Az alábbiakban azokkal a változásokkal foglalkozunk, amelyek a zálogjog egyes fajtáit érintik, különös tekintettel azokra a kérdésekre, amelyekre a zálogszerződés megkötésekor ügyelni tanácsos.
A 2001. szeptember 1-jén hatályba lépő 2000. évi CXXXVII. törvény a zálogjog újraszabályozásánál néhány hibát kijavított, és egyes hiányosságokat pótolt, ugyanakkor hibák csúsztak be az új rendelkezések közé. Helyes ezért, ha a szerződéskötéskor a felek ezeknek tudatában vannak.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kézizálog-kölcsönügyletek az utóbbi években kiléptek a zálogház falai közül, és más hitelintézetek, valamint pénzügyi szolgáltatók is foglalkozni kezdtek az úgynevezett lombardkölcsönök nyújtásával. Ezzel megnőtt e zálogfajta gazdasági jelentősége. A szabályozás változásai e téren is jelentősek.
Mindenekelőtt: a hatályos szabályok szerint a kézizálog-szerződés szóban is megköthető. A Ptk. 254. §-ának új rendelkezése azonban általánossá teszi az írásbeli formát: a zálogszerződést minden esetben írásban kell megkötni.
Továbbra is érvényes az a szabály, amely szerint az ingót terhelő kézizálogjog létrejöttéhez a zálogtárgy átadása is szükséges. A zálogtárgy átadása a kézizálogjog létrejöttének konstitutív feltétele. A zálogjog addig áll fenn, ameddig a zálogtárgyat a jogosult magánál tartja. A zálogtárgy visszaadásával ugyanis a kézizálogjog megszűnik [Ptk. 268. § (3) bekezdés, illetőleg 265. § (6) bekezdés].
Az új szabályozás szerint zálogtárgyat harmadik személy (zálogtartó) részére is át lehet adni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
