatást maxium személyenként 4x90 napra lehet engedélyezni.[9] Lehallgatni - a Be. 236. § (2) bekezdés f) pontja értelmében - pedig kifejezetten a bírói engedélyben szereplő elektronikus hírközlési szolgáltatás vagy az eszköz, illetve az információs rendszer egyértelmű azonosítására szolgáló adatokat alapul véve lehet.[10]
Mindebből következik, hogy a gyakori telefoncsere eredményeként, az új telefonkészülékre vonatkozó lehallgatást újból engedélyeztetni kell, ami azért rendkívül problematikus, mert - ahogy látható - a lehallgatásra vonatkozó engedélyezés időtartama adott személyre nézve meglehetősen korlátozott, szűk keretek között determinált, figyelemmel annak lehetséges tartamára és a hosszabbítási lehetőségek számára egyaránt.
A lehallgatást Magyarországon a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi, mely szerv által végzett lehallgatás eredményeként beszerzett hanganyagból dolgozik a nyomozó hatóság és használja fel a kereskedéssel megvalósított kábítószer-kereskedelem miatt indult bűnügyek felderítése során.
Lényeges, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat előzetes szűrés folytasson, hogy megállapíthatóvá válhasson, melyek azok a telefonbeszélgetések, amelyek az ügy tárgya szempontjából relevanciával bírhatnak, és az adott bűnügy felderítését előrevihetik.
Általánosságban jellemző a lehallgatás eredményeként nyert telefonbeszélgetések kódoltsága, értve ezalatt, hogy a kábítószert az egymással telefonáló felek nem nevezik nevén, hanem úgynevezett kódnyelvet alkalmaznak a kommunikáció egésze alatt, leplezve annak illegális tevékenységhez való kapcsolódását.
A nyomozó hatóság tehát ezen gyakorta kódolt beszélgetésekből próbálja kiszűrni a kábítószerrel összefüggő bűncselekmény elkövetése kontextusában releváns információkat, további segítségként hívva a potenciális kábítószer-kereskedőre, mint célszemélyre lekért híváslistákat.
A nyomozást végző rendőri szerv tulajdonképpen a fenti hanganyag felhasználásával, a hanganyagok alapját képező releváns beszélgetések tartalmi sajátosságaiból, úgymint az annak keretén belül elhangzott, jellemzően keresztnevekből, azokat a potenciális kábítószer-kereskedőre lekért, és egyébként bírói engedélyhez nem kötött híváslistákkal összevetve, következtet a potenciális fogyasztói magatartást tanúsító célszemélyek kilétére. Ezt követően továbbá a nyomozó hatóság ezen potenciális, fogyasztói típusú magatartás tanúsításával összefüggésbe hozható célszemélyekre nézve jellemzően előszűrést is végez a Robotzsaru rendőri nyilvántartási rendszer, valamint a Bűnügyi Nyilvántartás adatait felhasználva. Amennyiben a nyomozó hatóság a célszemélyekre, a megjelölt nyilvántartási rendszerekben releváns adatokat talál - példának okán a célszemély volt már kábítószerrel összefüggő cselekmény miatt büntetve, vagy ellene jelenleg egy vagy több e tárgykörben indult büntetőeljárás is folyamatban van -, jellemzően az alábbiak szerint jár el.
A fentiek feljogosítják a nyomozó hatóságot, hogy a potenciális fogyasztói magatartást tanúsító célszemélynél kutatást foganatosítsanak és őt, a tényleges fogyasztás gyanúját megalapozva, kábítószer-gyorstesztnek vessék alá. Amennyiben ezen eljárási cselekmények közül bármelyik eredményre vezet - értve ezalatt a célszemélyre nézve történő terhelő információk szolgáltatását -, a célszemély a Btk. 178. §-a szerinti kábítószer birtoklása vétségével megalapozottan gyanúsítható lesz, és így gyanúsítotti jogállásúként kerül bevonásra a kábítószer-kereskedelem miatt indult bűnügyben.
Mindezek mellett a kábítószert terjesztő személy rejtett figyelése útján is eljuthat a nyomozó hatóság a konkrét fogyasztói típusú magatartást kifejtő személyekhez, ahogy arra már utaltam.
