A Polgári Törvénykönyv jogalkalmazásbeli tapasztalatait összegző, a hivatásrendektől beérkező észrevételeket és javaslatokat könyvenként feldolgozó munkacsoportok tevékenységének bemutatását célzó konferenciasorozat egyik állomása a Hatodik Könyvet érintő kérdéseket tárgyalta. A jelen tanulmány a Miskolci Egyetemen tartott szakmai rendezvény plenáris előadásának szerkesztett, bővített változata.
This paper presents one session of a conference series aimed at showcasing the activities of working groups that compile the experiences of legal practice related to the Civil Code and analyse comments and suggestions received from professional bodies, organized book by book. This event addressed issues related to Book Six. The present study is an edited and extended version of the plenary lecture delivered at the professional event held at the University of Miskolc.
"Egyre gyarapodó irodalom hirdeti, hogy a jog a társas élet megszervezője. [...] Nincs egyetlen tudomány sem, amely a gyakorlati életre való jelentőség nélkül meg tudna élni és e tekintetben különbség csak a közvetlenség azon fokában van, amellyel az egyelőre elméleti megállapítások különféle transzmissziószíjakon a gyakorlati életben hasznosíttatnak. Minden bölcselkedésnek értéket és létjogosultságot azok a szálak adnak, amelyek a gyakorlati élettel összekötik. [...] Minden tudománynak Anteusa a gyakorlati élet."[1]
Keresve sem találnánk alkalmasabb nyitó gondolatot Beck Salamon e megállapításánál, melyet a szerző Kötelemvalósulás című tanulmánya élére állított. Ő írta azt is, hogy "[a] jogszabály a törvénytár köteteiben a kutató olvasmánya - reális létet a jogszabály a gyakorlati alkalmazás útján nyer. Gyakorlati alkalmazáshoz pedig a jogszabály az egyes konkrét esetekben jut el, amikor két érdekelt ügyében mint eleven jogparancs szólal meg. Ezeken az egyes eseteken keresztül válik az élet valóságos tényezőjévé a jogszabálynak a maga általánosságában absztrakttá halványult ideája."[2]
A polgári jog a mindennapok joga. Radbruch gyakran idézett kifejezésével élve a magánjog "minden jogok szívkamrája", a kötelmi jog pedig továbbszőve a képet a jogrendszer e motorjának a lüktetését jeleníti meg. Aligha szorul igazolásra, hogy e gépezet működése - annak ellenére alapvetően önjárónak lett kialakítva, mondhatni önállóságra lett nevelve - folyamatos felügyeletet igényel. A hatályba lépett jogszabályok némi utánkövetést akkor is elvárnak, ha a jogalkotás sikeres volt és a norma a jogi rendszerbe be tudott épülni. Ez a dinamikára tervezett kötelmi szabályokra különösen áll. A tanulmány alapjául szolgáló előadás címe: "Ptk. kodifikáció és hatályosulás - a Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban" is erre utal. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényben a jogalkotó maga magának előírta, hogy a jogszabály a megalkotás után is figyelmet igényel, másképpen fogalmazva a jogi normát és vele együtt természetesen a jogalkalmazást nem lehet magára hagyni. Az utófelülvizsgálat a kodifikációban lényegét tekintve ugyanazt a szerepet tölti be, mint az építési vállalkozási szerződések esetében: a létrehozott mű életképességének utólagos ellenőrzését jelenti az élettartam növelése és a használhatóság (hatékonyság) biztosítása céljából. Amolyan "szavatossági kötelezettség" ez is.
