Dr. Mohos Gábor - Dr. Tilk Péter: Az üzletek éjszakai zárva tartásának önkormányzati szabályozási lehetőségeiről (Jegyző, 2015/3., 25-26. o.)

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) a közelmúltban több olyan módosításon is átesett, ami a helyi rendeletalkotásra is hatást gyakorolt. A többszintű és összetett jogi szabályozás számos kérdést felvet, amivel kapcsolatban kiváló cikket olvashatunk a Jegyző és Közigazgatás 2015/2. számában Dr. Kasza Mónika találó című, "Nesze semmi, fogd meg jól! Avagy szaporodnak a kérdőjelek a jegyző kereskedelmi hatásköre körül (?)" című írásában. Magunk részéről a témakörnek csupán egy vékony szeletét érintjük, mégpedig a helyi önkormányzat szabályozási lehetőségével kapcsolatos egyik dilemma vonatkozásában.

A jelen anyagban tárgyalt, az üzletek éjszakai nyitvatartási rendjével összefüggő helyi szabályozási lehetőséget a Kertv. 6. § (4) bekezdése tartalmazza, melynek 2013. augusztus 1-jétől hatályos szövege ekként rendelkezett: "A települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete - a helyi sajátosságok figyelembevételével - rendeletben szabályozhatja

a) az üzletek éjszakai (22 és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét...".

Az előírást megváltoztatta a 2015. március 15-én hatályba lépett, "A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról" szóló 2014. évi CII. törvény [a továbbiakban a végrehajtási kormányrendelet, a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzési tilalomtól eltérő nyitva tartás engedélyezésének feltételeiről szóló 53/2015. (III. 17.) Korm. rendelet rövidítését alkalmazva, Kszvmtv.], amelynek 10. § (3) bekezdése a Kertv. e rendelkezését a következőkre változtatta:

"(4) A települési önkormányzat képviselő-testülete (Budapesten a kerületi önkormányzat képviselő-testülete, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat közgyűlése) - a helyi sajátosságok figyelembevételével - rendeletben szabályozhatja

a) az üzletek éjszakai (22 és 6 óra közötti) nyitva tartásának a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvényben és a felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben foglalt feltételei további korlátozását...". Megjegyezzük, időközben a rendelkezés tovább módosult - a 6 órás idősáv-határ 4.30-ra változott; ez azonban írásunk érdemi mondanivalóját nem érinti.

Az a) pontban jelzett kormányrendelet megalkotására a Kszvmtv. 8. §-a ad felhatalmazást, mely szerint "8. § Felhatalmazást kap a kormány, hogy az adott település (településrész) sajátosságaira - különösen az idegenforgalom kiszolgálásának igényére, a vásárlási szokásokra, a foglalkoztatottak számára és a lakókörnyezet érdekeire - tekintettel az üzletek 3. §-tól eltérő nyitva tartása engedélyezésének részletes feltételrendszerét és a mérlegelés szempontjait, továbbá az eljárás részletes szabályait rendeletben megállapítsa". Ez a kormányrendelet írásunk lezárásakor még nem került kihirdetésre, az önkormányzat szabályozási lehetőségei vonatkozásában így

- 25/26 -

jelenleg csak a Kszvmtv.-re kell figyelemmel lennie. Amint ugyanis Kasza Mónika is rámutatott idézett írásában, az 53/2015. (III. 17.) Korm. rendelet ugyan már megszületett, azonban pusztán eljárási feltételeket határoz meg, 7. §-a pedig egyenesen rögzíti, hogy "Ez a rendelet akkor alkalmazható, ha a Kormány - a Kszvmtv. 8. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az üzletek Kszvmtv. 3. §-ától eltérő nyitva tartására vonatkozó mentességi feltételeket határoz meg". Erre pedig eddig - sem ebben a rendeletben, sem másikban - nem került még sor.

Témakörünkre visszatérve a fő kérdés, hogy vajon a helyi önkormányzat szabályozási lehetőségei hol érnek véget, milyen korlátok között mozoghat a testület, mire terjed és mire nem terjed ki a szabályozási jogköre. Különösen érdekes a kérdés abból a szempontból, hogy a képviselő-testület szabályozhatja-e (korlátozhatja-e) rendeletben például a vendéglátási tevékenységet végzők vonatkozásában is a nyitva tartás feltételeit - figyelemmel arra, hogy a lakossági igények felmerülése főként e tevékenység tekintetében generálhat szigorítási elképzeléseket. (Nem érintjük azt az egyébként rendkívül érdekes és összetett kérdést, hogy milyen alapjogok kollíziója merülhet fel e vonatkozásban, és ezek között miként és milyen módszerekkel lehet megtalálni - az egyébként vélhetően egyik felet sem teljesen megnyugtató - szabályozási megoldást.) Írásunkban a Kszvmtv. által a saját hatálya alól kivett tevékenységek vonatkozásában felmerülő helyi szabályozási igény lehetőségét vizsgáljuk, mivel több településen is megjelent az az igény, hogy a Kertv. e rendelkezésére figyelemmel rendeleti szinten korlátozzák a vendéglátók éjszakai nyitva tartását is. Lássuk tehát a szabályozási mozgástér meglétét - vagy hiányát.