Maksó Bianka: Kivert biztosíték? - Az információszabadság a döntés megalapozását szolgáló adatok korlátozott nyilvánosságának tükrében (IJ, 2012/5-6. (52-53.), 201-208. o.)

1. Bevezető gondolatok

"Óriási hiba adatok nélkül elméletet alkotni"[1] Az idézet a világ legismertebb detektívjének, Sherlock Holmes alakjának megalkotója, Sir Arthur Conan Doyle tollából származik. Információra pedig nemcsak nyomozóknak van szükségük. "A tökéletes világ ma csak információs társadalomként képzelhető el"[2], így az aktív társadalmi részvétel és mindennapi életünk megköveteli a tudatos információs önrendelkezés megvalósulását, annak minden "szeletének"[3] érvényre jutását és juttatását.

Miért érdemel kiemelt figyelmet az információszabadság helyzete ma Magyarországon? 2012. január 1-jén lépett hatályba a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény,[4] mely - a közérdekű adatok nyilvánosságát rendező szakaszaiban változtatásokkal és a 2005. évi XC. az elektronikus információszabadságról szóló törvény szabályozásához igazodva -, rendelkezéseinek alkalmazása megváltoztathatja a joggyakorlatot. Állításom feltételes módú és jövőre utaló, hiszen bírósági ítélet a törvény hatályba lépése óta, annak rendelkezéseire alapozva még nem született az elektronikusan elérhető nyilvános bírósági portál keresési eredménye szerint.[5] Úgy vélem, elengedhetetlen ismernünk a korábbi esetjogot, elméleti álláspontokat, valamint releváns külföldi mintákat, hiszen példát meríthetünk a jövőbeni kielégítő jogalkalmazáshoz és segítséget nyújthat a kiküszöbölendő hiányosságok megoldásában.

A döntés megalapozását szolgáló iratok nyilvánossága tekintetében hasonlóságot mutat a hatályos törvény 27. § (5) bekezdése a 1992. évi a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságról szóló törvény (a továbbiakban: Avtv.) 19/A. §-ban foglalt rendelkezéseivel, ám megváltozott a közérdekű adat törvényi fogalma, valamint közérdekűségi tesztet vezetett be a jogalkotó a döntési folyamat lezárása előtti megismerésére vonatkozó igény elbírálásakor.

Hol húzódik a határ a döntés megalapozását szolgáló irat bizalmassága és a közérdekűsége között? Meddig indokolja a nyilvánosság korlátozása az állami szervek befolyásmentes működésének érdekét? A teljesség igénye nélkül összevetve az információszabadság, kiemelten a döntés megalapozását szolgáló adatok területén eddigi tudományos eredményeket, törvényi szabályozási módokat és precedens értékű bírósági döntéseket megállapítható, hogy nehéz feladat azt a kényes egyensúlyt megtalálni és megtartani, ami a nyilvánosság és annak korlátozhatósága között kívánatos.

2. Az információs jogokról, kiemelten az információszabadságról

A személyes adatok védelme az információs jogok csupán egyik, ám annál lényegesebb területét alkotva, az állampolgár információs önrendelkezésében egyre tudatosabban jelenik meg. A közérdekű adatok megismerésének joga, mely az információs jogok másik halmazaként értelmezhető, nem kap hasonló tiszteletet, ám alkotmányos alapjogként megérdemli a "díszkivilágítást".[6] Az információszabadság - mint nem korlátozhatatlan alkotmányos alapjog - a jogállamiság egyik garanciája, hiszen a közhatalom nyílt és átlátható működését hivatott biztosítani.

2.1. Nem korunk újdonsága

Az állam szervezetét, vezetését, pénzügyeit valamint hadügyeit érintő információk iránti igény első megjelenésének a XVII. századi Anglia volt tanúja.[7] A felvilágosodás eszméiből táplálkozó információszabadság első törvényi megjelenése az 1766-os svéd sajtószabadság-törvényben található, majd az 1789 augusztusában a francia nemzetgyűlés által elfogadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának XIV. és XV. pontja[8] deklarálja.

