Habár az uniós jog alapértékei és az egyes tagállami alkotmányok általánosságban összhangban vannak egymással, néha mégis tapasztalható olyan ellentét az alkotmányosan védett nemzeti identitás és az uniós jog egyes elemei között, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Erről a potenciális konfliktusról mint az európai alkotmánybíráskodás egyik legnehezebb és legkényesebb problémájáról szól az alábbi írás.
Először a magyar nemzeti identitás tágabb értelmezési keretét, illetve a vonatkozó legfontosabb normatív szabályok tartalmát ismertetjük, amelyek a magyar Alkotmánybíróság számára is vezérfonalként szolgálnak.
Ezt követően egy háromlépéses értelmezési eljárás sablonját vázoljuk fel, amelynek célja, hogy a normarendszerek közti kollíziók minél optimálisabban kezelhetőek legyenek.
Végül pedig két nagyobb horderejű eseten keresztül mutatjuk be a magyar Alkotmánybíróság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai alkotmánybíróságok szövetségének keretei közt az uniós jog és a nemzeti identitás harmonikus egyensúlyát megteremtse.
A magyar nemzeti identitás jogi alapja az Alaptörvény Preambulumában, a Nemzeti Hitvallásban található. Identitásunk alkotmányjogilag védett legjelentősebb alapértékei közé tartozik egyedülálló nyelvünk, a magyar kultúra, a velünk élő nemzetiségek nyelve és kultúrája, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékei.[2] Az alkotmányjog számára értelmezhető nemzeti identitásunk másrészről az úgynevezett történeti alkotmány vívmányaiban gyökerezik. De mi is pontosan ez a történeti alkotmány?[3]
Egyfelől meghatározott alapvető értékek nyitott felsorolása, másfelől egyfajta értelmezési segédeszköz. A Nemzeti Hitvallás a történeti alkotmányban gyökerező identitásunk védelmét egyfelől alapvető állami kötelességnek tekinti. Másfelől az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése értelmében a történeti alkotmány vívmányai értelmezési eszközökként[4] is szolgálnak, amennyiben:
"Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni."[5]
A történeti alkotmány vívmányainak doktrínája az Alkotmánybíróság 22/2016. (XII. 5.) határozatában található meg a legkidolgozottabb[6] formában. Az ebben megfogalmazott definíció segít a magyar nemzeti identitás normatív tartalmának pontosabban meghatározásában is.[7] Az alkotmányos identitás itt példálódzó jelleggel nevesített értékei nem alkotnak taxatív, zárt rendszert:
"Magyarország alkotmányos önazonossága nem statikus és zárt értékek jegyzéke, ugyanakkor több olyan fontos összetevője kiemelhető példálódzó jelleggel, amelyek azonosak a ma általánosan elfogadott alkotmányos értékekkel: a szabadságjogok, a hatalommegosztás, a köztársasági államforma, a közjogi autonómiák tisztelete, a vallásszabadság, a törvényes hatalomgyakorlás, a parlamentarizmus, a jogegyenlőség, a bírói hatalom elismerése, a velünk élő nemzetiségek védelme. Egyebek mellett ezek történeti alkotmányunk olyan vívmányai, amelyeken az Alaptörvény és általa a magyar jogrendszer nyugszik." - áll a határozat indokolásában.[8]
Fontos továbbá megemlíteni, hogy a magyar történeti alkotmány számos vívmánya esetében jogátvétel, jogi transzplantáció valósult meg. Számos, később alapjogiasodó érték Nyugat-Európában fejlődött ki,
- 57/58 -
majd később példaként szolgált a többi európai ország számára is, segítve azok demokratikus, illetve jogállami fejlődését. A történeti vívmányok hátterében ily módon meghúzódik a teljes magyar jogfejlődés organikus európai karaktere, valamint hazánk egyedülálló jogrendszerének megóvása érdekében tett számos erőfeszítés is.[9] Egyesek a történeti alkotmány vívmányainak doktrínáját veszélyes generálklauzulának tartják.[10] Véleményünk szerint sokkal fontosabb a tanban rejlő azon potenciál, amely képesíti arra, hogy a páneurópai párbeszéd értelmezési eszköze legyen, azt konkrét történelmi kontextussal és emberi léptékkel gazdagítva.
