1. A magyar közigazgatás-tudomány régi adósságát törleszti Berényi Sándor új könyve,[1] amelyben a szerző az európai országok közigazgatási rendszerére a XX., XXI. század fordulóján jellemző közigazgatási intézmények feldolgozására vállalkozott.
A rendszerváltást követően a magyar közigazgatás intézményrendszere nagyon rövid időn belül gyökeres változáson ment át. A közigazgatás átalakítását egyszerre több alapvető kényszerítő követelmény szem előtt tartásával kellett végrehajtani. A közigazgatási intézményrendszer átalakulása meg kellett, hogy feleljen a hatalom megosztás, a jogállamiság új Alkotmány által támasztott követelményeinek. Alkalmassá kellett tenni a gazdasági átalakulás, a tulajdoni rendszerváltás következtében kialakult új gazdasági, társadalmi viszonyok között jelentkező más típusú feladatok ellátásra. Ugyanakkor az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamat kényszert teremtett az uniós követelmények teljesítésére alkalmas intézményrendszer létrehozására, az európai államokban a XX. század végén zajló közigazgatási reformokhoz való alkalmazkodásra. A hazai közigazgatásnak alig másfél évtized alatt kellett megjárnia azt az utat, amelyet más európai államok majdnem egy évszázados szerves fejlődés során tettek meg. Ez az átalakulási folyamat rapid módon, a társadalmi, gazdasági folyamatok gyors változásának kényszere alatt, gyakran napi politikai megfontolások alapján, spontán módon ment végbe.
A közigazgatási rendszer átalakítása legtöbb esetben úgy történt, hogy más közigazgatási rendszerek intézményeit adaptáltuk, az adaptáció során azonban elmaradt az alapul fekvő hazai társadalmi viszonyok elemzése, az intézmény működésével kapcsolatos várható társadalmi hatások prognosztizálása. De nem történt meg annak tudományos vizsgálata sem, hogy az átvett közigazgatási intézmények más országokban milyen társadalmi, gazdasági folyamatok hatására alakultak ki, milyen közigazgatási fejlődési tendenciák jellemzik az intézményt meghonosító államok közigazgatásának fejlődését, az egyes intézmények miként épülnek be a közigazgatási rendszerbe.
A közigazgatás-tudomány az elmúlt másfél évtizedben adós maradt a közigazgatás átalakításával összefüggő folyamatok elemzésével, elméleti, tudományos megalapozásával. A kutatások általában aktuális javaslatok kidolgozására irányultak, a közigazgatás- és a közigazgatási jogtudományi "alapkutatások" háttérbe szorultak. Ez jellemezte az összehasonlító kutatásokat is, amelyek sokkal inkább egy-egy megoldás létjogosultságának igazolására, mint a lehetséges megoldások és azok működési feltételeinek és tapasztalatainak feltárása irányultak.
Berényi Sándor könyve olyan megalapozó jellegű tudományos munka, amely az európai közigazgatási rendszerek intézményfejlődésének, fejlődési tendenciáinak elemzésével, az egyes intézménytípusok közigazgatási rendszerben elfoglalt helyének bemutatásával, a közigazgatási intézményrendszer törvényszerűségeinek feltárásával nagy mértékben hozzájárul a közigazgatási intézményrendszer közigazgatás-tudományi és közigazgatási jogtudományi elméleti alapjainak megteremtéséhez.
2. A könyv 1993 és 1998 között az OTKA támogatásával végzett kutató munka eredményeinek összefoglalása. A kutatások célkitűzése a magyar intézményrendszer valóságos helyzetének feltárása, az ennek alapján levonható elméleti következtetések, a jogi szabályozás továbbfejlesztésére irányuló tudományos koncepció kidolgozása volt. A kötet ezt az alapcélkitűzést megalapozó nemzetközi összehasonlító kutatások eredményét foglalja magában. A szerző az európai államok közigazgatási intézményrendszerének összehasonlító feldolgozása, elemzése és értékelése mellett, célul tűzte az európai közigazgatási intézményrendszerek közigazgatási-tudományi és közigazgatási jogtudományi elméletének kimunkálását is. A könyv e tekintetben a 90-es évek kutatómunkájának eredményein túl Berényi professzor által végzett a közigazgatási intézményrendszert érintő több évtizedes oktató és kutató munka summázatának is tekinthető.
