A Zambrano-ügy Gerardo Ruiz Zambrano kolumbiai állampolgár és családja 1999. április 7-i, Belgiumba való érkezésével kezdődött, és a több mint tíz évig tartó eljárás 2011. március 8-án az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB, Bíróság) ítéletével zárult. Az ítélet migrációs jogi szempontból igen jelentős, de az európai polgár családi jogállásának szempontjából is alapvetően meghatározó elemeket tartalmaz.
Az Európai Unió Bírósága a több mint ötven éve hozott ítéletében alapvető jelentőségű megállapítást tett, miszerint "a Közösség a nemzetközi jog új jogrendjét képezi, melynek javára az államok korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is"[2].
A Zambrano-ügyben előterjesztett főtanácsnoki indítvány szerint "1992-ben a Maastrichti Szerződés valamennyi tagállami állampolgár számára újszerű és kiegészítő jogállásként vezette be az európai polgárságot. Az új Szerződés - azzal, hogy minden polgár számára jogot biztosít arra, hogy a tagállamok területén szabadon mozogjon és tartózkodjon - függetlenül attól, hogy gazdaságilag aktívak-e, vagy sem - az újonnan létrehozott Unióban a személyek által játszott alapvető szerepét ismerte el. Minden egyes polgár olyan jogokat élvez és olyan kötelezettségek terhelik, amelyek együttesen új jogállást alkotnak: olyan jogállást, amelynek - amint azt az EuB 2001-ben ítéletében megállapította - célja, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen"[3].
Az EuB az uniós polgárság intézményének tartalmi elemeire vonatkozó ítélkezési gyakorlatát folyamatosan, apró lépésenként tágítja, ezzel is példázva e jogintézmény megnövekedett jelentőségét. E körben kis lépésnek tűnik a Zambrano-ügyben hozott ítélet. Vagy talán mégsem?
A R. Zambrano ügyben a Tribunal du travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi bíróság) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem - az Európai Unió tagállamai vonatkozásában - harmadik ország azon állampolgárai tartózkodási jogának hatályára vonatkozott, akik a "jogállamiság keretében működő Unió"[4] polgárságával rendelkező olyan kiskorú gyermek szülei, aki a születése szerinti tagállamot még nem hagyta el. A nemzeti bíróság által előterjesztett kérdések megválaszolásához az EuB-nak nehéz és fontos döntéseket kell meghoznia. Az ügyben észrevételeket előterjesztő tagállamok álláspontjából nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós polgárságból eredő jogok értelmezése tagállamonként alapvetően különböző.
Az EuB eddigi ítélkezési gyakorlata szerint, ahhoz hogy valaki a négy szabadsághoz társuló gazdasági jogokra hivatkozhasson, általában a tagállamok közötti valamiféle mozgásra volt szükség. Az EuB egyértelműen kimondta, hogy az EUMSz. 26. cikk (2) bekezdése, amikor a belső piacot "olyan, belső határok nélküli térségként" határozza meg, amelyben "biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása", akkor ezt anélkül teszi, hogy "megkülönböztetne államok közötti, illetve államokon belüli határokat"[5].
Az uniós polgárságból eredő jogok gyakorlása azonban nem kötődik mindenkor a fizikai mozgáshoz. Vannak az uniós polgársággal kapcsolatos olyan ügyek is, amelyekben a valódi mozgástényező vagy alig észlelhető, vagy egyáltalán nincs is.
A szabad mozgáshoz való jogait gyakorló uniós polgár - az EUMSz. 20. és 21. cikke az uniós polgárság alapján - az uniós jog által védett alapvető jogok teljes sorára hivatkozhat, amely a tagállamok területén való olyan tartózkodási jogot biztosít, amely független a tagállamok közötti mozgáshoz való jogtól.
Kétségtelen, hogy G. Ruiz Zambrano gyermekeinek - uniós polgárokként - joguk van "a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz". Elmé-
- 29/30 -
letben gyakorolhatják is ezt a jogot. A gyakorlatban azonban életkoruk miatt ezt szüleik nélkül nem tudják megtenni.
G. Ruiz Zambrano és házastársa Moreno López kolumbiai állampolgárok első gyermekükkel együtt 1999. április 7-én érkeztek Belgiumba, ahol 1999. április 14-én G. Ruiz Zambrano, majd 2000 februárjában házastársa is menekült jogállásért folyamodott. Kérelmüket arra alapozták, hogy Kolumbiából magánmilíciák 1997 óta tartó - halálos fenyegetésekkel kísért - folyamatos zsarolásai miatt voltak kénytelenek elmenekülni, mivel e milíciák 1999 januárjában egy hétre elrabolták hároméves fiúgyermeküket.
A menekültek és hontalanok általános felügyeleti hatósága a Commissariat général aux réfugiés et aux apatrides 2000. szeptember 11-én elutasította G. Ruiz Zambrano menedékjog iránti kérelmét, és Belgium területének elhagyását elrendelő határozatot hozott. Határozatát kiegészítette a visszaküldés tilalmára (non-refoulement) vonatkozó záradékkal, azzal, hogy G. Ruiz Zambrano és családja az ott fennálló kritikus helyzet miatt nem küldhető vissza Kolumbiába.
E határozat ellenére, 2000. október 20-án G. Ruiz Zambrano tartózkodásának rendezése iránti kérelmet nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy lehetetlen Kolumbiába visszatérnie, mert az országban a helyzet rendkívüli módon megromlott. Hangsúlyozta a belga társadalomba való beilleszkedésre irányuló erőfeszítéseit, azt hogy franciául tanul, valamint hogy gyermekét óvodába íratta. Annak kockázatára hívta fel a továbbá hatóság figyelmét, hogy Kolumbiába való visszatérése esetén kiújulna az általa 1999-ben - az akkor hároméves fiának egy hétig történt elrablása miatt - elszenvedett poszttraumás stressz szindrómája.
2001. április 18. óta G. Ruiz Zambrano és házastársa a schaerbeeki (Belgium) önkormányzat nyilvántartásában szerepel.
A kérelmet határozattal elutasították, mely ellen G.Ruiz Zambrano megsemmisítés és felfüggesztés iránti keresetet nyújtott be az Államtanácshoz, amely a felfüggesztés iránti keresetet 2003. május 22-i ítéletében elutasította.
G. Ruiz Zambrano, - bár nem rendelkezett munkavállalási engedéllyel 2001. október 1-jei hatállyal teljes munkaidőre szóló munkaszerződést kötött egy belga társasággal, a Plastoria SA-val (a továbbiakban: Plastoria), és annak brüsszeli üzemcsarnokával kapcsolatos feladatokat látott el. Az általa végzett munkát a nemzeti társadalombiztosítási hivatalnál megfelelően bejelentették. Munkabéréből munkáltatója a levonta és megfizette a törvényi társadalombiztosítási járulékokat. G. Ruiz Zambrano amikor munkáltatója felvette, nem rendelkezett munkavállalási engedéllyel, nem szerzett munkavállalási engedélyt abban az öt évben sem, amíg a társaságnál dolgozott.
2003. szeptember 1-jén G. Ruiz Zambrano házastársa életet adott Diego utónevű második gyermeküknek, aki az állampolgárságról szóló belga törvény alapján megszerezte a belga állampolgárságot, mivel - a kolumbiai állampolgárság elismerése tekintetében a szülők erre irányuló kifejezett nyilatkozata hiányában - a kolumbiai jog nem ismeri el a Kolumbia területén kívül született gyermekek állampolgárságát. A kolumbiai állampolgárság elismerésére vonatkozóan Diego szülei nem tettek kifejezett nyilatkozatott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