Az identitás vonatkozásában felmerülő kollíziókat egy az Európai Unió Bírósága és a tagállami alkotmánybíróságok között zajló párbeszéd keretében gondoljuk a legeredményesebben feloldhatónak.
E dialógus gondolata egyszerre tény és egyben célkitűzés is. A fentebb említett 22/2016. számú határozat az egyik első alkotmánybírósági döntés volt Európában, amelyet az európai alkotmánybíróságok szövetségének (Verfassungsgerichtsverbund)[11] reményeink szerint egyre inkább intézményesülő mechanizmusát a magyar alkotmánybíráskodás kötelező, alapvető elemeként ismerte el:
"Az Alkotmánybíróság emellett kiemelt jelentőségűnek tartja az Európai Unión belüli alkotmányos párbeszédet, ezért megvizsgálta, hogy az ultra vires aktusok, illetve az alapjogi fenntartás tekintetében mi a tagállamok álláspontja."[12]
Amennyiben az uniós jog és a tagállami alkotmányokban meghatározott nemzeti identitás ütköznek egymással, az érintett tagállami alkotmánybírói fórumnak kötelessége az ellentét feloldásának módját keresni. Hogy ennek az összehangolási kötelezettségnek egyszerűbben eleget tehessen, célszerűnek tartjuk a következő, három lépésből álló értelmezési-alkalmazási keret követését:
1. A kollízióban álló normatív tételek semlegesítése a jog-, illetve alkotmányértelmezés klasszikus elvei segítségével, ha ez nem vezetne eredményre
2. 'kreatív' értelmezés segítségével méltányos egyensúly (fair balance) megteremtése, ha ez sem hozza meg a kívánt eredményt
3. érdemi európai bírósági párbeszéd keretében kell a konfliktust megoldani.
Az esetek többségében a tagállami nemzeti identitás és az EU-jog ellentéte a hagyományos értelmezési módszerek segítségével elsimítható. Ellenkező esetben a bírósági fórumoknak teljesen ki kell meríteniük a rendelkezésre álló, értelmezési eszközöket, hogy az identitáskonfliktusokat feloldják. Magyarországon ilyen esetben okszerű lehet a történeti alkotmány vívmányainak segítségül hívása. Amennyiben még ez sem lenne eredményes, az ellentétet a Verfassungsgerichtsverbundon belül folyó, érdemi párbeszéddel kell feloldani.
Az első szinten a semlegesítés, illetve a kollízió feloldása minden lehetséges klasszikus értelmezési módszert felölel, amely elősegítheti az identitáskonfliktus felmerülését. Ide tartozik az alkotmányértelmezési módszerek minden ismert tesztje és sztenderdje, úgy mint az arányossági teszt, az észszerűségi teszt, a szigorú ellenőrzés (strict scrutiny) módszere, a csúszó skála (sliding scale) megközelítés, és így tovább.[13] A magyar Alkotmánybíróság például egy az Egységes Szabadalmi Bíróság ügyében hozott döntésének indokolásában nem értékelte az indítványozó Kormány által az identitás vonatkozásában felvetett szempontokat, mert az alkotmányjogi kérdés az Alaptörvény érintett rendelkezéseinek klasszikus dogmatikai elemzése révén is megoldható volt.
A célkitűzés, hogy a bírói fórumok az értelmezés által egyensúlyt teremtsenek, minden további, 'kreatív' értelmezési lehetőség kimerítését is jelenti annak érdekében, hogy az azonosított identitásbeli sérelem békés feloldásra kerülhessen. Az európai jog és a nemzeti identitás közötti harmónia a "méltányos egyensúly" elve alapján is helyreállítható. Magyarország esetében a történeti alkotmány vívmányai ilyen 'kreatív' értelmezési eszközökként használhatóak, illetve a magyar Alkotmánybíróság által az egymással
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
