A tanulmány részletesen elemzi a magyar közjegyzőség működését a jogszabályi keretek és gyakorlati példák tükrében. Bemutatja a közjegyzők tevékenysége alapjául szolgáló jogszabályok környezetét, emellett gyakorlati példákon keresztül illusztrálja a közjegyzők mindennapi munkáját.
Írásomban a közjegyzői tevékenységet kívánom bemutatni, különös tekintettel azon ügycsoportokra, amelyek jellemzően napi szinten fordulnak elő a közjegyzői joggyakorlat során. Célom nem a hatályos polgári eljárás szabályainak a taglalása, hanem a közjegyző előtt lefolytatott egyedi, az általános polgári perrendtartástól megkülönböztethető közjegyzői eljárás általános bemutatása és egy, az adott eljárásra jellemző jogeset megosztása az olvasóval.
A közjegyzői tevékenység egy olyan fontos jogi szakma, amely a társadalom életének számos területén játszik kulcsszerepet. Magyarországon is a közjegyzők látják el azt a felelős és szerteágazó feladatkört, amely az egyéni jogoktól kezdve az üzleti tranzakciókig terjed. A közjegyzők jogi szakemberek, akik hitelesen tanúsítják és igazolják a jogi dokumentumokat, ügyleteket. E dolgozat egy átfogó kitekintést nyújt a közjegyzői tevékenységre hazánkban, bemutatva annak jogi kereteit, feladatait és jelentőségét a jogrendszerben. Ennek keretében megpróbálok rávilágítani arra, hogy a közjegyzői tevékenység egy olyan intézmény, amely nélkülözhetetlen szerepet játszik a jogbiztonság és a hatékony jogalkalmazás fenntartásában.
A rendszerváltást követően a jogalkotó a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) létrehozásával az állami közjegyzőség intézményét megszüntetve visszaállította a latin típusú közjegyzőséget. A közjegyzővel szembeni társadalmi elvárás és a közjegyző feladatának alapja a hitelesség, a közhitelesség biztosítása.[1]
A Ktv. 1. §-ában a jogalkotó rögzítette a legfontosabb közjegyzői feladatokat. "A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek kérelmére pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával, az adott eljárásra vonatkozó jogszabály rendelkezései szerint - kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében. A közjegyző folytatja le a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nemperes eljárásokat."[2]
A nemperes eljárás a legegyszerűbb megfogalmazás szerint mindaz az eljárás, amely nem polgári peres eljárás. Imregh Géza álláspontja szerint a nemperes eljárások "nem a jogvita érdemi eldöntésére, hanem mindig és kizárólag a jogvitának a megelőzésére, vagy a jogvita bírói eldöntését követő kényszerítő eljárások igénybevételére vonatkoznak".[3]
A közjegyző előtt folyó nemperes eljárások száma néhány éve folyamatosan növekszik, ugyanis a klasszikus közjegyzői eljáráson, a hagyatéki eljáráson kívül már a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás elrendelésének nemperes esetei és a nyilvántartások vezetése is a közjegyző hatáskörébe tartoznak. A közjegyző előtt folyó nemperes eljárások általános szabályait az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény tartalmazza, míg a különös szabályok az egyes külön törvényekben kerültek rögzítésre.
A Ptk. 2:2. § (1)-(2) bekezdése szerint "a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt. A születés napja a határidőbe beleszámít." A Ptk. 2:4. §-a értelmében a jogképesség a halállal szűnik meg. A jogképesség megszűnéséből egyenesen következik a Ptk. 7:1. §-ának rendelkezése, miszerint az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre. A magyar öröklési jog alapja az a tény, hogy az öröklés ipso iure bekövetkezik, vagyis a jogutódlás a halál tényének beálltával megtörténik. Azonban a jogbiztonság érdekében szükséges a halál időpontjának, az örökösöknek és a hagyaték tárgyainak, illetve terheinek a rögzítése, továbbá a jogutódlás tényének közokirattal történő tanúsítása. Ezen feladatokat a Ktv. 1. §-a alapján a jogalkotó a közjegyzők hatáskörébe utalta.
Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete rögzítette - az Egyesült Királyság (Nagy-Britannia és Észak-Írország), Írország és Dánia kivételével - az Európai Unió tagállamaiban folyó hagyatéki eljárások joghatóságának szabályait. 2015. augusztus 17-e óta az alkalmazandó jog és az eljáró hatóság tekintetében az örökhagyó utolsó tartózkodási helye az irányadó, tekintettel az európai polgárok növekvő mobilitására, továbbá an-
- 23/24 -
nak érdekében, hogy biztosított legyen az Európai Unión belül a megfelelő igazságszolgáltatás, valamint a tényleges kapcsolat az öröklés és azon tagállam között, amelyben a joghatóságot gyakorolják.[4]
Az illetékességi szabályokat a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 4. § (1) bekezdése tartalmazza, mely szerint az eljárás lefolytatására:
a) az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye,
b) fenti hiányában az örökhagyó utolsó belföldi tartózkodási helye,
c) fentiekben foglaltak hiányában az örökhagyó belföldi elhalálozásának helye,
d) fentiekben foglaltak hiányában a hagyatéki vagyon fekvésének helye,
e) fentiekben foglaltak hiányában a Magyar Országos Közjegyzői Kamara - az öröklésben érdekelt hozzá benyújtott kérelme alapján történő - kijelölése szerinti közjegyző illetékes.
A hagyatéki eljárás vagy hivatalból - a halottvizsgálati bizonyítvány megérkezésével -, vagy kérelemre indul az illetékes jegyző előtt. A jegyző legfontosabb feladata a hagyatéki leltár felvétele, amely ingatlan vagyon esetében kötelező, ingó vagyon esetében pedig csak meghatározott esetekben kötelező. Ilyen eset például az, amikor az ingó vagyon értéke meghaladja az öröklési illetékmentes értéket (300 000 Ft),[5] vagy amikor az örökösként érdekelt kiskorú. Fontos megemlíteni, hogy a leltárt a közjegyző is elkészítheti, vagy a jegyző eljárása után a hagyatéki leltárt a közjegyző ki is egészítheti.
A hagyatéki leltár felvétele mellett a biztosítási intézkedés a jegyző hatáskörébe tartozó eljárási cselekmény, mely során azon veszélyeztetett, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakra nézve, melyek még nem kerültek átadásra sem teljes, sem ideiglenes hatállyal, az örökösök részére indokolt kérelemre rendelhető el. A biztosítási intézkedés gyakorlatilag az adott vagyontárgy letétbe helyezését, illetve "felelős" őrzését jelenti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