Különösen fontos ez azon szabályok esetében, amelyeket mozgásra, mozgatásra szántak. A kötelmi jogi, szerződési jogi szabályok a vagyonjog dinamikáját jelentik. König Vilmos ezt úgy fogalmazta meg, hogy "a kötelmi jog az, mely az éber élet minden pillanatában mint irányító és szabályozó elem jelentkezik, úgyhogy minden aktivitás e joganyag egy-egy billentyűjét mozgásba hozza. Megmérhetetlen jelentősége mellett nehezen megoldható problémákkal van telítve. Nagy a veszély, hogy a gazdasági élet folytonos hullámzásával, fejlődési alakulataival és kinövéseivel szemben a megrögzített jogtételek elvesztik vitalitásukat. Ez teszi szükségessé, hogy a kötelmi jog kodifikációja csakis olyan tőelvekre szorítkozzék, melyek irányító erejüket minden körülmények közt megtartják. De ezeket azután kristálytiszta erős alapokra kell fektetni."[3] Maradéktalanul osztjuk Novotni Zoltán álláspontját is, aki arra mutatott rá, hogy a polgári jogban stabil jogintézmények kiépítése azért is különösen fontos, mert ez gazdasági mozgásteret biztosít a jogalanyok számára, standard üzleti szabályokat állít fel és kiépíti az esetlegesen megbomlott gazdasági érdekegyensúly helyreállításának rendszerét és e helyreállítás-helyreütés módozatait, eszközeit.[4]
A polgári bíráskodás tapasztalatait összegző munkacsoporthoz a Kötelmi könyv vonatkozásában beérke-
- 3/4 -
zett észrevételek jelentős része a bíróságoktól (OBH), az ügyvédi (MÜK) és közjegyzői (MOKK) hivatásrend felől érkezett. Ez nem véletlen. Amikor a jogászok joggyakorlatról beszélnek, ez alatt nagyon sok esetben a jog alkalmazásának a bírói ítéletekben testet öltő eredményét értik: amikor "joggyakorlatot" keresünk azonnal a bírósági határozatok gyűjteménye jut eszünkbe. Pedig tudjuk, hogy a jog eleven élete nem az ítélettel kezdődik.[5] A kötelmi és különösen a szerződési jogra inkább az áll, hogy a jog hatályosulásának szerényebb formája: a normának való engedelmesség, az önkéntes jogkövetés van túlnyomó többségben. Vagyis a kényszerítés-rászorítás-beavatkozás stb. nélküli jogalkalmazás. Nagyjából ez az, amiről Szászy-Schwarz Gusztáv - mint a jogszabály hatásáról - úgy beszélt, hogy a törvényhozó parancsa is csak akkor jog, ha a közönség valóságban úgy érzi, hogy azt követni kell.[6] Egy Talleyrand márkinak tulajdonított mondást idézve "sok mindent lehet a szuronyokkal, csak éppen rájuk ülni nem..." A kényszer szülte engedelmesség nem tartós. A normáknak való kényszer nélküli, mintegy belülről fakadó engedelmesség elengedhetetlen a kiegyensúlyozott működéshez.
Ma már nem csak hárman tartják kezükben a jogot (utalva Szászy-Schwarz Gusztáv ismert megállapítására). Ellenkezőleg, a jogalkalmazó "jogbirtokosok" száma hihetetlenül megnövekedett. És itt nem a jogot alkalmazó természetes és jogi személyek számára gondolunk, sokkal inkább arra, hogy a jogalkalmazói kör lett nagyon is heterogén. Egyetlen példával élve a kellékszavatosságot érintő jogviták nagy része nem is jut el bírósági szakaszba, felsőbírósági szintre pedig még kevésbé, hiszen az ilyen viták sokszor a fogyasztóvédelemért felelős közigazgatási szervek, esetleg mediációs, békéltető, közvetítő stb. fórumok előtt nyernek elintézést. Itt lehet és kell szót ejteni a jogalkalmazást első kézből, mintegy testközelből gyakorló jogi képviseleti - ügyvédi, jogtanácsosi és közjegyzői - tevékenységről is. Az ügyvéd - szoktuk mondani - az ügy első bírája. Grosschmid Béni szerint "[a] jogéletnek a nyersanyagával szemben az ügyvéd voltaképen az, aki az első feldolgozásokat végzi. Ő az, aki a fél által elébe terjesztett nyersanyagnak a metriájából a jogi képleteket, vagyis a jelenség figuráját először leszűri."[7] A gyakorlati élet jogi jelenségeivel összefüggésben leszűrhető következtetések tehát eleve sok rétegből és sokféleképpen érkezhetnek. És az is igaz, hogy a magánjog működését és fejlődését tekintve alapvetően alulról (a polgári jog alanyai felől) építkezik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