Az elmúlt hat év távlatában nyilvánvaló a törekvés az információszabadság előmozdítására. Mára csupán néhány fehérrel jelzett államban nincs e jogterületet részleteiben szabályozó törvény, jellemzően az afrikai kontinensen, Európában pedig Fehérorosz­ország késlekedik csupán. A legszembetűnőbb a változás a dél-amerikai országokban és Oroszországban, hiszen ahol a jogalkotó asztalán már javaslat volt vonatkozó jogszabály megalkotására - a sárgával jelzett államok -, ott meg is valósult a többnyire szintű törvényi szabályozás. Kínában a 2008. évi jogszabály, és a korábbi gyakorlat tanúsága szerint[9] e jogosultság és igény igen kezdetleges formában jelenik meg.

2.2. "A tyúk vagy a tojás" dilemma

Mi volt hamarabb: információszabadság vagy szabad szólás és véleménynyilvánítás? A szólás szabadságának előfeltételeként jelenik meg az információszabadság követelménye, hiszen a "vélemények piacának" korlátozása az igazság nyilvánosságra jutását korlátozná.

2006[10]

2006[11]

A véleménynyilvánítás, a szólás és a sajtó szabadságának mint egyetemes, kultúrától és nemzettől független szabadságok deklarációi általában hamarabb készültek el, mint az információszabadság törvényi megalkotása - kivétel Svédország, ahol egy időben, 1766-ban - példaként Finnországban 1951-ben, Franciaországban 1978-ban, Hollandiában pedig 1983-ban. A garanciákkal ellátott jogosultságot deklaráló törvényt az Amerikai Egyesült Államokban fogadtak el először 1966-ban,[12] melyben az információszabadság szűkebben vett értelme a kormányzati információkhoz történő szabad hozzáférést jelenti, tágabb értelmében szerves és elengedhetetlen részét képezi a szólás szabadságának.[13] Az információszabadságról az Európa Tanács által 1950-ben aláírt az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke[14] is rendelkezik. Az Európai Unióról Szóló Szerződés[15] 6. cikke szerinti normatív és kötelező erejű garanciák gyűjteményeként hivatkozik Alapjogi Chartára,[16] melynek 11. cikke a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága fogalmi körén belül mondja ki az információk és eszmék szabad megismerésének és cseréjének lehetőségét bármely hatóság beavatkozása, és országhatárokra tekintet nélkül.

Miért a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának jogában tűnik legmarkánsabban elő az információszabadság "rejtett" rétege? Az információszabadság-funkcióval rendelkező alapjog magában hordozza az információ szabad megismerésének, cseréjének szabadságát, így az egyén személyének fejlődését is. Az információs jogok ebben a tekintetben tehát nem elkülönült szabadságok, hanem behálózzák az alapjogok rendszerét azok egy-egy rétegeként, hiszen "az információs jogok az individuum köré szerveződnek: a megismerő és a szorongatott személyiség köré."[17]

A fejezet kiinduló kérdésre tehát válaszunk az lehet, hogy hibás azt keresnünk, hogy melyik volt hamarabb, hiszen az egyik a másikat magában hordozza.

2.3. Az információs hatalommegosztás[18] mint alapvető követelmény

A montesquieu-i tan információs hatalomra történő kiterjesztését és a bürokrácia hatalmi koncentrációjának veszélyét Bibó István már 1947-ben előrevetítette.[19] Az államra vetítve az elméletet - az orwelli Nagy Testvér metaforára gondolva, a modern társadalmakban figyelő Kis Testvéreket, piaci szereplőket, hatalmasságokat ide nem értve - információs jogi tekintetben megakadályozni szükséges, hogy az igazgatás ne lehessen egyetlen egységként "információs" hatalom, adatok koncentrációja. Gyakorlati példája, hogy korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel alkalmazása törvény szerint tilos volt.[20] Ezt igazolandó, hogy "az információs szabadságjogok közös filozófiája [], hogy a polgárt átláthatatlanná, az államot pedig átláthatóvá kell tennünk".[21]