A rejtett figyelés az egyik, hanem a legősibb hírszerzési módszer, amely alappilére az operatív bűnügyi munkának is. A célszemélyek közötti találkozók, az illegális szállítmányok követése, azok átadása-átvétele, a célszemélyek mozgásának nyomon követése, illetve a releváns helyszíni történések megismerése mind-mind olyan információk, amelyekhez a figyelés révén juthat hozzá a nyomozó hatóság.[11]
A rejtett figyelés az új Be. rendszerében engedélyhez nem kötött leplezett eszköznek számít - és a Be. 215. § (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel -, azalatt érteni kell a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható személy, lakás, egyéb helyiség, bekerített hely, nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló hely, illetve jármű, továbbá tárgyi bizonyítási eszközt képező dolog titokban való megfigyelését, a történtekről információ gyűjtését, valamint az észleltek technikai eszközzel történő rögzítését.[12]
A rejtett figyelés végrehajtója a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja, valamint titkosan együttműködő személy és fedett nyomozó is lehet.
Felhívom a figyelmet arra, hogy a rejtett figyelés útján észleltek technikai eszközzel való rögzítése - szem előtt tartva a fenti jogszabályhelyet - csak a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen, valamint közösségi közlekedési eszközön történhet, hiszen az ezeken kívül eső lakást, egyéb helyiséget, bekerített helyet, illetve járművet titkos megfigyelés
- 4/5 -
útján, bírói engedéllyel lehet titokban megfigyelni, és az ott látottakat rögzíteni.[13]
Mindebből következik, hogy a lakás, az egyéb helyiség, a bekerített hely, a jármű megfigyelése szigorúan csak kívülről történhet, vagyis példának okán rejtett figyelés esetében legális azt nyomon követni, hogy egy lakásba ki lép be, illetve ki hagyja el azt, továbbá ezt technikai eszközzel is lehet dokumentálni. Azt azonban, hogy magában a lakásban mi történik, már csak a hely titkos megfigyelése, mint bírói engedélyes leplezett eszköz alkalmazása révén figyelhető meg.
Ezen leplezett eszköz alkalmazása kiváltképp relevanciával bír a szervezett bűnözés esetén a bűnös kapcsolatok, a konspiratív jellegű működés feltárásában és felderítésében.
A rejtett figyelés - amelyet a rendőrség maga foganatosít - célja ez esetben publikációm központi témájára vetítve az úgynevezett "lefogyasztózás", amelynek lényege, hogy a nyomozó hatóság miközben a terjesztő - így a kereskedői magatartással összefüggésbe hozható - személyt figyeli, hagyja, hogy az minél több potenciális fogyasztóval találkozzon, annak ellenére, hogy a kereskedői magatartás már enélkül is bizonyítható lenne. Ez esetben tehát a nyomozási cél túlterjeszkedik a terjesztő elfogásán, a kereskedői típusú elkövetési magatartások, és az azok mögött húzódó szervezett működés feltárásán. Ilyenkor tehát a potenciális fogyasztói kör minél teljesebb felderítése, és ezen személyek elfogása is célként tarthatók számon.
A fenti rejtett figyelési módszernek köszönhetően, végső soron tehát nemcsak a terjesztő, hanem a fogyasztó(k) személy(ek) "lekapcsolására" is sor kerülhet, alapjaiba véve tettenérés útján.
Mindennek gyakorlatban történő tipikus megvalósulási formája, hogy a rendőr egy közforgalom előtt nyitva álló helyen állva kifigyel egy - a példának okán - autóban zajló, kábítószer átadás-átvételt.
A gyakorlatban ugyanakkor elmondható, hogy elsődlegesen az fogyasztók - eljárási pozíciójukat tekintve - tanúként kerülnek bevonásra a kábítószer-kereskedelem miatt indult bűnügyekben, fogyasztói típusú magatartásuk miatt tehát jellemzően ezen alapügytől elkülönülten, további terhelő bizonyíték esetén lesznek gyanúsítva és a felelősségre vonva.
Nem nehéz belátni, hogy az ilyen személyi bizonyítási eszköz fel tudja tárni az egyes bűnös kapcsolatokat, beleértve azok milyenségét, alátámasztva ezáltal a szervezett keretrendszer között történő működést, amely a kábítószer-kereskedelemmel összefüggő bűnügyek miatt indult nyomozások egyik alappillére.