A monográfia a közigazgatási intézményrendszert komplex módon, több tudományág oldaláról közelíti, alapvetően közigazgatás-tudományi és jogtudományi szempontból elemzi, értékeli az intézményrendszer alakulását, de megjelenik egyes témák elemzése során a rendszerelméleti és igazgatástudományi megközelítés is. A szerző az európai közigazgatási rendszerekre általá-
- 361/362 -
nosan jellemző fejlődési tendenciák feltárására, annak a fejlődési folyamatnak a bemutatására törekedett, amelyek a közigazgatás egységes hierarchikus rendszerének felbomlásához, a közigazgatás rendszerében az autonómiák, önkormányzatok és a magánjogi intézmények megjelenéséhez vezettek.
A szerző mind térben, mind időben nagy "rálátással" kezeli a témáját.
A monográfia huszonkét európai állam közigazgatási intézményrendszerét dolgozza fel azzal, hogy a konkrét elemzések során nagyobb figyelmet fordít az európai közigazgatási rendszerek alakulását jelentősen meghatározó német és francia intézményrendszerre, illetőleg külön teret szentel az angol-szász politikai, jogi kultúrához tartozó országok intézményei vizsgálatának.
A szerző nem statikus állapotában vizsgálta a közigazgatási intézményrendszert, nem egy meghatározott időszakban, az XX.-XXI. század fordulóján, napjainkban működő intézményrendszer összehasonlító elemzését végezte el csupán, hanem folyamatokat mutat be, értékel. Ez a történeti szemlélet több síkon jelenik meg a könyvben. Egyrészt vizsgálja azokat a társadalmi, gazdasági folyamatokat, amelyek a XIX. század második felében a XX. században a modern közigazgatás kiteljesedéséhez vezettek, bemutatja, hogy ezek a folyamatok miként alakították át a közigazgatás funkcióit, a közigazgatási rendszer egészét. Hasonlóképpen teszi vizsgálat tárgyává a századforduló jellemző, - már a XXI. századra irányadó - közigazgatási rendszert meghatározó folyamatait. Történetileg elemzi a közigazgatás intézményesedésének folyamatát és történeti fejlődésében vizsgálja a közigazgatás egyes intézményeit is. Ugyancsak fejlődésében dolgozza fel a közigazgatás egyes intézményeire vonatkozó közigazgatás- és jogtudományi irányzatok, nézetek alakulását.
E komplex történeti szemléletű elemzés eredményeként a szerző a közigazgatási rendszerek alakulását befolyásoló folyamatok alapvető tendenciáit megragadva vág rendet az egyes közigazgatási rendszerekben alkalmazott rendkívül változatos, sokrétű, egymástól gyakran eltérő és egyre bonyolultabbá váló megoldások között, az intézményrendszer konstans, általánosan alkalmazott elemeire összpontosítja vizsgálatát.
Berényi professzor az európai államokban egy új korszak politikai, társadalmi, gazdasági változásaira reagáló, a közigazgatás szervezeti és eszközrendszerét gyökeresen megváltoztató, sok tekintetben az útkeresés stádiumában levő átalakulási folyamat közepette vállalkozott a közigazgatási intézményrendszer elméleti alapjainak kimunkálására, így munkájának vannak már lezárult folyamatokat érintő, illetőleg a közigazgatási intézményrendszer konstans elemeit érintő eredményei és vannak olyan megállapításai, amelyek inkább tendenciákat jelölnek, prognózis jellegűek. Különösen figyelemre méltóak azok a fejezetek, amelyek a hazai közigazgatás- és jogtudomány által elfeledett, a jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlat által mostohán kezelt, azonban a magyar közigazgatási rendszernek is konstans elemévé vált közigazgatási és jogintézmények (közjogi személyek, közintézmények, köztestületek, stb.) elméleti kimunkálását tartalmazzák. A működő közigazgatási intézményrendszer törvényszerűségeinek, létrejöttük feltételeinek elemzése mellett a szerző - ahol az szakirodalmi források alapján lehetséges volt - törekedett működésük társadalmi hatásainak, a működésükkel kapcsolatos diszfunkcionális következmények feltárására is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
