Az új nemzetközi magánjogi törvény joghatósági, valamint külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezései számos újítást tartalmaznak. Önálló cím alatt jelentek meg a törvényben az immunitással kapcsolatos rendelkezések és elválasztásra kerültek a joghatóság, valamint a végrehajtás alóli mentesség szabályai is. A joghatósági szabályok az uniós rendeletek tárgyi hatályához igazodva új szerkezeti tagolásban, ügycsoportonként ismerhetők meg. Ez a tagolás az alapja a külföldi határozatok elismerése és végrehajtása vonatkozó szabályoknak is. A törvény a többrétegű szabályozásra figyelemmel fogódzókat adott a jogalkalmazóknak az európai uniós szabályok, a nemzetközi szerződések és a belső jog szabályai közötti eligazodásban.
A 2018. január 1-jén hatályba lépett nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Kódex) joghatósági, valamint külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseinek megalkotása során számos dogmatikai és praktikus kérdésben kellett állást foglalni. E tanulmány célja nem csupán az új törvény szabályainak ismertetése, hanem be kívánja mutatni mindazokat a dilemmákat, amelyek a szabályozásánál felmerültek, továbbá ismerteti azt az újszerű látásmódot, ahogyan a joghatósági, valamint külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezések megalkotására sor került.
A magyar jogban a joghatóság, valamint a külföldi határozatok elismerése és végrehajtása szabályait korábban a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) szabályozta, amely az idők során sok-sok toldozáson-foldozáson esett át. Koncepcionális módosítást jelentett a 2000. évi CX. törvény, amely - az 1988. szeptember 16-án létrejött Luganói Egyezménnyel[1] biztosítandó harmónia jegyében - átfogóan megreformálta a joghatóságra, továbbá a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó előírásokat. Voltak deregulációs változások is, amelyek valamely uniós norma hatályba lépésével függtek össze.[2] Az uniós jogfejlődés azonban viharos eredményeket hozott,[3] a polgári igazságügyi együttműködés területén gomba-módra szaporodtak
- 141/142 -
az új uniós szabályok,[4] amelyek részben új együttműködési területeket nyitottak meg,[5] részben pedig sor került bizonyos uniós jogterületeken meglévő szabályok felülvizsgálatára is.[6] Az uniós szabályozási technika egyre több olyan területre is a felek magánautonómiáját[7] engedte be, ami a hagyományos nemzetközi magánjogi tagállami szabályozásokban még nem jelent meg, ez a belső jogviszonyok és a határon átnyúló jogviszonyok elbírálása tekintetében több feszültséget okozott. A nemzetközi szerződésekkel való szabályozás is tovább folytatódott. E folyamatok kiváltották a kissé már korszerűtlennek és öregecskének tekinthető nemzetközi magánjogi szabályok szinte folyamatos módosítási szükségességét. Ez pedig időnként belső inkoherenciát okozott és a fogalmi készlet eltéréseit jelentette, miután a módosítások csak az aktuális nemzetközi vagy uniós jogi változások lekövetését voltak hivatottak szolgálni. Ezt a helyzetet érzékelve született meg az új nemzetközi magánjogi szabályozás kodifikációjáról és a Nemzetközi Magánjogi Kodifikációs Bizottság felállításáról szóló 1337/2015. (V. 27.) Korm. határozat, amely döntött az Nmjtvr. átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdéséről.
A kodifikáció során témánk szempontjából fontos eldöntendő jogpolitikai kérdés volt, hogy a nemzetközi magánjogot a kollíziós jogot, valamint a joghatóságra, határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályozókat komplexen tartalmazó Kódexben, vagy csak a nemzetközi magánjog klasszikus magvát adó kollíziós jogot szabályozó törvényben szükséges elhelyezni. A nemzetközi gyakorlatban többséginek mondható az a szabályozási módszer, hogy a nemzetközi magánjog szabályai kizárólag kollíziós előírásokat tartalmaznak, míg a joghatóságra, határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok eljárási Kódexekbe vagy egyéb kapcsolódó törvényekbe kerülnek. A magyar kodifikáció a kisebbségben lévő szabályozási technikát követte.[8] Ez a kodifikációs technika felelt meg ugyanis jobban a magyar jogi hagyományoknak,[9] valamint az a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) párhuzamosan lefolyt kodifikációja során született szabályozási megoldás[10] mellett célszerűnek is tűnt, hogy a joghatóságra, elismerésre és végrehajtásra vonatkozó rendelkezések változatlanul a nemzetközi magánjogi szabályokat egységesen tartalmazó Kódexbe kerüljenek Magyarországon.
Egy másik nagyon fontos szabályozástechnikai kérdés volt annak eldöntése, hogy az időközben igencsak megsokasodott uniós rendeletek által érintett területeken milyen megoldás hívja fel a figyelmet az uniós szabály alkalmazási elsődlegességére, vagy éppen a reziduális hatáskörben hagyott kérdések szabályozási szükségessége miatt a rendeletek szabályai mellett is érvényesülő magyar nemzetközi magánjogi szabályok alkalmazási szükségességére.
Számos olyan rendelete van az Európai Uniónak, ami a joghatósági kérdésekben irányadó. A joghatósági rendeletek - a kollíziós jogi uniós rendeletektől eltérően - főszabály szerint nem hoznak létre egységes jogot,[11] rendszerinti alkalmazási feltételük a jogvita (közelebbről: az alperes) uniós kapcsolata. A Brüsszel IA rendeletnek[12] azért van kiemelkedő jelentősége a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóság meghatározásánál, mert az Európai Bíróság értelmező gyakorlata szerint általános joghatósági szabályait akkor is alkalmazni kell a Magyarországon lakóhellyel, székhellyel rendelkező alperesekre, ha az ügy releváns nemzetközi eleme nem egy másik EU-tagállamhoz, hanem harmadik államhoz kötődik.[13] Vannak e rendeletnek univerzalitást követelő szabályai is, így a fogyasztóvédelmi jogalkotás növe-
- 142/143 -
kedésével és a fogyasztókat védő joghatósági szabályok megalkotásával e jogterület szabályozástechnikailag különösen nagy kihívást jelentett, hiszen a fogyasztó lakóhelyéhez igazodóan perelhető a vele fogyasztói jogviszonyban álló szolgáltató, annak székhelyétől függetlenül. A joghatóság kérdései vizsgálandók a határozatok elismerése és végrehajtása során is, ezért az említett uniós jogforrások érdemben befolyásolják ezeket a szabályozási kérdéseket is.
A joghatósági rendeletek és a nemzetközi magánjogi szabályok egymáshoz való viszonya tekintetében a figyelemfelhívás egyfajta köztes szabályozástechnikai megoldása valósult meg. Az utaló szabályok nem az egyedi normáknál, hanem egyrészt a törvény általános részben[14] kerültek elhelyezése, másrészt találunk konkrétan felhívott jogforrásokat[15] a joghatósági, illetve külföldi határozatok elismerése és végrehajtása szabályainál megalkotott saját általános részekben[16] is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