Az úgynevezett potenciálisan fogyasztói típusú magtartást tanúsítóknak a tanúként történő kihallgatása a kábítószer-kereskedelemmel érintett bűntetőeljárásokban az alábbiak szem előtt tartása mellett kell, hogy történjen.
Alapvetés, hogy ezen eljárási cselekmény foganatosítása során valamennyi esetben szem előtt tartandó, hogy a fogyasztói magatartás is pönalizálandó.
Mindennek okán az így beszerzett tanúvallomások során kiemelt figyelemmel kell lenni ezen, fogyasztói típusú magatartást tanúsító tanúknál, hogy a tanúvallomás-tételi relatív akadályok közül, a Be. 172. § (1) bekezdése szerinti törvényi kioktatás, és az arra adott válasz rendelkezésre álljon. Ennek értelmében ugyanis, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben - fő szabály szerint -, a tanúvallomást megtagadhatja.[14]
Amennyiben a fenti törvényi kioktatás, valamint az arra adott válasz a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből nem olvasható ki, akkor az törvénysértő módon beszerzett bizonyítékot eredményez, vagyis az ekként felvett tanúvallomás a nyomozás során bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe, annak a bizonyítékok köréből való kirekesztése indokolt és szükséges.
Megjegyzem, hogy a rendelkezésre álló vallomások kontextusában - értve ezalatt az esetlegesen rendelkezésre álló, a kereskedői magatartással összefüggő gyanúsítotti vallomást/vallomásokat, valamint a tanúvallomásokban foglaltakat - a vizsgált bűnügyek nyomozása során ügyelni kell arra, hogy önmagukban véve ezen bizonyítékokat kellő kritikával kell kezelni, kiváltképp akkor, ha kábítószer lefoglalására ténylegesen nem került sor.
Kábítószer le nem foglalása esetén ugyanis kizárólag a fenti vallomásokra alapított kábítószer-kereskedéssel összefüggő gyanúsítás rendszerint nem ígér aggálymentes vádemelést, a vallomások bizonyító ereje az ilyen ügyekben gyakorta a szokásosnál is gyengébb.[15]
Mindebből adódóan a személyi bizonyítékok túlsúlya esetén, feltéve, ha azok egymással az érintett kábítószer-mennyiséget illetően nem állnak koherenciában - nehezítve ezzel az eljárás tárgyát képező cselekmény jogi minősítésének pontos behatárolását - indokolt az úgynevezett "minimumelvnek" a szigorú alkalmazása.[16]
Példának okán ugyanis, amennyiben a kihallgatott személy több vallomásában többféle gyakoriságot, mennyiséget említ, a kevesebb mennyiséget kell alapul venni az kereskedéssel érintett eljárás során.
Összességében megállapítható, hogy a leplezett eszközöknek nemcsak a kábítószer-kereskedői típusú magatartások mögött húzó szervezett működés felderítése aspektusából van determináló jelentőségük és egyúttal létjogosultságuk, hanem azok alkalmazásának eredményeként, mintegy velejárójukként a fogyasztói típusú magatartást tanúsító személyek azonosítására is sor kerülhet. Mindennek okán azok egyszersmind kettős célt is szolgálnak, hozzájárulva ezáltal a szervezett működés eredményes bizonyításához, és magával a kábítószerrel - bármilyen formában - összefüggésbe hozható személyek kilétének megállapításához, azok elfogásához, és végső soron büntetőjogi felelősségre vonásukhoz. ■
JEGYZETEK
[1] Fenyvesi Cs. - Herke Cs. - Tremmel F.: Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022, 227. o.
[2] Uo.
[3] Uo.
[4] Uo. 235. o.
[5] Uo. 233. o.
[6] Uo. 235. o.
[7] Uo.
[8] Uo.
[10] Be. 236. § (2) bekezdés f) pont.
[11] Fenyvesi Cs. et al. i. m. 226.
[12] Be. 215. § (5) bekezdés.
[13] Mészáros B.: Fedett nyomozó alkalmazása a bűnüldözésben. Dialóg Campus, Budapest, 2019,107.
[14] Be. 172. § (1) bekezdés.
[15] Korona L.: A nyomozás felügyelet gyakorlati kérdései a kínálati oldali kábítószer-bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek nyomozása során. Ügyészek Lapja, Budapest, 2013/5., 35.
[16] Uo.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD., ügyész, Budapesti VI. és VII. Kerületi Ügyészség.
Visszaugrás
