A Magyar Munkajogi Társaság és a Budapesti Ügyvédi Kamara által közösen szervezett vitaülésen az 1/2025. (II. 27.) AB határozatban (a továbbiakban: ABH) foglaltak kerültek górcső alá, amelyben az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) a munkavállaló egészségi okból való alkalmatlansága vonatkozásában értelmezte a munkáltató foglalkoztatási kötelességének tartalmát.
Az ABH a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 146. § (2) bekezdésében a " , vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan" szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapításáról, megsemmisítéséről és alkalmazásának kizárásáról, valamint - az Mt. 55. § (1) bekezdés a) pontja kapcsán - alkotmányos követelmény megállapításáról rendelkezett. A Fővárosi Törvényszék indítványában rámutatott arra - amivel az AB is egyetértett -, hogy a vizsgált rendelkezések egyenlően kezelték a keresőképtelen és az adott munkakör ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállalókat, pedig egészségi állapotuk jellege, szociális helyzetük, és a munkajogi jogviszonyból eredő egyéb jogaik és kötelezettségeik tekintetében is lényegesen különböznek egymástól. Az AB szerint az Mt. 55. § (1) bekezdése a munkavállaló jogát rögzíti és számára ad mentesülést bizonyos kötelezettség alól, a munkáltatónak erre a szabályra hivatkozással közvetlenül nem lehet igénye vagy joga, hogy kötelezettségei alól mentesüljön.
A Budapesti Ügyvédi Kamara földszinti oktatóterében tartott vitaülésen az ABH nyomán felvetődő kérdéseket járták körbe a munkajog szaktekintélyei, ügyvédek és a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar (a továbbiakban: KRE ÁJK), a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar (a továbbiakban: SZE ÁJK), valamint a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar (a továbbiakban: PTE ÁJK) kiváló és neves oktatói keresték a felmerülő kérdések megoldásait, értelmezési lehetőségeit.
A vitaülés moderátora dr. Pál Lajos ügyvéd, a Magyar Munkajogi Társaság alelnöke, a KRE ÁJK c. egyetemi docense volt, aki dr. Mile Attila István (Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettese) köszöntőjét követően megnyitotta a vitaülést.
A vitaindító előadást dr. Szabó Imre Szilárd, a KRE ÁJK egyetemi docense, ügyvéd tartotta. A közvélemény által pozitív, a jogtudomány részéről ambivalens fogadtatásban részesülő AB-döntés kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon indokol-e jogalkotást. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mennyire független az egészségügyi alkalmasságot vizsgáló orvos, és mennyire működőképes a jelenlegi foglalkozás-egészségügyi rendszer. Álláspontja szerint a keresőképtelen és a munkaköre ellátására alkalmatlan kategóriát el kell különíteni. Ha valaki keresőképtelen, akkor nem vizsgálható az alkalmasság, illetve az alkalmatlanság nem feltétlenül jelent betegséget (például alvászavar, tériszony, végtaghiány esetei). A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 44. §-ának módosítása és a foglalkozás-egészségügyi szabályozás felülvizsgálata is felmerülhet.
A vitaindító előadást követően dr. Gergely Katalin társadalombiztosítási szakértő, munkajogi szakjogász, a KRE ÁJK megbízott oktatója ismertette az Ebtv. releváns rendelkezéseit, és kiemelte, hogy a keresőképtelenség, a társadalombiztosítási jogosultság és az egészségügyi okból alkalmatlanság különböző fogalmak. Táppénzre azon keresőképtelen jogosult, akinek munkavégzési kötelezettsége van, biztosítási jogviszonya nem szünetel, és társadalombiztosításijárulék-fizetésre kötelezett. Az is hangsúlyozandó, hogy a táppénzjogosultság lejárta nem jelenti azt, hogy a munkavállaló meggyógyult és keresőképes. A társadalombiztosítás rendszerét szerinte nem szükséges módosítani, hiszen jelenleg is magában foglal valamennyi kockázatot, és ellátásokat biztosít (lásd rokkantság, tartós károsodás esete, álláskeresési, illetve baleseti ellátások).
A következő előadó dr. habil. Ferencz Jácint, az SZE ÁJK tanszékvezető egyetemi docense, ügyvéd volt, aki az általános foglalkoztatási kötelezettségről és a munkához való jogról beszélt. Hangsúlyozta, hogy az AB az Alaptörvény XVII. cikk (3) bekezdéséből vezeti le a munkáltató szóban forgó kötelezettségét, illetve azt is, hogy az Mt. nem beszél általános foglalkoztatási kötelezettségről. A foglalkoztatási kötelezettségből fakadó jog relatív, nem abszolút, és függ a munkavállaló teljesítésre kész és képes állapotától. Szerinte nincs munkakör munkakör-felajánlási kötelezettsége a munkáltatónak, hanem vagy felmond - ami szintén nem kötelessége -, vagy fizetnie kell az állásidőre. Álláspontja szerint nem jó, hogy a munkáltató viseli az AB-döntés alapján a súlyos, aránytalan és indokolatlan terheket. Ez szociális kérdés, és az államnak be kellene avatkoznia.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
